Hogyan döntsük el, hogy egy menedékkérő valóban homoszexuális?

Furcsa dilemmával fordult az Európai Unió Bíróságához a szegedi bíróság: ha valaki elmenekül egy országból, ahol üldözik a homoszexuálisokat, Magyarországra jön, itt menedékkérelmet nyújt be arra hivatkozva, hogy ő homoszexuális, hogyan lehet jogszerűen megállapítani, hogy igazat mond?

Egy nigériai férfi 2015-ben kért ezért menedéket Magyarországon. A magyar menekültügyi hatóság úgy járt el, hogy először is kiderítette: Nigériában tényleg súlyos börtönbüntetéssel fenyegetik az azonos nemű személyek együttélését. Ezután személyesen meghallgatta a menedékkérőt, majd pszichológus szakértőt rendelt ki a szexuális irányultság vizsgálatára. A pszichológus által elvégzett tesztek nem igazolták, hogy a menedékkérő homoszexuális irányultságú, a szakvélemény „túl férfiasnak” jellemezte őt, ezért a menekültügyi hatóság elutasította a menedékjog iránti kérelmét.  A menedékkérő beperelte a hatóságot, mert szerinte a vizsgálatok sértették az alapvető jogait, és egyébként sem volt semmi értelmük a kérelme szempontjából.

A menedékkérelmek elbírálásának a szabályait egy európai uniós irányelv tartalmazza, ezért az Európai Unió az illetékes, ha tisztázni kell őket. Így kötött ki az ügy Luxembourgban, az EU Bíróságán.

 

Milyen vizsgálatokat végeztek?

A pszichológus „explorációt és személyiségvizsgálatot” végzett: „ember az esőben rajz”, Rorschach‑teszt, és Szondi‑teszt szerepelnek a bírósági tényállásban.

Az elsőnél megkérik a klienst, hogy rajzoljon egy embert az esőben, és a rajz alapján többek között arra keresnek választ, hogy hogyan kezeli a stresszt.

A tintapacák láttán kiváltott képzeteket elemző Rorschach-tesztről egy Indexnek nyilatkozó szakértő közel tíz éve azt mondta: önmagában nem, csak más módszerekkel kiegészítve megbízható.

A Szondi-tesztben különböző betegségekben szenvedőkről (pl. szadista, hisztériás, paranoid szkizofrének) készült fényképeket mutatnak a páciensnek, és az alapján következtetnek „az ösztönéletére”, hogy melyiket tartja rokonszenvesnek vagy ellenszenvesnek. (A pszichológiai mérés alapjai, 215.o.) Tudni kell róla, hogy a 20. század elején találták ki, amikor még devianciának tartották a homoszexualitást.

Ezeknél sokkal durvább teszteket is bevetettek már korábban más országokban: a menedékkérő erekcióját vizsgálták, orvosi vizsgálatokat végeztek rajtuk, vagy a szexuális szokásaikról kérdezték őket. Ezekről az EU Bírósága és magyar bíróság is kimondta, hogy tilosak. Nem szabad homoszexuális cselekmény végzését kérni a menedékkérőtől és erről készült videofelvétel sem jöhet szóba bizonyítékként. Ezen kívül azzal is fölösleges próbálkozni, hogy sztereotip előítéletek alapján mérjék föl a szavahihetőségüket, például, hogy „a meleg férfiak mindig nőiesek”, „egy leszbikus nő nem vágyhat anyaságra”, mert ezek félrevezetőek.

A Szegedi Munkaügyi és Közigazgatási Bíróság most azt szerette volna tudni, hogy a pszichológiai vizsgálat elfogadható-e.

Kiderült, hogy nem fogadható el

A menedékkérő szexuális irányultságának meghatározása céljából nem vethető alá pszichológiai tesztnek, az ilyen teszt elvégzése ugyanis aránytalan beavatkozást jelent a kérelmező magánéletébe – áll az EU Bíróságának csütörtökön közzétett ítéletében.

A menekültügyi hatóság ettől függetlenül kérhet szakértői véleményt, mert hasznos lehet a tények és körülmények értékelésében, és úgy is el lehet végezni a teszteket, hogy ne sérüljenek a kérelmező alapjogai. Viszont kizárólag erre a véleményre nem alapozhatja a döntését a hatóság – szögezi le az uniós testület.

