Tényleg elszabadulhat a pokol a republikánusoknál

000 8N5Y2
2016.04.18. 21:28

Így zajlik az előválasztás

  • Donald Trump előtt kicentizett út áll, hogy még valahogy összegyűjtse a republikánusok elnökjelöltségéhez szükséges számú delegáltakat, de ellenfelei is csak abban bízhatnak, hogy ez nem sikerül neki, és így nyílt jelöltállító gyűlést kellene tartani júliusban, amin már megfordulhatnak az esélyek.
  • Trump kedden New Yorkban javíthat az elmúlt hetek vereségei után, de a színfalak mögött zajló delegáltgyűjtésben Cruz áll a legjobban.
  • Összeszedtük, milyen forgatókönyvek jöhetnek, és hogyan nézhetne ki egy esetleges nyílt konvenció a republikánusoknál.

Több tízezer ember, mindenhol lufik, táblák, tévések, miközben az egész Egyesült Államok egyetlen nagy csarnokra figyelt, ahol akár egy óriási meglepetés is kilátásban volt. Akadt olyan delegált, akit Gerald Ford elnök elvitt egy körre az Air Force One-nal, másokat pedig meghívott vacsorára a Fehér Házba a spanyol királlyal – kihívója, Ronald Reagan kaliforniai kormányzó pedig személyesen zárkózott be egy étterembe az el nem kötelezett pennsylvaniai delegáció tagjaival.

A szavazásnál aztán a színpad előtti téren a tülekedésben a Politico beszámolója szerint

Ford egyik delegáltja eltörte a lábát, de a szavazás fontossága miatt nem engedték kórházba menni,

helyette sebtiben összeeszkábált sínnel kellett beérnie, nehogy éppen rajta múljon az elnök győzelme. Ennyire azonban mégsem lett szoros a vége: a kulcsfontosságú pennsylvaniai delegáció nagyrészt összezárt, és Ford 1187 szavazattal az első körben megnyerte 1976-ban a republikánusok konvencióján a jelöltséget, míg Reagant csak 1070 delegált támogatta.

A párt elnökjelöltségéért folyó előválasztási küzdelem végén ekkor, vagyis utoljára 40 évvel ezelőtt nem tudott elég delegáltat gyűjteni egyik induló sem az automatikus győzelemhez. 

Nem lehet mindenben párhuzamot vonni a negyven évvel ezelőtti és a mostani helyzet között, de a republikánus párt megint közel került egy ehhez hasonló, az utolsó pillanatig bizonytalan nyílt konvencióhoz.

Nincs még lefutva

Ez a kaotikus, bizonytalan kimenetelű kavalkád az, amiben a republikánus jelöltségért folyó versenyben vezető Donald Trump milliárdos ellenfelei nagyon bíznak, és amihez a múlt heti wisconsini előválasztás óta egy lépéssel közelebb is kerültek. Trump a kezdetektől nagyon kiszámolva haladt a republikánusok jelöltségéhez szükséges 1237 delegált összegyűjtése felé, és bár az elmúlt hetekben letért az oda vezető ideális útról, de azért maradt még esélye a hátralévő államokban, amik közül több a győztes mindent visz elve alapján oszt delegáltakat.

Trumpnak a maradék 798 kiadó delegáltból 482-at kell megszereznie, ami nem lehetetlen feladat, de hibázni sem nagyon lesz már lehetősége.

A kedden előválasztást tartó New Yorkban a felmérések alapján 52 százalék feletti várható eredményével akár a küldöttek nagyon nagy többségét is bezsebelheti. Egy hét múlva is neki kedvező államokban szavaznak majd, de a FiveThirtyEight szerint kérdéses, hogy tudja-e szélesíteni támogatói táborát, és sok múlik majd például a május elején előválasztó Indianán, valamint a legeslegvégén Kalifornián is. Ha pedig megszerzi a legalább 1237 delegáltat, akkor nincs mese, ő lesz a republikánus jelölt, hiába a pártelit minden szörnyülködése.

Az a felmérések alapján minden más esetben is elég biztosnak tűnik, hogy a legtöbb delegáltat Trump fogja gyűjteni, erre rajta kívül már csak a milliárdos elsőszámú kihívójává és alternatívájává előlépő Ted Cruz texasi szenátornak maradt matematikai esélye. Viszont egy ideje már nem is feltétlenül az Cruz és a Trump-ellenes erők célja, hogy a milliárdos előtt végezzenek, hanem abban reménykednek, hogy ő sem tudja megszerezni a szükséges számú delegáltat. Ebben az esetben a pártnak az 1976-oshoz hasonlóan nyílt konvenciót kellene tartania.

