Legyőzheti a bölcsész a szépet és a szörnyeteget?

Franciaországban rendkívül izgalmas és mókás a helyzet. Mint arról az Index már korábban beszámolt, az elnökválasztás utolsó felvonása egyszerű párviadalnak ígérkezett Ségolène Royal bal-, és Nicolas Sarkozy jobboldali jelölt között. Jean-Marie Le Pen még a jelöléshez szükséges 500 polgármester támogatását sem tudta összeszedni, a szintén induló François Bayrou pedig nem sok vizet zavart.

Eddig. Csakhogy a helyzet most radikális fordulatot vett. Először is Le Pen mégis el tudott indulni, és jelölésének pillanatában azonnal hozta is a szokásos 12-14 százalékos támogatottságát.

Persze ő nem jöhet komolyan számításba, a legutóbbi második fordulóba jutása annyira megrázta a francia közvéleményt, hogy ezúttal aligha maradnak távol a szavazók, márpedig a szélsőjobb ellentábora gyakorlatilag lefedi a választók 85-90 százalékát.

Csakhogy itt van ez a Bayrou, akinek a programja némileg Dávid Ibolyáéra emlékeztet – "Felnőtteknek felnőtt politikát!" –, azzal a különbséggel, hogy őt általában komolyan is veszik. Vehetik, mert az utóbbi évtizedek egyetlen oktatási minisztere volt, aki nem farkbehúzva, össznépi fujjolás közepette volt kénytelen elhagyni a tárcát, és gyakorlatilag az egyetlen, aki komolyabban ellenállt a jobboldali UMP gyűjtőpárt-politikájának.

Néhány hete persze még messze lemaradt a két favorit mögött, csakhogy azóta történt egy kis változás: a nép megszámolta a pénzt. Sarkozy és Royal ugyanis úgy hirdetett programot (persze telehintve széppel, jóval meg nyalókával a gyerekeknek), hogy a számszerűsítést későbbre halasztották. Némileg furcsálta tehát a választópolgár, mikor kérdésére, hogy jó, de mennyibe fog ez kerülni, azt a választ kapta, hogy hát izé majd kiszámoljuk.

Ki is számolták végül, hogy mennyi az annyi, és mindketten 30-33 milliárd euró körül határozták meg a kiadási oldalt. Csakhogy egyrészt ez durván túllépi a bevételeket és komoly gondokat okozhatna az egyre veszélyesebben eladósodó Franciaországnak, másrészt szakértők szerint nem annyira 30, mint inkább 60 milliárdos ígéretekről van szó.

Ráadásul a kampány kezdete óta mindenki válságról beszél. Az ország bajban van, gazdasági válság, politikai válság, társadalmi, oktatási, mindenféle válság. Ennek a retorikának egyik oka lehetett például a hagyományosan nem szavazó, felső-középosztály mozgósítása, vagy éppen az alsóbb rétegekhez való közeledés, mindegy. Azt mindenesetre mind Royalnak, mind Sarkozynak nehéz megmagyarázni, hogy válság idején mért kell a kiadásokat tovább növelni.

Jön erre ez a Bayrou. Csinál egy programot, ami mindössze 22-25 milliárd euróba kerül, sőt hozna egy törvényt, melynek értelmében csak recesszió idején lehetne költségvetési deficittel számolni. Valamint azt mondja, hogy ha válság, lábaljunk ki belőle. Ehhez pedig minden lehetséges eszközt igénybe kell venni, úgyhogy ő, ha megválasztják, a minisztériumok élére jobb- és baloldali minisztereket egyaránt állítana, sőt kezdené mindjárt azzal, hogy a miniszterelnököt balról hozná.

Uff. Értve vagyon: a legjobbakat válogatná össze, mert hát válság idején mindenkire szükség van, félre kell tenni tehát a személyes és politikai ellentéteket, legalább átmenetileg.

Gyönyörű elképzelés. Az persze kérdéses, hogy ez gyakorlatban működhet-e, hogy az egymást zsigerből utáló szocik meg konzervatívok hogy dolgoznának együtt a zországér, mint ahogy az is, hogy ha Bayrou esetleges megválasztása után netán feljebb szökik egyelőre alig támogatott pártjának népszerűsége, ellen tudna-e állni a kísértésnek, hogy a parlamenti választások után mégis saját táborból pakolja tele a minisztériumokat.

Kérdéses továbbá az is, hogy jót tenne-e a demokráciának, ha a jobb és a bal együtt dolgozna, merthogy akkor ugye gyakorlatilag nem maradna ellenzék.

De akárhogy is, Bayrou hozza azt, amit két fő riválisa nem tud: gyakorlatiasságot (ez Royal gyenge pontja, ezért is gondolják sokan, hogy teljesen alkalmatlan a kormányzásra) és emberséget (ez meg Sarkozyból hiányzik, akit éppen ezért az ország fele nagyon szívesen verne össze bármivel, ami kemény és dudoros). Bayrou mellesleg bölcsész.

Az már eddig is kitűnt, hogy ha Bayrounak csak a Royallal vagy csak Sarkozyval kellene megmérkőznie, könnyen előfordulhatna, hogy darabokra verné mindkettőt, mert a saját szavazótábora mellett meghódítaná Sarkozyval szemben Royal, Royallal szemben pedig Sarkozy szavazóinak nagy részét is. Csakhogy eddig mégse vették igazán komolyan, mert az előrejelzések szerint az első fordulóban nyomába se ért volna a favoritoknak. Ám az előrejelzásek változnak: a legutóbbiak szerint Sarkozy támogatottsága 26, Royalé és Bayroué pedig 25 százalék.

Ugye izgalmas? Még úgy is, hogy Chirac végül nem tett keresztbe egykori protezsáltjának, Sarkozynek, és mégsem indul a választáson.