Megfojtja Európát az orosz gáz

Tíz százalékkal emelkedett a gáz ára a múlt héten Magyarországon, de a Gazprom vezetője szerint év végén még 25 százalékkal emelkedhet, aztán jövőre még drágább lesz az orosz gáz. A hír Magyarország számára különösen aggasztó, mert a magyar energiafelhasználás fele gázalapú, és a lakosság 90 százaléka gázzal fűt. Az összes magyarországi gázt az orosz állami óriásvállalat, a Gazprom hozza Magyarországra, azt is, amit nem közvetlenül ők adnak el.

A Gazpromtól közvetlenül veszi Magyarország a gáz 70 százalékát. Az államnak 2015-ig van szerződése arról, hogy évente 11,5 milliárd köbméter gázt kell megvennünk. Az árat is előre rögzítették, de nem konkrét összegről van szó, hanem mutatókról: az ár felerészben az északi-tengeri brent olaj londoni olajtőzsdei jegyzésárához, felerészben pedig a gázolajárhoz kötött, kilenchavi mozgóátlaggal számolva. Vagyis Alekszej Miller Gazprom-vezér nem kedve szerint emeli az árat, hanem az olajárrobbanásra mutogatva automatikusan teszi ezt.

Mivel Magyarországra csak a Gazprom szállít gázt, nem nagyon van mód komoly alkudozásra. Ha nem jön gáz, akkor a magyarok fáznak, és nem lesz elég áram sem, hiszen sok erőmű is gázalapú.

A gáz a Kreml fegyvere

A gáz árának alakulásáról és a szállítás módjáról Kijevben szerzett az Index információkat. A Magyarországra érkező összes gáz átmegy Ukrajnán. Mint látjuk majd, az oroszok gyakorlatilag elfoglalták az ukrán gázpiacot és a bevált módszer Európa nyugatibb vidékein is alkalmazni igyekeznek. Az EU Bizottsága által szervezett ukrajnai tanulmányúton szerzett információk többsége független kutatóktól, kisebb részük az ukrán energetikai miniszter-helyettestől származnak.

Ildar Gazizullin, a Nemzetközi Politikai Tanulmányok Intézete nevű kijevi kutatóintézet közgazdásza szerint semmi köze a piacnak ahhoz, hogy mennyibe kerül az orosz gáz. "Nem tudjuk, hogy mennyibe kerül a Gazpromnak kitermelnie és szállítania a gázt, senkinek semmilyen fogalma sincs arról, hogy mennyi a cég haszna. Az árat néhány ország esetében politikai alkuk határozzák meg, van ahol az olajár, és ritkán előfordul, hogy piaci versenyre kényszerül a cég, és akkor ahhoz illeszti az árat."

Mikhajlo Goncsar, a Nomosz Center nevű kijevi intézet energetikai szakértője számos idézetet tett közzé nyugaton az orosz állam energiapolitikai koncepciójából, nemrég német képviselőket ijesztgetett vele Berlinben. A 2030-ig szóló koncepció szerint a gázexport "biztosítja Oroszország geopolitikai és gazdasági érdekeit", vagyis egyértelműen hatalompolitikai kérdés Moszkva számára a gáz. Ugyenebben a szövegben szerepel, hogy nem elég gázt árulni: a szállításban és a gázszolgáltatásban is részt kell venni, hogy minél több lábon állhasson a Gazprom, a teljesen állami tulajdonban lévő monopólium, amely az orosz állam bevételeinek negyedét szállítja. A cég folyamatosan igyekszik tulajdont szerezni az európai szolgáltatókban és vezetékekben, illetve újak építését is szorgalmazza. Az EU-ban évek óta éles vita folyik arról, hogy mennyire lehet beengedni a Gazpromot. Nincs összehangolt politika, és a Gazprom az utóbbi években sorra vásárolt Európa-szerte a gázüzletághoz kapcsolódó cégeket.

