Nem mi találtuk ki a keleti nyitást

2017.03.22. 12:08 Módosítva: 2017.03.22. 12:44
Az Egyesült Államoknak nem kell a Távol-Kelet, az Európai Unió viszont annál lelkesebben mozdul rá. Most Japán a cél. Egy bizottsági forrás szerint a keleti nyitás nem magyar, hanem „abszolút európai program”.

Az Európai Unió és Japán év végéig letárgyalja a szabadkereskedelmi és partnerségi egyezményüket, nyilatkozta március 21-én Brüsszelben az Európai Bizottság elnöke. Jean-Claude Juncker szerint az egyeztetések „döntő és remélhetőleg végső szakaszban vannak”.

„Hiszünk benne, hogy ez a megállapodás szükséges, mert hiszünk a szabad, méltányos és szabályokra alapuló kereskedelemben” – jelentette ki, miután találkozott Abe Sindzó japán miniszterelnökkel.

Donald Tusk, a tagországok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanács elnöke azt hangsúlyozta, hogy az EU-t és Japánt szorosan összeköti a „nyitott, szabad és tisztességes kereskedelem fenntartása melletti elkötelezettség”.

Nem véletlenül hajtogatták mindketten a szabad-kereskedelem fontosságát. Donald Trump az Egyesült Államok új elnökeként gyakorlatilag befagyasztotta a tárgyalásokat az EU-val egy szabad-kereskedelmi egyezményről, és gazdaságilag bezárkózóbb politikát folytat.

Azt már ugye nem kéred?

Dél-Koreát már kipipálta az EU

Az EU kereskedelempolitikájának eddigi legnagyobb eredménye a Dél-Koreával kötött megegyezés volt. Ez azért is fontos, mert a távol-keleti ország épp olyan high-tech iparágakban és az autógyártásban erős, ahol Japán is. Az Európai Bizottság már eddig is előszeretettel hangoztatta, hogy a dél-koreai egyezmény előtt is sok volt a félelem, ami nem igazolódott be, úgyhogy Japánnál valószínűleg még inkább ezzel fog példálózni.

A Bizottság nem is szerénykedett, amikor a 2011-ben életbe lépett dél-koreai alku öt éves mérlegét vonta meg. A két fél közti kereskedelem 55 százalékkal ugrott meg, és az EU kereskedelmi hiányából többlet lett (azaz „az EU járt jobban”, az uniós export jobban megugrott, mint az import). A jelentés nem említi, de a változásokhoz azért a gazdasági válság lecsengésének is lehetett köze.

Az Egyesült Államok lépéselőnyben volt az EU-hoz képest, miután aláírták a Csendes-óceáni partnerséget (TPP). Ebben Japánon és az USA-n kívül 11 másik ország van benne, de Donald Trump az elnöki beiktatása után őket is kikosarazta, és rögtön kiléptette az országot a világ addigi legnagyobb szabad-kereskedelmi egyezményéből.

A résztvevők közül az EU-nak csak Chilével és Peruval van hasonló megállapodása. Szingapúrral, Vietnámmal és – az eddigi legfontosabb trófeaként – Kanadával már lezárták a tárgyalásokat. Ha minden a tervek szerint megy, hamarosan életbe is léphetnek az egyezmények.

Japán kipipálása legalább olyan komoly eredmény lenne, mint Kanadáé. A szigetország az uniós kivitel hatodik legnagyobb célpontja, Japánnak pedig az EU a harmadik legnagyobb exportpiaca. Ketten együtt adják a világkereskedelem teljes forgalmának közel 40 százalékát.

Magyarországnak jól jöhet

A német Bertelsmann Alapítvány azzal számol, hogy Magyarország a nagyobb relatív nyertesek között lehet. Ha a dél-koreaihoz hasonló széleskörű egyezmény születik, az 0,11 százalékkal növelheti meg a bruttó nemzeti össztermékünket. Ennél csak néhány ország járna jobban. Ha csak az általában eleve alacsony vámokat törlik el, a növekedés elég jelentéktelen, 0,01 százalék lehet.

Bertelsmann - Japán FTA
Grafika: Bertelsmann Alapítvány

Az EU is keletre tekint

Az EU nem áll meg Japánnál.

A keleti nyitás nem magyar, hanem „abszolút európai program”,

mondta az EUrologusnak egy európai bizottsági forrás. Új-Zélanddal lassan kezdhetik a tárgyalásokat és Ausztrália „is a horizonton” van.

Cecilia Malmström kereskedelmi biztos a japán miniszterelnök látogatása előtt egy nappal arról beszélt, hogy az EU Japán mellett (a TPP-t szintén aláíró) Mexikóra, valamint Délkelet-Ázsiára is rámozdulna.

Az EU-nál van az aduász

A TPP-nek geopolitikai jelentősége is lett volna: hogy lelassítsák Kína nyomulását. A helyzetet remekül mutatja az EU tavalyi kereskedelmi statisztikai könyve: a TPP észak-amerikai tagjain kívül (amelyek eleve egy korábbi szabad-kereskedelmi övezetben vannak az Egyesült Államokkal)

az összes aláíró fő kereskedelmi partnere Kína.

Az EU nem annyira geopolitikai izmozásból nyomul, egyszerűen ugyanazért, amiért a magyar kormány is szívesen néz keletre: itt lát jó lehetőségeket.

A valódi aduász nem a nemzeti kormányoknál van, hanem az uniónál: az EU köthet ugyanis szabad-kereskedelmi megállapodásokat. Ezekkel lebonthatják a kereskedelmi akadályokat, és nem csak a behozatalt sújtó vámokat csökkenthetik, hanem akár az eltérő szabályokat is összehangolhatják.

Pontosan a szabályok összehangolása ellen tiltakozik több civil szervezet is. Az USÁ-val és Kanadával tárgyalt egyezmény ellen többször tüntettek, attól tartva, hogy a nem vámjellegű akadályok megszüntetése a nagy cégek javára korlátozná az EU és a tagállamok döntéshozatalát, valamint gyengítené a fogyasztók védelmét.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!