Megindult a harc a nőkért

Olyan történt a republikánusok végre elkezdődött tampai jelölőgyűlésén, amire egy elemző sem számított. Meglepetés. Persze nem arról van szó, hogyne Mitt Romney nyerte volna el a párt jelöltségét. Az elnökjelöltről döntő szavazás mindenféle meglepetés, és gyakorlatilag nagyobb botrány nélkül lezajlott – bár Ron Paul hívei mindenképpen keserű szájízzel, de végül a vereséget méltósággal viselve, minden egyes, a jelöltjükre leadott szavazatot hatalmas üdvrivalgással fogadva távoztak.

A meglepetést a republikánus elnökjelölt neje, Ann Romney okozta. Ann Romney-tól minden elemző azt várta, hogy keddi szónoklatában Mitt Romney emberi arcát mutatja majd be, elviselhetőbbé, átélhetőbbé téve a kicsit karót nyelt, az egyszerű emberek között idegenül mozgó multimilliomos üzletembert. Ehhez képest Ann Romney frontális támadást intézett a demokraták ellen egyik legfőbb választói bázisuk, a nők frontján. „Ti vagytok Amerika legjobbjai, ti vagytok Amerikai reménye, nélkületek nem lenne Amerika” – üzente a nőknek.

Az amerikai anyáknak „mindig kicsit többet kell dolgozniuk, hogy minden rendben legyen. Ők tartják össze valójában ezt az országot”, mondta az amerikai főműsoridőre időzített beszédében. „Nem tudom, hogy ezt a férfiak valóban értik-e, de nem hiszem, hogy van nő Amerikában, aki könnyű életre számít. A magunk módján mi ezt jobban tudjuk. De ez nem is baj, nem akarunk könnyű életet. Az elmúlt pár év viszont annál is nehezebb volt, amilyennek lennie kellett volna” – mondta.

Mert minden nehezebb lett, és a nagy rossz sok apró dologból állt össze, mondta. „Túl okosak vagyunk ahhoz, hogy tudjuk, nincsenek könnyű válaszok. De annyira nem vagyunk buták, hogy ne tudnánk, nincsenek jobb válaszok” – ostorozta a demokratákat.

Az álló ovációval és hosszú üdvrivalgással köszöntött beszédében persze szó volt Mitt Romney-ról is, akiben Ann szerint bízhatnak az amerikai nők. Ahogy ő is bízott egész életében, aki a gimnáziumban vette le a lábáról, és maradt ugyanaz a férfi öt gyerekkel és tizennyolc unokával később.

A másik fontos üzenete az volt, hogy bár Mitt látszólag beleszületett a jóba – végül is, apja, George Romney Michigan kormányzója volt, aki 1967-ben pár hónapig esélyes elnökjelöltnek is tűnt. „Mitt elsőként ismerné el, hogy a világ legszerencsésebb embere. Két szerető szülője tanította értékekre és a munka becsületére. Megkapta a lehetőséget az oktatásra, amit apja sosem kapott meg. De társaként mondom, Mittnek nem hullott az ölébe a siker. Ő maga harcolta ki” – mondta.

A beszéd persze nem nélkülözte azt, amit az elemzők kötelező elemnek tartottak már előre is. Ann nem beszélt Mitt programjáról. Annál többet beszélt az emberről. A fiúról, aki meghódította. „Amikor szerelmesek lettünk, elhatároztuk, hogy semmi sem állhat közénk. Én episzkopális voltam, ő mormon. Mindketten fiatalok, egyetemisták. Minden okunk meglett volna, hogy halogassuk a házasságot, de ez egyikünket sem érdekelte. Beköltöztünk egy szuterénba, megosztoztunk a költségeken. És a sok tonhalas tésztán, amire a pénzünkből futotta” – csillogtatta meg humorát (vagy szövegírójáét) is.

Utalt harcaikra is. „Sokak szerint a házasságunk mesekönyve illő. Hát a mesékben, amiket én olvastam, sose volt szó hosszú, esős délutánokról, amikor egyszerre öt fiú sír üvöltve. Azokban a mesékben nem szól egy fejezet sem a szklerózis multiplexről, vagy a mellrákról. Álomházasság? Hát nem. Mitt és én igazi házasságban élünk” – mondta a beszéd legmegrázóbb részében.

Összességében tényleg mindent megtett férje ritkán megtapasztalható emberi oldalának bemutatásáért. „Mitt nem szeret arról beszélni, hogy hogyan segített másokon. Ezt a saját privilégiumának érzi, nem valaminek, amiből politikai tőkét kovácsolhatna. Pedig mi sem vagyunk mások, mint azoknak az amerikaiaknak a milliói, akik segítenek szomszédaikon, közösösségeiken. Ők sem azért teszik ezt, hogy mások jobbat gondoljanak róluk. Azért teszik ezt, mert nincs nagyobb öröm annál, ha másokon segíthetsz” – mondta. Szerinte Romney is ilyen, és ha elnök lesz, akkor sem okoz majd csalódást. „Mittnek hihettek” – üzente jól fogadott és jól sikerült beszéde végén.

Összességében elmondható, hogy nem csupán teljesítette, de meg is haladta feladatát. Pechjére órákkal a beszéde és szinte napra pontosan hét évvel a pusztító Katrina hurrikán után New Orleansnál partot ért az Izsák hurrikán, ami nagyobb sztori, így teljesen elterelte az amerikai sajtó figyelmét. A CNN legnagyobb sztárja, Anderson Copper például Tampa helyett New Orleansból jelentkezett be az éjszaka.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!