Szabadlábon a sokat hibázó német terrorista

A német szélsőbaloldali terrorcsoport, a Vörös Hadsereg Frakció (Rote Armee Fraktion, RAF) rejtélyes harmadik generációjának - amely egyszer még Budapesten is robbantott - egyik korábbi vezetője szabadult ki a fogházból a héten.

Eva Haulét többek között egy 1985-ös gyilkosságban játszott szerepéért és az emberölés másnapján elkövetett bombamerényletért ítélték el - azután, hogy már börtönbe került más bűncselekmények miatt. A gyilkosságban játszott szerepe egyébként nem teljesen tisztázott: vagy ő, vagy a még ma is börtönben ülő Birgit Hogefeld lőtte tarkón azt az amerikai katonát, Edward Pimentalt, akinek az igazolványával bejutottak egy USA-bázisra, és ott egy felrobbantott bombával két embert megöltek, 23-at pedig megsebesítettek. Az 1985-ös emberölést egyébként utóbb még a RAF aktivistái is elítélték.

Az 53 éves, 21 évet börtönben töltő Haule nem az első idén szabaduló RAF-terrorista. Márciusban engedték ki az addig 24 évet leülő Brigitte Mohnhauptot.

Haulét az 5. számú német büntetőbírósági tanács szerint már nem jelent a társadalomra veszélyt, ezért öt év próbaidőre felfüggesztették életfogytig tartó börtönbüntetését. A bírók kétszer is meghallgatták Haulét, mielőtt kiengedéséről döntöttek volna, írja a Wiener Zeitung.

Segített feloszlatni a RAF-ot

Hozzájárulhatott az 53 éves nő szabadon engedéséhez az is, hogy a német Spiegel Online szerint Haule közreműködött a RAF 1998-as önfeloszlatásában. A bírósági indoklás mindemellett még arra is kitért, hogy Haule politikai céljai megvalósítása érdekében ma már nem tartja "megfelelő eszköznek" a fegyveres harcot.

Eva Haule jövőjéről legalább olyan keveset tudni, mint a múltjáról. Szabadulása után várhatóan egy pártfogó-felügyelő személy foglalkozik majd vele, akárcsak a második generáció vezéregyéniségével, Brigitte Mohnhaupttal, akit idén márciusban engedtek ki a börtönből. Mohnhaupt egyébként egy gyárban kapott munkát, állítólag azt szeretné, ha megváltozathatná nevét, hogy megkímélje magát a zaklatásoktól.

Az első generáció

Haule és Mohnhaupt a RAF harmadik és második generációjához tartoztak. Sorsuk megértéséhez azonban előbb az első generáció történetét kell felidézni. A RAF három generációja időben, térben és személyekben is elkülönül egymástól, erősebb személyes kötődés is inkább csak az első két "nemzedék" között mutatható ki.

A RAF az 1967-68-as diákmozgalom születésekor baloldali és antiimperialista (főleg USA-ellenes és vietnami háborút bíráló) irányvonalat követett, még akkor is, ha ma még élő tagjai és egykori szimpatizánsai néha szélsőjobboldali nézeteket is vallanak.

Az egyik hatvanas évekbeli baloldali tüntetésen, az Amerika-barát perzsa sah, Reza Pahlavi ellen demonstráltak a német diákok Berlinben. Az 1967. június 2-ei megmozduláson egyiküket, Benno Ohnesorgot egy rendőr lelőtte.

A radikálisabb egyetemisták ezután úgy gondolták, hogy az állam immár illegális eszközökkel lép fel ellenük, ezért ők is használhatják ezeket az eszközöket. A diákok még ekkor is - a Wikipedia megfogalmazása szerint - a "dolog elleni erőszak" periódusánál tartottak. Két frankfurti áruházban is tüzet gyújtott 1968. április 2-án Andreas Baader, Gudrun Ensslin, Thorwald Proll és Horst Söhnlein.

Súlyos ítéletek, még súlyosabb hibák

A német rendőrség már két nap múlva, április 4-én elkapta a tetteseket. Ekkor azonban hiba történt az (állam)gépezetben: egyrészt rendkívül súlyos ítéletet hoztak az elkövetők ellen - három év fegyház -, viszont a védők fellebbeztek, és így a vádlottak szabadlábra kerültek.

A fellebbezéseket elutasították, és ekkor Baadernek és szeretőjének, Ensslinnek is be kellett volna vonulnia a börtönbe. Ők azonban a jogerőssé vált ítélet után illegalitásba vonultak, és addigi ügyvédjükkel, Horst Mahlerrel együtt egy városi gerillacsoportot kezdtek szervezni.

A városi gerillák nem jutottak messzire: 1970-ben ismét elfogták Baadert, egy rendőrspicli, Peter Urbach ugyanis beköpte őt.

Szabadítási akció

Ekkor tűnt fel Ulrike Meinhof, aki addig baloldali lapoknál - többek között a "konkret"-nál dolgozott. Meinhof újságíróként ismerte meg Baaderéket, rendszeresen írt az áruházi gyújtogatásokról is. Meinhof azzal állt elő, hogy újságíróként könyvet akar írni a gyújtogatóról, akit ezért interjúra invitált.

Baadert ekkor átszállították a Német Központi Társadalomtudományi Intézetbe. Innen Meinhofék fegyveres akcióval szabadították ki. Az 1970. május 14-ai akcióban - amelynek előkészítésében Horst Mahler is részt vett - súlyosan megsérült az intézet egyik munkatársa.

A RAF születése

Utóbb ezt az akciót nevezték a terroristák a Rote Armee Fraktion, a RAF megszületésének, bár vannak, akik az áruházi gyújtogatásoktól számítják a csoportosulás történetét. A RAF elnevezés a csoport 1970. június 5-ei nyilatkozatában - amelyet Ulrike Meinhof írt az Agit 883 című lapba - szerepel először.

