Mormon, gazdag, Romney

Mitt Romney különös választásnak tűnik. A republikánusok elnökjelöltjének - akit ugyan hivatalosan majd csak augusztusban választanak elnökjelöltté, de most már csak természetfeletti események sorozata akadályozhatja meg a poszt elnyerésében - három legjellemzőbb tulajdonságából és politikai karrierje legjelentősebb eredményéből a három legjellemzőbb tulajdonsága és politikai karrierje legjelentősebb eredménye jelent csak kockázatot a Barack Obama elleni kampányban.

Pedig 2012 különleges választásnak számít.

Regnáló elnököt leváltani szinte lehetetlen, az amerikaiak még Richard Nixont és George W. Busht is újraválasztották. A huszadik század egyciklusos elnökei közül Taft és az idősebb Bush egy erős harmadik párti induló miatt bukott el, Coolidge, Truman és Lyndon B. Johnson nem jelöltette magát újra, Herbert Hoovert a nagy gazdasági világválság, Jimmy Cartert az olajválság és a teheráni túszdráma sodorta el.

Barack Obama papíron Carternél és Hoovernél is jobb helyzetben van. Amerika gazdasága átvészelte a válságot, és bár kilábalásról még korai beszélni, de nem is olyan vészes a helyzet, mint lehetne. Az elnök két népszerűtlen háborút is - az irakit ténylegesen, az afganisztánit pedig lényegében - lezárt. És megvalósította egészségbiztosítási reformját, amelyről annyi biztosan kijelenthető, hogy hatásaiban legfeljebb a hatvanas évek nagy reformjaihoz fogható. Mégis, 2012 elején úgy nézett ki, hogy az akkor még ismeretlen republikánus jelölt legyőzheti.

Ezek után a republikánusok egy meglepően gyenge mezőny legszürkébb tagját választották meg kihívónak. Romney ugyanis unalmas, szürkesége egyik fő jellemzőjéből, mély mormon hitéből fakad.

Romney vallásossága papíron még előny is lehetne az erősen hívő, de még ennél is inkább prűd Amerikában. A hatvanas években, amikor kortársai leginkább a drogokkal és a szexszel voltak elfoglalva, Romney két és fél évre hittérítőnek állt. Bill Clintonnal szemben Romney-nak nem kell ifjúkori eltévelyedésekről tanúskodó hölgyek felbukkanásától tartania, és szinte biztosan nem fog a farkáról készített fotókat posztolni a twitterre. És az amerikai választó, főleg, ha republikánus, értékeli az effajta morális integritást.

Romney pechére az amerikai választó, főleg, ha republikánus, nem mormon. Hanem evangéliumi protestáns vagy katolikus. És, főként az előbbi, a mormonokra leginkább valamiféle sátánista szektaként tekint. Amerika még mindig protestáns ország, az összes keresztény csoport közül még mindig az evangéliumiaké a legnagyobb. Az egy John F. Kennedy kivételével valamennyi amerikai elnök protestáns volt.

Romney viszont az egyik legprominensebb mormon család sarja. Dédszülei még az Egyesült Államokból is elmenekültek, amikor a 19. század végén az USA betiltotta a poligámiát, vissza is csak azért tértek, mert Mexikóban győzött a monogámiánál is félelmetesebb baloldali forradalom. Romney és a Romney-k ugyanis kapitalisták, a javából.

Ezzel rá is térhetünk második fő jellemzőjére, döbbenetes vagyonára. 2008-ban ezzel, gazdagságával és a gazdasághoz való hozzáértésével hárították a hite miatti támadásokat. Ez elviekben most is jól jöhetne, hagyományosan pedig a sikerorientált országban nem jelenthetne hátrányt. De egy gazdasági világválsággal odébb már inkább teher, nem véletlenül lett az előválasztási kampány egyik fő témája.

Ami nem meglepő, várható volt, hogy az amerikai történelem egyik legbaloldalibb elnökét adó demokraták kihasználják majd a "mi vagyunk a 99 százalék" jelszavával utcára vonuló elégedetlenkedők hullámát, és támadni fogják Romneyt befektetői múltja miatt. A meglepő az volt, hogy ezt már két, névleg konzervatív riválisa, Newt Gingrich és Rick Perry is megtette.

