Vereség lett Hillary Clinton érzéketlenségéből

Bár az Indiana előtti hat államból ötöt Hillary Clinton nyert, amivel bebiztosította toronymagas előnyét és az előző hónapban már jelentősen több pénzt tudott összekalapozni, mint ellenfele, Bernie Sanders, a vermonti szenátor 52,5-47,5-re aratott győzelme mégsem olyan meglepő a kedden előválasztó államban. A helyszínen járva a Clinton és a Sanders-tábor kampánygyűléseire is elmentünk, beszéltünk választókkal és a helyi kampánycsapat tagjaival, és ezek alapján négy fontos jel is utalt arra, hogy a végén a mindenki által csak Bernie-zett demokratikus szocialista szenátor jöhet ki jobban a versenyből.

A négy összetevő röviden: Indiana lakosságának összetétele, a Clinton-kampány elbizakodottsága, Hillary Clinton nem túl magas érzékenysége a melósok problémái iránt, és a Sanders-rajongó egyetemisták elkötelezettsége.

1. Indiana lakossága túlnyomó részt fehér, márpedig Clinton leginkább az olyan államokban verte eddig tönkre Sanderst, ahol viszonylag magas a feketék és a latinók aránya. Indianának igazából csak az északnyugati csücskében, a Chicagóhoz közeli iparvárosban, Garyben és környékén – innen származik egyébként Michael Jackson és az egész Jackson-család –, valamint még egy-két nagyobb városban él nagyobb fekete közösség. Amikor pedig az állam nyugati határánál található Terre Haute-ban jártunk egy Trump-gyűlésen, a kedden aztán nagy győzelmével a republikánus jelöltséget lényegében bebiztosító milliárdos gyűlöletkeltése ellen tüntetést szervező Sanders-rajongó fiatalok között feketék és latinók is feltűntek szép számmal. A képlet nem túl bonyolult: az egyetemista fekete fiatalok azt látják, hogy az általuk rasszistának tartott Trump ellen Bernie Sanders támogatói lépnek csak fel igazán keményen. Az alacsonyabb társadalmi státuszú, iskolázatlanabb feketéket viszont továbbra is nagy arányban Clinton tudja megnyerni magának.

Az eredmények területi bontása is igen beszédes: Clinton pont Garyben és környékén teljesített messze a legjobban, 57-43 arányban verte itt Sanderst. Ezen kívül egálra hozta ki a szintén valamivel jelentősebb kisebbséggel rendelkező Indianapolist, valamint az állam déli megyéit sikerült még megnyernie.

2. A Clinton-kampány továbbra sem végez valami fényes munkát, mintha kicsit el is taktikázták volna magukat – noha valódi tétje már ennek a választásnak a hatalmas delegáltelőnye miatt nem volt. A múlt hét végén azonban még úgy tűnt, Hillary Clinton annyira nyeregben érzi magát és zsebében tudja a demokrata elnökjelöltséget, hogy el sem jön Indianába kampányolni, és csak a férjét küldi el maga helyett. Clinton az utolsó napokban is inkább a novemberi elnökválasztáson fontos Ohióban kampányolt. Eközben Sanders felszántotta az államot, ezrek jelentek meg a kampánygyűlésein.

Hogy Clintonék elszámolhatták magukat, már jópár napja érezhető volt, hiába mutatták a nyilvános felmérések továbbra is Clinton jelentős előnyét az államban. A kampányok tipikusan úgy működnek, hogy a folyamatosan beérkező friss támogatottsági adatok elemzésével, mindössze pár napos határidővel hirdetnek meg egy-egy újabb kampányrendezvényt. Márpedig a hétvégén hirtelen kiderült, hogy Hillary Clinton mégis Indianába érkezik – azután, hogy a hírtévékben folyamatosan arról volt szó, az esélyei annyira jók.

Az újratervezésből sejteni lehetett, hogy a Clinton-kampány az előválasztási szezonban nem először, alulbecsülte az ellenfelet.

