Öregek Európája

További Külföld cikkek

Kapcsolódók (3)

Millenniumi népességpusztulás

Az Index számításai szerint ha folytatódik a jelenlegi tendencia, akkor még a 2000. évben tízmillió alá csökkenhet Magyarország lélekszáma.

Nyugat-Európában nő, keleten csökken a népesség

Idén január elsején az Európai Unió lélekszáma megközelítette a 376 milliót, méghozzá úgy, hogy minden egyes EU-tagállam népessége külön-külön is növekedést mutatott.

Beindult a hivatalos agyelszívás

A német munkaügyi miniszter egy 25 éves indonéz informatikusnak adta át az első ,,zöldkártyát", azaz a külföldi szakemberek munkavállalását lehetővé tevő első engedélyt - adta hírül a dpa.

Miközben Európa a schengeni határok kiépítésével és megerősítésével van elfoglalva, az öreg kontinens népessége stagnál, egyes országokban fogy, és mindenütt öregszik. Nagymérvű bevándorlásra volna szükség a népességszám és -szerkezet fenntartásához, de Európa sem kulturálisan, sem törvényileg nincs erre felkészülve. Kivételnek csak a magasan képzett szakemberek számíthatnak.

Bár 1999-ben Nyugat-Európa népessége csaknem egymillió fővel növekedett, ennek csak harminc százaléka tudható be a természetes szaporulatnak. Ez mindössze 277 ezer fős többletet jelent, a többi mind bevándorló. Több országban - így Németországban, Olaszországban, Svédországban, Görögországban, valamint Ausztriában - negatív volt a természetes gyarapodás. Csupán a franciák, az írek, a hollandok és a finnek büszkélkedhetnek azzal, hogy népességük növekedésében a ,,hagyományos módszer" volt az elsődleges tényező.

Komoly gond az is - elsősorban szociálpolitikai okok miatt -, hogy a népesség lassan elöregszik. Az egyetlen Írországot leszámítva az összes EU-tagállamban 20 százalék körüli a hatvan év felettiek aránya; Görögországban, Németországban, és Luxemburgban pedig a lakosság negyede ,,öreg". Ez többek közt azt jelenti, hogy egyre kevesebb kereső tart el egyre több nyugdíjast, ami hosszabb-rövidebb időn belül a jelenlegi nyugdíjrendszerek összeomlásához vezet. A problémára nincs is könnyű megoldás. Ha a jelenlegi népességi trendek folytatódnak, az Uniónak évi 13,5 millió embert kellene ,,importálnia" ahhoz, hogy a jelenlegi arányt szinten tartsa.

Az európai munkaerő ezen felül válogatós. Az Unióban lassan divatossá válik a kelet-európai, ázsiai, közel-keleti időszakos munkaerő alkalmazása farmokon, vagy más, alacsonyabb képzettséget igénylő területeken, egyszerűen azért, mert a friss európai munkaerőnek ehhez nem fűlik a foga. Nagy-Britanniában kelet-európai farmmunkások dolgoznak; Spanyolországban marokkói, Belgiumban indiai gyümölcsszedők; Németországban lengyel, Írországban orosz aratókat alkalmaznak. Sok helyen babysitterként, pizzafutárként alkalmazzák a nem válogatós munkaerőt. Az európaiaknak nincs kedvük, csak a jólfizetett, tiszta munkához.

Az idegeneket mégsem várják tárt karokkal

A válasz, bár nem könnyű megemészteni, kézenfekvő. Bevándorlásra van szükség, és bevándorlás van is. Bár a köztudatban főleg az Egyesült Államok él imigránsországként, az odahaza munkát, nyugtot nem találók legfőbb céljaként, az évszázad végére Európa felzárkózott. Az öreg kontinensre a legfrissebb hozzáférhető adatok szerint több mint egymillió ember érkezik évente, bár egy részük csak mint szezonális munkás.

Arról persze szó sincs, hogy az Unió tágra nyitná előttük kapuit: egy bécsi kutatóintézet felmérése szerint ennek majdnem a fele, 400-500 ezer ember illegális határátlépő. Pontosan tudni nehéz, mert az illegális munkavállalók közül sokan ,,ki-be járkálnak" az Unióba - dolgoznak, keresnek, hazaviszik. Az eredmény az, hogy igazán megbízható statisztika nem létezik a bevándorlók és külföldi munkavállalók számát illetően.

