Magyarország és Ciprus uralja a biztosok keddi ülését, de nem várható döntés a kötelezettségszegési eljárásokról, inkább csak eszmecsere - súgják az EUrologus egyik fülébe. A másik fülével mindeközben több helyről azt hallja, hogy két kötelességszegési eljárás is indul Magyarországgal szemben délután. Akárhogy is, kivárjuk!

Csak ismétlésképp, egyrészt kedden az Európai Bizottság rendes heti biztosi ülésén dönthet arról, hogy megindulnak-e a rebesgetett eljárások az Országos Bírói Hivatal elnökének ügyáthelyezési joga és a politikai kampányhirdetésekre vonatkozó korlátozások kapcsán. A tegnap bejelentett kozmetikai látszatintézkedések ide vagy oda.

Mindenesetre azt halljuk Strasbourgban, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke akarja elsőként kifejteni stratégiáját a renitens magyar kormány kapcsán. Magyarán Viviane Reding igazságügyi és alapjogokért felelős biztosi és politikai ambíciói ellenére, egyelőre a portugál a főnök.

Eközben az EPP nagyon csöndes a kedd esti strasbourgi néppárti meeting előtt, melyen Orbán Viktor is részt vesz majd. Oly annyira, hogy rendes plenáris heti EP sajtótájékoztatója is elmaradt rendhagyó módon a Fidesz európai pártcsaládjának. Márpedig ez szinte biztosan összefüggésben van a párton belüli bizonytalansággal és megosztottsággal a tekintetben, hogyan reagáljanak a szabadságharcos trippen lévő magyar miniszterelnök alkotmánymódosítás magyarázkodására és hogyan próbálja meg rendezni  viszonyát a Fidesz kormány az EU-val. Az EPP-nek azért is különösen fontos, hogy Orbán még a szerdai plenáris vita előtt mondja el az ő változatát, hogy ennek fényében tudjanak felszólalni.

Hannes Swoboda, az szocialisták frakcióvezetője Orbán a FAZ-nak adott interjújára utalva közölte: “Nem azt akarjuk, hogy helyes fiú legyen, hanem legyen demokrata.” Az osztrák politikus azt is közölte, elfogadhatatlan a Viviane Reding EU-biztos ellenes kampány, és azt mondta, ők megvédik Redinget, még ha nem is értenek vele mindenben egyet politikailag.

 

Frissítés: Az EUrologus úgy értesült, hogy az EB kivár a kötelességszegési eljárásokkal és figyelembe veszi a tegnap rögtönzött módosításokat is, miután azokat megszavazza az magyar parlament. Továbbá úgy tudjuk, hogy a keddi biztosok tanácsa ülésen csak vita volt és szó esett arról is, pontosan mit fognak holnap kritizálni az Európai Parlament vitáján a negyedik alkotmánymódosítás kapcsán.

Európai parlamenti forrásaink szerint tévesek azok az információk, amelyek Bánki Erik fideszes EP képviselő idő előtti távozásáról jelentek meg (pl. itt). A tévedés oka az lehet, hogy a Mohácsi Újság.hu-nak adott interjú valóban kétértelműen ír Bánki jövőjével kapcsolatban, a leírtakat pedig az MTI (és az MTI forrásaiból dolgozó magyar sajtó) már úgy értelmezte, hogy Bánki júniustól lemond.

Őszintén szólva az EUrologus furcsállta volna a Fidesz képviselőjének lemondását, aki az Országgyűlés Sport- és Turizmusbizottságának elnöki posztjáról érkezett kevesebb, mint egy éve Brüsszelbe. Bánki a köztársasági elnökké avanzsált Áder János képviselői helyét vette át és az EP közlekedési és környezetvédelmi szakbizottságaiban dolgozik. A VoteWatch.eu adatai szerint a név szerinti szavazások 82 százalékán vett részt, és az esetek 99 százalékában a Fidesz által képviselt párt-álláspontot képviselte. Tizenkilenc parlamenti jelentéshez adott be módosító indítványt, ami újonnan érkezett képviselőhöz képest kifejezetten soknak számít.

Bánki egyébként úgy fogalmaz az interjúban, hogy júniustól feladják brüsszeli albérletüket, a család hazaköltözik, ő pedig a Fidesz kampányára összpontosítja erőit. Reméljük, hogy ez nem megy majd az európai parlamenti munka rovására, hiszen az EP képviselők havi nettó 6200 eurós fizetésüket, továbbá napidíjukat és 4000 eurót meghaladó költségtérítési keretüket azért kapják, hogy az európai ügyekkel foglalkozzanak.

Végül néhány kevésbé hasznos információmorzsát szeretnénk megosztani a Mohácsi Újság.hu interjújából (figyelem, spoiler alert):

- Bánkit rég látták Mohácson, kihagyta az idei Busójárást;

- Azt a következtetést vonta le a Vajszlón és Harkányban rendezett helyi választásokon elszenvedett vereségből, hogy ha valamit elhibáznak, akkor azon változtatni kell;

- A Fidesz EP képivselőjének továbbra is olyan jó a kapcsolata a megyei és az országos Fidesz vezetőkkel, mint régen;

- A család kutyája, Annabelladonna mindenképpen Mohácson marad.

Úgy tűnik, hogy nem szeretne új barátokat szerezni a Fidesz az Európai Parlamentben, sőt még a régieket is igyekszik eltaszítani magától. Ez volt az érzése az EUrologusnak a magyar helyzettel foglalkozó EP jelentés alapját képező negyedik munkadokumentum bemutatásán. 

Hankiss Ágnes fideszes EP-képviselő furcsa taktikát választott felszólalásában az Európai Parlament  Állampolgári jogok, bel- és igazságügyi bizottsága (LIBE) hétfő délutáni ülésén. Hankiss - akinek a szintén fideszes Gál Kinga levezető elnök először adta meg a szót – nem vesztegetett sok szót a munkadokumentumra. Ehelyett visszatért a LIBE szakbizottság tavaly szeptemberi budapesti látogatására, amikor az EP erőviszonyoknak megfelelően összeállított (tehát jobboldali többségű) delegáció végiglátogatta a kormányzati szereplőket és találkozott a parlamenti pártok képviselőivel. Szerinte a látogatás elfogult volt, a delegáció a magyar népet aligha képviselő emberekkel találkozott, és azon olyan témákat vitattak meg, mint a kétkamarás törvényhozás. Hankiss szerint, ha volt is valaki a szocialista táboron kívül Magyarországon, aki azt gondolta, hogy ez a bizottság elfogulatlanul, tárgyszerűen vizsgálódik, akkor a látogatás után biztosan nem maradt ilyen. Hozzátette, hogy a bírálók csak másodkézből informálódnak, hiszen nem tudnak magyarul, így nem is tudhatják, mi történik valójában Magyarországon. A kormánnyal szembeni rasszizmus vádját azzal hárította el, hogy Orbán Viktor nemrég napoltatta el az ’Adj gázt!’ felvonulást, és hogy a Zsidó Világkongresszus Budapesten tartja közgyűlését, amelyen Orbán Viktor örömmel részt vesz.