Ezután, 1970 június-augusztus között a Baader-Meinhof-csoportként is emlegetett szervezet tagjai egy palesztin gerillatáborban kaptak katonai kiképzést, alighanem Horst Mahler kapcsolatait kihasználva.

Mahlerék letartóztatása

Horst Mahlert 1970. október 8-án letartóztatják. Így ő a Baader-szabadításban és néhány bankrablásban vett csak részt, a későbbi, halálos kimenetelű akciókban nem.

Mahlert 14 évre ítélik. Két ügyvéd is védi ekkoriban: a hetvenes évek elején Otto Schily, aki később, 1998-2005 között Németország belügyminisztere lett, illetve a hetvenes évek második felében és a nyolcvanas években Gerhard Schröder, a későbbi kancellár. Mahler manapság szélsőjobboldali, antiszemita nézeteket vall, az NPD nevű párt tagja is lett átmenetileg, sőt, azóta holokauszt-tagadásért is elítélték.

Merényletek, áldozatok

De térjünk vissza a Baader-Meinhof-csoporthoz: egy letartóztatási kísérlet során 1971-ben meghalt Petra Schelm, a RAF egyik tagja. Ez tovább radikalizálta Baaderéket, akik több súlyos terrorakciót követtek el ezután.

Megtámadtak egy amerikai bázist, ahol egy halottja volt a bombájuknak. Egy rendőrkapitányságnál és az Axel Springer kiadói épületénél is robbantottak, de merényletet követtek el egy szövetségi bíró ellen is. Végül - lebukásuk előtt nem sokkal, 1972. május 24-én - az USA hadseregének európai főhadiszállásán három katonát robbantottak fel, ötöt pedig megsebesítettek.

Összesen tehát öt bombatámadást követtek el, ez szerepel majd az ellenük készült vádiratban. A merényletekben négyen haltak meg, több mint ötvenen pedig megsebesültek. Mindezeken kívül számos bankrablás miatt is elítélték őket, ezekből pénzt szereztek a az akciók finanszírozásához.

A főideológus

Közben Ulrike Meinhof a RAF fegyveres harcát próbálta baloldali, kommunista ideológiával alátámasztani. Az exújságírónő cikkeiben, kiáltványaiban osztály nélküli társadalmat akart, és az elidegenedés felszámolását ígérte például. Minderről a Magyar Narancsban Barotányi Zoltán írt, aki felidézi, hogy Meinhof "főideológust" a csoport vezetője, Baader mindezen munkálkodása ellenére is egyszerűen csak "burzsoá picsaként" emlegette.

Azért Meinhofot sem kellett félteni. A Spiegelben megjelent nyilatkozata szerint ezt mondta például: "Természetesen azt mondjuk, hogy a zsaruk disznók. Azt mondjuk, hogy ez az uniformisban lévő alak egy disznó, nem ember. Ezért is kell vele szembeszegülnünk. Nincs beszélnivalónk vele, és hiba lenne, ha egyáltalán szóba állnánk ilyen emberekkel. És természetesen lőni is lehet."

Az öt robbantás után, 1972 júniusában fogják el a RAF-terroristákat: Baadert, Jan-Carl Raspét és Baader szeretőjét, Gudrun Ensslint. Őket hosszas procedúra után, 1977 tavaszán életfogytiglanra ítélték. Sokáig azonban nem ültek ezután már börtönben, mert furcsa körülmények között - a hivatalos jelentés szerint - öngyilkosságot követtek el 1977-ben, méghozzá ugyannak a napnak ugyanazon esti órájában.

Meinhofot és Brigitte Mohnhauptot is letartóztatták 1972 júniusában. Mohnhaupt öt év után, 1977 februárjában szabadult, és ekkortól átvette az úgynevezett második generáció irányítását a RAF-nál.

Meinhof halála

Ulrike Meinhof viszont 1976. május 9-én a hivatalos jelentés szerint öngyilkos lett. Ezt azóta is sokan vitatják. Halála előtt a többi RAF-aktivista egyébként kiközösítette őt.

Meinhof cellája ablakára kötötte fel magát, miután egy széttépett törülköző összecsomózott darabjaiból "font" kötelet magának. A hivatalos magyarázatot azóta is vitatják, egy önmagát kinevező nemzetközi vizsgálóbizottság - a holttest és a börtön megtekintése nélkül - például megállapította a Wikipedia szerint 1978-ban, hogy nem magát kötötte fel Meinhof.

Még életében agyműtétet akartak végezni rajta

A terroristanő holttestét hosszú ideig nem tudták hová eltemetni, egyetlen önkormányzat sem engedte ugyanis a területén elföldelni Meinhofot. Végül Berlin Mariendorf nevű negyedében találtak neki végső nyughelyet. 2002-ben kiderült azonban, hogy Ulrike agyát nem temették el testével együtt 1976-ban.

Horrorisztikus magyarázata van ennek a magyar történelmi folyóirat, a Rubicon szerint: Peter Zeis államügyész ugyanis még életében agyműtétet akart végrehajtatni Ulrike Meinhofon, mert szerinte bizonyosan valami betegség miatt lett terrorista. Knoblich szövetségi bíró engedélyezte is a műtétet, de végül a felháborodás miatt elálltak ettől.

Meinhof lánya, Bettina Röhl derítette ki ezután, hogy évtizedekig őrizték formalinban anyja agyát, és különböző kutatóintézetekben vizsgálták a szervet. Végül egy magdeburgi klinikát találták meg Meinhof agyát, és a stuttgarti államügyészség indítványára elhamvasztották, majd 2002. december 22-én eltemették a test mellé a berlini Szentháromság-temetőben.