Barack Webama

2008.10.30. 19:31
96 hozzászólás

[Ezt az írást Felcsuti Balázs jegyzi. Balázs 10 éve él a Massachusetts-i Bostonban, ahol egy biotechnológiai cég munkatársa. Balázs önkéntesként segíti Obama kampányát Massachusettsben és New Hampshire-ben.]

Régóta tudjuk, hogy az Obama kampány stratégiájának egyik fő eleme az internet adta lehetőségek kiaknázása. Ezen lehetőségek három csoportba oszthatók: adományok gyűjtése, önkéntesek toborzása és az Obama támogatók szavazásra bíztatása.

Én azóta tudom, hogy ezzel nem viccelnek, mióta önkéntesként először felfirkantottam a nevem, email címem és telefonszámom valami papírfecnire, amiről meg voltam győződve, hogy a szemétkosárban végzi. A papír valószinűleg ott is végezte, ám előtte még az adataim bekerültek a demokraták adatbázisába és azóta folyik a párbeszéd közöttünk.

Elöször csak a kampány vezetőitől kaptam rendszeres email értesítést eseményekről, kampányhírekről, Obama fellépéseinek helyszínéről. David Plouffe, Obama kampányfőnöke, írt gyakran, nevemen szólított, és 5 dolláros adományokat kunyerált tőlem.

A kampány finiséhez érve már maguk a politikusok, sőt hozzátartozóik is billentyűzetet ragadtak. Először Michelle Obama szólt, hogy ne felejtsem el megnézni Barackot a TV-ben, mikor konvenciós beszédét mondja el, és ha tetszett, adományozzak 5 dollárt, vagy amennyit csak tudok. Barack a konvenció alatt valószínűleg nagyon el volt foglalva, de a TV vitákra már saját maga invitált meg, sőt ő is megkért, hogy adakozzak.

Joe Biden alelnökjelölt akkor nem bírta tovább, mikor a republikánus kampány kezdett bedurvulni, és megindult a terroristázás és Husszeinezés (Obama második keresztneve Husszein). Az ő ötlete az volt, hogy fordítsuk visszájára McCainék stratégiáját azzal, hogy akárhányszor gyűlöletkeltő üzenetet hallok a republikánus kampány valamelyik tagjától, rögtön adjak 5 dollárt (vagy amennyit csak tudok) vagy önkénteskedjek egy órát, de legjobb, ha mindkettőt. így közvetve maga McCain járul majd hozzá a demokrata erőforrások növekedéséhez. Brilliáns terv – gondoltam, és csak a poén kedvért vissza is írtam Joenak, hogy pénzt ugyan nem tudok adni (Amerikában tilos politikai kampánynak külföldiektől adományokat elfogadnia), de Massachusetts-ben és New Hampshire-ben már önkénteskedem, nem kell többet noszogatnia. Biden nem ért rá válaszolni, viszont egy Nicole névre hallgató kampányasszisztens igen, aki megköszönte fáradozásaimat és érdeklődött, hogy lenne-e bármire szükségem. Mivel nem tudtam mit kérhetek, ezért inkább nemmel válaszoltam.

Pár héttel ezelőtt a telefonom is elkezdett csörögni. Bár lelkiismeretesen mindig felírom a nevem az Arlington-i demokrata irodában ahhoz a kampányeseményhez, amelyen részt tudok venni, általában kapok egy figyelmeztető telefont is, nehogy elfelejtsek elmenni, hisz Barack számít rám. Ezt mindig jól esik hallani, meg amúgy is szavatartó ember vagyok, úgyhogy még egyszer sem hiányoztam igazolatlanul. Úgy látszik a vége felé Barack jobban számít rám, mint gondoltam, mert most már akkor is hívnak, hogy jöjjek, ha nem is iratkoztam fel. Sőt, tegnap kaptam egy emailt Obamától, hogy a célegyenesben vagyunk: szavazzak, adakozzak, önkénteskedjek. Tegyem meg, amit tudok, a választás most már rajtam áll vagy bukik. Nem tudom, hogy meg tudok-e birkózni ekkora felelőséggel. Még megsokszorozom erőfeszítéseimet az utolsó pár napban, s közben alig várom már, hogy vége legyen e véget nem érő kampánynak.