Hankiss szavait erősen sérelmezte luxembourgi párttársa Frank Engel, már csak azért is, mert a szóba hozott budapesti ülések egy részét ő elnökölte. Engel csak annyit mondott, a delegáció magyarországi útján a felszólalók egy része a kormányzati oldalnak, mások pedig az ellenzéknek nem tetszettek, a kétkamarás parlament kérdése pedig emlékezete szerint fel sem merült. Arra később a német Die Linkét képviselő, Cornelia Ersnt emlékeztette Hankisst: a Zsidó Világkongresszus pont azért megy Budapestre, mert támogatni akarják az ottani zsidóságot az antiszemita támadásokkal szemben. A brit konzervatív Anthea McIntyre is megrökönyödve hallgatta Hankiss szavait, s közölte, az a gyanúja, itt valaki az otthoni sajtónak adja elő magát. 

A magyar miniszterelnök szokásos péntek reggeli - a Kossuth Rádió 180 perc műsorában elhangzott interjúnak álcázott – példabeszédében az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet is jól kiosztotta. Előbbi kapcsán elmondta, Magyarország nem bízhat abban, hogy a testület kizárólag a tények alapján dönt a túlzottdeficit-eljárás megszüntetése ügyében, az EP képviselőkről pedig úgy vélekedett, hogy „gyűlölnek valamilyen okból bennünket”.

Ha a kormány bízhatna abban, hogy az Európai Unió kizárólag a tények alapján dönt, akkor Magyarországnak ki kell kerülnie a túlzottdeficit-eljárás alól, de “nem bízhatunk ebben” - mondta Orbán Viktor, aki szerint az EU-ban a Magyarországgal szembeni bánásmód nem mindig méltányos, tényszerű. Jelezte, számítani kell arra: Magyarország “kifejezetten mérges” ellenfelei mindent megtesznek azért, hogy a magyar kabinet csökkentse a bankadót és vonja vissza a rezsicsökkentést. Orbán szerint, ha az unió meg tudna békélni azzal, hogy bár Magyarország más utat választott, mint amit Brüsszel javasolt neki, mégis sikeres lett, “akkor ezt akár közös sikernek is tekinthetnénk.”

Az Európai Parlamentben a magyar alkotmányos helyzetről két hét múlva tartandó vitán való esetleges részvételéről a magyar miniszterelnök még nem döntött. A korábbi strasbourgi vitákkal kapcsolatban ugyanakkor - amelyeken ő is részt vett - úgy fogalmazott: az EP “nem egy európai hely”, ugyanis ott a tények másodlagosak voltak, “dühös, dagadt erekkel, vastag nyakkal ordibáló baloldali, liberális, zöld, szocialista képviselők, akik azt sem tudták talán, hol van Magyarország, nyilvánvalóan nem olvasták azokat a jogszabályokat, amelyeket bíráltak. De egy dolog biztos volt, gyűlölnek valamilyen okból bennünket”. 

Az EUrologus szerint világosan látszik, hogy a kormányfő hónapok óta tudatosan készíti elő a terepet arra az esetre, ha esetleg nem engedik ki Magyarországot a túlzottdeficit eljárás alól. Már előre kettős mércével vádolja a Bizottságot, az Európai Parlamentet pedig úgy festi le, mint egy alapvetően tájékozatlan, de a magyarokkal szemben erősen elfogult társaságot. A cél a hazai közönség (leginkább saját táborának) felhergelése, a politikai kudarcokért viselt felelősség áthárítása.

Nyilván nem örülnek a külföldi tulajdonú bankok és energiacégek a magyar bankadónak és rezsicsökkentésnek. De azt sugallni a kormányfő részéről, hogy az Európai Bizottság nem más, mint ezeknek a cégeknek furkósbotja, olyan, mintha azt feltételeznénk, hogy Orbán Viktor Ilham Alijev, Azerbajdzsán elnökének ügynöke lenne. Nem szerencsés.

Az is tény, hogy az EP tavaly februárban rendezett vitáján voltak heves hangvételű felszólalások, és felkészületlen képviselők, akik vélhetően nem végeztek alkotmányjogi elemzést a magyar alaptörvényről. Attól azonban, hogy valaki hangot ad tiltakozásának még nem gyűlöli a magyarokat, legfeljebb elítéli a magyar miniszterelnök politikáját. Meglehetősen rossz emlékeket idéz az a gyakorlat, amikor a vezető azonosítja magát a néppel.

Mindenesetre az EUrologus reméli, hogy Orbán Viktor tiszteletét teszi Strasbourgban, mert mindig érdekes - bármennyire is szomorú - amikor bepillantást enged európai partnereinek a magyarországi párhuzamos valóságba. 

Mesterházy Attila, a legnagyobb magyar ellenzéki párt vezetője Brüsszelt választotta arra, hogy bejelentse, az MSZP nem támogatja a Magyarországgal szemben esetleg bevezethető hetes cikkely alkalmazását, és más szankciót sem fogad el az EU-tól. - Az Európai Unió semmilyen formában sem büntetheti Magyarországot és a magyar embereket a kormány hibás lépései miatt – ez volt az üzenete a pártelnök-frakcióvezetőnek Brüsszelben, s állítólag ezt tolmácsolta annak a hat biztosnak, akikkel kedden-szerdán találkozott, illetve ezt közölte Martin Schulzal, az Európai Parlament elnökével, és a szoci frakcióvezetővel, Hannes Swobodával is. (Mesterházy melletük Andor László magyar, Neelie Kroes holland, Maros Sefcovic szlovák, Michel Barnier francia, Johannes Hahn osztrák és Stefan Füle cseh EU-biztosokkal tárgyalt.)

A Magyar Szocialista Párt semmilyen szankciót nem támogat az Európai Parlamentben, amely Magyarországtól bármilyen forrásokat vonna meg, bármilyen szavazati jogot vonna meg. Egyetlen eurócentet sem lehet Magyarországtól elvenni azért, mert a kormány téves politikai döntéseket hoz – szögezte le a pártvezető Brüsszelben sajtóhírek szerint. Mesterházy Attila arra kérte a szocialista EP-delegáció tagjait, hogy ne támogassanak semmilyen olyan kezdeményezést, amely akár a hetedik cikkely alkalmazására vonatkozik, akár bármilyen formában a kohéziós források, vagy más támogatások megvonására irányul.

Az EUrológus némileg csodálkozik azon, hogy miért pont most (a hetes cikkelyről már több éve szó van Magyarországgal kapcsolatban), és miért pont Brüsszelt választotta a pártelnök-frakcióvezető ahhoz, hogy bejelentse ezt a szoci álláspontot, amely egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy kifogja a Fidesz vitorlájából a szelet, s ne lehessen többet az ellenzéki pártot azzal vádolni: aláássák Magyarország érdekeit és tekintélyét külföldön. Az üzenet átjutott ugyan a magyar sajtóba, de - talán, mert Brüsszelben hangzottak el ezek a szavak - mérsékelt arányban kapták fel a fejüket a szerkesztők a hírre.

