Szabadlábon a sokat hibázó német terrorista

1972-es elfogása után immár öt éve raboskodott Andreas Baader, a szélsőbaloldali nyugat-német Vörös Hadsereg Frakció (RAF) terrorszervezet vezetője. Társai Baader elítélése előtt is próbálkoztak túszejtéssel, hogy kizsarolják a börtönben ülők szabadon engedését. Ám az 1975 áprilisi stockholmi követségfoglalásuk nem járt sikerrel. Az NSZK svédországi diplomáciai képviseletén ugyanis két túsz és két túszejtő is meghalt.

A seggfej és utódja

Éhségsztrájkot is folytattak a RAF első generációjának aktivistái, tiltakozva fogva tartásuk körülményei ellen. Egyikük, Holger Meins 1974 novemberében bele is halt ebbe. Ebben az évben Jean-Paul Sartre, a híres francia író-filozófus meglátogatta Baadert a börtönben. A találkozót az a Siegfrid Buback főállamügyész engedélyezte, akit később, 1977-ben a RAF második generációja gyilkol majd meg. Sartre hivatalos nyilatkozatában a találkozó után arról beszélt, hogy mennyire lefogyott és megkínzott ember benyomását keltette Baader. Egy beszélgetésben viszont ezután "hihetetlenül hülyének" és "seggfejnek" nevezte a német terroristavezért.

Miután az első generáció nagy részét letartóztatták vagy tűzharcban megölték a rendőrök, a második generációs RAF-osok felújították a terrorcsoport tevékenységét. Ebben döntő szerepe volt Brigitte Mohnhauptnak, akit 1977-ben helyeztek először szabadlábra, 1972-es letartóztatása után. (Mohnhauptot egyébként éppen 2007 márciusában eresztették ki sokadik letartóztatása után, így idén Eva Hauléval együtt, akit a napokban engedtek ki, immár két egykori RAF-os terrorista is kiszabadult a börtönből, több mint húsz évi raboskodás után.)

A második generáció céljai

Brigitte Mohnhaupt 1977 februárjában jött ki a fogházból, és azonnal szervezkedni kezdett. Az ő és Christian Klar nevéhez fűződik a legtöbb terrorcselekmény, amelyet e "nemzedék" követett el. Mohnhaupt volt az NSZK legveszélyesebb terroristája a hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek legelején.

Céljuk az volt, hogy engedjék szabadon Baadert, vagyis a második generáció már nem is igazán ideológiai harcot folytatott, egyszerűen csak a terror logikáját követve radikalizálódtak az aktivisták. Hozzá kell tenni, hogy az imperializmus elleni harcról azért közzétettek egy rövid közleményt, amelyet a francia Libérationnak juttattak el a hírhedt Schleyer-gyilkosság után.

A német ősz

Mohnhaupték akciói többnyire 1977-ben történtek, és a "német ősz" néven kerültek be a terrorizmus történetébe.

De már tavasszal elkezdték a merényleteket: a Baaderék perében a vádat képviselő főállamügyészt, Siegfried Bubackot és annak két emberét lelőtték áprilisban. Júliusban a Deutsche Bank vezetőjét, Jürgen Prontót ölték meg, miközben megpróbálták őt elrabolni.

Mohnhaupt és Klar: melyikük lőtt?

Mindkét cselekményt Mohnhaupt és Klar akciójának tartják elsősorban, de nem tudni, hogy kettejük közül ki lőtt. Klar mindenesetre még most is börtönben ül, kegyelmi kérvényét elutasították, Mohnhaupt viszont már szabadlábon van 2007 márciusa óta.

A "német ősz" során még durvább akciók következtek. 1977. szeptember 5-én elrabolták a német munkaadók szövetségének elnökét, Hanns Martin Schleyert. Sofőrjét és három testőrét azonnal megölték. Schleyert pedig október 18-áig fogva tartották, és Baaderék kiszabadítását követelték a terroristák. Schleyer sorsát egy palesztin gépeltérítés kudarca, és az ezután bekövetkezett "stammheimi halálos éjszaka" pecsételi majd meg.