A Gazprom-export eladja, a Gazprombank cége továbbadja, a Gazprombank cégének a cége megint eladja

A Gazprom gazdasági és politikai nyomulásának egyik erős példája Ukrajna. Ukrajna is gázfüggő, és nagyrészt importra szorul. Ukrajna saját felhasználású gáza a következőképpen jut el a fogyasztókhoz: az ott használt gázt Türkmenisztánban, Üzbegisztánban és Kazahsztánban bányásszák. A kitermelt gázt a közép-ázsiai államoktól a Gazprom egyik vállalata, a Gazprom-Export veszi meg, és szállítja az orosz-ukrán határig. Ezt ott eladja a Rosukrenergo nevű cégnek, aminek a fele a Gazprombank nevű cégé, ami szintén a Gazprom tulajdonában van. A Rosukrenergotól pedig az Ukrgazenergo veszi meg, és adja tovább a fogyasztóknak a gázt. Az Ukrgazenergo pedig a félig Gazprom-leány Rosukrenergo és az ukrán állami Neftogaz Ukrajnyi közös vállalata. Vagyis mielőtt az ukrán fűtőtesteket elkezdené melegíteni, ugyanazt a gázt háromszor adják el olyan cégeknek, amelyekben a Gazpromnak jelentős tulajdona van.

A rendszer Mikhajlo Goncsar szerint azért ennyire bonyolult, hogy minél átláthatatlanabbul minél több pénzt ki lehessen venni belőle. A Rosukrenergo 2004 óta van képben, racionálisan alig magyarázhatóan, hiszen ténylegesen nem csinál semmit a gázzal, azon kívül, hogy a határon megveszi majd tulajdonképpen rögtön továbbadja. Jellemző vélekedés Ukrajnában, hogy a céghez azért ragaszkodtak az oroszok, hogy a narancsos forradalom után ezen keresztül tarthassák sakkban az új ukrán vezetést.

A Rosukrenergo fele Gazprom-tulajdon, és mivel a Gazpromexporttól veszi a gázt, így gyakorlatilag a cég a közbeeső vállalattal egyszerűen felveri az árat. A haszonszerzésen túl azonban más érdek is működtetheti a furcsa konstrukciót: a Rosukrenergo másik fele két ukrán magánszemély tulajdonában van. 45 százaléka egy Dmitrij Firtasz nevű üzletemberé, további öt százaléka pedig Ivan Furszin odesszai bankáré. Goncsar és több más ukrán közgazdász és politológus is meg vannak győződve arról, hogy a Rosukrenergo gyakorlatilag az ukrán politikai elit megkenésére jött létre, hogy az ukrán szálon keresztül megvesztegessék az oroszok a mindenkori ukrán vezetést.

Goncsar szerint ezt bizonyítja, hogy a Rosukrenergo egy svájci cég, 2004-ben Zug kantonban jegyezték be. A legendás svájci banktitok miatt megállapíthatatlan, hogy valójában kik között és milyen irányba megy el a társaság több milliárd dolláros bevétele.

A Gazprom (a Rosukrenergon keresztül) 2006-ban beszállt az ukrán szolgáltatói üzletbe is, akkor alakult az Ukrgazenergo. A cég megalapítása összefügghet a 2005 eleji gázárvitával, amikor a Gazprom felemelte az Ukrajnának szállított gáz árát, és válaszul az ukránok leállították az Európába irányuló gáz-szállításokat. A néhány nap alatt megoldott konfliktus egyik ára volt sok ukrán szerint, hogy be kellett venni a Gazpromot a gáz-szolgáltatóba, és mivel ez a Rosukroenergon keresztül történt, így ukrán oldalon is volt, aki jól járhatott.

Julia Tyimosenko ukrán miniszterelnök idén márciusban megállapodott az oroszokkal, hogy ha idei szállításait rendezte, akkor a Rosukrenergo jövőre kikerül a rendszerből és nem lesz viszonteladó, de az általunk kérdezett ukrán szakértők meglehetősen szkeptikusak voltak, szerintük ez egyáltalán nem lefutott és véglegesen rendezett ügy.

Ugyanakkor orosz részről is erős vezetése van a Rosukrenergonak. Egy ideig a cég igazgatótanácsának tagja volt Dmitrij Medvegyev mostani orosz elnök is, aki a Gazprom vezetője volt államfővé választása előtt. Goncsar szerint a Rosukrenergo azért is jó az oroszoknak, mert rajtuk keresztül az orosz titkosszolgálat listát vezet a Rosukrenergo pénzéből meggazdagodott ukrán befolyásosokról, és bármikor zsarolhatja őket, ha Ukrajna letérne a Moszkvának tetsző útról.