A jobboldal korábban hazaárulónak nevezte a szocialista EP-delegció egyes tagjait, amiért Magyarországot elítélő EP-határozatot támogattak. Tették ezt annak ellenére, hogy a magyar szoci EP delegáció feje, Tabajdi Csaba már korábban a kohéziós források megvonásának elutasítása mellett tette le a garast. A Fidesznek láthatóan most is nehézséget okozott a valóság és a fikció közti különbségtétel, hiszen Mesterházy brüsszeli útjával kapcsolatban kiadott közleményük “ízléstelen képmutatásnak” nevezi az utat. A Fidesz szerint Bajnai Gordon után az MSZP elnöke is brüsszeli szocialistákkal Magyarország “szavazatának megfosztásáról” és “támogatásának megvonásáról diskurál”. Azt azonban a Fideszt jól ismerő, és értesülések szerint Mesterházyt Brüsszelbe is elkísérő Ron Werber “spin doctornak” is tudnia kell: a szerdán elhangzott kijelentésektől a jobboldalon senkit nem fognak meggyőzni arról, hogy a szocialista EP-képviselők nem Magyarország sírját ássák Strasbourgban és Brüsszelben, és valószínűtlen, hogy a bizonytalankodók ez alapján szavaznak majd az MSZP-re.

Az Európai Parlamentben is téma volt a magyar kormány által keresztülerőltetett negyedik alkotmánymódosítás. Szájer József felszólalását bekiabálások kísérték, többen fekete felkiáltójeleket ábrázoló képeket emeltek a magasba. Guy Verhofstadt, a liberálisok vezetője felvetette, hogy az EP rendkívüli napirendi pontként tárgyalja a magyarországi helyzetet az eheti plenáris ülésen, és azt az állam- és kormányfők is vitassák meg a csütörtökön kezdődő csúcstalálkozójukon. Verhofstadt hozzátette, hogy az EU alapszerződés 7. cikke szerinti eljárást bármelyik uniós intézmény kezdeményezheti. A 7. Cikk egy meglehetősen hosszas eljárás legvégső állomásaként az adott tagállam szavazati jogának felfüggesztéséhez, illetve bizonyos korlátozásokkal az országnak folyósított uniós támogatások befagyasztásához vezethet.

A Zöld Frakció társelnöke, Daniel Cohn-Bendit felhívta az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel az európai alapértékek védelmében. Úgy fogalmazott, hogy a hétfői alkotmánymódosítás volt az utolsó csepp a pohárban, és a jobbközép pártokat is cselekvésre hívta fel.

A hangulatot jól jellemzi Verhofstadt kijelentése: „Nem történhet meg az, hogy vita nélkül zárjuk le az eheti plenáris ülést. Nem engedhetjük, hogy Orbán Viktor rajtunk nevessen.” 

A kemény szavak ellenére mégis úgy tűnik, hogy a parlament csak az áprilisi plenáris ülésen foglalkozik ismét a magyar üggyel. Az viszont bátran kijelenthető, hogy az EU fennállása óta még soha nem fordult elő, hogy egy ország ilyen tartósan a figyelem középpontjában maradjon a kormány renitens magatartása miatt. Az Orbánék kapcsán gyakran emlegetett a Schüssel-Haider koalíció kapcsán megfogalmazott kritikák is csak két évig tartottak, 2002-ben ugyanis kirakták Haideréket a kormányból. Úgy látszik, nálunk kicsit bonyolultabb a helyzet.

Az EP választások időpontjának meghatározásával megbízott tanácsi munkacsoport a 2014. május 22-25 közti időszakot javasolja a 2014-es választásra, így Magyarországon, ahol hagyományosan vasárnap tartják a választásokat, 2014. május 25-én lesznek EP választások.

A munkacsoport azzal indokolta döntését, hogy az eredetileg tervezett június 5-8-as időszakra esik Pünkösd. Sokan ekkorra időzítik szabadságukat, így a várakozások szerint a részvétel még a 2009-es rekord-alacsony szinttől is elmaradna. Legutóbb az EU szavazásra jogosult polgárainak mindössze 43 százaléka járult az urnákhoz, ami lényegesen elmarad az első, 1979-es EP választás 62 százalékos szintjétől.

Magyarországon a májusi EP választási időponttal egy időben kerülhet sor az országgyűlési választásokra is, hiszen nehezen lenne indokolható egy hónap különbséggel megrendezni a két választást (bár semmin nem lepődnénk meg). A májusi általános választásokat az alaptörvény még a negyedik módosítást követően is lehetővé teszi, és erre a lehetőségre a kormánypárti képviselők is utaltak.

A két választás, valamint a két kampány összecsúszásával szinte borítékolható, hogy az európai témákról még a szokásosnál is kevesebb szó fog esni. Ez az állítás akár paradoxnak is tűnhet, de gondoljunk bele, vajon az Európai Bizottság elnökének személye, vgy a 13. havi nyugdíj, a spanyol, vagy a magyar munkanélküliség, az európai gazdasági rendszer problémái, vagy a magyar gazdaságpolitika érdekli jobban a választókat.

Az európai témák ismételt háttérbe szorítása súlyos hiba lenne a magyar politika részéről. Tíz évvel az uniós csatlakozásunkat követően fel kellene végre ismerni, rávezetni a választókat is, hogy Hegyeshalomnál nem valami más kezdődik, hanem ugyanaz folytatódik. Hogy ami Brüsszelben, illetve az uniós ügyek kapcsán az európai fővárosokban történik, az már inkább a belpolitika része, mert alapvetően befolyásolja a magyar emberek, vállalkozások, a magyar állam és a magyar politika mozgásterét. Az EUrologus ezért szorosan figyelemmel fogja kísérni a pártok EP választási programját, az EU-val kapcsolatban megfogalmazott véleményeket és nyilatkozatokat, valamint az EP képviselőjelöltek felkészültségét és alkalmasságát.

A reggeli bonbonok után egy férfias, de hasonlóan könnyed témával folytatjuk, lévén, hogy péntek van. Európai parlamenti képviselők egy csoportja kezdeményezést indított azért, hogy a birkózás kerüljön vissza az olimpiai műsorszámok közé. Mint ismeretes, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság februárban úgy döntött, hogy 2016-tól a birkózás nem szerepel a játékok hivatalos programjában, amivel a NOB egy több mint 2500 éves gyakorlatot tör meg.

Az európai parlamenti képviselők első körben egy meghallgatást szerveznek áprilisra, amire szeretettel várják az összes európai ország birkózószövetségét, illetve a NOB képviselőit. A lényeg persze nem az, hogy mi hangzik el majd a meghallgatáson, hanem, hogy a kezdeményező, illetve a később csatlakozó képviselők mennyiben lesznek képesek sikeresen lobbizni a háttérben saját nemzeti olimpiai szövetségeiknél, illetve közvetlenül a NOB-nál. Az is feltűnő, hogy a kezdeményezést kizárólag német képviselők indították. Ennek az okát egyelőre még nyomozzuk, lévén, hogy Németország messze nem tartozik a legsikeresebb birkózó nemzetek közé. Az olimpiai örökranglistán mindössze a 12. helyen állnak, a nyolcad akkora lakossággal bíró Magyarország majdnem ötször több aranyérmet szerzett ebben a sportágban (ha a keletnémet érmeket is beszámítjuk, még mindig négyszeres az előnyünk).

