Judit
2 °C
7 °C

Amelyik medve ugat, az nem harap

2007.05.03. 09:19
Putyin elnök rémálmaiban az amerikaiak atomfegyvereket telepítenek Lengyelországba, ezért fegyverkezési versennyel fenyegetőzik. Már megint a III. világháború fenyeget, vagy csak hangosabbá vált a nagyhatalmak vitája? A szakértő az utóbbira tippel.
    Mitől fagyos az orosz-amerikai viszony

  • 2007 februárjában Lengyelország és Csehország is igent mondott az amerikai rakétavédelmi tervekre
  • Az amerikaiak tíz elfogórakétát telepítenének Lengyelországba, Csehországba pedig egy radart
  • Putyin elnök, a nyugati sajtó szerint hidegháborús modorban, fegyverkezési versennyel fenyegetőzött a müncheni biztonságpolitikai fórumon
  • Áprilisi évértékelő beszédében pedig már a hagyományos fegyveres erőket korlátozó európai szerződések felmondásáról beszélt
  • Mindezt azzal indokolta, hogy szerinte az amerikaiak valójában nem elfogórakétákat, hanem nukleáris támadórakétákat telepítenek országa közelébe

Elnöksége utolsó évében látszólag megbolondult Vlagyimir Putyin. Az orosz elnök immár két beszédében is fegyverkezési versennyel fenyegetőzött, ez pedig nem kis izgalmat és némi hidegháborúzást váltott ki Európában és az Egyesült Államokban. Mindezt amiatt, hogy az amerikaiak rakétákat akarnak telepíteni Lengyelországba.

Mit rejt a lengyel föld?

Az oroszok szerint ugyanis az amerikaiak valójában támadófegyvereket telepítenek Lengyelországba. Putyin áprilisi évértékelőjében csapásmérő atomfegyvereknek minősítette a rakétákat, az Indexnek nyilatkozó orosz nagykövet pedig minden elaboráció nélkül kétségbe vonta, hogy mindössze tíz rakéta lengyelországi telepítését terveznék az amerikaiak.

Pedig az amerikaiak tervéről az már most tudható, hogy viszonylag kicsi bázist építenének Lengyelországban, amit egy csehországi radar látna el információkkal. A tíz rakétaelfogó rakéta semmi esetre sem nyújthat védelmet Oroszország többezer darabos nukleáris támadófegyver-állománya ellen, ez egyszerű matematika. Ugyanakkor a lengyelországi bázis hatásosan háríthat el egy esetleges iráni rakétatámadást. Az amerikai rakétavédernyő amúgy is a "lator államok", azaz az Irán és Észak-Korea elleni védelmet szolgálja, a rendszer kiépítése is Bush elnöksége alatt, a 2001. szeptember 11. terrortámadások után kapott lendületet.

Tényleges védelmet is legfeljebb ezek ellen az államok ellen nyújthat. Jelenleg még talán egy kínai csapást is kivédhetne, de egy az oroszhoz fogható fegyverarzenál ellen nincs hatásos védelem, csak a kölcsönös pusztulással való fenyegetés - márpedig az Egyesült Államok már a rakétavédernyő kiépítése előtt rendelkezett az ehhez szükséges arzenállal.

Nagyobb ellenállásra számítottak

"Az oroszok azt hihették, hogy az amerikaiak tervével szemben nagyobb lesz az európai ellenállás" - vélekedik Tálas Péter, a Zrinyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetének a vezetője. Ebben azonban elszámolták magukat, hiszen ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy az amerikai rakétavédernyőt a NATO szövetségi rendszeréhez csatolják, így Európának is legyen védelme a nagyhatótávolságú rakétafegyverek ellen.


Tálas szerint ráadásul hamis az az érv, hogy az oroszok aggályait az okozta, hogy az amerikaiak nem egyeztettek velük. Az Egyesült Államok részéről legutóbb Condoleezza Rice külügy- és Robert Gates hadügyminiszter is tárgyalt Moszkvában, a rakétabázisokkal kapcsolatban pedig felajánlották a rakéták és a radar paramétereinek, valamint a radar felderítési adatainak a megosztását is.

Hogy mégis miért lett ügy a rakétabázisokból? Tálas szerint ebben egyrészt szerepe lehet a Putyin jövő évi távozását megelőző utódlási harcnak. Hiszen Putyin egyik utódjelöltje, Szergej Ivanov volt védelmi miniszter még az elnöknél is nagyobb híve az orosz újrafegyverkezésnek.

Olajról szól, mi másról

Ennél nyomósabb ok lehet azonban, hogy Oroszországnak pillanatnyilag három vitás ügye van a Nyugattal, és ezek egyszerre kulminálódnak. Az első a fegyverkezés kérdése, a második pedig az európaiai és az amerikaiak törekvése egyoldalú energiafüggőségük feloldására. A harmadik pedig részben ennek a következménye.

Tálas szerint ugyanis a döntő diplomáciai ütközet jelen pillanatban Oroszország egykori közép-ázsiai befolyási övezetéért zajlik. Grúzia és Ukrajna után ugyanis a demokratizálási hullám elérheti Azerbajdzsánt is, ami már csak a kaszpi-tengeri olajvagyon miatt is értékes ország az amerikaiak és az európaiak számára, egyben a Nabucco olajvezeték tervezett kiindulópontja is.

Háború nem lesz, de mondanak még csúnyákat


Félnünk azért nem kell. Tálas szerint az oroszok csak a töredékét költik fegyverkezésre annak, amit az amerikaiak vagy az európaiak. Ahogy azt már az első Borej-osztályú orosz tengeralattjáró vízrebocsátásakor írtuk, az orosz fegyverkezés pillanatnyilag csak az eddigi csapásmérőkészség fenntartásához elég, fejlesztésnek nem nevezhető.

Kiút viszont aligha akad a jelenlegi zsákutcás helyzetből. Rakétatelepítés ügyében az amerikaiak nem tudnak nagyobb kedvezményeket ajánlani az eddig felajánlott információmegosztásnál. Tálas szerint viszont az nem valószínű, hogy Putyin ténylegesen kihátráljon a hagyományos fegyveres erőket korlátozó szerződésből.

"Egy kicsit túl komolyan vették Putyin megszólalásait" - mondta, hiszen ezeket az elnök inkább saját népének szánta. A harcias nyilatkozatok pedig idővel elcsendesednek.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?