Az olcsó ukrán gáz ára

Míg Magyarországnak több éves szerződése van a Gazprommal a fent leírt feltételek szerint, addig Ukrajna évente újra alkudozik a gáz áráról. Ukrajna jóval olcsóbban kapja a gázt, mint például Magyarország. Ennek egyik oka csak, hogy ott olcsóbb, közép-ázsiai gázt használnak. Az évenkénti alku remek zsarolási lehetőség, folyamatosan lehet újabb dolgokat kicsikarni az ukrán vezetéstől. Éppen ezért Goncsar szerint sokkal jobb lenne vállalni, hogy hirtelen nagyon megemelkedjen a gáz ára Ukrajnában, viszont hosszú távú megállapodással meg lehetne szabadulni az orosz beavatkozástól. A nagy áremelés viszont nagy szociális feszültségekhez vezethet, és a pazarló, energiaigényes ukrán nehézipar szétesésével járhatna.

Az évenkénti alku állandó kérdése, hogy mennyiért engedi át Ukrajna a területén az EU-ba menő orosz gázt, a vezetékek ugyanis teljesen ukrán állami tulajdonban vannak. Az ár rendkívül nyomott, ötödéért-hatodáért használhatja a Gazprom az ukrán infrastruktúrát, mint amennyiért mondjuk Nyugat-Európában szokás vezetéket bérbe adni. Emiatt a vezeték gazdája, a Neftogaz Ukrajnyi a csőd közelében van, teljesen eladósodott. A vezetékek öregednek, felújításukra nem marad pénz. A következő öt évben 2,5 milliárd eurót kellene a felújításukra költeni, de nem látszik, hogy ki finanszírozhatná ezt. A Neftogaz nem kér sokat a Gazpromtól, hogy az ne emelje az ukrajnai piacra szánt gáz árát. Az ukrán államnak nincs tartaléka erre. Szergej Pavlusa ukrán energetikai miniszter-helyettes azt mondta, hogy az ukrán államnak esze ágában sincs eladni a vezetékhálózatot, ám a kormánytól független szakértők közül többen is azt mondták, hogy most kellene nyugati befektetőknek eladni, mielőtt a kormány kénytelen lesz azt is átengedni a Gazpromnak.

Minden magyar őrláng mögött ott a Gazprom

A Rosukrenergo nem csak Ukrajnának szállít gázt: az Ukrajnába behozott mennyiség egy részét Magyarországon, Szlovákiában és Lengyelországban értékesíti.

A Magyarországra érkező gáz 70 százaléka orosz mezőkről, a Gazpromtól jön. Két vezetéken, az egyik Beregdarócnál ér át a határon Ukrajna felől, a másik (jóval kisebb) vezeték pedig Baumgartennél, Ausztria felől lép be az országba. Az 1996-ban átadott nyugati vezeték csak látszólag oldja az egyoldalú függőséget: abból ugyanúgy a Gazprom gáza jön.

A másik szereplő a magyar piacon az Emfesz, amely a Rosukrenergo gázát árulja szolgáltatóként a magyar piacon, idén nyár óta már a lakosság is vehet tőlük gázt. Az Emfesz tehát szintén olyan gázt használ, ami két Gazprom-vállalaton is átment már, csupán annyi a fontos különbség, hogy ők közép-ázsiai bányákból származó gázt árulnak, ugyanazt, amivel Ukrajnát fűtik. Az Emfesz fő tulajdonosa egy ciprusi cégén keresztül az a Dmitrij Firtasz, aki a Rosukrenergo 45 százalékát is bírja.

Az Emfesz igyekszik pozíciókat szerezni az árampiacon is. Magyarországon Nyírtassra tervez építeni 400 milliárd forintból egy 800 megawattos erőművet, ami Európa legnagyobb gázüzemű erőműve lesz, ha elkészül. A nyírtassi erőmű így az ország gázfüggőségét növeli, és az erőművet szintén a Gazprom valamelyik leányvállalata látná el üzemanyaggal. Még egy erőmű épül Magyarországon, Vásárosnaménynél, ez Kapolyi László szociáldemokrata pártelnök érdekeltsége, és szintén gázüzemű lesz, az ukrán határ közelében, minden bizonnyal oda is a Gazprom viszi majd az üzemanyagot. Ahogy a Goncsar által Európa-szerte terjesztett orosz energetikai koncepció fogalmaz, a Gazprom igyekszik minél több lábon állni a külföldi piacokon, és látható, hogy terjeszkedésének egyik terepe Magyarország.

Stream Ag.

