Bossi a bombameglepetés

Eltakarítja a nápolyi szemetet, megkezdi az infrastrukturális beruházásokat, és ez az adófizetőknek nem kerül pénzbe, ígérte meg Silvio Berlusconi, az olasz parlamenti választások győztese. Akkor kinek a pénzéből valósítja meg mindezt, netán a sajátjából? – kérdeztük Horváth Jenőt.

Berlusconi ugyan feltételezhetően Olaszország leggazdagabb embere, de a saját vagyonát biztos nem áldozza ilyen célokra, mondta az egyetemi magántanár. Annál is inkább, mert például folyamatos ígérete a szicíliai híd, az előző választásokon például ennek köszönhetően a sziget összes körzetében megszerezte a többséget, és ennek megépítésére még az ő pénze sem lenne elég. (Még az is kérdéses, hogy egy ilyen híd technikailag egyáltalán megvalósítható-e, a térségben szinte mindennaposak a földrengések, közel van az Etna.)

Berlusconi kormánya stabil lesz, és az ellenzék is konstruktivitást ígért. A legtöbb európai országhoz hasonlóan nagy feladatok várnak Olaszországra, csökkenteni kell az államháztartás hiányát, fejleszteni kell a vasúthálózatot, nyugdíjreformot, adóreformot kell bevezetni.

Bossi, a bombameglepetés

Kérdés, hogy a három évvel ezelőtt agyvérzést kapott, Berlusconi pártszövetségében szereplő Umberto Bossival (illetve az Északi Ligát ténylegesen vezetőkkel) miképp sikerül mindez. Berlusconi első kormányát éppen az Északi Liga buktatta meg, amolyan hőbörgő szövetségesnek tartják. A szélsőséges párt teljesen váratlanul az előrejelzett 3-4 százalék dupláját szerezte. Elemzők szerint azért, mert a külföldiekkel szembeni ellenszenvet ez a párt fogalmazta meg a leghatározottabban. (Közben a szokásos éles kirohanásokat intézte a déliek ellen.)

Olaszországban egyre több a külföldi, viszonylag új jelenség, hogy Németország, Nagy-Britannia vagy Franciaország nagyvárosaihoz hasonlóan itt is lassan egész negyedeket foglalnak el, és emigráns szigetek alakulnak ki.

Egy részük konkurenciát jelent (például az olaszországi átlagnál jóval olcsóbban mezőgazdasági munkát végző arabok), másokat semmirekellőnek tartanak (az esernyőket, napszemüveget és más aprócikket alkalmi pultról vagy kézből áruló feketéket), és ott vannak még a Balkánról, főleg a nem régóta EU-tag Romániából beözönlő koldusok.

Meglepetés, hogy északon (csak itt szavaztak a délellenes Bossiékra) már a kétkezi munkások is az EU-ellenes Északi Ligára szavaztak, Bossiék eddig inkább a középosztályból, illetve annak alsóbb rétegéből szerezték híveiket.

Veltronié lehet a jövő

Az amerikai mintára az ősszel létrehozott Demokrata Párt a választásból kihozta a maximumot, viszonylag szoros vereséget szenvedett. Ezúttal lemondott a zsaroló kis pártok szövetségéről és jószerével egyedül mérettette meg magát.

Új vezetőjük, az 52 éves Walter Veltroni, az egykori római főpolgármester jól mutatkozott be, a vereség után is megőrizte nyugalmát és elegánsan együttműködést ajánlott Berlusconinak. Az idő neki dolgozik. Ha Berlusconi tényleg megcsinálja a halaszthatatlan és kellemetlen reformokat, akkor kellemes kormányzás várhat rá öt év múlva (bár Olaszországban soha nem lehet tudni, kitölti-e mandátumát a kormány, a mostani lesz a második világháború óta a hatvankettedik kabinet), ha nem, akkor ezért lehet övé a jövő.

Futottak még

Történelmi kispártok estek ki, 1890 óta például most először nem lesz a képviselőház tagja az egykor nagy Szocialista Párt, és hosszú idő után kikerült a kommunista Bertinotti, aki már le is mondott posztjáról. A Szabadság Népe pártszövetségen (Berlusconi) és a Demokrata Párton kívül Veltronival szövetségben ott lesz Antonio Di Pietro, a tiszta kezek mozgalmának, Berlusconi pénzügyeit is vizsgáló legendás ügyészének pártja (Értékek Olaszországa).

Harmadik erőként bejutott az egykor Berlusconival szövetséges Pier Ferdinando Casini Centrum Uniója is. A demagógiától mentes, a legszebben beszélő olasz politikusnak nagy jövőt jósolnak. Berlusconi beiktatásánál ellene szavaz majd, ugyanakkor konstruktív ellenzékiséget ígért.

Elutasították a nagykoalíciót

A Németországban bevált esetleges nagykoalíció már a választások kiírása előtt szóba került. Veltroni javasolta, hogy fogjon össze a két nagypárt, hozzák meg az új választási törvényt, és ennek alapján tartsák meg a választásokat. Az abszolút favorit Berlusconi az ajánlatot érthetően elutasította.

A választási küzdelem végére egyre több polgár vetette fel, hogyha nem lesz stabil többsége az új kormánynak, akkor legyen inkább nagykoalíció, ne folytatódjon az eddigi cirkuszos kormányzás. Veltroni ekkor már nem támogatta az ötletet és azt mondta: ha csak egyfős többsége lesz az új kormánynak, akkor se legyen nagykoalíció.