 

Ehhez viszont Cruznak és/vagy az egyetlen ohiói győzelmével szintén versenyben maradó John Kasich ohiói kormányzónak is elég szavazatot, és persze delegáltat kellene szereznie a hátralévő államokban. Volt jele valamiféle taktikai szavazásnak a Tea Party-vonalat képviselő, és ultrakonzervatív nézetei miatt a pártvezetés szemében sokáig Trumphoz hasonlóan elfogadhatatlannak tűnő Cruz irányába Wisconsinban, de egyelőre meg kell várni, mi történik a texasi szenátor támogatottságával a most következő keleti parti államokban. Kapott fontos támogatókat pl. Jeb Bush volt floridai, és Scott Walker wisconsini kormányzó személyében, de a nem neki kedvező államokban is egy széleskörű koalíciót kellene maga mögé állítani.

Az biztos, hogy Cruzra egyelőre szükségük van a Trumpot ellenzőknek, mert ha ő nem tud jól szerepelni, akkor sokkal kevesebb esélyük van kiharcolni a nyílt konvenciót – ahol aztán már szétválnának az érdekek, és sokan korántsem Cruzban látnák a nagy megmentőt. Nagyon valószínű azonban, hogy csak a június 7-én utolsóként szavazó államokban, köztük a legfontosabb Kaliforniában és New Jersey-ben dől el drámai véghajrában, meg tudja-e ugorni Trump a lécet, ha pedig nem, mennyivel marad majd alatta.

Cruz a színfalak mögött is előzne

A tényleges szavazásokkal párhuzamosan azonban folyik egy árnyékkampány is a háttérben, ami végül akár sorsdöntő is lehet. Trump kampánycsapata nem túl erős a delegáltak kiválasztásánál számító lobbizásban, Cruzé viszont annál hatékonyabban dolgozott az elmúlt hetekben a háttérben. Az egyes államokban már elnyert delegálthelyekre a tényleges küldötteket a helyi, legtöbbször Trumpnak nem túlzottan örülő pártvezetés bábáskodása mellett választják ki, így akár még olyan államokból is inkább a texasi szenátornak kedvező küldöttek utazhatnak többségében Clevelandbe, amiket egyébként Trump nyert meg.

Ha nem sikerül rögtön az első szavazási körben döntésre jutni a konvención, akkor ezen delegáltak közül sokan azonnal átpártolhatnak a texasi szenátorhoz. Hasonló taktikázásra Trumpnak is van lehetősége, azonban ez pont olyan terep, amiben a kampánycsapata eddig nem jeleskedett, és láthatóan későn is kapcsolt. Ezt a legjobban az a három állam, Colorado, Észak-Dakota és Wyoming jelezte, amik tavaly úgy döntöttek, nem tartanak hagyományosan vett kaukuszt, vagy előválasztást, helyette helyi pártkonvenciókon döntöttek a delegáltakról. Trump elég látványosan hangot is adott csalódottságának, miután többségük Cruznak kedvező emberekből került ki.

De akkor mi lesz?

Trump, Cruz és ennyi?

A nyílt konvenció elvi lehetősége miatt sorra kerülnek elő olyan témák, amik a tenyerüket dörzsölő elemzőkön kívül egy átlagamerikainak dögunalmasnak tűnnének, és évtizedek óta nem is nagyon kellett foglalkozniuk velük: nevezetesen egy ilyen rendezvény lebonyolításának pontos menetéről és szabályairól. A republikánus pártvezetés is még csak tervezgeti, hogyan tudnák érthetően, és persze a saját érdeküknek megfelelően eladni az egész rendszer működését, de mi most egy fontos részletet már kiemelnénk. Most egy 2012-ben átmenetinek szánt szabály miatt főhet a hatalmas taktikázásra készülő pártvezetők feje, ugyanis csakis olyan jelöltről lehet szavazni, aki legalább 8 államban megszerezte a delegáltak többségét. Ez azt is jelenti, hogy jelen állás szerint csakis Trump és Cruz neve merülhetne fel. És pont.

A konvenció szabályai rettentő képlékenyek lehetnek, ezekről egy szintén delegáltakból álló, szabályalkotó bizottság dönt – a tagok többségét pedig a legtöbb államot megnyerő Trump és Cruz emberei alkotják majd. Korábban általában átvették az előző konvenció szabályait, és most sem Trumpnak, sem Cruznak nem érdeke, hogy megnehezítsék a saját dolgukat. Cruz múlt héten már jelezte, hogy egy nyílt konvenció esetén is a delegáltak négyötöde az ő, vagy Trump táborából kerülne ki, ők pedig nem akarják azért megváltoztatni a szabályokat, mert Washingtonban valakik nem örülnek.

