Fűpárti elnökjelöltek Obamáék ellen

Miközben Barack Obama elnök és republikánus kihívója, Mitt Romney nagyon szoros küzdelemben fordult rá a november 6-i elnökválasztásig hátralévő utolsó két hétre, a két nagy jelölt harmadik vitája után egy nappal megtartották a rajtuk kívül induló kisebb elnökjelöltek külön vitáját is egy chicagói szállodában. A Libertárius Pártot képviselő Gary Johnson, a zöldpárti Jill Stein, az alkotmánypárti Virgil Goode és a tavaly alapított Igazság Pártot képviselő Rocky Anderson vitáján a moderátor pedig a showman Larry King volt. A felhajtás messze elmaradt attól, ami Obama és Romney vitáit kísérte, de az interneten ennek ellenére sokan követték az eseményeket.

Szó volt a klímaváltozásról, mind a négyen elítélően beszéltek a pénz szerepéről a politikában, ellenezték a külföldi háborúkat, Goode-on kívül pedig a többiek egyetértettek abban, hogy az Egyesült Államoknak legalizálnia kellene a marihuánát. A vita részletes ismertetése helyett azonban inkább ismerjük meg a fontosabb harmadik párti (vagyis nem demokrata vagy republikánus) jelölteket. Felvázoljuk azt is, ki melyik nagy jelölttől lophat értékes szavazatokat, és mennyire boríthatja ez a nagy pártok terveit.

A kis vagy harmadik pártok (azaz Third Parties) alapvető nehézségekbe ütköznek már az induláskor, ugyanis az is nagy küzdelem számukra, hogy egyáltalán felvergődjenek a szavazólapokra, amire minden államban külön aláírásokat kell gyűjteniük. A vita résztvevői közül azt a három jelöltet vesézzük ki, akiknek ez sikerülhet, és ugyan nincs esélyük a győzelemre, de még a második helyre sem, mégis elorozhatnak annyi szavazatot a két nagy párt jelöltjei elől, amennyi nagyon szoros állás esetén befolyásolhatja Barack Obama és Mitt Romney szereplését.

Gary Johnson – A nép elnöke

A legnagyobb párt legnagyobb figurája, azaz a Libertárius Párt-i Gary Johnson indul a legnagyobb eséllyel azért, hogy ne váljon a harmadik jelöltek legröhejesebbjévé. Három államban még kérdéses, fenn lesz-e a neve a szavazólapon, de vélhetően mindenhol behúzhatják majd az ikszet a megújult johnsoni programra.

A libertárius jelölt egyik előnye, hogy ő lehetne a harmadik Johnson elnök Andrew és Lyndon B. Johnson után. A másik, hogy nem rutintalan a politikában: 1995-től 2003-ig keménykezű republikánus kormányzóként irányította Új-Mexikó államot. Politikai karrierje előtt építési vállalkozó volt. Ha bunyóval döntenék el az elnökválasztást, akkor Johnson nyerne. Ugyanis több triatlon ironman versenyen indult és a Mount Everestet is meghódította már. Programja miatt a libertárius eszméket terjesztő republikánus kongresszusi képviselő, Ron Paul másolatának is nevezik.

Libertárius jelöltségét 2011 decemberében jelentette be, pár hónap múlva pedig visszatáncolt a republikánus jelöltségtől. Komoly republikánus múltja miatt Johnson adott esetben inkább Mitt Romney-tól vehet el szavazatokat, bár a fű legalizálásával és a melegjogok előmozdításának ígéretével a demokraták alól is kihúzhat támogatókat. Johnson éppen ezért jellemzi úgy magát a Bloomberg szerint, hogy „több kérdésben liberálisabb vagyok Obamánál, több kérdésben konzervatívabb vagyok Romney-nál". A CNN/ORC közös felmérése szeptemberben azt mutatta, Johnson 3 százalékot kaphat, de zömmel Romney szavazói pártolhatnak hozzá.

A republikánusokat azzal vádolta, hogy három államban is megnehezítik felkerülését a szavazólapra. Közben pedig óriási számokkal dobálózik, mondván 1400 milliárd dollárral (306,75 ezermilliárd forinttal) csökkentené a szövetségi kiadásokat, és persze kivágná az ablakon az Obamacare néven hírhedtté vált egészségbiztosítási csomagot. Az amerikai csapatokat is iziben hazahozná külföldről, és nem kezdene költséges háborúzásba.

Jill Stein – Egy Zöld New Deal Amerikának

Amerikában is van zöld párt, de Európával ellentétben esélyük sincs a kormányzati pozíciók közelébe kerülni. Egyelőre úgy tűnik, Nevada és Oklahoma kivételével valamennyi államban ott lehetnek a szavazólapon vagy legalább fel lehet írni a nevüket. Ők Jill Steint indítják az elnökségért.

Az orvosprofesszor Stein több kisebb politikai pozíciót is megpróbált betölteni, de a lexingtoni városi képviselő-testületen kívül magasabbra nem tudott feljutni. Pedig 2010-ben mindent megtett érte, hogy ő lehessen Massachusetts első zöldpárti kormányzója. Mostani elnökjelölti kampánya viszont összeszedett egy neves támogatót a tudományos világból: Noam Chomsky, a híres nyelvész is szimpatizált a steini programmal.