Bill! #billclinton #fortwayne #indiana

A video posted by Szabolcs Panyi (@szabolcspanyi) on Apr 30, 2016 at 3:05pm PDT

És hát a csodafegyvernek tekintett Bill Clinton élőben igencsak berozsdásodottnak tűnik. Az állam északi részében található Fort Wayne-ben részt vettünk még szombaton az egyik kampánygyűlésén, ahol ezer-kétezer ember jött össze egy közösségi házban, jó részüket láthatóan azonban a nosztalgia és az mozgatta, hogy láthatnak egy egykori elnököt. Bill Clinton azonban rendkívül megöregedett, a hangja reszelős, sokszor gyenge, a kampánybeszéde pedig inkább hasonlított egy nyugdíjas államférfi fókuszálatlan fecsegésére, mint magával ragadó, mozgósító szónoklatra. A jelenség már csak azért is érdekes, mert a Clinton-házaspárnál jópár évvel idősebb Bernie Sanders esetében közel-távol nincs ilyen érzése az embernek. Bill Clinton ugyan rendkívül népszerű figura az amerikai közéletben, de fellépései leginkább azt az érzést erősítik meg az emberben, hogy ő bizony nagyon is a múlt figurája.

3. Indiana politikai közbeszédének egyik legfőbb témája a Carrier nevű légkondigyártó cég üzemének meglepetésszerű bezárása. A Carrier és tulajdonosa, a United Technologies 1400 munkást rúg ki Indianában, hogy a közel hárommilliárd dolláros profitot termelő cég 65 milliót spóroljon a bérköltségeken. A húzás valóban elég felháborító: a gyárat elköltöztetik Mexikóba, ahol a melósoknak 3 dolláros órabért kell csak fizetni az indianai munkások 15-20 dollár körüli bérével szemben.

Az acélipari munkások szakszervezete pedig minden követ megmozgatott, hogy tiltakozzon a döntés ellen, a gyárbezárás így hatalmas botrány lett az Indianában fontos választói csoportnak számító kékgalléros munkások körében. Ők azok, akik eredendően a demokratákat támogatták az elmúlt évtizedekben, de a republikánusok üzeneteire is vevők, ha megszólítják őket: márpedig a republikánusok közül Donald Trump, a demokratáktól pedig Bernie Sanders karolta fel hangsúlyosan az ügyüket.

Ugyan a Fort Wayne-i gyűlésen Bill Clinton is szóvá tette a Carrier gyárbezárását, de ahelyett, hogy a retorika szintjén is teljesen a munkások oldalára állt volna és a kisember szempontjából beszélt volna a problémáról, azt kezdte el fejtegetni, hogy adókedvezményekre és egyéb ösztönzőkre van szükségük a gyáraknak, hogy ne kényszerüljenek ilyen lépésekre. És pont ez a neoliberálisnak elkönyvelt nézőpont az, ami a Clinton-kampányt amúgy is jellemzi, és aminek az ellentmondásosságára, megalkuvására a magát szocialistának nevező Sanders folyamatosan rámutat. Például, amikor folyamatosan azt követeli, hogy Hillary Clinton hozza nyilvánosságra azokat a 200 ezer dollárért vállalt beszédeit, melyeket az ország vezető bankárai előtt tartott.

Jellemző pillanata volt a helyi kampánynak, hogy míg a Carrier-dolgozók múlt heti indianapolisi tüntetésére Bernie Sanders személyesen is elment, Hillary Clinton a meghívás ellenére is távolmaradt – sőt, ekkor még ugyebár úgy tűnt, teljesen ki is hagyja az államot. A tüntető melósok közül több olyannal is beszéltünk, aki elég egyértelművé tette: ha nem Sanders lesz a demokrata elnökjelölt, előbb szavaznak majd az ügyükben szintén aktív Donald Trumpra, mint a közömbösnek, érzéketlennek tűnő Clintonra.