Lehet, hogy tényleg elvi kiállásról van szó? Vagy csak a NOB döntését követő felháborodás hullámát akarják meglovagolni a politikusok? A történet már csak azért is furcsa mert a német politikusok ritkán exponálják magukat olyan témákban, amelyekhez nem fűződik közvetlen érdekük, inkább ilyenkor másokat tolnak az előtérbe. Lehet hogy most fordult a kocka, és a bolgár lobbi kebelezte be a németeket?

Frankenstein Európa – így jellemezte az európai intézményrendszer jelenlegi állapotát Martin Schulz egy, a hét elején rendezett konferencián. Schulz, aki jelenleg az Európai Parlament elnöke, és egyben az európai baloldal legesélyesebb bizottsági elnökjelöltje arról beszélt, hogy az európai intézményrendszer demokratikus legitimitáshiánnyal küzd.

Ennek legsúlyosabb tünete, hogy az Európai Bizottság az általa gyakorolt hatalom mellett nem eléggé elszámoltatható. Schulz szerint az elmúlt évtizedek során, ahogy az EU újabb és újabb hatásköröket vett át a tagállamoktól, úgy nőtt folyamatosan a Bizottság szabályozói hatalma. Ehhez azonban nem társultak megfelelő ellenőrzési jogosítványok. Ezeket az ellenőrzési jogosítványokat természetesen az Európai Parlamentnél szeretné látni, ami abból a szempontból nem meglepő, hogy ennek az intézménynek az elnöke, abból a szempontból pedig akár bátor politikai húzásnak is tekinthető, hogy a másik intézmény elnöke szeretne lenni.

Bár tudjuk, hogy divatos az EU demokrácia-deficitjére hivatkozni (amiben sok igazság is van), az EUrologus szerint a konkrét esetben még sincs igaza Schulznak. Az EP-nek ugyanis szinte ugyanolyan kiterjedt ellenőrzési joga van a Bizottság felett, mint például a Magyar Országgyűlésnek a kormány felett. Az Európai Bizottság elnökét a tagállamok jelölik, és személyét az EP hagyja jóvá, ahogy a Bizottság egészének összetételét is. A következő választáson a győztes európai pártszövetség elnökjelöltjéből lesz bizottsági elnök, ahogy egy nemzeti választáson a miniszterelnök-jelöltből miniszterelnök lesz. A biztosokat jóváhagyásuk előtt meghallgatják, szakmai felkészültségüket felmérik, előássák a szennyest a múltból (a bolgár biztos-jelölt így vérzett el 2009-ben). Arra is volt példa, hogy a parlament kikényszerítette a posztok átrendezését (a Barroso-1 csapatból a szélsőséges nézeteiről elhíresült olasz jelölt hazament, Kovács Lászlónak új tárcát osztottak). Ráadásul az EP bizalmatlansági indítványt kezdeményezhet a Bizottság elnöke ellen. Ennek kilátásba helyezésével buktatta meg a parlament 1999-ben a Santer-bizottságot.

Az EP jóval rövidebb pórázon tarthatja a Bizottságot, mint egy nemzeti parlament a kormányát. Gondoljunk bele például, hogy vajon mennyiben él az Alaptörvényben is rögzített kormány-ellenőrzési jogkörével a magyar parlament, amelyben a kormány kényelmes kétharmados többséget élvez. Az Európai Parlamentben a 7 frakció közül még a legnagyobb is közel 100 szavazatnyira van az abszolút többségtől, a kormánytöbbség tehát nem létező fogalom. Egy másik példát idézve: a mai napig nem került elő semmilyen bizonyíték arról, hogy a posztjáról lemondott máltai biztos, John Dalli egyáltalán tudott-e arról a korrupciós ügyről, amely miatt mennie kellett. Mégis, a gyanú felmerülését követően a pletykák szerint 2 órát kapott Barrosotól arra, hogy bejelentse saját lemondását, különben a Bizottság elnöke maga kezdeményezte volna felmentését. Próbáljuk meg felidézni azon magyar miniszterek sorát (pártállástól függetlenül), akik az elmúlt években a korrupció, vagy a hatalommal való visszaélés gyanúja miatt távoztak posztjukról… Nem könnyű ilyet találni, mert egyetlen ilyen alkalom volt, pedig ügyekben nem volt hiány. Ilyen alapokon állva különösen hiteltelen Brüsszelt Moszkvázni, vagy az EU demokráciahiányáról beszélni.

Pedig az utóbbi létező probléma, ennyiben igaza van Martin Schulznak. Csakhogy a megoldást máshol kell keresni. Az Európai Bizottság átláthatatlan, bürokratikus behemótként működik. A belső működése a külvilág számára rejtély, a választókkal folytatott kommunikációja siralmas, és a gazdasági válságra adott erőtlen válaszlépései miatt sokak bizalmát elvesztette (pedig viszonylagos tehetetlenségének oka épp a megfelelő döntési jogkörök hiánya volt). Az európai döntések a színfalak mögött születnek, kicentizett kompromisszumok eredményei. E kompromisszumok megkötésében az EP ugyanúgy részt vesz egyszerűen azért, mert egy ennyire kiegyensúlyozott politikai környezetben ezt máshogy nem lehetne csinálni.

Az EUrologus szerint ezért Schulznak inkább arról kellene beszélnie, hogyan tenné átláthatóbbá, érthetőbbé és érdekesebbé az EU legfontosabb intézményét. Hogyan érné el, hogy az emberek érdeklődjenek az iránt, mit kezd a Bizottság a ráruházott rendkívül jelentős hatalommal. Végül pedig arról, hogyan adna leadershipet Európának, mit tenne az európaiakat, köztük a magyarokat leginkább aggasztó problémák megoldásáért. Martin Schulz személyében hosszú idők óta az első olyan politikus tölthetné be az EU legfontosabb vezetői posztját, aki képes szót érteni az átlag európaival. Lehet, hogy egyszerűen azért, mert olyan figurának tűnik, akivel meg lehet inni egy sört (pedig absztinens). Ehhez viszont Schulznak a valódi, tartalmi kérdésekre kell értelmes válaszokat adnia. Ha ez sikerül, akkor a Bizottság legitimációjával kapcsolatos hangok is elcsendesednek majd.

Munkát, vagy iskolát - ez lenne a célja az EU Tanácsa által tegnap elfogadott Európai Ifjúsági Garancia nevű kezdeményezésnek. Az oktatási rendszerből kikerülő 25 év alatti, és legalább négy hónapja munka nélkül tengődő fiataloknak továbbképzést, gyakorlati lehetőséget, vagy munkát kellene biztosítani a nemzeti kormányoknak. Ehhez az EU pénzügyi támogatást biztosit, egyelőre 6 milliárd eurót, ami a 27 tagállamra bontva meglehetősen szerény summa. Az elképzelések szerint viszont az összeg 2014-től jelentősen megemelkedne, azzal, hogy az ifjúsági garancia projektek támogathatóvá válnának az Európai Szociális Alap forrásaiból.