Hamisítatlan zöldpárti programról van szó, aminek a kulcsszava a Zöld New Deal. Ennek lényege a munkahelyteremtés a megújuló energia iparágában. Obama egészségügyi reformját nemcsak helyben hagynák, hanem ki is bővítenék, amire a forrást a hadseregre fordított kiadások visszanyeséséből és a tőzsdei ügyletek megadóztatásából teremtenék elő. Steinék inkább a szintén a fosszilis energiát visszaszorítani igyekvő Barack Obamát foszthatják meg szavazatoktól, illetve az is számíthat, hogy ő az egyetlen komolyan vehető női jelölt.

Steint ráadásul zavarja a „klímacsend", magyarán, hogy a gazdasági kérdések mellett szinte szó sem esik a környezetvédelmi kérdésekről – írja a Huffington Post. A Huffington Post bloggere, Carl Gibson voltaképp a mínuszos Obamának nevezte Steint. Szerinte ugyanis ha a 2008-as Obamából levonnánk a Wall Street-i és olajipari pénzügyi támogatást, valamint a médiahisztit, akkor Stein lenne az egyenlet másik oldalán. A zöld jelölt amúgy hosszas némaság után a második elnökjelölti vita idején végre bekerült a hírekbe, mert alelnökjelöltjével, Cheri Honkalával előbb megpróbáltak bejutni a vitára, majd ülősztrájkba kezdtek a flaszteron. Végül a rendőrök vitték el őket, őrizetbe is kerültek egy rövid időre.

Virgil Goode – Számít az állampolgárság!

Az Alkotmány Párt igazi őskonzervatív, keresztény-amerikai mozgalom, a jelöltjük, Virgil Goode pedig szintén dörzsölt róka. 1973-97 között Virginia állam saját szenátusában volt szenátor, majd 2009-ig az amerikai képviselőházban is ücsöröghetett. Az igazi döbbenet az, hogy az általa képviselt párt ugyan konzervatív, de Goode maga függetlenként, majd hosszú évekig demokrataként politizált. Hogy a dolog még összetettebb legyen, 2006-ban republikánusként lett újra képviselő.

Goode-ékra összesen 42 államban lehet majd szavazni. Kampányuk gyújtópontjában a bevándorlás betiltása (amíg 5 százalék alá nem esik a munkanélküliség) és a szövetségi kormányzat méretének csökkentése áll. Egy szoros állás esetén ő is bezavarhat Mitt Romney-nak, ugyanis politikailag épp a csatatérállamok között szereplő, és 2008-ban Obamára szavazó Virginiában vált ismertté Goode, aki ráadásul kiváló alternatívát jelenthet azoknak a szomorú republikánus szavazóknak, akiknek hivatalos jelöltjük túl puha.

Obama és Romney első elnökjelölti vitája óta nagyon feljött a republikánus jelölt Virginiában, ha pedig folytatódik ez a trend, akkor nem ezen az államon fog múlni a választás. Viszont a RealClearPolitics összesítése szerint most éppen 48-48 százalékkal áll a két nagy jelölt is, ezért nüanszokon, és így a harmadik párti jelölteken is múlhat akár az eredmény.

A harmadik jelöltek fontossága

A sokat emlegetett Ross Perot példája 1992 óta minden demokrata és republikánus elnökjelölt előtt ott lebeg. A milliárdos Perot függetlenként indult akkor, és nagyott dobbantott: 19 százalékos eredményével érdemben beleszólt a négyéves elnöki ciklusán (na meg az első Öböl-háborún) túllévő idősebb George Bush és a feltörekvő demokrata Bill Clinton küzdelmébe. Voksokat zömmel a konzervatív oldalról vett el, így a mai napig állítják a szakértők, ő segítette nyeregbe Clintont.

2000-ben azonban épp Bush fiát mentette meg a vereségtől Ralph Nader. A zöldpárti jelölt a demokrata Al Gore-tól vont el fontos szavazatokat Floridában (talán ezért is fordult ezután Gore az ökopolitika felé). Nader egyébként egy olyan civil szervezetnek dolgozik most, aminek célja, hogy a kis jelöltek is részt vehessenek az elnökválasztási vitákon – írja a Washington Times.

A nagy pártok emiatt igyekeznek a kicsiknek is keresztbe tenni. Ahogy fentebb említettük, Gary Johnson a republikánusok eljárásaira panaszkodott, ahogy a virginiai Virgil Goode is őket hozta fel elrettentő példának. Közös gondjuk továbbá, hogy kevés közvélemény-kutatásban olvasható a nevük, Johnson a Pollstert kifejezett kritikával illette ezért.

Sok szavazó is úgy vélekedik, a szavazat elfecsérlése a harmadik pártra behúzott iksz. A Gallup szeptember közepi felmérése szerint viszont képmutatók az amerikai választók: átlagosan az amerikaiak fele gondolja, hogy szükség van alternatívára a két nagy párt mellett, mégsem szoktak a kis pártok 50 százalékot elérni együttesen. A Gallup most is 1-1 százalékot jósol az e cikkben említett három jelöltnek, és más felmérések sem derűlátóbbak.

Gary Johnson a Daily Beast szerint minderre jól rá is húzta a kampányát, feltéve a nagy kérdést: „Mégis hogy lehetne egy szavazat elfecséreltebb, mintha arra szavaznál, akiben nem hiszel? Nem volna jobb olyanra szavazni, akiben tényleg hiszel?"