A deep state legyőzése vagy az amerikai demokrácia megdöntése?

Az idei amerikai elnökválasztási kampányokban régóta visszatérő elem egy 922 oldalas dokumentum, ami arról szól, hogy egy következő republikánus elnök miként szélesíthetné ki jogkörét, és vezethetne be évtizede várt konzervatív szakpolitikákat. Míg a demokraták szerint a jogkörszélesítéssel a republikánusok elkezdenék leépíteni a demokráciát, addig a tervet kidolgozók azzal védekeznek, hogy a terv épp nem a demokrácia leépítéséről, hanem annak újraélesztéséről szól. De mi is az erről szóló Project 2025, és melyik értelmezés áll közelebb a valósághoz?

Mióta Joe Biden demokrata elnök július végén bejelentette visszalépését a 2024-es elnökválasztástól, sokat változtak a kampányok az azóta eltelt bő három hétben.

Miközben Donald Trump és alelnökjelöltje, J. D. Vance továbbra is keresik a fogást a Kamala Harris és Tim Walz alkotta demokrata pároson – jelenleg inkább sikertelenül, mintsem sikeresen –, addig Harris fellépése lendületet adott az addig elég gyenge demokrata kampánynak. 

Nemcsak energetikusabb és színesebb lett, hanem alelnökjelöltje, Tim Walz minnesotai kormányzó színre lépésével még új elemeket is hozott a kampány: a demokraták elkezdték furcsaként jellemezni a Trump–Vance-párost, valamint – mint Kalifornia korábbi főügyésze – Harris egy ügyész kontra elítélt párosításba helyezte a közte és Trump között folytatott versenyt. Ugyanakkor egy hangsúlyos elemet Harris továbbra is meghagyott Biden kampányából:

Biden mellett Harris is gyakran említi a Project 2025-öt, legutóbb például néhány napja azt állította,

a Project 2025 egy bizonyíték, hogy ha Donald Trump novemberben győz, akkor tovább fogja támadni az egyenlőséget, elveszi a szabadságjogokat, és aláássa a demokráciánkat.

De valójában így van ez? Mi valójában a Project 2025, amit a demokraták annyira támadnak, míg maga Donald Trump megpróbál távolságot tartani tőle – annak ellenére, hogy elkészítésében adminisztrációjának korábbi húzónevei is részt vettek?

Micsoda és mi a célja Project 2025-nek?

A Project 2025 nem egy új keletű dolog abban a tekintetben, hogy az azt vezető konzervatív think tank, a Heritage Foundation már 1981-ben, Ronald Reagan első ciklusára is készített egy ún. Mandate for leadership, azaz mandátum a vezetésre keresztelt dokumentumot, amelyben konzervatív szakpolitikai terveket vázolnak fel és dolgoznak ki a republikánus elnökjelölt számára.

Ezt azóta összesen kilenc alkalommal tették meg, függetlenül attól, hogy ki volt a republikánusok elnökjelöltje, és hogy egyáltalán a jelölt milyen kapcsolatot ápol az 1973-ban megalapított, jelenleg Kevin Roberts vezette think tankkel.

A szakpolitikai terveket értelemszerűen konzervatív társadalomtudósok, jogászok és egyéb politikai szereplők dolgozzák ki, emellett a dokumentumban arról írnak, hogy szerintük miként kellene az új elnöknek kormányoznia, milyen prioritásokat kellene meghatároznia, majd azokra milyen megoldásokat kellene találni – ez persze nem jelenti azt, hogy végül az elnök ezeket meg is fogadná.

Elsőre egyébként elég unalmasnak tűnhet egy 922 oldalas dokumentum, amelyben szakpolitikai terveket, elnöki prioritásokat és célokat részleteznek, de a Project 2025 az eddigiekhez képest jóval nagyobb méretű és jóval kimértebb, hatékonyabb terv, mint amit a think tank eddig kiadott. 

A kidolgozásában több mint száz konzervatív think tank vett részt, és

Mit tartalmaz a Project 2025?