Most mindent szem előtt tartva, nézzük meg, milyen forgatókönyvek lehetségesek a júliusi konvención!

Első lehetőség: valakinek meglesz az 1237 delegált

Erre csak Donald Trumpnak van reális esélye, Ted Cruznak inkább csak matematikai, és várhatóan hamarosan már az sem. A felmérések szerint a Trump felé húzó Pennsylvania állam delegáltjai egyébként akár már az első kört is megkavarhatják, hiszen többségük az elejétől szabadon szavazhat majd, de azért ebben az esetben várhatóan nem borítanák fel az asztalt, az nyerne, aki 1237 delegálttal érkezett Clevelandbe.

Második lehetőség: senki nem éri el az 1237-et, Trump és Cruz között dől el

Ilyenkor a delegáltak első körben arra szavaznak, akinek a képviseletében küldte őket az államuk, a szavazás érvénytelen lesz, a további körökben pedig már fokozatosan egyre több küldöttnek lehet átszavazni más jelöltre. Itt értékelődnek fel a versenyből már kiszállt Marco Rubio, és egyébként más jelöltek delegáltjai is (igen, Jeb Bush is elnyert papíron kemény négyet), hiszen aki mögé ők beállnak, az nagy lökést kaphat.

Ha csak kicsivel marad alatta a bűvös 1237-nek, akkor Trump nyilvánosan megint azzal érvelhet majd, hogy részvételi rekordok dőltek meg, sok függetlent, és demokratát is meg tudott szólítani az előválasztások alatt. Ez a szabad szavazás azonban sokkal inkább Cruz malmára hajtja a vizet, egyszerűen azért, mert Trumpot úgy általában jobban utálják, mint őt, és több államból is a texasi szenátornak kedvező olyan delegáltak utaznak majd a konvencióra, akik az első kör után már átpártolhatnak hozzá.

Azonban Cruznak sem mindegy, mennyire tud a konvencióig közel kerülni Trumphoz a delegáltakat és a megszerzett szavazatokat tekintve, mert ettől is függ, mennyire tudja legitimnek eladni, ha esetleg előznie kell. A legtöbb felmérés ugyanis azt mutatja, hogy miközben a többségük nem szeretné Trumpot, de a republikánus szavazók kétharmada kitart amellett, hogy annak a jelöltnek kellene nyernie, akinek a legtöbb delegáltja van a konvenció kezdetekor.

Harmadik lehetőség: senki sem éri el az 1237-et, de harmadik jelölt nyer

További lehetőség, hogy ha egyértelmű esélyes nélkül indul a jelöltállító szupergyűlés, a Trumpot és Cruzt egyaránt gyűlölő republikánus pártelit bedob egy harmadik jelöltet, akit aztán majd valami tévésorozatba illő forgatókönyv alapján egységesen, az előválasztás sárdobálásának terhei nélkül támogathat mindenki. Itt többek között – a jelölésétől nyilvánosan elzárkózó – Paul Ryan házelnök és a 2012-es jelölt Mitt Romney neve is felmerült, de elméletileg a harmadik helyen álló John Kasich is lehetne a szerencsés, és így aztán kifizetődne a kitartása.

Ehhez a legvadabb verzióhoz két dolgot kell mindenképpen tisztázni. Egyrészt, ha Trump és Cruz sikeresen eléri, hogy a 2012-es szabályok maradjanak a konvención (lásd a keretest), vagyis legalább nyolc államban kell megszerezni a delegáltak többségét a potenciális jelölteknek, akkor senki másnak nem lesz esélye. Másrészt ezeknek a harmadikutas jelölteknek a győzelméhez tényleg elképesztő taktikai húzások sorozata kellene, hiszen a harmadik szavazási körig egyszerűen nincs elég szabad delegált a többség megszerzéséhez.

Egy ilyen verzió természetesen óriási botrányhoz vezetne, hiszen a pártelit egyenesen szembe menne a szavazók akaratával – még az az elmélet is felmerült, hogy ha reálissá válik ez a veszély, Trump és Cruz összefog, és az egyik beáll a másik mögé alelnökjelöltként.

Őrültségnek hangzik, de hát az idei kampányban egy ideje már amúgy is az őrültség a standard.

A pártvezetés egy részének álláspontját mindenesetre jól tükrözte, amikor a CNBC műsorában a Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) egyik tagja, Curly Haugland meggyőződéssel magyarázta, hogy „a politikai pártok választják a jelöltjeiket, nem a szavazók." Kockázatos forgatókönyv, de a pártvezetésben sokan saját túlélésük miatt gondolkozhatnak mégis ebben: Trump és Cruz jelöltsége nagyon más irányba tolhatná a pártot, mint amit elképzelnek, és a kongresszusi képviselői és szenátori helyekre pályázó jelöltjeik is gondba kerülhetnének.

