Szerb volt, nem kell sajnálni!

További Külföld cikkek

Kapcsolódók (2)

Állami kézen a szerb ellenzék tévécsatornája

Elfoglalta a belgrádi Studio B nevű tévécsatornát a szerb kormány terroristaellenes alakulata.

Alvilág, politika, Szerbia

Az alvilág összefonódása a szerb politikával már nem csak a szerbeknek szúr szemet: Amerika elítélte a jugoszláv elnök fiával összetűzésbe került aktivisták letartóztatását.

Öt évvel ezelőtt ez az út kész öngyilkosság lett volna. Most Bosznia-Hercegovinában semmi baj nem történt, idáig. Ennek ellenére a látvány sokkoló, a légkör feszült. A városok, falvak lakói továbbra is egymástól elkülönülve, gyűlöletben élnek. A háború sújtotta országban három különböző világkultúra és vallás határozza meg az élet menetét és próbál alkalmazkodni az Európai elvárásokhoz.

A kalandos útnak péntek éjjel vágtam neki, az autóbusz, amely a Magyarországi Szerb Színházat szállította, reggelre gördült a horvát határra. Az ellenőrzés után beléptünk Baranyába, innentől kezdve folyamatosan szembesültünk a háború emlékeivel: szétlőtt vagy éppen félig lerombolt házak Horvátország egyik legszegényebb részén.

A város, amelyik nem adta meg magát

Vukovár a háború után

Eszéken, első pihenőnk helyszínén, egy hatalmas graffitti hirdeti: ez a város nem adta meg magát a szerbeknek. Az élet folyik a maga medrében, az egyik gyászjelentésen egy idős szerb bácsi halálhíre mellé a papírra tollal ráírták: ,,szerb volt, nem kell sajnálni!". Amint kilépünk a városból, megszaporodik a katonák száma az út mentén. Csak a tábla elolvasása után jövök rá, mit jelent a sok piros szalag egy kis botra szúrva a földben. Aknamezőt tisztítanak a horvát katonák.

Horvátországban a mai napig meglehetősen sokan halnak meg aknáktól, a gyilkos szerkezetekből millió szám telepítettek a szerbek, a kivonulás után pedig ,,elfelejtették" a telepítési helyek térképeit átadni. Ha valaki Horvátország ezen részén utazik, feltétlen tartsa be a szabályokat, a betonutat pedig ne hagyja el, még egy kis könnyítés kedvért sem.

A horvát határ átlépése után egy olyan világ tárul az ember szeme elé, amelyet idáig Kusturica filmeken láthatott a nagyérdemű. A határ után rögtön egy olyan benzinkút-komplexum tárul elénk, amelynek egycsillagos moteljében egy hatalmas úszómedence várja a betérőket. Az árak közepesek, a legjobb fizetőeszköz a német márka.

Ebben az országban mindenki építkezik

Hogy éppen Bosznia melyik ,,felségterületű" részen tartózkodunk, azt éppen abból lehet tudni, hogy cirill vagy latin kiírást látni, illetve milyen templom/kolostor/dzsámi áll a városban. Az első szétlőtt házra itt sem kellett sokáig várni, a motel után rögtön találkozhattunk az örök mementóval. A településen majd' mindegyikén van egy-két találatot kapott ház, de ahol véres harcok folytak, ott bizony rendesen romosak az épületek.

Szétlőt városok

Ha egy ,,bosnyák" gazdagodni kíván, akkor az építőipar meghozhatja a várva várt gyors anyagi gyarapodást. Mindenki építkezik, a házaknak három kategóriája létezik: a háború után épült csodapaloták, a megrongálódott,bevakolatlan házak (amelyek többségben vannak) és a csövesek által lakott romok. Ahogy közeledünk Szarajevó felé, egyre romosabbak voltak az épületek és egyre lecsupaszítottabbak a házak.

Tuzlában, ahol gombamód szaporodnak a dzsámik, nyugalom van. Amikor török kávét kértem egy bosnyák kávézóban, a pincér szúrósan rám nézett és azt mondta: itt csak "bosanska kafa" létezik. Ennek ellenére a Közel-Kelet muszlim országai tömérdek pénzt fektetnek Boszniába. A rosszmájúak szerint európai hídfőállásaikat építik a muzulmánok. Hogy így van-e, nem tudni, de az biztos, hogy gyönyörű dzsámiat, muszlim oktatási központokat építettek a bosnyákoknak pár év alatt hittestvéreik.