Az ajánlás egyetlen szépséghibája az, hogy nem kötelező. A tagállamok maguk dönthetnek arról, hogy egyrészt indítanak-e ilyen programokat, és ezzel igényt tartanak-e az uniós támogatás egy szeletére. Spanyolországban és Görögországban például, ahol minden második (!) fiatal munkanélküli, már elkezdődött a célzott programok előkészítése. Más országok is ráugorhatnak a programra, ugyanis az ifjúsági munkanélküliség az uniós országok többségében kiugróan magas, eléri, vagy meghaladja a 25 százalékos szintet. A fiatal generáció kényszerű tétlensége a becslések szerint évi 150 milliárd euró veszteséggel jár az európai gazdaságban.

Magyarország sem kivétel, az EU és az OECD felmérései szerint nálunk is minden negyedik fiatal munkanélküli. Tegyük hozzá, hogy a valós helyzet ennél valószínűleg rosszabb, hiszen a közelmúltban kivándorolt félmillió magyar jelentős része szintén a fiatal korosztályhoz tartozik, viszont ők már nem jelennek meg a hazai statisztikákban.

Az EUrologus szerint a kormánynak élnie kellene az EU által nyújtott lehetőséggel, legyen az bármennyire szerény, a semminél mégis több.

Először röviden arról, amit már tudunk: múlt pénteken az állam- és kormányfők 25 órás iszapbírkózás után megállapodtak az unió 2014-2020-as keretköltségvetéséről, amelynek főösszege 7 évre 960 milliárd euró, tehát az EU fennállása óta először csökkent a korábbi időszakhoz képest. Magyarország kevesebb felzárkóztatási forráshoz jut, mint a jelenlegi időszakban, de egy főre számítva így is a második legtöbb uniós támogatást kapjuk. Hat vagonnyi húszezrest, csak győzzük majd felhasználni… “Deal done” - ahogy Herman Van Rompuy twittelte pénteken. Tényleg? Az EUrologus szerint korántsem. Aki kiváncsi arra, hogy miért, az olvasson tovább.

1. Az uniós költségvetési keret még nincs elfogadva, azt az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia, majd meg kell kötni a költségvetési keret végrehajtását szabályozó Intézményközi megállapodást. Az EP nincs elragadtatva az európai tanácsi változattól, az intézmény három legnagyobb frakciójának vezetője ezt egy közös nyilatkozatban már pénteken közzétette. Kérdés, hogy Joseph Daul, Hannes Swoboda és Guy Verhofstadt, az EP három legnagyobb frakciójának vezetője, valamint az EP elnöke, Martin Schulz hogyan igyekeznek majd feljebb tornászni az összeget. Az EP elvileg nem módosíthatja a költségvetést, de a vétóval fenyegetve további emelést csikarhat ki a tagállamoktól.

Az Hollande-Merkel-Schulz háromszög

2. Schulz mozgástere ráadásul a parlamenten is túlnyúlhat. A költségvetési főösszeg növelésében, illetve bizonyos tételek további emelésében partnere lehet például a szocialista pártcsaládhoz tartozó Francois Hollande, francia elnök. Hollande a megszorítások helyett a növekedésösztönzésre helyezné a hangsúlyt, amihez jól jöhet még néhány milliárd euró a közös büdzsében, különösen úgy, hogy a nagyját a többi nettó befizető dobná össze. A német baloldali Martin Schulz ugyanakkor a belpolitikai arénában szorongathatná Angela Merkelt, hiszen az utóbbi a német közvélemény, és elsősorban saját szavazótábora szemében presztízskérdést csinált az unión való takarékoskodásból. Ennek sikere jelentősen befolyásolhatja az ő és pártja megítélését a szeptemberi német választásokon. Hogy az esetleges Hollande-Schulz összjátéktól Merkel mennyire nincs elragadtatva, azt a fenti kép illusztrálja. 

…90 fokkal elforgatva

3. Kicsit a konteó kategóriába esik, de Schulz akár a másik oldalra is játszhat. Lehet, úgy gondolkodik, hogy ideje jó pontokat szerezni, arra az esetre, ha Merkel kancellár marad, és a Bizottság elnöki posztjáért folytatott versengésben Schulznak szüksége lenne a támogatására.

…minden lében két kanál

4. José Manuel Barroso, bizottsági és Herman Van Rompuy európai tanácsi elnök legszívesebben már túl lennének az egészen. Egyikük sem szeretné azzal beárnyékolni hamarosan záruló európai politikai karrierjét, hogy egy el nem fogadott költségvetéssel kuplerájt hagy maga után Brüsszelben. Ráadásul a hátralevő kevesebb mint másfél évben mindketten az EU gazdasági kormányzását kiteljesítő jogszabályok elfogadására kívánnak koncentrálni. Elvégre ez lenne politikai karrierjük közös koronaékszere.

…mindenki másképp csinálná

5. Ne feledjük, hogy az Európai Parlamentet ezer és ezer érdek szövi át. A tagállamok EP képviselőiken keresztül igyekeznek majd hozzátenni pár tíz-, vagy százmillió eurót az egyes költségvetési tételekhez, vagy éppen elvenni azokból. Az európai profilt építő politikusok számára a költségvetési vita nagy lehetőség arra, hogy nyilvánossághoz jussanak, saját politikai agendájukat nyomják. Az (elsősorban brit) euroszkeptikusok újabb drámai kirohanásokat intézhetnek a nemzeti szuverenitást elszipolyozó brüsszeli behemót ellen. A föderalisták századszor is elmondhatják, hogy kevesebb pénzből nem lehet több Európát építeni. A költségvetési vita nagy show, és mint tudjuk, “the show must go on”, legalább még egy kicsit.

… a végső szó jogán

6. Ahhoz, hogy az éves költségvetési eljárást tartani lehessen, és a 2014-es költségvetést időben el tudják fogadni, az EP-nek tavasszal jóvá kellene hagynia a hétéves keretköltségvetést. A parlament ezt legutóbb, 2006-ban megtette, de már akkor is sokan követelték az Európai Tanács által megvágott  keretszámok elutasítását. Azóta hatályba lépett a Lisszaboni szerződés, amely új költségvetési jogosítványokat adott a parlamentnek. Sok képviselő érzi úgy, hogy az állam- és kormányfők továbbra sem veszik elég komolyan az EP-t. Ezért aztán azt a lehetőséget sem lehet kizárni, hogy az EP elutasítja a költségvetési alku eredményét, új megállapodásra kényszerítve ezzel a tagállamokat. Ez persze másfél évvel az EP választások előtt, a gazdasági recesszió mezsgyéjén tántorogva hazárdjáték lenne, ezért nem is túl valószínű. De ki tudja? Az Európai Parlament okozott már néhány kellemetlen meglepetést a közelmúltban. Ráadásul az intézmény azzal érvel, hogy az uniós feladatokból fakadó pénzügyi kötelezettségvállalások, és a ténylegesen vállalt kifizetések között tátongó sokmilliárdos lyuk az Európai Unió teljes működését veszélyezteti. 