Alapvetően azonban nincs szükség ilyen szakvéleményre ahhoz, hogy a hatóság meg tudja állapítani, hogy hiteles-e a menedékkérő története. „A nemzeti hatóságok – amelyeknek megfelelő szakszemélyzettel kell rendelkezniük – többek között támaszkodhatnak az érintett személy nyilatkozatainak logikailag összefüggő voltára és hihetőségére” – írják. 

Tehát nem azt kell vizsgálni, hogy valóban meleg-e valaki, mert azt testi és pszichikai tulajdonságokból éppolyan bajosan lehet megállapítani, mint hogy például hisz-e Istenben. Azt kell kideríteni, hogy szavahihető-e. 

Nem a pszichológus dolga

A leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer és interszexuális (LMBTQI) érdekvédelmi szervezet, a Háttér Társaság szerint nem pszichológusra van szükség az ilyen ügyekben, hanem jól képzett menekültügyi tisztviselőkre.

„A kérelmező nagyon kevésszer tudja okirattal igazolni, hogy milyen üldöztetés éri. Ilyen szempontból a szexuális irányultság nem egy sajátos kérdés – mondta az EUrologusnak Dombos Tamás, a Háttér Társaság ügyvivője. – Annak eldöntésére nem szoktak pszichológust hívni, hogy valaki tényleg rendelkezik-e egy politikai nézettel vagy egyháznak a tagja-e.”

Szerinte az ügyintézők tartanak ettől a feladattól, nem akarják  traumatizálni a menedékkérőt, ezért kérnek segítséget. Viszont a kérelmek empatikus kezelése szintén minden más menedékkérő esetében is fontos.

Ha a hatóság mégis kér szakértői segítséget, a pszichológusoknak nem sok kompetenciájuk van a témában, hiszen ez nem egy betegség, amire diagnózist lehet felállítani, tette hozzá.

Az a megoldás, hogy az ügyintézők ismerjék meg az LMBTQI emberek valódi sajátosságait, és ezeket értékeljék a menedékkérő történetében: fiatalkori szégyenérzet, másság érzése, hogyan reagált a másságára a környezete, stb. Ki kell dolgozni azokat a bevezető képzéseket, amik felkészítik őket a feladatra. 

Magyarország régóta védelmet nyújt az üldözött melegeknek

Vége a meleg menedékkérők elavult és megbélyegző pszichológiai tesztelésének – reagált a döntésre a Magyar Helsinki Bizottság, akik a nigériai férfi jogi képviseletét látták el. Közleményükben rámutattak, hogy Magyarország Európában egyedülálló módon igyekszik pszichológiai vizsgálattal  megállapítani, hogy egy menedékkérő valóban meleg, leszbikus vagy biszexuális-e. Ezt a gyakorlatot sok éve bírálják, és a véleményükkel több hazai bíróság is egyetértett.

Ennek ellenére a magyar menekültügyi hatóság megcáfolhatatlan bizonyítékként tekint a tudományosan széles körben vitatott és évtizedek óta meg nem újított tesztek alapján íródó „szakértői véleményekre” – sérelmezték. 

A Helsinki Bizottság kétkötetes kézikönyvet írt róla, hogy hogyan lehet tudománytalan és megalázó módszerek elkerülésével megállapítani egy menedékkérő szavahihetőségét. Az általuk bemutatott módszertan  alapmodelljét több ország (például Nagy-Britannia, Svédország vagy Új-Zéland) már hivatalosan is alkalmazza.

Több mint 70 országban számít továbbra is bűncselekménynek az azonos neműek közötti testi kapcsolat. Iránban, Szomáliában, Szudánban, Mauritániában és Szaúd-Arábiában halálbüntetés jár érte. A magyar jogszabályok is biztosítják, hogy akit szexuális-érzelmi irányultsága vagy nemi identitása miatt üldözés fenyeget, az menekült státuszt kapjon, a Helsinki Bizottság számos LMBTQI ügyfele védelmet is kapott Magyarországon az elmúlt két évtizedben.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !