Tőkés László nekiesett Kósánénak

Mintha a Colosseum egy ledurrant gázgyárral lépett volna házasságra, úgy fest az Európai Parlament strasbourgi főhadiszállásának belső udvara. Az újságíróknak azonban nem sok idejük akadt a műértésre, a dupla regisztráció vagy egy órát emésztett föl az életükből. Mert hát az uniós törvényhozásban is csak papíron flott minden, a beléptetőrendszer besokallt négy indexes újságírótól és vizuális szakembertől, és két perc alatt lefagyott, végleg. Végül valahogy csak elkészült az engedély.

A napirend előttiek más tempóban hangzanak el, mint a budapesti Országgyűlésben. Itt pörög mint a motolla, az EU-atyáknak egy percbe kell sűríteniük mondókájukat, nem véletlen, hogy csak írott silabusszal állnak ki a plénum elé. Azért ebbe az egy percbe is sok minden belezsúfolható, Tőkés László volt királyhágó-melléki püspök például lazán leposztkommunistázta Kósáné Kovács Magdát. Mert a szocialista képviselő a pápát bírálta, annak apropóján, hogy a Magyar Püspöki Konferencia tagjait a közelmúltban audiencián fogadó egyházfő kritizálta a szekuláris magyar államot, többek között azért, mert szentesítette a házasságon kívüli együttélést. (A melegekét is.) Márpedig Kósáné szerint a szekuláris Európában nem divat, hogy az egyház ideológiai nyomás alá helyezze az államot.

Aztán legalább annyira fajsúlyos téma jött, a magyar bor. Igaz, a penge már nem az ülésteremben szikrázott, a szocialisták magyar delegációvezetője és az Index fotósa esett egymásnak, hogy a magyar nedűk jobbak, avagy a franciák. Tabajdi Csaba jó szocialista nacionalista a tokaji levekre esküdött mindenáron, aztán az EP-étterem fehér asztalánál ő is portóit csorgatott le a torkán, és nem is nagy duzzogva.

Közben tovább dübörgött az ülés az EP üléstermében, ami kívülről olyan, mint egy parkettával borított biliárdgolyó, belülről pedig mint egy űrállomás, a 70-es évek amerikai kozmosz-tévésorozataiból. Na jó, a retróbajnokságot az EP régi épülete nyerte, ahol a meztelen beton keveredik a rúdcsillárral. Egyébként Strasbourgban az egész közösségi parlament olyan, mint egy állatkert. Az eurokraták nem mennek ki a parlament és a hotel rácsai mögül a nép közé, amelyik azért megpróbál közelebb kerülni választott képviselőihez, és ha etetni nem is etetheti őket, az EP épületét kettészelő csatornán hajózik, és figyeli az egzotikus lényeket.

Az újságírók meg a plenáris ülésen, ugyanis egy fontos magyar jelentés vitája következett, ahol a két nagy, a szocialista és néppárti frakció feszült egymásnak. Vannak térségek, és ezekben a térségekben emberek, akik nem képesek élni az unió által biztosított lehetőségekkel. Az egyes országokban nagyon remekül működik a kohéziós politika, de csak akkor ilyen rózsás a kép, ha ha valaki az átlagot nézi, mondta Harangozó Gábor. A szocialista képviselő épp ezért azt javasolta, hogy az unió hozzon létre egy eszközt, egy alapot, amelyik segíti a leszakadt társadalmi csoportok és térségek felzárkóztatásában. Erre Harangozó szerint égető szükség lenne, ugyanis például a hét magyar régióból 4-ben olyan akad, ahol az egy főre jutó GDP csak 45 százaléka az átlagos uniós polgárra eső GDP-nek.

A kérdés Harangozó szerint az, hogy helytálló-e a jelenlegi, a régiókra koncentráló politika, vagy kisebb területekre, például kistérségekre kellene-e koncentrálni a támogatásokat. Harangozó a jelenlegi szisztémával ellentétben nem az agrárdotációkkal próbálná meg felhúzni az elszakadt térségeket, hanem komplex területfejlesztéssel.

A Néppárt köszönte válaszában Harangozó erőfeszítéseit, aztán azt magyarázta, hogy a növekedést mindenhol szociális polarizáció kíséri, és nemcsak a vidéki területeken, de a leggazdagabb nagyvárosokban is. Illetve a Néppárt szerint a leszakadó csoportok ügyében éppen ezért nem csak a roma közösségekre szorítkozni, persze az ő problémájuk is rendkívül fontos. A néppárti frakció képviselője szerint képviselőcsoportja azt szerette volna, ha a jelentés két részben lát napvilágot, egyszer etnikai alapon közelít a témához, másszor földrajzi alapon.

De, kesergett a néppárti szónok, nem így történt. (Harangozó szerint azért nem, mert nem etnikum-specifikus kérdésről van szó, a szegény rétegek közül nem lehet automatikusan kiemelni a hegyvidéki románokat, vagy épp a magyar romákat.) Egy másik néppárti honatya azon lamentált, hogy hiába járt magyar kórházakban, nem érti miért halnak előbb a magyarok, talán egészségtelenül esznek. Ja, és a kistérségekre koncentráló Harangozó-jelentés azért nem jó, állította a honatya, mert szétforgácsolja az unió támogatásait.

A szocialista frakció bőszen méltatta Harangozót, elismerve, hogy a régiók közötti különbségek néha valóban nagyobbak, mint az egyes régiók közöttiek. A vagy másfél tucatnyi EP-képviselőt megmozgató vita legföljebb 40 percet vett igénybe. Az uniós országgyűlésbe ugyanis nincs szószaporítás, a leghosszabb felszólalás maximum négy percben terjenghet, a reakciókat általában hatvan másodpercben korlátozzák.

Az EP plenáris ülésének nyitónapján szó esett a szegénység elleni küzdelem fontosságáról is, ennek jegében az unió a 2010-es évet a szegénység elleni küzdelemnek szenteli. Kedden percről percre számolunk be a strasbourgi európai parlamenti ülésről.