Természetesen ennél jóval nagyobb, európai távlatokban gondolkozik a cég. Ennek része két új nagy gázvezeték építésének terve: az északi és a déli áramlaté. Az északi német együttműködéssel már épül is, és a Balti-tenger alatt megy majd Oroszországból Németországba. A déliről még csak tárgyalások folynak, ez közép-ázsiai gázt szállítana elsősorban, az előkészületek mellett a magyar kormány is elkötelezte magát.

Mindkét nagy vezeték építésére egy-egy céget alapítottak. Az északi vezetékhez a Nord Stream Ag.-t 2005-ban, a délihez a South Stream Ag.-t idén januárban. Mindkét céget Svájcban, Zug kantonban jegyezték be, éppen úgy, mint a Rosukrenergot. Goncsar szerint a nagy európai vezetékekkel az oroszok ugyanazt a modellt akarják megcsinálni, mint az ukrán gázszállításokkal: beraknak az üzletbe egy svájci, átláthatatlan működésű céget, és így bevonni az európai politikusokat mint személyesen elkötelezett és később zsarolható partnereket. Goncsar a modellt "fekete doboz"-nak nevezte el, szerinte e közbülső cégek a gázmilliárdok átláthatatlan mozgatására szolgálnak csupán, valódi gazdasági szerepük nincs.

Az EU régóta tervez egy saját vezetéket is, a déli áramlattal lényegében párhuzamos Nabuccót. Ezt viszont egyáltalán nem biztos, hogy meg lehet majd tölteni gázzal. Türkmenisztán 2025-ig előre eladta az összes gázát a Gazpromnak, a legtöbb tartalékkal bíró közép-ázsiai országból jelenleg csak Oroszország felé megy vezeték. Miller Gazprom-elnök éppen most július elején járta végig Kazahsztánt, Üzbegisztánt és Türkmenisztánt, hogy felajánlja, a Gazprom nyugat-európai áron megvesz tőlük minden gázt, sok évre előre. Mivel Oroszországnak hagyományosan erős a befolyása ezekben az országokban, és már kész vezetéke is van a gáz elvitelére, nem lenne meglepő, ha sikerülnie megállapodniuk, és talán még svájci cégeket sem kellene alapítani a teljhatalmú közép-ázsiai elnökök megnyeréséhez.

Egy brüsszeli, az EU Bizottságánál dolgozó magas rangú forrásunk szerint a Nabucco egyetlen reménye, ha sikerül Iránban megtölteni gázzal. Ezt viszont az USA igyekszik megakadályozni, és éppen idén júniusban az EU viszonya is jelentősen romlott Iránnal, utóbbi atomprogramja miatt. Ráadásul sok európai politikus úgy gondolja, hogy még inkább jobb ha az oroszok nyomulnak, mintha Európának az iráni vezetéssel kell alkudoznia egy rengeteg pénzért megépült vezeték használatáért.

Az ukránok lennének rövid távon a két új vezeték vesztesei, mert megszűnne az utolsó erős pozíciójuk Oroszországgal szemben, vagyis többet nem területükön menne át a Gazprom európai exportjának túlnyomó többsége. 2008-ban 26 százalékkal növelte a Gazprom az Ukrajnán keresztül menő exportot, de ezt ki lehetne szervezni a két új vezetékkel.

A két új vezeték ugyan nagyon drága, de bejöhet az ára az oroszoknak. Mikhail Goncsar szerint ha három irányból mehet ki a gáz Oroszországból, az még tovább hajthatja fel az európai gázárakat. Szerinte Moszkva "játszani fog a csapokkal", hol ebbe, hol abba enged majd több gázt és mesterségesen felnyomja az árakat, versenyezteti a vevőket.

Kifogyhatnak a tartalékok

Szerinte Oroszországban fogyóban vannak a gázkészletek, a legnagyobb mezők már túl vannak kapacitásuk csúcsán. Egyáltalán nem biztos Goncsar szerint, hogy lesz elég gáz Oroszországban, ez attól is függ, hogy a 2015-re megnyitni tervezett mezők mennyi gázt rejtenek. Szerinte intő jel, hogy Oroszország nagyon agresszívan igyekszik jó előre felvásárolni a közép-ázsiai készleteket. Goncsar attól tart, hogy a következő években nagyon megnő a gáz ára Európában, de még ennél is rosszabb lesz, ha 2030-ra gázhiány alakul ki és még sok pénzért sem lehet majd fűteni meg áramot termelni. Ez különösen élesen sújthatja Magyarországot.