Az egész projekt összesen négy pillérre épül, amiből a szakpolitikai tervek mindössze egyet tesznek ki. A Projekt 2025 négy pillére a

• kidolgozott szakpolitikai javaslatok;
• adatbázis azokról a személyekről, akik potenciálisan részt vehetnének az adminisztráció munkájában politikai kinevezettként;
• számukra képzések és tréningek, hogyan végezzék el jól a munkájukat;
• illetve egy 180 napos menetrend, hogy az új elnök a beiktatásától számított hat hónapon belül miket tudna elérni.

Röviden előrevetítve:

2016-ban ugyanis Trumpnak semmi terve nem volt arra, hogy a választás után miként fogja vezetni Amerikát: ugyan a kampánya során pár szakpolitikai célt belebegtetett, de sem kellő embere, sem pedig konkrét stratégiája nem volt, hogyan veszi át a Fehér Ház irányítását 2017. január 20-ától, a beiktatás napjától, miközben Bidennek négy évvel később ilyen problémái nem voltak.

Ugyanis annak oka, hogy a két adminisztráció között meglehetősen hosszú a hatalomátadási folyamat, az elég összetett: a meglévő, folyó ügyeket át kell adni, ezenkívül pedig több mint négyezer embert kell kinevezni az adminisztráció különböző szintjein, akiknek majd át kell venni a különböző ügynökségek irányítását vagy azon belüli pozíciókat – ezért tart a hatalomátadás az alkotmányban meghatározva több mint három hónapon keresztül, a november első szerdáján tartott választástól a január 20-ai beiktatásig.

Hogyan nézne ki egy második Trump-elnökség a Project 2025 szerint?

Annak ellenére, hogy Trump maga elhatárolódott a projekttől, miután a demokraták nagy erővel kezdték azt támadni, valamint saját maga is hirdetett programot Agenda 47 néven, a Trump-csapat által készített terv és a Project 2025 által felvázolt program sok esetben fedik egymást.

Utóbbi elkészítésében az egykori adminisztráció 140 magas beosztású személye vett részt, a héten kiszivárgott tréningvideókon szereplő 36 előadóból 29-en pedig pozíciót vállaltak az első Trump-adminisztrációban is. A Project 2025 egykori vezetőjéről nemrég pedig rejtett kamerás felvételek kerültek ki, amelyben

Emellett, ha nem is teljes egészében, de adminisztrációja vélhetően beiktatása után gyakran hagyatkozna a dokumentumokban lefektetettekre, hiszen Trump a 2016-os választás után is többször nyúlt a Heritage Foundation akkori munkájához – még a think tank 2020-as terve kapcsán is említik, hogy a 2016-os dokumentumban vázoltak 64 százalékát már az első évében elkezdte megvalósítani az elnök.

1. Megerősíteni az elnök hatalmát

Trump az első adminisztrációja alatt gyakran hivatkozott arra, hogy azért nem tudott megvalósítani bizonyos politikákat, mert a bürokraták nem voltak hozzá lojálisak, és nem voltak hajlandóak azokat végrehajtani, vagy egyszerűen szabotálták, mert azok olykor jogszabályba ütköznek, vagy egyenesen alkotmányellenesek.

Ezt segítené elkerülni egyrészt az adatbázis, ahol a potenciális politikai kinevezetteket gyűjtik – amit a média olykor jobboldali LinkedIn-nek is nevez –, valamint az őket felkészítő képzések, mindez a program négy pilléréből kettőt felölel.

Jelenleg egy elnökváltás idején több mint négyezer személyt kell kijelölni az új adminisztrációnak, akik politikai kinevezettként a Fehér Házban töltenek be különböző politikai pozíciókat, vagy vezetik a végrehajtó hatalomhoz tartozó ügynökségeket, miközben összesen több mint kétmillió embert foglalkoztat a szövetségi állam. 

