Rohanunk Prága utcáin

De mégis. Békésen, szerényen kezdődött, és most itt állunk két barikád között, előttünk a rohamrendőrség, mögöttünk a sajtó, már megint vagy ezren, vörös kabátban mind, elviszik a show-t. Botondot keresem, eltűnt valamelyik sarok mögött, elment megnézni, hol tartanak a rendőrök. A sebtében felállított barikád még mindig ég, a fekete füstön át alig látni valamit, valaki megkérdi, szóltak-e a mellettünk lévő ház lakóinak. Zsófi hátrébb áll. jobb is.

Két fánkot szorongatok, körülöttem ,,Bejrút"

Amikor megérkeztünk a kongresszusi központhoz mellett álló híd lábához, ahol a szervezők szerint a legmilitánsabb csoportosulás, a kékek feszültek neki a rendőrségi kordonnak, már látszott, hogy rossz vége lesz. Rövid, keskeny utcácskák, vonat- és villamossínek, középen egy tér. Gerillaharcra ideális. Úgy is van. A kékek nem foglalkoztak azzal, hogy transzparensekkel és antikapitalista jelszavakkal hergeljék a rendőröket. Ahogy sikerült elcsípnem a beszélgetésüket, a főleg cseh, német és angol anarchistákból álló csoport barikádokat állított fel az utcán összeszedett szemetesekből, felszedte az utcakövet, és nekitámadt a kordonnak. Egy amerikai újságíró szerint könnygázgránáttal és egy vízágyúval is fel voltak szerelve. Aztán, amikor a rendőrök hasonló fegyverekkel reagáltak, elszabadult a pokol.

A rohamrendőrök leszorítanak mindenkit a konferenciaterem felé kanyargó meredek utcácskákból, mi meg rohanunk, röhejes helyzet, két fánkot szorongatok a kezemben, körülöttem meg ,,Bejrút", Botondot nem hallani a könnygázgránátok dübörgésétől. Egy csomó punk a vasúti sínek felé menekül, magukkal sodornak, ez már rég rossz, jön a vonat, sípol veszettül, de nincs hova futni. Páran fennakadnak a sínek mögötti kerítésen, a rendőrök rohannak mögöttünk, gáz az egész. Pár cseh érdeklődve figyel a téren, nem sokáig.

Lefeküdt a földre, megadta magát, egy rendőr szájba rúgta

Aztán megáll kicsit az egész, én is vele, lentebb egy ausztrál lány áll a falnak dőlve, tiszta vér az arca. Kérdem mi történt, azt mondja, lefeküdt a földre, megadta magát, mutatta, nincs nála fegyver, egy rendőr rúgta szájba. Botond jön rohanva, mutatja, hogy átértek a rendőrök, átjutottak a síneken, farkasszemet nézünk a téren. Délután egy-kettő körül járhat, valaki megkérdi, mi lehet odafenn a bankküldöttekkel, nem tudjuk. Senki nem tud semmit, se a sérültekről, se arról, hogy a másik két csoport, a sárgák és a rózsaszínek mit csinálnak, hogy mi lesz most.

Innentől utcai harc a híd alatt. Barikádról barikádra, sarokról sarokra nyomulnak előre a rendfenntartók. A barikádot rendszeresen felgyújtják a punkok, a fekete füstön át épp hogy látni a kordont. Mindenhol újságírók, be a vonalak közé, de aztán lőni kezdenek a rendőrök, potyognak a könnygázgránátok, s könnyezve futunk. A füstben előrenyomulnak a rendőrök, így nyernek mindig vagy ötven métert. Már látszik, hogy nem lehet őket megállítani. Valaki elmondja, hogy egy belga újságírót megvert a hatóság, ketten a kékkabátosok közül is megsérültek. Mentőautó sikolt keresztül a téren. Aztán újra megindulnak a rendőrök, mi meg rohanunk Prága utcáin.