Gépeltérítés és kommandós akció

Schleyer elrablása után egy hónappal, 1977. október 13-án palesztin fegyveresek eltérítették a Lufthansa egyik gépét. A repülővel több megállás - Róma, Larnaka (Ciprus), Dubai - után végül Mogadishuban, Szomália fővárosában szálltak le, miközben megölték a kapitányt. A palesztinok fogolycserét akartak, ugyanazt, amit Schleyer elrablói, vagyis Baaderék elengedését a túszokért cserébe.

Ám a német kormány, illetve Helmut Schmidt kancellár nem tárgyalt velük, és a GSG-9, egy különleges német rendőrkommandó érkezett a szomáliai fővárosba. A kommandósok sértetlenül kiszabadították a gép 86 túszát. A palesztinokat viszont tűzharcban megölték október 18-án. Így szertefoszlott az esélye annak, hogy kiszabaduljanak Baaderék. Ezután következett a stammheimi halálos éjszaka.

FÉG-pisztollyal lőtte magát fejbe Baader

1977. október 18-19-én három öngyilkosság és egy öngyilkossági kísérlet történt a hivatalos szervek szerint a stammheimi börtönben. Andreas Baader, Gudrun Ensslin (Baader szeretője) és Jan-Carl Raspe - vagyis a RAF első generációjának vezéregyéniségei - meghaltak celláikban. A hatóságok szerint ügyvédeik csempészték be a fegyvereket az elítélteknek.

Baadernek és Raspénak a vád szerint egy Arndt Müller nevű ügyvéd juttatta be a fegyvereket. A pisztolyokat Magyarországról szerezte be az ügyvéd egyik alkalmazottja, Volker Speitel. Speitel a RAF tagja lett, de amikor lebukott, koronatanúként lépett fel a perekben, és azt állította, ő csomagolta be a fegyvereket az ügyvéd irataiba úgy, hogy azt a börtönbe való belépéskor a biztonsági ellenőrzésnél ne vegyék észre. Müller máig azt állítja, hogy nem tudott a csempészésről, mégis emiatt 1978-ban elítélték négy év nyolc hónapi börtönbüntetésre.

Mindenesetre érdekesnek tűnik, hogy Baader állítólag tarkón lőtte magát a stammheimi börtönben egy FÉG gyártmányú, Magyarországon készült pisztollyal, Ensslin felakasztotta magát, Raspe pedig egy szintén Magyarországról származó fegyverrel mellkason lőtte saját magát (és egy ideig még így is életben maradt). A negyedik öngyilkos-jelölt, Irmgard Möller a szíve környékén szurkálta meg magát, de ő túlélte ezt.

Möller egyébként máig azt állítja, hogy gyilkosságok történtek, és Baaderék ügyvédjei is ezen a véleményen voltak ekkoriban. Például Otto Schily, Ensslin védője is a német államot tette felelőssé a történtekért, később azonban visszavonta ezt.

A palesztin gépeltérés kudarca, majd Baaderék halála megpecsételte a szeptember óta fogva tartott Schleyer sorsát. A német munkaadók szövetségének elnökét október 18-án lelőtték elrablói, hiszen velük már eddig sem tárgyaltak a német kormány illetékesei.

Mohnhaupt második és harmadik letartóztatása

1978 májusában letartóztatják Jugoszláviában Brigitte Mohnhauptot és egyik legaktívabb társát, Peter-Jürgen Boockot, továbbá Sieglinde Hofmannt és Rolf Clemens Wagnert. A terroristáknak azonban Titóék felajánlják: menjenek tovább egy általuk szabadon választott országba.

1981 szeptemberében Klar és Mohnhaupt az amerikai haderő európai főparancsnokát, Frederick James Kroesent próbálják megölni, de még ennek az évnek a novemberében lebuknak, és mindkettőjüket letartóztatják.

Elítélik a terroristanőt

Mohnhauptot ezután kilenc gyilkosságért (Buback és Ponto megölése is szerepelt a vádpontok között) ötszörös életfogytiglani plusz 15 éves szabadságvesztésre ítélték, ezt 1986-ban egyszeri életfogytiglanra változtatták, most 2007-ben pedig kiengedték a terroristát a börtönből.

Mohnhaupttal közös ügyekben keresték, majd fogták el 1982-ben Christian Klart, aki részt vett a Buback és Pronto elleni merényletekben. Ezzel nagyjából a második generáció tagjai is lebuktak Baaderék után. A rendszerváltás után kiderült, hogy ebből a nemzedékből tízen az egykori NDK-ba szöktek, ahol a berlini fal leomlása után lepleződtek le.