Gingrich és Perry dollármilliókat költött olyan reklámokra, ahol azt vetették a szemére, hogy a Bain Capital a cégek felvásárlása után embereket bocsátott el. "Nincs kétségem felőle, hogy Romney aggódott a rózsaszín cédulák miatt [Amerikában az elbocsátáskor adott hivatalos igazolás rózsaszín],  hogy lesz-e elég. A cége, a Bain Capital annyi munkahelyet számolt fel, hogy biztos aggódott, hogy kifogy belőlük" - mondta például Perry. "A politika nem a finomkodásról szól, Perry és Gingrich pedig kétségbeesettek, de muszáj úgy hangzaniuk, mintha ők lennének Michael Moore" - vette védelmébe ekkor Romneyt a kapitalizmus bibliája, a Wall Street Journal, amely amúgy nem elkötelezett híve Romney-nak.

A támadások ugyanis megalapozatlanok. Tény, hogy a Bain, kockázati befektetőként számolt fel munkahelyeket, de teremtett is, összességében sokszorosát annak, amit felszámolt. Az pedig a kockázati befektetés sajátossága, hogy átszervezésekkel, felszámolásokkal is jár. A kockázati befektetők ugyanis a vállalatok két csoportját szokták felvásárolni, az alulértékelteket és az alulteljesítőket. Az utóbbiaknál szükségesek az átszervezések, amelyek rövid távon elbocsátásokkal is járnak. Például a GSI acélgyárnál, amit a felvásárlás után csődbe vittek, és így pár száz acélipari munkás állás nélkül maradt. Egy másik acélgyárat viszont felfejlesztettek, hatezer munkahelyet teremtve. Vagy ott van a Staples, ami a Bain tőkéjéből nőtt 90 ezer embernek munkát adó óriássá.

A támadást tehát nem csak kivédhette, akár a maga javára is fordíthatta volna. De Mitt Romney Mitt Romney, így hát el is érkeztünk harmadik, egyben legfontosabb tulajdonságához. Nem tudta megvédeni magát. "Szeretem, ha kirúghatom azokat, akik nekem dolgoznak" - mondta például. Értjük? Igen. Igaza van? Tulajdonképpen igen. Mondunk ilyet elnökválasztási kampányban? Ugye? És ahhoz mit szólnak, hogy "nem igazán aggódom a legszegényebbekért"? John Kerry, egy másik jó kiállású jelentéktelen jenki jut az ember eszébe ha ilyeneket hall, már ha az ember az elmúlt húsz év összes amerikai elnökválasztását nyomon követte. Normális embernek biztos nem jut eszébe John Kerry, mert épeszű ember nem emlékszik John Kerryre, és ez így van jól.

Ha Romneyra hallgatunk, azt is nehéz megválaszolni, hogy összességében végül hány munkahelyet teremtett a Bain a kirúgottak levonása után. A jelölt 10 és 100 ezer között nagyjából az összes létező számot felsorolta már, pedig talán érdemes lett volna ezek közül egyet kiválasztania, és ahhoz ragaszkodnia. De ugyanígy nehéz helyzetben lesz, amikor Obama elnökségének legfőbb témája, az egészségbiztosítás reformja kerül szóba. Pechjére a republikánus oldalról sokat támadott Obamacare a massachussettsi egészségbiztosítási modell szövetségi szintre emelése. Azé a modellé, amit Mitt Romney kormányzósága idején fogadtak el. Mondhatni az Obamacare a szövetségi szintre emelt Romneycare.

Márpedig a választás fő témája ez lesz, legalábbis Barack Obama ezt választotta csatateréül, amikor nem kis politikai kockázatot vállalva kierőszakolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság még idén döntsön az ügyben. És döntsön bárhogy, Romney jól nehezen jöhet ki belőle. Ha a pártvonalat követi, önmagával kell szembefordulnia, ha hű önmagához, akkor nem tud mást mondani, mint az elnök. Legfeljebb legendássá váló elszólásokra fog ez remek alkalmat adni.

Amúgy is, az elszólás ugyanúgy hagyomány a Romney-családban, mint a gazdagság, a mormon hit és az elnökjelöltség. Mert nem Mitt az első Romney, aki azt hitte, esélye lehet a fehér házra. Apja, George 1968-ban szállt versenybe, és egészen addig a legesélyesebbnek is tűnt, amíg azt nem sikerült mondania, hogy csak azért támogatta a vietnami háborút, mert 1965-ös vietnami látogatásán átmosták az agyát.

