Turbómagyarokról írnak a szlovákok

Budapest a hét végén ismét megmutatta, hogy olyan világváros, amely saját lakosságának és külföldi látogatóinak bőséggel kínálja "a kulturális és közösségi rendezvényekhez" kínálkozó színpadképet - írta a "Turbómagyarok" című kommentárjában a SME.

A szlovák liberális napilap ironikusra hangolt kommentárja szerint szombaton Budapesten több tüntetés közül is választhattak: tüntethettek a fajgyűlölet és a szélsőségesek ellen, vagy épp ellenkezőleg, csatlakozhattak a fajgyűlölő szélsőségesekhez. Az eszmei demonstrációk egészen jól összefértek a közvetlen szomszédságukban folyó utcai kulturális rendezvényekkel - írja a lap.

Mindössze egyetlen apró fennakadás volt, amikor az előttük elvonuló antiszemiták átvonulásának idejére a zsidó zenét játszó zenekar inkább megszakította a produkcióját - írja a szerző, megjegyezve, "saját tapasztalati alapján megerősítheti, hogy a magyar rendőrség által most használt könnygáz sokkal hatékonyabb volt, mint két évvel ezelőtt".

"A műsor legérdekesebb részét a szélsőségesek szónoklatai jelentették. Pontosabban a szónokok abbéli kétségbeesett igyekezete, hogy megmagyarázzák, miért is vannak a lánglelkű buzdítások ellenére egyre kevesebben, s miért iszkolnak el egyre sietősebben a rendőrök elől" - írja a szerző.

Magyarországon nem a politikai nézetek radikalizálódnak, hanem kinyilvánításuk, megfogalmazásuk módjai és körülményei, az egymást démonizáló politikai pólusok pedig rájátszanak erre - fejti ki hétfői vezércikkében az erdélyi Krónika.

A hétvégi budapesti zavargásokról írva Fall Sándor úgy fogalmaz: lassan megszokottá válik, hogy immár harmadik éve szeptember-október tájékán lángoló barikádokat, felborogatott szemeteskukákat és gépkocsikat, megvadult embereket, sisakos-pajzsos rohamrendőröket látni Budapest utcáin. A Magyar Televízió 2006-os ostromát még döbbenten figyelő tévénéző a zavargások harmadik évében már kívülről fújja a viharos ősz forgatókönyvét, és lemondó cinizmussal kommentálja a történteket - írja.

Pedig a budapesti utcákon minden ősszel tragédia történik, amelyet csak az emberi lélek önvédelmi mechanizmusai tompítanak előre látható, ciklikus történetté - állapítja meg a szerző, aki szerint Budapesten "minden ősszel világvége van". Minden évben atomjaira hullik valami nagyon mély és elementáris létszint, amire egy közösség, egy társadalom, egy kultúra épül - teszi hozzá.

"Valami nagyon feszíti a magyarországi társadalmat. Az utóbbi néhány évben barátságok, családi szálak, munkahelyi kapcsolatok mentek tönkre amiatt, hogy a felek nem voltak képesek összeegyeztetni az egész világnézetüket meghatározó politikai meggyőződéseiket" - olvasható a vezércikkben, melynek szerzője úgy véli: nem a politikai nézetekben állt be radikalizálódás, hanem az e nézetek kinyilvánításának, megfogalmazásának módjában és körülményeiben.

"Az egymással szemben álló, egymást démonizáló politikai pólusok pedig rájátszanak erre a tragikus mozzanatra, és kiutat nem hagyva belekényszerítik az embereket egy olyan léthelyzetbe, amelyben csak két, egymást kiegészítő emberi reakció képes hosszú távon megmaradni: az erőszak és a szorongás" - írja Fall Sándor a Krónikában.