Az EU meglehetősen szűkmarkúan méri a belépési engedélyeket. Németország és Nagy-Britannia kivételével (615, illetve 220 ezer legális bevándorló 1997-ben) az összes tagállam kevesebb, mint 100 ezer főt enged be évente. Főként a magasan képzett munkavállalók esélyei a jók, számukra külön programok léteznek a legtöbb országban. A képzetleneket ritkán várják tárt karokkal, legfeljebb időszakos munkavállalási engedélyről lehet esetükben szó.

Ami a menekülteket illeti, 1999-ben - nagyrészt a koszovói háborúnak köszönhetően - 366 ezer kérelem érkezett az EU-tagállamokhoz. Ezeknek mindössze ötöde kapott valamilyen menekültstátuszt. A különböző tagállamokban különböző eséllyel pályáznak a menekültek, és a legtöbb helyen hónapokig, vagy akár évekig is eltarthat egy kérelem elbírálása.

Bezúdulunk?

Az informatikusokat csábítják

A Németországban augusztus elejétõl életbe lépett "agyelszívó" jogszabály értelmében öt év alatt harmincezer EU-n kívüli európai országból érkezõ informatikusnak, és húszezer indiai szakembernek állít ki zöldkártyát a német munkaügyi minisztérium. A németországi számítástechnikus-hiány pótlására kiötölt tervezet magától a kancellártól, Gerhard Schrödertõl származik. A frissen végzett infósok alighanem kapva-kapnak majd a lehetõségen mindenhol: a munkakörülmények híresen jók Németországban, a fizetés pedig a hazainak sokszorosa. Eddig 65 magyar jelentkezett. A pótlásra azért van szükség, mert bár évente hat-hétezer informatikus végez Németországban, egyharmaduk külföldön vállal munkát.

A nyugat-európai közvéleményt, különösen a jelenlegi határ mentén lévő országokét, főként az aggasztja, hogy az Unió bővítése után az ,,olcsó és képzetlen" kelet-európai munkaerő ,,elárasztja" majd a munkaerőpiacot. Vannak, akik egyenesen kisebb népvándorlástól tartanak. Rámutatnak, hogy a kelet-európai országokban az átlagkereset mindössze hatoda-hetede az uniós átlagnak, és azt követelik, hogy egy tíz-húsz éves átmeneti időszak erejéig az újonnan csatlakozó országok munkaerő-áramlását korlátozzák. Vagyis hiába leszünk tagjai az EU-nak, szabad költözésről és munkavállalásról egy darabig szó sem lehet. Elsősorban Németország és Ausztria támogatja ezt az elképzelést.

Több elemző azonban vitatja, hogy ez a ,,veszély" valós volna. Egy angol egyetemi felmérés évi 55-278 ezer bevándorlóra számít az új tagállamokból; ennél pontosabban becsülni lehetetlen. Ez még a legpesszimistább számítás esetén is csak negyede az amúgy is érkezőknek, de a tanulmány készítői szerint ezeknek jó része időszakos munkás lenne. Többen rámutatnak, hogy tartós elvándorlásra csak azok szánják rá magukat, akik komolyan kétségbe vannak esve otthoni lehetőségeiket illetően. Erről a jelenlegi közép-kelet-európai gazdasági klímában aligha van szó: például Magyarországon csaknem feleakkora a munkanélküliség (hat százalék), mint Németországban (tíz százalék).

Európa nincs felkészülve nagymérvű bevándorlásra

A helyzet az, hogy Európa nincs felkészülve arra, hogy menekültekkel és emigránsokkal pótolja ki stagnáló-apadó népességét. Az európai hagyományban ez nem igazán szerepel, történelmi precedens nincs; kizárólag a földrészen belüli ,,népességpótlásra", telepítésre volt példa az elmúlt századokban. Ma azonban nem erről van szó: a bevándorlók, menekültek jó része más kontinensekről jön (leszámítva a Balkánt), a kelet-európai országok népessége pedig még a nyugatiakénál is ,,rosszabb formában" van. Optimisták Franciaország és Nagy-Britannia példáját hozzák fel: a két volt gyarmattartót a háború utáni dekolonizációs években ,,ellepték" az afrikai és ázsiai bevándorlók, és mára viszonylag jól beilleszkedtek új hazájukban.

Általában viszont a nyugat-európai közvélemény nem látja szívesen az idegeneket, populista politikusok pedig újra és újra sikeresen korbácsolják fel az indulatokat több országban is. A törvényi szabályozás hiányos, ami van, inkább bevándorlásellenes; ráadásul gyakran pont az ellenkező eredményt éri el, mert illegális határátlépésre késztet. Egységes uniós szabályozás egyáltalán nincs, ámbár szó van róla, hogy lesz. Ott még semmi esetre sem tartunk, hogy európai Szabadságszobor álljon a schengeni határon.