Adatbázisba rendezik az amerikaiak belföldi hívásait

Kétszázmillió amerikai állampolgár telefonálási szokásait rögzíti adatbázisában az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA), írja a USA Today. A lap a téma érzékenysége miatt nevük elhallgatását kérő informátorai szerint a szupertitkos ügynökség - az 1952-ben alapított NSA létét még a '80-as években is tagadták, a közismert tréfa szerint az NSA tövidítés is azt jelentette, hogy No Such Agency (Nincs Ilyen Ügynökség) - a négy amerikai távközlési szolgáltató közül hárommal kötött megállapodást a belföldi hívások forgalmi adatainak átadásáról.

Hálókba rendezik

Az NSA-vel megállapodó AT&T - a legnagyobb szolgáltató -, a Verizon és a Bell South az előfizetők nevét, lakcímét nem adja ki, csak a telefonszámhoz kapcsolódó részletes híváslistát. Az NSA a vonatkozó törvényeket betartva nem hallgat le belföldi beszélgetéseket - a decemberben kirobbant lehallgatási botrány esetében csak olyan hívásokat hallgattak le, ahol legalább az egyik fél külföldön tartózkodott -, de a hívásokat csoportokba rendezi és vizsgálja a kapcsolati hálókat.

Az NSA szerint a szociális hálók kirajzolása nagy segítséget jelenthet a terroristák kommunikációs szokásainak felderítésében.

A jogvédők viszont attól tartanak, hogy ugyan a szolgáltatók nem adják ki ügyfeleik nevét és címét, a telefonszámuk alapján más nyilvános adatbázisokat felhasználva ez könnyen pótolható.

Törvények nem sérültek

A USA Today a New York Times által decemberben kirobbantott lehallgatási botrányhoz hasonlította az esetet - bár most még az akkor hevesen reagáló kongresszusi képviselőknek sincs szava a történtek ellen. A kormányzat, ami hivatalosan nem kívánt reagálni a USA Today kérdéseire, csak annyit közölt, hogy a szenátus és a képviselőház illetékes bizottságai részletesen ismerik a program részleteit. Az NSA szintén nem kívánta kommentálni az ügyet, ahogy általában sem nyilatkozik "lezárult, vagy még folyamatban levő" akciókról.

Egy hasonlóság mindenképpen van a két program között. Az aktuális törvények alapján mindkét program legálisnak tűnik. A decemberben kirobbant botránynál a kormányzat azt a jogi kiskaput használta ki, hogy az amerikai törvények csupán az amerikai állampolgárok belföldi beszélgetéseinek a lehallgatása esetén teszik kötelezővé a lehallgatás bírósági engedélyezését. A belföldi, lehallgatás nélküli adatgyűjtést pedig a titkosszolgálat részére semmilyen törvény sem tiltja.

A telkók bukhatnak

A telefontársaságok ugyanakkor kényesebb helyzetben vannak. A szövetségi távközlési törvény 222. paragrafusa értelmében a társaságok nem adhatnak ki adatokat ügyfeleik hívási szokásairól. A magánélet védelmében hozott jogszabály megsértése drákói büntetést vonhat maga után: jogsértésenként akár 130 000 dolláros pénzbírságot, de összesen legfeljebb 1,325 millió dollár büntetést fizethetnek.

Az NSA-val együttműködő telefontársaságok csupán közleményeket voltak hajlandók küldeni a USA Today érdeklődésére. Ezeket mintha ugyanaz az ember írta volna, hiszen kivétel nélkül azt a két mondatot írták, hogy "nem válaszolnak nemzetbiztonsági ügyekkel kapcsolatos kérdésekre" és amúgy is csupán "jogszerűen együttműködnek a kormányzati hatóságokkal".

Érdekesebb a nyegyedik amerikai szolgáltató a 14 millió ügyféllel rendelkező, az ország középonyugati és nyugati államaiban érdekelt Qwest esete. A Qwest főnökei pont a 222. paragrafusra hivatkozva elutasították az együttműködést az NSA-val, ami ezután a kormányzati megrendelések elmaradásával próbálta zsarolni a céget. A Qwest válaszul bírósági felhatalmazást kért az NSA-tól az adatkiadáshoz, amit viszont az NSA azzal utasított el, hogy nem biztos, hogy a bíróság megalapozottnak tartaná az NSA kérését, nyilatkozta a USA Todaynak két forrás is.