Brüsszel felvonultatta a joguralmi arzenálját

Az Európai Bizottság kedden számba vette, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésére jogállamiság nyomon követésére, értékelésére és védelmére az Európai Unióban. Az elmúlt évek tapasztalatait összegezve pedig kijelentette, hogy jobban elő kell mozdítani az unióban a jogállamiságot, már korán ki kell küszöbölni a kockázatokat, meg kell előzni a jogállamiság megsértését, és hatékonyabban kell fellépni, ha ilyen esetek fordulnak elő az EU-ban.

„Ha egyetlen tagállamban gond van, akkor gond van az egész unióban" – fogalmazott Frans Timmermans, a bizottság első alelnöke. „Az EU egészének működése függ attól, hogy valamennyi tagállamban érvényesül-e a jogállamiság. Itt az ideje, hogy valamennyi uniós intézmény, a tagállamok, a különböző hatóságok és az érdekelt felek közösen végiggondolják, hogy miként lehet megőrizni és támogatni a jogállamiságot az unióban” – mondta.

Előmozdítás, megelőzés, szankciók

A bizottság szerint három feladat áll az európai uniós országok és intézmények előtt.

1. Meg kell ismertetni az emberekkel, hogy melyek a jogállamisági normák és mi a helyes joggyakorlat. Ezt például a közvéleménynek szóló kommunikációval, a jogállamiság kultúrájának intézményi és szakmai körökben való meghonosításával, a strasbourgi székhelyű jogvédő szervezettel, az Európa Tanáccsal való együttműködéssel, és a civil társadalom regionális és helyi szintű bevonásával lehetne megvalósítani – írja a bizottság közleménye.
2. Meg kell előzni a bajt, nem reagálni rá. Habár elsősorban a tagállamok felelőssége annak biztosítása, hogy nemzeti szinten tiszteletben tartsák a jogállamiságot, az unió komolyan segíthet abban, hogy megszilárdítsa a kulcsfontosságú rendszerek és intézmények ellenállóképességét. „A rendszeres együttműködés és párbeszéd hozzájárulhat a jogállamiság helyzetének és a tagállami fejleményeknek az alaposabb megértéséhez, valamint segítheti az esetleges jogállamisági problémák korai orvoslását” – fogalmaz a szöveg. Tehát az elgondolás szerint az uniós intézményeknek és a többi EU-ország kormányainak folyamatosan egyeztetniük kellene például Magyarországgal arról, hogy mennyire független a kormánytól a magyar ügyészség, vagy milyen lépéseket vetnek be a korrupció elleni harcban.
3. Komolyabb és hatékonyabb szankciókra van szükség. A bizottság elismeri, hogy a kötelezettségszegési eljárások és a hetes cikkes eljárás nem igazán alkalmas a probléma kezelésére. Valószínűleg minden országban más, kifejezetten arra az országra szabott válaszlépéseket kellene bevetni. Például pénzügyi szankciók felmutatásával vezetni rá az érintett tagállamot, hogy milyen politikai lépés fér bele az európai jogállamba, és mi az, ami már nem. A bizottság jogállamiságot védő eljárását határidőkhöz kellene kötni, hogy ne parttalan vitákhoz vezessen, mint ahogy a lengyel kormánnyal évek óta folyó egyeztetések esetében történik. A bizottság által indított jogállamisági vizsgálatba pedig már jó korán be kellene vonni az Európai Parlamentet és a nemzeti kormányok Tanácsát, húzta alá az EU javaslattevő testülete.

Mi az a jogállamiság?

A bizottság szerdai közleménye röviden összefoglalja azt is, hogy mit ért jogállamiság alatt. Egy jogállamban a közhatalom birtokosai mindig a jogszabályok által meghatározott korlátok között tevékenykednek, és tiszteletben tartják a demokráciát és az alapvető emberi jogokat. A hatalomgyakorlást független és pártatlan bíróságok felügyelik. 

A jogállamiság része többek között az átlátható, számonkérhető, demokratikus és többpárti törvényhozás. Az is, hogy lehet bízni a törvények betartásában és betartatásában, és hogy

A jogállamban a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás függetlenek egymástól. Végül: a jogállamban a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak.

A közlemény hangsúlyozza, hogy az Európai Unió a jogállam alapján áll, és minden lépést, amit az EU tesz, azoknak a szerződéseknek a felhatalmazásával teszi, amelyeket az unióba belépő országok önkéntesen és demokratikusan jóváhagytak. Maga a jogállamiság kívánalma is szerepel az Európai Unióról szóló szerződés második cikkében.

Az európai integráció jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Európában a jog alapján szerveződő rend alakult ki az utóbbi évtizedekben, emeli ki a közlemény. Ezekből következően megfogalmazza azt is, hogy miért fontos ragaszkodni a jogállamiság elvéhez: ha ugyanis a jogot nem védik megfelelően valamelyik tagállamban, akkor az abban a tagállamban hozott döntések kiszámíthatatlanná válnak, és megrendül a beléjük vetett bizalom. Ez pedig már nem csak elvi kérdés, hanem olyasmi, ami megakaszthatja a közös európai piac működését is.

Milyen eszközökkel ellenőrzik most a jogállamot az EU-ban?

Az Európai Uniónak most is több eszköze van arra, hogy kikényszerítse, hogy mindegyik országban ugyanúgy alkalmazzák az európai jogot. Erre valók a kötelezettségszegési eljárások, amelyeket egészen konkrét ügyekben lehet csak indítani, akkor, hogyha rá lehet mutatni, hogy melyik az az európai szabály, amelyet egy tagállam megsért, vagy nem ültet át a gyakorlatba. A magas légszennyezettség miatt Magyarország ellen például évek óta folyik egy ilyen eljárás, mostanra a legmagasabb, bírósági szintre ért.

