Csongor
0 °C
9 °C

Fogadjuk be mi a maldívokat!

2008.11.12. 14:31
Új hazát keres, azaz földet venne népének Mohamed Nasíd, a nemrég megválasztott maldív elnök, mert országát, a világ legalacsonyabban fekvő szigetcsoportját pusztulással fenyegeti a globális felmelegedés. Mohamed Nasíd közölte, hogy a fokozatos tengerszint-emelkedés miatt a Maldív-szigetek lakói arra kényszerülhetnek, hogy valahol máshol telepedjenek le. Miért ne jöhetnének hozzánk?

A kedden beiktatott Mohamed Nasíd, a Maldív Köztársaság első demokratikusan megválasztott elnöke bejelentette, hogy a közeljövőben létrehoz egy pénzügyi alapot, hogy földterületeket tudjanak vásárolni a térségben a maldívoknak. Ibrahim Huszein Zaki, az elnök szóvivője megerősítette a BBC-nek, hogy mindez az új kormány feladata lesz.

A Maldív Köztársaság tengertől ölelt fővárosa, Male

„A globális felmelegedés és a környezetvédelem kérdései kiemelten fontosak a maldív embereknek. Alig egy méterrel élünk a tengerszint felett, ezért a vízszint bármekkora emelkedése pusztító következményekkel járhat a Maldív-szigetek lakóira nézve” – magyarázta a szóvivő. Az elmúlt száz évben húsz centimétert emelkedett a víz szintje a szigetcsoport körül, és az ENSZ előrejelzése szerint ebben az évszázadban körülbelül hatvan centiméterrel nő majd globálisan a tengerszint.

Nagyobb térképre váltás

A nemzetmentő tervek szerint a „legfőbb jóléti alapba” a turizmusból származó bevételek egy részét utalnák át, hogy a jövendő generációk földet vehessenek, és új életet kezdhessenek, ha el kellene hagyniuk hazájukat. Mohamed Nasíd attól fél, ha nem lépnek időben, háromszázezer maldív válhat ökológiai menekültté.

Banánkereskedő viszi áruját a fővárosba

Az India csücskétől délnyugatra fekvő Maldív Köztársaság – azaz a Maldív-szigetek – a Föld legmélyebben lévő állama, a több mint ezer szigetből és korallzátonyból álló szigetcsoport legmagasabb pontja alig emelkedik két méterrel a tengerszint fölé (a 2,4 méteres geopolitikai rekordot a Guinness-rekordok könyve is jegyzi). A 2004-es délkelet-ázsiai szökőár a maldívoknál is pusztított és követelt halálos áldozatokat, a létbizonytalanság részben egy újabb cunamitól való félelemből is ered.

Mohamed Nasíd, a köztársaság frissen választott elnöke

A mélységi rekordon kívül a turizmusra épülő sajátos társadalmi rend teszi igazán különlegessé a Maldív Köztársaság helyzetét. A szigetekből körülbelül kétszáz lakott, körülbelül kilencven kizárólag a turistáknak van fenntartva, és a két jól elkülönülő világ közt gyakorlatilag nincs átjárás. Turisták százezrei hagynak évente dollármilliárdokat a trópusi paradicsomnak tartott szigetcsoport fehér homokos partjain, de a szigeteket lakó 306 000 muszlim ebből keveset profitál, a dolgozók többsége halászatból, ruhakészítésből él, vagy a szállodákban dolgozik. Az idegenforgalomból származó busás jövedelmek oroszlánrésze természetesen a szigeteken működő luxusszállodák tulajdonosai, illetve az őket fejő helyi politikai elit zsebébe vándorol.

A főváros halpiacára készülő maldív halász

A mezítlábas maldívok java része tehát – hiába van esetleg munkája – szegénységben él. A fővárosban (Male) százezren laknak – az összlakosság harmada –, sok itt élő fiatal panaszkodik arra, hogy a strandfocin és a tévénézésen kívül nem sok szórakozásban lehet részük (egyes szakértők szerint erre – valamint a muszlimokra vonatkozó alkoholtilalomra – vezethető vissza a heroin megjelenése és terjedése). A turista persze az átlagmaldív egzisztenciális gondjaiból mit sem tapasztal, a turizmus infrastruktúrája gondosan ügyel arra, hogy a korallzátonyok körüli könnyűbúvárkodásban megfáradt nyaralók lehetőleg ne szembesüljenek a halászfalvak nyomorával.

Fiatal maldívok fociznak a tengerparti homokban

A maldívok életében fordulatot (egyelőre csak politikait) a legutóbbi – és egyben az első demokratikus, többpárti – választások hoztak. A harminc éve puccsal hatalomra jutott Maumun Abdul Gajum diktátort az október 28-i választás eredményeképp az egykori demokrata párti politikai fogoly, a viszonylag fiatal és agilis Mohamed Nasíd váltotta az ország élén.

Muszlimok imája a főváros egyik mecseténél

A politikai fordulat jellemző eleme, hogy az első hangsúlyosan kommunikált kérdéskör a jövendőbeli „Új-Maldívia” megalapítása. Az új elnök a leendő új haza helyét valahol a közelben, azaz az Indiai-óceán, Dél-Ázsia hasonló kultúrájú térségében képzeli, első körben például India és Srí Lanka jöhetne szóba.

Mindenestre ha nem találnának megfelelő földdarabot, vagy ne adja az ég, senki sem ajánlana fel nekik a térségben ilyet, meg lehet kockáztatni a kijelentést, hogy Magyarország tárt karokkal várná a hazátlanná váló, dolgos maldívokat. Legalábbis ezt támasztja alá az a másfél évvel ezelőtti információ, ami szerint „egy meg nem nevezett Ázsiai országból telepítene embereket Magyarországra a kormány”, szóval lehet – mit lehet, érdemes – törni a fejünket rajta, hogy konkrétan mi is legyen a hozzánk költöző maldív felebarátainkkal.

Maldív fiatalok egy sötét fővárosi sikátorban

Mivel világiasabb, szunnita muszlimokokról van szó, különösebb vallási ellentétektől nem kell tartani. A halászathoz értő dolgos kétkezi maldívok a magyar horgásztársadalommal és haltenyésztőkkel összefogva végre felvirágoztathatnák a magyar halpiacot. A futballt szeretik, sőt a magyar futballt szeretik – hisz magyar edző halmozott sikert sikerre maldív csapattal –, szóval gond ebből sem lehet, hovatovább, a maláriás magyar válogatottnak csak jót tenne a délázsiai vérfrissítés.

Már csak az a kérdés, hogy hová költöztessük azt a pár százezer maldívot. Szavazzanak!