Helyzet van Afganisztánban

Az elején minden annyira egyszerűnek tűnt. Az amerikaiak, mint Julius Caesar, jöttek, láttak és győztek. A tálib rezsim megdöntésének gyorsasága még Washingtont is lenyűgözte. Kemény harcokra készültek, végül is a mudzsahedinek roppantották meg a Szovjetunio Vörös Hadseregét is nyolc évnyi háborúskodás után. De az elsöprő amerikai technikai és légi fölény, a nyugattal szövetséget kötni kész tádzsik és üzbég csapatok és a hatalom átvételére kész törzsi vezetők koalíciója pár hét alatt elsöpörte az al-Kaidának menedéket nyújtó, az iszlám legbrutálisabb formáját államalkotó eszmévé tevő talibánt.

Gyors siker, kevés eredménnyel

A hadművelet olyan gyors és fájdalommentes volt, hogy mostanra teljesen el is feledkeztünk Afganisztánról. Afganisztán "Irak szélárnyékában van", mondja az Indexnek Tálas Péter biztonságpolitikai elemző is. Több amerikai főtiszt március környékén fogalmazta meg, hogy míg Irakban - szerintük - a sajtó túlizgulja a helyzetet, addig az afganisztáni helyzet komolyságát lényegesen alulbecsli. Tálas az utóbbi megállapítással feltétlenül egyetért. És valóban, a sajtó mostanában csak az eseményekről szokott beszámolni, az afganistzáni történések hátteréről kevésbé.

Pedig helyzet van, vagy legalábbis sok jel utal arra, hogy a tálibok feltámadóban vannak. Erre utalnak a terrortámadások adatai is. 2002-ben 65, 2003-ban 150, 2004-ben 146 támadást hajtottak végre, 2005-ben már 207-et. Igaz, 2006-ban május végéig még csak 21-et, de az áldozatok számának alakulása még jellemzőbb adat. 2002-ben és 2003-ban nagyjából egy halálos áldozat jutott egy merényletre (2002-ben 79-en, 2003-ban 133-an vesztették életüket), 2004-től ez az arány már a merényletenként két halotthoz közelít - 2004-ben 230-an, 2005-ben 287-en, idén eddig a meglehetősen kevés merénylet ellenére már 54-en vesztették életüket.

A katonai felderítés adatai szerint a tálibok nyári offenzívára készülnek, melynek kezdetét akkorra időzítették, amikor az amerikaiaktól a NATO veszi át az ország ellenőrzését. A tálibok remélik, hogy a NATO csapataival könnyebben felvehetik a harcot - a katonai szövetségben alapvetően inkább a britekre jellemző kompromisszumkeresés, semmint az amerikai stílusú nyers erő alkalmazása a jellemző.

Rajzanak

A nyári offenzíva felvezetéseként százával szivárogtak vissza Afganisztánba a tálib harcosok Pakisztán központi ellenőrzés alól kibúvó, észak-nyugati törzsi területeiről. Az olykor négy-ötszáz fős tálib szabadcsapatok az ország déli tartományaiban zavartalanul mozognak, olykor még napközben is. Az éjszaka pedig teljesen az övék. "Nappal a nép, a rendőrség és a hadsereg a kormánnyal van, de éjszaka mind a tálibokkal harcol" - magyarázta például egy bazári árus a városába látogató amerikai parancsnoknak.

Annyiban feltétlenül érdemes tompítani a tálib offenzíva tervének hírét, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján a tálibok kicsit a cserebogarakra hasonlítanak. Májusban nagy a zsongás, de az elmúlt négy évben eddig sosem szélesedett ki ténylegesen a háború. Igaz, az elmúlt két évben rohamosan nő a terrortámadások száma, amik ráadásul hatékonyabbak az irakiaknál.

A tavaszi talibán zsongásnak eddig általában az Egyesült Államok brutális válaszcsapásai vetettek véget. Mivel a NATO csak az év közepétől veszi át az ország irányítását, az amerikai hadsereg addig is a jól bevált taktikához folyamodik - májusban már több légicsapást is végrehajtottak tálib állások ellen. És ahogy ez lenni szokott, tévedések miatt már idén is tucatnyi civil esett áldozatául a légitámadásoknak.

Éledező indulatok

Ez pedig azonnal az amerikaellenes érzelmek felkorbácsolásához vezet, május utolsó napjaiban elég volt egy amerikai katonai jármű okozta halálos baleset egy egynapos kabuli zavargás kirobbantásához.

A NATO-ra tehát komoly feladat vár. A szervezet az amerikaiakkal szemben nem feltétlenül katonai megoldásokat keres a problémákra. Jelzi ezt az is, hogy saját modelljükben nem kizárólag katonai alakulatokat, hanem úgynevezett újjáépítő brigádokat irányítanak az országba - azaz a rendfenntartás mellett végre működő államszerkezetet is próbálnak adni az országnak. Magyarország is bejelentkezett a programba, a magyar közigazgatási szakemberek az elmúlt húsz évben szereztek némi tapasztalatot a békés átmenetben, illetve privatizációs tapasztalataik is vannak egy ország kapitalista újjáépítéséhez. A magyar honvédség jelenleg 185 katonával vesz részt a lasan az egész országra kiterjesztett NATO-misszióban, a Honvédelmi Minisztérium honlapján találhatóü közlemény szerint "a Magyar Honvédség afganisztáni szerepvállalásának új koncepciója politikai döntés előtt áll".

A NATO tehát elsősorban nem katonai, hanem államszervezeti problémaként tekint Afganisztánra. Joggal. "Afganisztánt senki sem tartja ellenőrzése alatt, a központi kormányzat gyenge, a reformok nem működnek, sok a látszatintézkedés" - sorolja Tálas.

A neheze hátra van

És valóban. Hiába látszik megingathatatlannak Hamid Karzai afgán elnök hatalma, ha valós fennhatósága négy év után is alig terjed ki Kabul határain túlra - májusban már Kabultól hatvan kilométerre is vidáman, verőfényes napsütésben parádézhatott négyszáz tálib egy kisváros utcáin. Hiába hoztak szabályokat arról, hogy hány nőnek kell lennie a parlamentben, ha a képviselők legjava az elmúlt húsz év háborúiban jeleskedő hadurakhoz hű, és a tálibok mellett még a szovjeteket kiszolgáló kommunisták is bejuthattak a törvényhozásba.

Tálas szerint a helyzetet jól jellemzi a kábítószertermelés alakulása is. Idén már rekord máktermést várnak a heroingyárak fő beszállítójának számító országban, ahol a kábítószertermelést eddig gyakorlatban csak egy hatalomnak sikerült megfékeznie. A kézlevágós, halálra kövezős módszerekkel dolgozó táliboknak.

A NATO-ra tehát összetett feladat vár. Bár jellemzően katonai megoldások helyett diplomáciaiakat szokott keresni a szövetség, most valószínűleg mégis keményen kell harcolnia a gyengeség jeleire ugró tálibok ellen, de közben - tanulva az amerikaiak kudarcából - végig kell vinnie az államreformot is. A jövő sikerének egyik kulcsa abban rejlik, hogy a NATO fő erejét adó és a legbrutálisabb körzeteket magára vállaló Nagy-Britannia mekkora emberveszteséget képes elviselni. A másik, hogy a tálibok elleni eredményes katonai fellépés mellett sikerül-e működő közigazgatást kiépíteni.