A jogállamisággal kapcsolatos aggályokat nehezebb egy bizonyos jogszabály megsértésén tetten érni, de erre is van példa: Magyarország ellen például kötelezettségszegési eljárás indult az egyesülési szabadságot indokolatlanul korlátozó civiltörvény, vagy a roma gyerekek iskolai szegregációja miatt.

Egy másik ellenőrzési mód az „európai szemeszter” nevű eljárás, amelynek során az Európai Bizottság fél éven át vizsgálja, hogy milyen reformokkal lehetne közelíteni a tagállamokat az uniós gazdasági elvárásokhoz, az év másik felében pedig, amennyire lehet, segít ezeket megvalósítani. A szükséges közszolgálati reformok véghezvitelére pénzügyi támogatást is kínál az EU.

Az uniós igazságügyi eredménytábla évente elemzi a tagállamok igazságszolgáltatásának a működését, olyan mutatók alapján, mint hogy milyen gyorsan hoznak ítéletet a bíróságok, mennyire függetlenek a kormánytól, milyen modern a bíróságok eljárási rendszere, és milyen hatékonyan lépnek fel a pénzmosás ellen.

Létezik egy együttműködési és ellenőrzési mechanizmus is, amely kifejezetten Románia és Bulgária igazságszolgáltatási rendszerének a fejlesztését és a korrupció elleni harcát felügyeli.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal, az OLAF az uniós támogatásokkal való visszaélések után nyomoz, a következő években megalakuló Európai Ügyészség (EPPO) – amelyhez Magyarország nem eddig nem csatlakozott – pedig vádat is emelhet majd, ha visszaélésre derül fény.

2014 tavasza óta az Európai Bizottság a saját hatáskörében indíthat vizsgálatot bármelyik tagállam ellen, ha úgy látja, hogy ott a jogállamiságot rendszerszintű veszély fenyegeti. Ez a vizsgálat tulajdonképpen egy szabályozott keretek között zajló párbeszéd az Európai Bizottság és a jogsértéssel vádolt tagállam kormánya között. Ilyen eljárást indítottak Lengyelország ellen 2016-ban, amikor a lengyel kormány a saját politikai érdekeinek megfelelően alakította át a lengyel alkotmánybíróságot.

Végül itt van az uniós szerződés hetes cikke, amely lehetővé teszi az EU-nak, hogy fellépjen, ha valamelyik tagállamban súlyosan sérül a jogállamiság. Eddig kétszer indítottak ilyen eljárást: 2017 decemberében Lengyelország ügyében az Európai Bizottság kezdeményezésére, és 2018 szeptemberében Magyarország ügyében az Európai Parlament kezdeményezésére. Mindkét eljárás tart még – az uniós szerződés nem szab határidőket a nemzeti kormányoknak a hetes cikkes procedúra lefolytatására.

Milyen javaslatok kerültek elő mostanában?

Az Európai Bizottság tavaly előállt egy konkrét javaslattal arról, hogy bizonyos uniós támogatások visszatartásával vagy megvonásával lehetne büntetni azokat az országokat, amelyeket a kormány nem a jogállam elvei szerint igazgat. Ha úgy találnák, hogy az egyik tagállamban nem működik megfelelően az igazságszolgáltatás, a hatóságok pedig nem lépnek föl elég hatékonyan az uniós pénzeket érintő visszaélések és korrupció ellen, az Európai Unió korlátozhatna, csökkenthetne vagy felfüggeszthetne egyes támogatásokat annak az országnak.

Manfred Weber, az Európai Néppárt frakcióvezetője és EP-választási kampányarca márciusban tette közé saját ötletét: ő azt szeretné, ha nem az Európai Bizottság, hanem egy kilenctagú, független, a jogállamiság területén elismert bírói testület ellenőrizné rendszeresen a tagállamokat, értékelné a demokratikus gyakorlatot, és ahol súlyosak a problémák, ott pénzügyi szankciókat alkalmazna. Zöld, sárga és piros lapokat osztogatna az országoknak attól függően, hogy mennyire tartják be az európai demokratikus elveket.

Egy harmadik, német-belga kezdeményezés szerint sem az Európai Bizottság, sem egy független bírói testület nem alkalmas erre a célra. Ehelyett a tagállamok kellene, hogy egymást vizsgálják egy objektív kritériumrendszer alapján. A tagállamok önkéntesen vehetnének részt ebben a vállalkozásban, és szankciókról nem esik szó benne.

Júniusig várják az ötleteket

Az Európai Bizottság szerdán felkérte az Európai Parlamentet, a miniszterelnökökből és államfőkből álló Európai Tanácsot, az uniós szakminiszterek Tanácsát, a tagállamokat, az igazságügyi hálózatokat és a civil társadalmat, hogy gondolják végig a közleményben ismertetett problémákat, és járuljanak hozzá konkrét elképzelésekkel ahhoz, hogy a jövőben miként lehet továbbfejleszteni a jogállamisággal kapcsolatos eszköztárat.

Erre a mérlegelési folyamatra, valamint a most folyó vitára építve a Bizottság 2019 júniusában vissza fog térni a kérdésre, megfogalmazva saját következtetéseit és javaslatait.

A cikk a Citizens for Europe és az EUrologus együttműködésének keretében készült.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !

( Frans Timmermans, az Európai Bizottság első alelnöke sajtótájékoztatót tart Brüsszelben 2019. március 4-én. Fotó: Francois Lenoir / Reuters)