Könnyen elszabadulhat a pokol

A republikánus jelöltségre tehát New York előtt van még esélye Trumpnak is, Cruznak is, és papíron még akárki másnak is. A kérdés az, hogy bárki is lesz a jelölt, a vesztesek (és a sosem látott mértékben fanatizált szavazók) mennyire hajlandók novemberre elfelejteni a kampány ütésváltásait. 

Egyelőre úgy néz ki, hogy nem nagyon.

Voltak olyan republikánus politikusok, akik azzal fenyegetőztek, hogy még Clintonra is szívesebben szavaznának, mint Trumpra, mások pedig egy független, de „az igazi konzervatív értékeket képviselő" jelölt indítását is pedzegették. A másik oldalról Trump viszont már zavargásokat is belengetett, ha nem ő lesz a republikánus jelölt, ha pedig annak ellenére halásszák el előle a győzelmet, hogy az övé volt a legtöbb szavazat és delegált, az égbekiáltó igazságtalanság keltette botrányt meglovagolva akár addig is elmehet, hogy ő maga is függetlenként indul a választáson.

A felmérések szerint a Trump- és a Cruz-táborban ráadásul egyaránt jelentős azok aránya, aki inkább kihagynák az egész választást, ha az ellenfél lesz a jelölt, de mérhető az a réteg is, aki még a demokratákra is hajlandó lenne átszavazni bosszúból. Eközben a túloldalon Hillary Clinton és Bernie Sanders ehhez képest még a mostani adok-kapok időszakban is csak udvariasan kóstolgatja egymást.

Ha nem is lenne teljesen automatikus a szavazóik beállása a másik jelölt mögé, de azért előbb-utóbb összezárnának (amiben Barack Obamának is lehet majd szerepe, a ciklusa végéhez közeledve egyre népszerűbb elnök is aktív kampányolásra készül előbb a pártegyesítésért, aztán a republikánusok ellen).

A demokraták húzhatnak hasznot belőle

Régi mondás, hogy az előválasztások alatt még nem nagyon érdemes a tényleges elnökválasztásig előreszaladni, hiszen addig még rettentő sok minden történhet, fordulhatnak a trendek. Azonban az esélyek most valahogy így állnak:

  • Ha Trump lesz a jelölt, jelen állapot szerint nem sok jóra számíthat, az USA teljes lakosságában 70 százalék körüli az elutasítottsági indexe, és csak minden negyedik embernek van pozitív véleménye róla. A demokraták nagy esélyese, Hillary Clinton sem áll túl rózsásan (40 százalék kedveli, 55 százalék utasítja el), de a közvélemény-kutatások alapján mind a volt first lady, mind Sanders biztosan vezet a milliárdossal szemben.
  • Ha Cruz lesz a jelölt, akkor az első számú kérdéssé az lép elő, hogy mit reagál erre Trump. Ha függetlenként elindul, akkor azzal nagy eséllyel tálcán kínálja a demokratáknak a győzelmet. Ha Trump elfogadja a vereséget, Cruz ugyan országosan mind Clinton, mind Sanders ellen kevéssel van lemaradva, de a választást eldöntő csatatérállamokban jobbak a demokraták esélyei.
  • Ha harmadik jelölt lesz, az a republikánusoknál elég nagy eséllyel égszakadás-földindulással fog járni, akár az egész párt szétrobbanásával is. Hacsak nem támad fel Ronald Reagan, vagy személyesen Abraham Lincoln, a surranópályán betolt jelölt a Trump- és Cruz-táborból olyan ellenszenvvel nézhet szembe, ami simán lenullázza a győzelmi esélyeit, akárki is a demokrata ellenfél (arról nem is beszélve, hogy ez a felállás Trump független indulását, és azzal a nép hősévé válását támogatja).

A novemberi választást tehát még nem tudjuk, ki nyeri, de most nagyon úgy tűnik, hogy a republikánus pártelit így, vagy úgy, de elveszíti. A választási lehetőségeik elég tragikusak:

  1. Az egyik esélyes jelöltet gyűlölik.
  2. A másikat még jobban gyűlölik, és ráadásul a választáson nincs túl jó esélye.
  3. És bárkit nyomnak be erővel harmadiknak, azzal saját magukat gyűlöltetik meg a támogatóik nagy részével (plusz nagy eséllyel elbukja a választást).

Vagyis most az látszik az egyetlen járható útnak számukra, hogy bedobják a gyeplőt a lovak közé, jó képet vágnak az egészhez, és aztán megpróbálnak kitalálni valami okosat a választásig, vagy az utána előálló helyzetben.