Egy nappal az indianai előválasztás előtt ráadásul Clinton egy másik pofonba is belefutott, ami tovább rontotta az esélyeit a kékgalléros melósok körében. Hétfőn az akkor még Nyugat-Virginiában kampányoló Clintont egy munkanélküli szénbányász szembesítette azzal a korábbi, mindenféle együttérzést nélkülöző kijelentésével, amikor arról beszélt, hogy a klímavédelem érdekében igenis fel fog lépni a szénipar és a szénbányászok ellen. Clinton a szénbányász számonkérésére azzal válaszolt: rosszul fogalmazott, nem is úgy gondolta, és gyakorlatilag bocsánatot kért a szavaiért.

4. Végezetül Sanders győzelme nem kis részben köszönhető legelkötelezettebb támogatóinak, az egyetemista fiataloknak. Indiana államban több olyan nagy egyetem is van, így Indianapolisban vagy éppen a liberális fészeknek tartott, éppen ezért Bloomingtoni Népköztársaságnak is csúfolt Bloomingtonban, ahol a Sanders-kampány komoly hátországot épített ki. Abdul Hakim-Shabazz, az Indypolitics.org politikai bloggere ezzel kapcsolatban az előválasztást megelőzően arra figyelmeztetett, hogy egy dolog összerántani sikeres, sokezres nagygyűléseket, és egy másik el is vinni a szimpatizánsokat az urnákhoz. „Az utcai hirdetőtáblák nem fognak elmenni szavazni" – utalt arra, hogy a házuk előtt sokan kitűzik a Sanderst támogató hirdetéseket, de ez nem lesz elég. Sandersék ellen dolgozott egyébként az is, hogy éppen az előválasztás utáni napokban lesznek fontos vizsgák az egyetemeken, ami elveszi a fiatalok idejét a kampányolástól.

Mindezzel a vermonti szenátor és csapata tisztában volt, és minden egyes megnyilatkozásukban hangsúlyozták, hogy csak akkor van esélyük győzni, ha magas lesz a részvétel és ha a szimpatizánsok mozgósítanak mindenkit. A választás előestéjén az állam fővárosának, Indianapolisnak a kellős közepén tartott a szervezők szerint 7800 fős nagygyűlést Sanders, ahol az átlagéletkor valahol 25 év körül lehetett. A sokadik indianai fellépése volt ez már a szenátornak, aki semmi újdonságot nem mondott beszédében, de a helyszínen nagyon világosan meg lehetett érteni, miért is olyan hatásosak a tévén keresztül sokszor unalmasnak tűnő szónoklatai. Sanders ugyanis szakpolitikai kérdésekről, társadalmi ügyekről beszél, olyan marginálisnak látszó témákat is említve, mint a mentális betegségekben szenvedők ellátásának javítása. Közönsége, a fiatal, baloldali egyetemisták azonban pontosan az ilyen társadalomjobbító ügyektől és a Sanders szájából teljesen hitelesnek, átéltnek ható elvi politizálástól jönnek lázba.

#feelthebern #berniesanders #indianaprimary #indianapolis #indiana

A video posted by Szabolcs Panyi (@szabolcspanyi) on May 2, 2016 at 11:17pm PDT

De a Sanders-jelenség igazi hatását abban lehet lemérni, hogy nem csak a fiatalok voltak ezzel így Indianában. A CNN által ismertetett exit pollok egyik legmeglepőbb eredménye ugyanis az volt, hogy a korábban rendkívül középutas, sőt konzervatív, Indiana állam mérsékelt republikánusaitól nem is annyira távol álló demokrata szavazói akkor, amikor az általuk vallott ideológiára kérdeztek rá a közvélemény-kutatók, 70 százalékban vallották magukat liberálisnak, és mindössze 26 százalékban mérsékeltnek. És bár nagyon úgy néz ki, hogy az előválasztási küzdelem a mostani győzelem ellenére is teljesen esélytelen Sanders számára – csak néhány delegáltat tudott ledolgozni közel 300-as hátrányából – , valódi célját, a demokrata tábor ideológiai arcélének újrarajzolását, sokkal balosabb irányba tolását a felmérések szerint meglehetősen hatékonyan hajtja végre.