Mesés bizniszt szimatolnak Észak-Koreában

Szabó János egy magyar nagyvállalat topmenedzsere volt, jelenleg ugyanannál a cégnél tanácsadó. Az 55 éves pilisvörösvári férfi szabadidejében különféle vállalkozásokon töri a fejét. Például azon, hogyan lehetne elmélyíteni a kapcsolatokat egy olyan országgal, amelyet George Bush amerikai elnök a gonosz tengelyéhez sorolt. Az 1989-90-ben megszakadt szálak újravarrására a formát a tavaly novemberben alapított Magyar-KNDK Baráti Társaság adja. Az ülésen jelen volt Észak-Korea magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete és Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke.

A hálózat nincs kiépítve

"A népi Korea az ötvenes évek eleji Magyarországra emlékeztet" - bizonyítja elfogulatlanságát az elnök, aki tavaly saját szemével is láthatta Kim Ir Szen egykori birodalmát. A széles sugárutakon néha tűnik fel egy-egy személygépkocsi, a külföldieknek fenntartott boltokba a helyiek nem léphetnek be, mobiltelefont a fülére tapasztó észak-koreai polgár ismeretlen fogalom, mivel a hálózat nincs kiépítve.

Felvonulás a KNDK megalakulásának 55. évfordulójának tiszteletére; van erejük és idejük

A KNDK mégsem annyira zárt, mint a hírekből sejteni lehet. Szabó János szerint például több multinacionális vállalat is megvetette a lábát az utolsó sztálinista államban. "Van erejük és idejük kivárni, míg Észak-Koreában is megindulnak a változások és kilábal végre a válságból" - villantja fel a követendő utat a baráti társaság elnöke, aki szerint már nincs messze az idő, amikor a Közép-Európa volt szocialista országaiból Kínába telepített gyárakat még keletebbre, a még olcsóbb munkaerővel bíró KNDK-ba telepítik.

Gyógyszerektől kezdve mindenre

A kalandokat kedvelő hazai vállalkozóknak nincs egyszerű dolguk, ha Észak-Koreában akarnak életük bizniszére lelni. Szabó János a kereskedelmi minisztériumban vett részt nagyon hosszú, nagyon semmitmondó tárgyalásokon. Kapott szép prospektusokat az országról, megivott több csésze teát, de szinte valamennyi kérdésére kitérő válaszokat kapott. Ennek egyik oka az lehetett, hogy a koreaiak nem szeretnek nemet mondani, noha a gazdasági kapcsolatok felvétele a túlzott bürokratizmus, a megfelelő törvények, a szigorú, tervutasításos rendszer miatt erre - szóvirágokba rejtve - gyakran kényszerülnek. A KNDK-nak a "gyógyszerektől kezdve mindenre" szükségük van, cserébe ásványi anyagokat, kozmetikai szereket, halat, rizst tudnának adni.

Észak-Koreába eljutni egyébként nem lehetetlen. Budapesti híján az ország bécsi nagykövetségén kell vízumot igényelni, a repülőjegy ára 250-300 ezer forintba kerül, szállást pedig 50 dollár alatt is találni. Hogy az ország gazdaságáról és a helyi ügyintézésről alkotott nem túl jó véleménye dacára miért igyekszik továbbépíteni a kapcsolatokat Phenjannal, Szabó János így válaszol: "Elég, ha a koreai emberekről jó véleménnyel vagyok."

Thürmer az első

Tavaly valami megmozdult végre a magyar-észak-koreai kapcsolatokban. Thürmer Gyula személyében ugyanis a történelem során először látogatott magyar pártvezető Phenjanba. (Kádár János, talán meglepő, soha nem járt a rendszerváltozás előtt baráti KGST-országban.) Ezzel a delegációval járt a távol-keleti országban Vajda János, a Munkáspárt és a Koreai-Magyar Baráti Társaság alelnöke. A gazdasági kapcsolatokról neki is a gyógyszer villan be először. "Bementünk egy patikába, ahol magyar gyógyszereket is láttunk, amelyek orosz importtal érkeztek az országba." A pártvezető túlzónak találja ugyan a tömeges éhhalálról szóló cikkeket, de azt elismeri, hogy a KNDK-nak élelmiszerre és energiára van a legnagyobb szüksége. Erőműveik nagy részét olyan országokban - Csehszlovákia, NDK - gyártották, amelyek már nem is léteznek. Alkatrész-utánpótlás híján ezek szép lassan tönkremennek.

Magyarországnak évek óta nincs se politikai, se gazdasági kapcsolata Észak-Koreával. Phenjanban állítólag akkor orroltak meg Magyarországra, amikor Budapest - a volt szocialista blokk országai közül elsőként - megszakította a diplomáciai kapcsolatokat a KNDK-val. A Külügyminisztérium honlapja szerint magyar állampolgárok utazását Észak-Koreába egyáltalán nem javasolják. Ha valaki mégis, mondjuk egy mesés üzlet reményében, útra kelne, annak azt tanácsolják, hogy tanúsítson "fokozott óvatosságot", és ne adjon okot "atrocitás kiprovokálására".