Egy másfajta republikánus

Sarah Palin, az abortuszellenző alaszkai kormányzó alelnökjelöltté választása óta a baloldal folyamatosan azzal támadta a republikánusokat, hogy a választás megnyerése érdekében a szélsőjobb irányába mozdultak. Még ha ez igaz is lenne, a republikánus elnökjelölő konvenció utolsó napján John McCain nagy lépésekkel indult el a közép felé. És talán ennek több jelentősége van, végtére is, ő az elnökjelölt, Palin meg alelnökként úgyis csak a Washingtonba látogató diákcsoportokat fogja körbevezetni a Fehér Házban.

McCain beszédéről a részletes beszámolót itt olvashatják, összefoglalónkban csak a lényegét emelnénk ki. McCain beszédében pártokon átívelő vezetést ígért, konkrétan ígéretet tett rá, hogy kormányában függetleneknek és demokratáknak is helyet ad. Tiszteletéről biztosította Obamát, akivel ugyan vannak nézeteltéréseik, "de több minden köt össze minket, mint ami elválaszt". Ahogy egy hete Obama beszédéből, úgy most McCainéből is hiányoltuk a programra vonatkozó konkrét részleteket. Ennek ellenére az kiderült, hogy ahogy Obama klasszikus baloldali demokrata programot hirdetett - olyannyira, hogy az szinte semmiben nem tér el John Kerry, a négy éve elbukott demokrata elnökjelölt programjától -, úgy McCain is klasszikus jobboldali republikánus programmal száll harcba. Ez azonban változást jelent az eddigiekhez képest, hiszen Bush a gazdaság területén szakított a republikánus hagyományokkal, és túlköltekező, nagy kormányzatot vezetett.

McCain programjának középpontjában az adócsökkentés, elsősorban az amerikai vállalatok versenyképességének növelését célzó adócsökkentések állnak. A munkájukat elvesztőknek átképzést ígért, egyben ígéretet tett "az 1950-es évek igényeihez" alakított munkanélküli segélyezés modernizálásához. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az átképzésben résztvevő, ideiglenesen munkát vállalók fizetését egészítenék ki egészen addig, amíg új munkát nem találnak. Az oktatás kérdését a 21. század polgárjogi mozgalmának nevezte, hiszen "mire megyünk azzal, ha ugyan bárki számára elérhető az oktatás, de az iskoláink elbuknak". Minőségi követelmények érvényesítését ígérte a tanárokkal szemben, akik közül a rosszaknak segítene "új karriert találni".

McCain középre irányzott üzenete amúgy kvadrált a konvenció hangulatával. Bár a baloldal jobboldali fordulatot vélt felfedezni Sarah Palin jelölése kapcsán, a jelölőgyűlésen csupán említés szintjén merültek fel a klasszikus jobboldali témák, mint az abortusz és a melegházasság kérdése. Bár a bírálatokból kijutott a liberális (ez Amerikában szocialistát jelent) elittnek, a bírálat tárgya nem a morális kérdésekben elfoglalt álláspontjuk, hanem gazdasági elképzeléseik voltak. Míg a demokraták a mindenható, gondoskodó államban hisznek, a republikánusok visszatértek gyökereikhez, az öngondoskodó polgár ideáljához. Ugyan néhány demokrata kommentátor már Nixont is megidézte, a kulturkampf éveire csupán az emlékeztetett, hogy Palin kapcsán keményen támadták a "liberális médiát".

Értékeléseik szerint ugyanis a média becstelen támadásokat intézett Palin ellen a konvenciót felvezető napokban. A sajtóban valóban a legvadabb feltételezések jelentek meg Palinről, szociális konzervatív nézetei miatt is keményen bírálták, de még olyan valószínűtlen pletykáknak is teret adtak, melyek szerint négyhónapos gyermekének valójában 17 éves lánya az anyja, Palin meg valójában a nagymamája. Emiatt Palinék kénytelenek voltak bejelenteni, hogy meggyanúsított lányuk, Bristol nem négy hónapja lett anya, hanem négy hónap múlva lesz az. De összességében mindezért hülyeség lenne bírálni a sajtót, végtére is Palinről semmit sem lehetett tudni múlt pénteki jelölése előtt, és azóta nem állt a sajtó rendelkezésére - McCainnék a bevett, és Joe Biden demokrata alelnökjelölt esetén is betartott szokások szerint csak a konvenció után kívánják a sajtó elé engedni alelnökjelöltjüket.

De a sajtó bírálása nem volt céltalan. Valójában az volt a célja, hogy a minimálisra csökkentse a Palin beszédével kapcsolatos várakozásokat. Valószínűleg azon se lepődött volna meg senki, ha szerdán Palin puskával a kezében, egy bibliát lengetve lépett volna a pódiumra. Nem ez történt. Palin kifejezetten jó beszédet tartott, szövegébe egy előre meg nem írt poént - Tudják mi a különbség egy hokianyu és egy pitbull között? A rúzs - beszúrva kemény támadást intézett Barack Obama ellen, feltüzelve a republikánusok keresztény-jobboldali bázisát, egyben esélyt teremtve McCainnek arra, hogy másnap a saját bázisához, a mérsékeltekhez és a függetlenekhez szólhasson.

Összességében a republikánusok sikeres konvenciót zártak. Bár hétfőn még az is kétséges volt, hogy lesz-e bármi is a gyűlésből - a Gustav hurrikán miatt az első napot gyakorlatilag törölték -, keddre összeszedték, szerdán és csütörtökön pedig csúcsra járatták magukat. És ahogy a demokratáknak sikerült befoltozniuk a Clinton-Obama pártszakadást, úgy a republikánusoknak is sikerült úgy feltüzelniük (szélső)jobbos bázisukat, hogy a mérsékelteket se riasszák el maguktól. Most meg végre kezdődhet a kampány.

Van véleménye? Ne tartsa magában!

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!