Szinte elkerülhetetlennek tűnik, hogy valamilyen mértékben csökkenjen a magyar európai parlamenti képviselői helyek száma 2014-től. Ez olvasható ki a képviselői helyek tagállamok közötti elosztásáról szóló idén januárban bemutatott EP jelentéséből, amely a 2009-ben életbe lépett Lisszaboni szerződés szabályozását igyekszik összeegyeztetni az uniós tagállamok, és ezzel párhuzamosan az EP képviselők egyre növekvő számával.

A feladat nem egyszerű. Egyrészt a Lisszaboni szerződés praktikus megfontolásokból 751 főben maximálta az intézmény létszámát. Az Európai Parlament a világ legnagyobb demokratikusan választott törvényhozó testülete, amely a méreteiből fakadóan számos működési nehézséggel küzd. A képviselőknek például irodát és személyzetet kell biztosítani, fizetni kell a munkavégzéssel járó költségeiket, arról nem is beszélve, hogy találni kell egy termet, ahova egyszerre beférnek, a 23 nyelven dolgozó tolmácsszolgálattal együtt. A demokrácia, mint tudjuk költséges dolog, de a költségeket azért illik féken tartani, főleg a gazdasági válság idején. Szóval 751 fő a limit, ami felé nem emelkedhet a képviselők létszáma. A képviselői helyeket egy alsó és egy felső limit között az adott tagállam lakosságszámával arányosan osztják el. Minél nagyobb egy tagállam, annál több helyre jogosult. Az arányosság azonban nem egyenes, hanem a rendszer a kisebb tagállamoknak kedvez, míg a nagyobbak képviselői számát csökkenti. Így a legnagyobb lakosággal bíró Németországnak a Lisszaboni szerződés szerinti felső limitnek megfelelő számú, azaz 96 képviselői hely jut, míg a legkisebb, alig 400 ezres Máltának az alsó limit szerinti 6. Az arányosságban jelentkező torzulás felmeréséhez nem kell matematikus diploma: míg Németország esetén kb. 850 ezer Bürger (vagy Bürgerin) szükséges egy EP képviselői helyhez, addig Máltának elegendő helyenként kevesebb mint 70 ezer citadines-t kiállítania. Az ún. degresszív arányosság módszere pont azért lett kitalálva, hogy az unió nagy tagállamai ne tudják ráerőltetni akaratukat egy az egyben a kicsikre.

Magyarország a korábbi alkukból mindig jól jött ki. 2009. előtt 24 képviselőnk volt, de azzal, hogy magyar kontingens 22 főre csökkent, még mindig a leginkább túlkompenzált közép-méretű tagállam vagyunk. Ezért aztán nem csoda, hogy a most tárgyalt EP jelentésben felvázolt négy forgatókönyv mindegyike szerint képviselői helyet fog veszíteni Magyarország. Van olyan modell, amely szerint akár ötöt, a politikai szempontból reálisabbnak tekinthető forgatókönyv szerint pedig egyet. Vajon ettől rosszabb lesz Magyarországnak? Feltétlenül csökken az ország érdekérvényesítő képessége? Semmiképpen sem. Régi igazság, hogy nem a mennyiség, hanem a minőség számít, amit a legfényesebben a kicsiny Luxemburg példája igazol. Azt ugyanis mindenki gondolkodás nélkül elismeri Brüsszelben, hogy az EU második legkisebb tagja messze nagyobb befolyással rendelkezik, mint ami az ország méretéből fakadna. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy a 2014-es EP választáson mi, magyar választók kiket küldünk Brüsszelbe.

Az Európai Parlament elnöke tavaly decemberben meglepő ötlettel fordult a parlamenti képviselőcsoportok vezetőihez. Az EUrologus birtokába jutott levél szerint Martin Schulz azt szeretné, ha 2013 elején az Európai Parlamenten belül létrejönne egy önálló szakbizottság, amely kifejezetten az egységes valutaövezet működésével kapcsolatos jogalkotást végezné, illetve demokratikus ellenőrzést gyakorolna az Európai Bizottság, a Tanács és a jövőben bankfelügyeleti szervként eljáró Európai Központi Bank döntései felett.

Schulz javaslata két szempontból különösen figyelemre méltó. Egyrészt Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke már az eurózóna és az európai gazdasági integráció jövőjéről szóló, tavaly novemberben közzétett javaslatában is felveti, hogy jöjjön létre egy különálló euró-parlament. Van Rompuy ennek részleteit nem fejtette ki, de ahogy azt akkor részletesebben is elemeztük, az euró-parlament valószínűleg tovább fokozná az egységes valutát használó, és az övezeten kívüli országok megosztottságát, az utóbbiak lemaradását az egyre szorosabban integrálódó mag-Európától. Míg ez Nagy-Britannia számára nem feltétlenül jelent problémát, addig a kicsi és sebezhető gazdasággal bíró közép- és kelet-európai országok, így Magyarország számára már jelentős gazdasági lemaradást hozhat. Az Európai Parlamenten belül létrejövő Euró-bizottság tekinthető akár az önálló Euró-parlament előszobájának. De az is lehet, hogy Schulz ezzel a lépéssel megőrzi az Európai Parlament, és ezzel a demokratikus ellenőrzés egységességét.

Másrészt a parlament elnökének javaslata egy körmönfont megfogalmazással nem csak az eurózóna 17 tagjának képviselőit vonná be az új bizottság munkájába, de azon országokét is, akik valamilyen formában vállalták a közös valuta bevezetését, vagy valutájukat az euróhoz kötötték. Gyors gondolkodás után a figyelmes elemző 26 ilyen uniós tagállamot számolhat össze, az egyetlen kakukktojás Nagy-Britannia. Schulz felvetésének kritikusai azzal vádolják az EP elnökét, hogy burkolatlanul a renitens britek elszigetelésére törekszik.

Nem ússza meg az Európai Parlament, hogy évi tizenkét alkalommal átköltözzön egy hétre Strasbourgba. Az üléseket nem lehet összevonni, az ugyanis ellenkezik az Európai Unió alapszerződéseiben írtakkal. Így döntött az Európai Bíróság, amely múlt csütörtökön hozta nyilvánosságra a Franciaország vs. EP ügyben hozott ítéletét. Az EP képviselők azzal próbáltak spórolni az évi több mint 200 millió eurós kiadást jelentő utazó cirkuszon, hogy a tavalyi és az idei naptárban két strasbourgi plenáris üléshetet összevontak.

A Bíróság ítéletének nyilvánosságra hozatala után EP képviselők egy csoportja bejelentette, hogy a 2014-es választáson kampánytémává teszik az EP székhelyének kérdését. Ehhez bizonyára nyomós érvet szolgáltat, hogy azon petíciót, amely a jelenlegi háromról (Brüsszel, Strasbourg, Luxembourg) egyre csökkentené a parlament székhelyeinek számát, eddig 1,3 millióan írták alá, az EP képviselők pedig idén 88 százalékos többséggel szavaztak az egyetlen székhelyre, és ezzel saját utazócirkuszuk megszüntetésére. Az EP annak a jogi lehetőségét is vizsgálja, hogy saját maga kezdeményezze az alapszerződés módosítást.