Ha ekkorát nem is, sokat már Mitt is hibázott az idei kampányban. A legnagyobbat talán pont az egyik legfontosabb előválasztó államban, Dél-Karolinában, ami ellenséges terület. A legkonzervatívabb államban eleve hátrányból indult, hiszen a választóközönség hatvan százaléka tartja magát a mormonokkal nem szimpatizáló evangéliumi protestánsnak. Az ellenséges területen mégis úgy viselkedett, mint az a focicsapat, ami ráül az 1:0-ás vezetésre és beáll védekezni, tartani az eredményt. Teret engedett a riválisainak, amit riválisai közül a dél-karolinai népesség ízlésének leginkább megfelelő Newt Gingrich ki is használt. Gingrich két fontos vitában is feltörölte a padlót Romneyval, aki kerülte a konfliktust, védekezés helyett csak kitért a támadások elől. Az eredmény egy minden hozzáértőt ámulatba ejtő, egy nap alatt húsz százalékpontos változás volt a közvélemény-kutatásokban. Az egy héttel a szavazás előtt még kétszámjegyű előnyben lévő Romney végül el tudta veszíteni az előválasztást, újra nyílttá, vagy legalábbis nyíltabbá téve a küzdelmet a jelöltségért, amit már-már a zsebében tudhatott.

Mindezt úgy, hogy lett volna muníciója, ahogy végül egy nappal az előválasztás előtt már meg is próbált visszavágni a legújabb, az adóbevallásával kapcsolatos támadásokra. Romney ugyanis nem a leggazdagabbak 53 százalékos kulcsával adózik jövedelme után, hanem csak 15 százalékkal, mert jövedelmét már nem munkával, hanem befektetésekkel szerzi. Öt napig hagyta, hogy ez a téma uralja a kampányt, mire előbányászott valamit a korántsem támadhatatlan Newt Gingrich múltjából.

Gyakorta hiányolt harcos énjét végül a legjobb időben vette elő, az országosan Dél-Karolinánál sokkal jelentősebb Floridában vert helyzetből fordított nagyot - igaz, ehhez kellett, hogy Newt Gingrich elkövesse pontosan ugyanazokat a hibákat, amiket Romney Dél-Karolinában.

Az előválasztások következő etapja sem alakult sokkal biztatóbban. Semmiből építkező riválisa, Rick Santorum folyamatosan alázta a republikánusok legbiztosabb államaiban, a középnyugaton. A Mississippitől nyugatra Romney folyamatos megaláztatásoknak volt kitéve. Sorsán végül márciusban tudott fordítani, amikor nagy csatában nyert a rozsdaövezet szívében, az elnökválasztásokat eldöntő Ohióban. Innentől kezdve, ha nem is magabiztosan, de pénzügyi fölényét jól kamatoztatva folyamatosan nyerni tudott, mígnem egyetlen talpon maradt riválisa, Santorum a pennsylvaniai előválasztás előtt visszalépett.

Santorum döntését elvileg lánya betegsége indokolta, a gyakorlatban viszont Romney már nyerésre állt riválisa szülőállamában. Santorum pennsylvaniai veresége amúgy is véget vetett volna jelölti álmainak. Santorum visszalépésével pedig már nehéz olyan forgatókönyvet elképzelni, amely alapján ne Romney nyerné el a jelöltséget - bár Gingrich nem lép vissza, Ron Paulnak pedig eleve az volt a terve, hogy kitart a jelölőgyűlésig. Paul ráadásul ügyesen szedegeti össze a delegáltakat azokban az államokban, ahol nem az előválasztások eredményei alapján osztják le azokat. Nevadában például harmadik helye ellenére is ő szerezte meg a legtöbb küldöttet, így még okozhat meglepetést - bár erre azért kevés az esély.

Romneyra tehát immár elnökjelöltként tekinthetünk, de a neheze még csak ezután jön. Mostantól az eddigieknél keményebb kérdésekkel kell szembenéznie. Például kénytelen lesz ismertetnie programját, amit három részre bontott: munkahelyteremtés, egészségbiztosítás, külpolitika. Az első kettőről már volt szó, az elsőt a Bain Capitallal, a másodikat a saját, Obama egészségbiztosítására megszólalásig hasonlító, már megvalósított programjával saját maga nullázta le. A harmadik területen, a külpolitikában pedig semmi újat nem képes javasolni, továbbra is harcolna a gonosz államokkal és a még gonoszabb dzsihadistákkal. Mindezt azzal az elnökkel szemben, akinek a legnagyobb eredménye, hogy két háborút is abba tudott hagyni.