A harmadik generáció

A második generáció letűnése után következett a harmadik nemzedék a RAF-nál. Ez a nemzedék végképp letért az elődök által megkezdett útról. Szinte teljesen céltalanul és véletlenszerűen választottak ki célpontokat. Ideológiai motívumok már alig-alig fedezhetőek fel a gyilkosságok, merényletek mögött. Kétséges az is, hogy a harmadik generációs RAF-gyilkosságok ténylegesen a RAF-nak tulajdoníthatók-e.

A frissen, 2007 augusztusában, 21 év után börtönből szabadult Eva Haule ehhez a harmadik generációhoz tartozott. Róla máig nem lehet tudni, hogy ő vagy társa, Birgit Hogefeld ölt-e meg egy amerikai katonát. A 20 éves Edward Pimentalt 1985. augusztus 7-én lőtték tarkón Wiesbaden közelében, egy erdőben, hogy megszerezzék igazolványát. Így a terroristák másnap, augusztus 8-án bejuthattak bombát rejtő autójukkal egy frankfurti amerikai támaszpontra.

Az itteni parkolóban végrehajtott robbantásban aztán egy további katona és egy civil vesztette életét, és 23 másik ember megsebesült. Utóbb az egész akciót a RAF is elítélte, merthogy olyan katonát gyilkoltak meg Wiesbadennél, akinek rangja sem volt túl magas, másrészt Pimental megölésének még csak politikai indoka sem volt.

Elkapják Haulét

Eva Haulét (teljes nevén: Haule-Frimpongot) 1986-ban kapták el Rüsselsheimben egy fagylaltozóban. Előbb 1988-ban ítélték el 15 évre néhány kisebb rablás, illetve egy meghiúsult merénylet - egy iskola előtt akart robbantani, de szerencsére elrontottak valamit a bomba időzítésekor - miatt, aztán 1994-ben rábizonyították egy másik perben a frankfurti robbantást, amiért életfogytiglant kapott, három rendbeli emberölés bűntette miatt.

Haule mostani szabadulása után a szélsőbaloldali RAF-nak már csak két egykori tagja marad rács mögött: az 55 éves - 24 éve börtönben ülő - Christian Klar, és a 14 éve rendőrkézre került - most 51 éves - Birgit Hogefeld. Mindkettőjüket 1982-ben kapták el, és később életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélték. Idén májusban mindkettejük kegyelmi kérvényét elutasította Horst Köhler német államfő.

A budapesti merénylet

A RAF harmadik generáció pedig szakított mindkét előző csoporttal, és máig rejtélyes gyilkosságokat, merényleteket hajtott végre, amelyek jelentős része felderítetlen maradt. Ideológiailag a harmadik generáció már végképp zavarosnak minősíthető, robbantottak nyugat-német vállalatvezetőket, politikusokat, de a kelet-európai rendszerváltás után a volt szocialista országokból kivándorló zsidókat is.

Erre példa az 1991-es budapesti robbantás, amelyet Andrea Klump és Horst-Ludwig Meyer követett el. A páros egy Izraelbe kivándorló, alijázó orosz zsidókat szállító autóbuszt akart felrobbantani a magyar fővárosban. A merényletben négy utas és két magyar rendőr sebesült meg, az utóbbiak súlyosan.

Andrea Klump DNS-ét később sikerült azonosítani egy budapesti lakásban, ahol együtt tartózkodott a merénylet előtti napokban Horst-Ludwig Meyerrel.

Nem is volt RAF-tag?

Meyert 1999. szeptember 15-én tűzpárbajban lőtte le az osztrák rendőrség a bécsi repülőtéren. Andrea Klumpot is itt tartóztatták le, majd kiadták Németországnak.

Klump elítélésekor végül is a bíróság nem mondta ki, hogy a nő a RAF tagja lett volna, ugyanakkor szimpatizánsként sokan a Vörös Hadsereg Frakció holdudvarába sorolják őt. 2001-ben végül egy sikertelen spanyolországi merényletben játszott szerepéért ítélték börtönbüntetésre Klumpot.