Kádár János VI. Pál pápával 1977-ben

“…a proletárdiktatúra idején sem sem érték a keresztényeket olyan atrocitások, mint manapság az Európai Unióban, amikor egy tagállam egy keresztényt nevez ki egy fontos posztra.”

“Magyarországon a kommunista Kádár János, a párt főtitkára kijelentette, hogy “a vallásos emberek is egyenlő állampolgárként vesznek részt a közéletben, a szocializmus építésében.”

Ezekkel a mondatokkal színesítette az Európai Parlament összes képviselőjének ma kiküldött levelét Surján László, az EP alelnöke. A Fidesz KDNP EP képviselője Tonio Borg, máltai biztos-jelölt védelmében példálózott Kádár Jánossal és állította párhuzamba ismét az Európai Uniót a kommunizmussal.

A máltai biztos meghallgatása egyébként nagyobb meglepetések nélkül zajlott le. A biztos abortusz-, meleg házasság- és válás-ellenes nézeteire vonatkozó kérdések elhangzottak, de nem uralták el a meghallgatást. Borg ügyesen vágta ki magát válaszaiban. Ennek fényében az EUrologus kicsit túlzásnak tartja a Fidesz KDNP politikusa levelét.

Kétség kívül a hét politikai eseménye lesz Brüsszelben, hogy Angela Merkel német kancellár, minden európaiak úrnője és parancsolója szerdán tiszteletét tesz az Európai Parlamentben, és elmondja, mit is gondol valójában az EU jövőjéről. (Persze minket magyarokat nem ez, hanem az Európai Bizottság gazdasági előrejelzése köt le szerdán, amiből sejteni lehet majd, hogy kikerülünk-e belátható időn belül a túlzott deficit eljárás alól, és lesz-e harmadik Matolcsy-csomag.)

Mivel az EP brüsszeli plenáris ülésterme életveszélyes, másik teremben hallgatják meg az EP képviselők a kancellár-asszonyt. Az újságíróknak külön akkreditálniuk kell az eseményre, s még így sem biztos, hogy bejut mindenki, csak harminc firkásznak jut hely. Halandó emberek itt követhetik az élő közvetítést.

Merkel egyébként elég embert próbáló szerdát nyom: reggel kormányülés Berlinben, beszéd az EP-ben Brüsszelben, majd irány London, ahol David Cameron kormányfőt próbálja majd jobb belátásra téríteni a hétéves uniós költségvetéssel kapcsolatban.

A hétvégén Merkel jelezte: még öt évig is eltarthat, míg túljutunk az euróválságon. Erre mindenki felkapta a fejét, pedig nem beszélt mellé. Ha csak azt vesszük, hogy a Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnöke által fémjelzett tervezetben szereplő integrációs feladatok közül mit, mennyi idő alatt lehet megcsinálni, Angelanak valószínűleg igaza van. A szerkezeti átalakítások időbe telnek, főleg úgy, hogy az uniós szerződést a jövőre esedékes német választás előtt biztos nem nyitják meg.

Merkelt egyébként Martin Schulz, az Európai Parlament német szociáldemokrata elnöke hívta meg Brüsszelbe. Schulz talán kihívásnak tekinti a felkérést, talán valóbban az EP demokratikus kontrollját próbálja ezzel erősíteni. Az biztos azonban, hogy politikai nagyágyúval tüzel.

Fliegauf Benedek magyarországi roma- gyilkosságok hatására született alkotása, a ‘Csak a szél’ az olasz Andrea Segre ‘Io Sono Lí’, illetve a portugál Miguel Gomes ‘Tabu’ című filmjével verseng az Európai Parlament által 2007-ben alapított Lux Díjért. A filmeket Európa 35 városában vetítik, a díj átadására pedig az EP képviselők szavazatai alapján november 21-én, Strasbourgban kerül sor.

Nem ez az első alkalom, hogy magyar film szerepel a Lux Díjra jelölt három legjobb alkotás között. 2009-ben Mundruczó Kornél Deltája volt döntős, ám a díjat nem sikerült elhoznia. A Delta alkotóival folytatott beszélgetés alapján nem is annyira a díjjal járó néhányezer euró a nagy dobás, hanem az, hogy a nyertes film feliratozását is elkészítik az EU 23 hivatalos nyelvén. Ez óriási előny a külföldi forgalmazásban, mert a fordítás költsége jellemzően már nem fér bele a filmek költségvetésébe. A Csak a szél így olyan piacokra is eljuthat, ahol magyar film évek óta, sőt talán soha nem járt.  

Az első vetítés ma 7-kor lesz a Brüsszeli Szépművészeti Múzeumban (Bozar). Reméljük, hogy sikerül elkerülni a berlini bemutatón történt kínos esetet, amikor a magyar kormány az alkotók tudta nélkül, és a nemzetközi sajtó csodálkozásától kísérve brosúrákban bizonygatta, hogy a film csupán fikció, nem tekinthető az események valósághű feldolgozásának.

Vajon a magyar EP képviselők hogyan szavaznak majd? Támogatják-e a berlini filmfesztiválon nagydíjjal jutalmazott mozit, amelynek témája rendkívüli politikai ellentétekhez vezetett, és amelyet a jelenlegi és a korábbi kormányok is inkább eltakartak volna a külvilág elől?

„A Bábel-hal […] kicsi, sárga és piócaalkatú, s valószínűleg a legfurcsább lény a világegyetemben. Agyhullám-energián él, mégpedig nem a hordozójáén, hanem azokon, amelyek kívülről érik a hordozóját. A beérkező agyhullám-energiák összes tudat alatti mentális frekvenciáját abszorbeálja, és testébe építi. Majd exkrementumként a hordozója agyába üríti azt a telepatikus mátrixot, amely a tudatos mentális frekvenciák és a hordozó elme beszédközpontja idegi jelzéseinek kombinálásából adódik. Mindez gyakorlatilag azt jelenti, hogy aki Bábel-halat dug a fülébe, az azonnal megért bárkit bármilyen nyelven.” – idézet , Douglas Adams Galaxis Útikalauz Stopposoknak című regényéből.

Az Európai Parlament nem viccel, ha a többnyelvűségről van szó. A hivatalos üléseken 23 nyelven, 506 különböző nyelvi párosításban biztosított a folyamatos szinkrontolmácsolás. A bábeli hangzavart tovább fokozza, hogy a hivatalos iratokat is le kell fordítani az összes nyelvre, ami évente közel 2 millió (!) oldalnyi szöveget jelent. Ennek a költsége összesen 1,3 milliárd, azaz uniós polgáronként kb. 2,5 euró évente. Hogy ez sok, vagy kevés azért, hogy ékes anyanyelvünket halljuk felcsendülni az Európa jövőjéről szóló vitákban, az nézőpont kérdése. Az EU mindenestre szeretné csökkenteni a fordítási/tolmácsolási költségeit, és mivel a természetbúvárok eddig nem leltek rá a fent említett Bábelhalra, jobb híján fordítószoftverek fejlesztését támogatja. Az eddigi talán legsikeresebb elérhető iPhone-ra és Androidra. Magyar egyelőre nem szerepel a nyelvi kínálatban, de kínai, thai vagy pastu barátainkkal egész jól tudunk kommunikálni szóban és írásban (a szoftvert humanitárius küldetések során használják a helyiekkel folytatott kommunikációban).

