Vitáznak a pápával a francia püspökök

A francia katolikus egyház hagyományosan eltér a Vatikán irányvonalától, és ez a különállás felerősödött VII. Károly (1435-1461) és XIV. Lajos (1643-1715) idején, a francia forradalomtól (1789) kezdve Napóleon uralmán (1799-1814) át egyes köztársasági kormányzatok idejéig, miután a központosított francia állam sokszor próbált nyomást gyakorolni a helyi egyházra.

Vita a misék nyelvéről

Most viszont nem közvetlen állami beavatkozás miatt bontakozott ki vita, hanem arról térnek el a vélemények, milyen nyelven misézzenek a francia papok. A pápa ugyanis a francia püspöki kar tudomása szerint arra készül, hogy kiterjessze a papok jogosultságát a latin nyelvű misézésre. Ez a döntés (motu proprio) amúgy nemcsak Franciaországra, hanem természetesen az egész katolikus egyházra vonatkozna.

A motu propriónak nevezett "személyes pápai döntés" konzultáció nélkül is megtörténhet, ám a francia püspöki konferencia elnöke, Jean-Pierre Ricard, Bordeaux érseke október 26-án felkereste XVI. Benedeket, és többek között a misézés nyelvéről is tárgyalt az egyházfővel.

Még nincs pápai döntés

Ricard ezután úgy nyilatkozott, hogy még semmi sem végleges, a motu propriót még nem írta alá a pápa, bár erről már érkeztek korábban jelentések. A tervezetre Ricard szerint további egyeztetések várnak, és ezekben a tárgyalásokban a francia püspöki kar is részt vehet. Így a franciák panaszai és kérései is meghallgatásra találnak - hangsúlyozta a bordeaux-i érsek.

Megfigyelők szerint mindez azt jelenti, hogy a pápa egyelőre nem változtat a II. Vatikáni Zsinat (1962-65) által meghatározott kereteken, és továbbra is a helyi nyelvek, illetve az anyanyelv szerepét hangsúlyozza a katolikus egyház. A latin nyelv, illetve az anyanyelv használatáról egyébként a konzervatív, tradicionalista egyházfelfogás és a modern irányzatok képviselői vitatkoznak a párizsi lap szerint.

A franciák maguk is megosztottak

Az Indexnek nyilatkozó egyik szakértő szerint egyébként nem is csupán a pápa és a francia egyház között van vita ebben az ügyben, hanem a franciák között is megoszlanak a nézetek a latin nyelvű misézésről.

A Le Monde által idézett Ricard érsek szerint a II. Vatikáni Zsinat meghatározta, hogy mi tartozik a hivatalos, "rendes" liturgiába, mi felel meg a Római Rítusnak. Ha valaki latin nyelven misézik azóta, az inkább rendkívülinek számít, amit az adott egyházkerület püspökének kell engedélyeznie.

A francia főpapok szerint, ha az egyes papok jogait kiterjesztik, és akár latinul is misézhetnének, akkor az komoly zavarokat okozhat a hívekben. Ricard ugyanakkor utalt az egyházon belüli eltérő megközelítésekre is, így például az integristákra, akiknek a nézetei a francia papság egyes köreiben népszerűek.

A vatikáni zsinat konstitúciója

A hatvanas években a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúciója a szent liturgiáról is döntött. Ebben szabályozzák a latin nyelv és az anyanyelv használatát is, kimondva, hogy az utóbbinak "nagyobb teret kell biztosítani".

A konstitúció szerint "a latin nyelv használatát, a részleges jog érvényben maradása mellett a latin szertartásokban meg kell tartani". Ám a dokumentum így folytatódik: "Mivel azonban mind a szentmisében, mind a szentségek kiszolgáltatásában, mind a liturgia más területein gyakran nagyon hasznos lehet a nép számára anyanyelvének használata, nagyobb teret kell számára biztosítani. Ez elsősorban az olvasmányokra és a felszólításokra, bizonyos könyörgésekre és énekekre érvényes".

Megfelelő helyet lehet adni az anyanyelvnek

A konstitúció egy másik pontja kimondja: "A néppel együtt végzett szentmisékben megfelelő helyet lehet adni az anyanyelvnek, elsősorban az olvasmányokban és az 'egyetemes könyörgésekben', és a helyi viszonyoknak megfelelően, mindazokban a részekben, melyek a népre tartoznak". "De gondoskodni kell róla, hogy a hívek a szentmise ordináriumának azon részeit, amelyek rájuk tartoznak, tudják együtt mondani vagy énekelni latinul is" - szól a vatikáni zsinat határozata.

A konstitúció szerint "a Római Rituálé új kiadása alapján a területileg illetékes egyházi hatóság (...) mielőbb készítse el az egyes területek igényeihez alkalmazott és honi nyelven megalkotott saját rituálékat. Az Apostoli Szentszék jóváhagyása után a szóban forgó területeken ezeket kell használni".