Európa Jeruzsáleme Szarajevó

A szerpentines utakon a bosnyák fővároshoz közeledve - a kihalt, szétlőtt települések mellett - 5 kilométerenként benzinkút és étterem követi egymást. Pottyantós illemhely és báránysütés - elengedhetetlen összképe az utazónak. A hegyek közül előbukkanó Szarajevóban szembetűnik a sírok sokasága. Sírhantok a lakótelepen, az Olimpiai park mellett, mindenütt.

Szarajevó távolról

Szarajevóban mindegyik házon van legalább egy golyónyom, ennek ellenére a hétköznapi élet keleti pezsgéssel folyik. Az árak magasak, de ezen ne is csodálkozzunk, mindenki az itt állomásozó katonákból akar egy kis pénzhez jutni. A helyi sör 3 DM, a képeslap és a bélyeg Magyarországra 2 német márka. A várost fényképező katonák, fátylat viselő lányok és mérhetetlenül sok iszlám vallási és kulturális központ uralja.

A legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor a kávézó, ahol az igazan finom szarajevói sört fogyasztottam, egy híres szerb zenész repertoárját bömbölte. Rambo Amadeust szeretik itt, hiszen, amikor Szarajevót lőtték a szerbek, ő többször is félbehagyta a koncertet Szerbiában.

Ahogy haladunk kifelé a városból, egy teljesen szétlőtt lakótelep mellett áll meg az autóbusz. Van, ahol a fél ház hiányzik, van amelyiknél "csak" a fél emelet, durva és hegyes vascsonkok meredeznek az épületből, mintha ők tanúskodnának arról, milyen szenvedésben volt része ennek a városnak. A szerbeknek könnyű célpont volt a völgyben fekvő várost lőni.

A városban leginkább bosnyákok laknak, egy-két rész horvát és egy nagyon kis kertvárosi rész az ahol a szerbek élnek többségben. Ha lassan is de gyógyulnak a sebek Szarajevóban, de generációknak kell meg felnőnie, hogy a szembenálló felek tényleg kezet rázhassanak.

Egyike a legszebb tájaknak mégis pokol itt élni

Mosztar az utolsó állomás, az a város ahol a mai napig nincs béke a bosnyákok és horvátok között. A Neretva mentén közeledünk a városhoz. Az egymástól 500 méterre fekvő települések ellenségek. Ahol a sakktáblás horvát zászló lobog, ott nincs helye a másik falubeli muszlimnak és fordítva. A Tudjman-érában támogatott hercegovinai horvátok azóta sem tettek le elszakadási törekvésükről. A külföldről pénzelt bosnyákok pedig egy centit sem engednek a földjükből. A nemzetközi politikai elit pedig azóta sem vágta el a Gordiuszi csomót.

Mosztar az a város ahol a mai napig nincs béke a bosnyákok és horvátok között

Mosztar Európa legszörnyűbb látványa. A hegyekben fekvő városban körülbelül 600 ezren laktak a háború kitörése előtt, most jó ha 200 ezren élnek itt. A város és a táj gyönyörű, a Neretva szép, bár elég piszkos (Boszniában a szemét és szennyvíz nagy része egyszerűen kikerül a környezetbe), csak a híres mosztari Öreg híd hiányzik, amit ,,a horvátok lőttek szét egy tankkal" - állítja egy helyi bosnyák férfi.

A város egyik kimagasló helyén egy hatalmas kereszt, ez a horvátok lakta rész, vele szembe tucatnyi muszlim imaház tornyosul. Az út egyik szélén muszlim temető, a másikon katolikus. A városban nincs olyan pont, ahonnan ne lehetne valamelyik sírhelyre rálátni, a házak állapota a második világháborús filmeket idéz, a város rendjére spanyol békefenntartók próbálnak vigyázni.

Nem vagyok katonai szakértő, de a háború kitörése előtt vegyesen lakott városban mára nem látható határvonalak alakultak ki. Az utcai harcok nyomai a város részévé váltak és beivódtak örökre az itt élők lelkébe.