Nehéz elképzelni unalmasabb dolgot annál, mint statisztikai adatok gyűjtéséről szóló jogszabályt olvasni. Olyan szavak halmozódnak egymásra, mint a népesség, a módszertan, meg a hitelesített adatok. Az EUrologus is épp arra készült, hogy álmos sóhajtással a lomtárba iktatja a COM (2011)0903-es számú jogszabály-palántát, amikor valamin megakadt a szeme.

A Bizottság javaslata szerint az EU Tanácsában zajló szavazásoknál a tagállamok szavazati súlyát az alapján állapítanák meg, hogy területükön hány “szokásos lakóhellyel rendelkező személy” lakik (usual resident). Ilyennek minősül bárki, aki legalább 12 hónapja az adott tagállamban él, de az is, aki ugyan kevesebb ideje, de legalább egy éves helyben tartózkodást tervez. Magyarán azok a jellemzően közép- és kelet-európai polgárok, akik tartósan külföldre, és jellemzően Nyugat-Európába mennek dolgozni, vagy tanulni nem az állampolgárságuk szerinti ország szavazati súlyát növelnék, hanem azét, ahol dolgoznak. Sőt a tanácsi szavazati jog megállapításakor a nem EU-s polgárok szavazatait beszámítanák, amennyiben a fenti kritériumoknak megfelelnek.

A szabály ebben a formában az EU-n belüli és kívülről jövő migráció célpontjának számító nyugatiaknak kedvezne. Kifejezetten hátrányos lenne például Lengyelországnak, Romániának, Bulgáriának, a balti országoknak, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Magyarországnak is.

Legalább hat hónapig zárva lesz az Európai Parlament brüsszeli plenáris tanácsterme - na nem azért mert a képviselők szabadságra mennek. Az EP a héten jelentette be, hogy a 750 fős ülésterem horizontális tartógerendái törékenyek, öregednek és repedezéseikkel a többi gerendát is jobban megterhelik. A Hemicycle nevű gigantikus termet ezért, egy eddig ki nem választott építési cégnek kell statikailag rendbe hoznia, mielőtt azt újból birtokba vehetik a jogalkotó honatyák.

Hol húzódik a határ az érdekek érvényesítéséért folytatott jogszerű lobbizás és a jogellenes döntés-befolyásolás között?

Az egymillió dolláros kérdésre még az EUrologus sem tudja a választ, de az biztosnak tűnik, hogy a Porsche a határ rossz oldalára tévedt. Elképesztően ironikus esetet tárt fel a közelmúltban a Transport & Environment nevű, közlekedéspolitikával foglalkozó brüsszeli szervezet. Állításuk szerint a gépjárművek által kibocsátott zaj szintjét szabályozni hivatott új uniós jogszabály parlamenti felelőse a sportautógyártó lobbistája által készített javaslatot kívánta kompromisszumos megoldásként előterjeszteni. Hogy világos legyen: nincs olyan nagy autógyártó Európában, amely kevésbé lenne érdekelt a zajcsökkentési előírásokban, mint a Porsche. Miroslav Ouzky, az érintett EP képviselő szerint ő csak „a Porsche által adott minta-táblázatot használta”, de az abban szereplő értékeket megváltoztatta. A Porsche tagadja, hogy bármilyen táblázatot adott volna a képviselőnek. Igaz az azt készítő Hans-Martin Gerhardot (akinek neve a táblázat elektronikus változatában szerzőként szerepel) ők fizetik, de ebben a konkrét ügyben szerintük nem. Nem túl meggyőző érvelés. Különösen akkor nem, ha belesünk Ouzky képviselő garázsába és egy Porsche Panamera csillogó hűtőrácsa mosolyog ránk vissza. Az eset az EP elnöke elé került, a jogalkotási eljárást egyelőre felfüggesztették.

Öröm az ürömben, hogy a különböző érdekcsoportok ellenőrzik egymást, és ha valamelyikük riadót fúj, annak következménye van. Jó lenne ezt átültetni a hazai gyakorlatba is…

A legjobb brit komikusok sem tudták volna hitelesebben eljátszani a világrendek összecsapásának eme remek kis szösszenetét. Történt ugyanis, hogy a baloldali-zöld, valamikori ‘68-as forradalmár Daniel Cohn-Bendit nekiállt a kőkonzervatív, EU ellenes EP képviselő Dartmouth grófjával az utóbbi stílusában vitázni. Fényes üstökösként ragyogta be kettejük retorikai blitzkriegje az amúgy csak Barroso föderális Európáért kiáltó beszéde nyomán oxigénhiányos ásításokat produkló képviselői fövegeket. (Az pedig csak a magunkfajta pervezeknek kéj, hogy a vitában alulmaradó gróf csapata tolta fel a videót.)

http://www.youtube.com/watch?v=umnoxT0ptNI

A múlt hét a bombasztikus bejelentéseké volt az Európai Parlamentben. Szerda reggel az Európai Bizottság elnöke többek között szuverén államok európai föderációjáról, politikailag egységesülő eurózónáról, új uniós alapszerződésről beszélt. Délután helyettese Viviane Reding, az EU alapjogi biztosa újabb meglepő ötlettel állt elő: olyan “igazságügyi teljesítményértékelő mechanizmus” felállítását helyezte kilátásba, amely évről-évre értékelné, hogyan működik a tagállamokban az igazságügyi rendszer, illetve ajánlásokat fogalmazna meg a jogállamiság megfelelő működése érdekében. Ahogy Barroso, úgy Reding is többször példaként utalt a magyar és az idén nyáron hatalomra jutott kormány intézkedéseire.

Abban is egyetértés volt közöttük, hogy a keményebbnél keményebb nyilatkozatok hatástalanok voltak a renitens kormányokkal szemben, tehát valami erősebbre lenne szükség. Az uniós jog megsértése kapcsán alkalmazható kötelességszegési eljárás lassú és túlságosan szűk körben nyújt lehetőséget cselekvésre, az EU alapszerződésének 7. cikke szerinti eljárás (a tagállam szavazati jogának felfüggesztése) pedig olyan erős büntetés, hogy eddig még soha nem alkalmazták, és valószínűleg nem is fogják.

Mi lehet a megoldás? Reding elképzelése szerint egy előzetesen egyeztetett eredménytábla szerint évente minden tagállam beszámolna arról, hogy mit tett, vagy nem tett az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, a jogállamiság érvényesülése érdekében. Ez alapján pedig a Bizottság ajánlásokat tesz, és ezeket jogi eszközökkel, vagy a nyilvánosság nyomásgyakorló erejével igyekszik kikényszeríteni.

Erősen kérdéses, hogy a gyakorlatban működhet-e egy ilyen rendszer. Képzeljük el például, ahogy az éppen aktuális német kancellár, vagy egy életszerűbb példával élve, mondjuk az olasz politikába épp visszatérő Cavaliere vigyázzba vágja magát a brüsszeli intőre…