Egyrészt azzal, hogy elkészítettek egy ilyen adatbázist, sokkal egyszerűbben tudják majd betölteni ezt a négyezer helyet. Ugyanakkor a bürokrácia nem kizárólag politikai kinevezettekből, hanem ún. civil, párt nélküli bürokratákból is áll, akiknek a helye védett egy elnökváltás esetén is.

Ők alsóbb szinten dolgozó szakértők, tudósok – például a környezetvédelmi vagy atombiztonsági ügynökségeknél – vagy adminisztrátorok, akik a bürokrácia mindennapi feladatainak teljesítéséért felelnek. Mivel munkájuk nem politikai jellegű, feladatukat pedig a jogszabályok és az alkotmány szerint végzik, emiatt nem rúghatók ki.

Azonban a Project 2025 célja, hogy az ilyen, védettnek számító civil pozíciók egy jelentős részét politikaivá változtassák át, ami azt jelentené, hogy a négyezer politikai kinevezett helyett jóval több, közel 40, de bizonyos számítások szerint akár 50 ezer pozíció is lehetne, akiknek legtöbbjét a projekt adatbázisából választanák ki, azaz a szakértőket a politikai kinevezettek váltanák – ezt az egyébként Schedule F elnevezésű elnöki rendelettel oldanák meg, ami az Agenda 47-ben is szerepel.

Ezzel lehetőséget adnának Trumpnak, hogy bizonyos esetekben akár az elnök akaratával szembemenő, szabályozói joggal is rendelkező ügynökségeket egyszerűen átvegyék, és döntéseiket felülírják, vagy amennyiben úgy látják, hogy az adott ügynökség nem hasznos, hanem még akadályozza is az adminisztrációt, akkor egyszerűen megszüntethetnék.

Előbbire jó példa az ételek és gyógyszerek engedélyeztetéséért és szabályozásáért felelős Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA), amelynek átvételével a Project 2025 szerint vissza lehetne vonni egy abortusztabletta engedélyét, míg a dokumentum konkrét célként megnevezi, hogy a klímaváltozást kutató Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatalt (NOAA) egyszerűen eltörölnék, mivel szerintük az „a fő vezetője a klímaváltozással riogató iparágnak”.

De ezeken kívül más lépésekkel is növelnék az elnök mozgásterét. Például megszüntetnék az elnök és a szövetségi főügyészségként is működő igazságügyi minisztérium között fenntartott függetlenséget, valamint több pozíciót is politikai kinevezetté változtatnának, amivel az elnöknek még nagyobb és még közvetlenebb politikai ráhatása lenne az igazságszolgáltatásra – így például adott esetben akár az elnök dönthetne arról, hogy valaki ellen vádat emeljenek-e, vagy hogy valakivel szemben eljárást kezdeményezzenek.

Ugyanúgy növelnék az elnök hatalmát a hadseregen belül is. Egyrészt a katonai fegyverek és lőszerek eladásához most már nem kellene a Kongresszus, mindössze az elnök engedélye, ezenkívül pedig az elnök egy 1807-es törvény alapján dönthetne arról, hogy az amerikai hadsereget belföldön és határvédelemre is be lehetne vetni.

Ráadásul azt szeretnék elérni a hadseregnél és a többi szövetségi erőszakszervezetnél – például FBI vagy titkosszolgálatok –, hogy az alkotmány védelme helyett az elnök védelme legyen a fő feladatuk – Trump még elnökként gyakran kritizálta, hogy a tábornokok nem voltak hozzá lojálisak, így például az FBI éléről 2017 májusában menesztett James Comey sem, aki még eljárást is indított vele szemben.

2. Végrehajtani hosszú távú konzervatív prioritásokat

Ugyanakkor a terv nem kizárólag a vélt vagy valós mélyállam liberális elfogultságát próbálná megszüntetni, és szélesítené az elnök hatalmát, hanem emellett olyan szakpolitikákat is megvalósítana, amelyeket a konzervatívok már régóta szeretnének – a különböző deregularizációkon, adócsökkentéseken keresztül egészen az állami egészségügyi biztosítás lényegi megszüntetéséig.

Ezek között ugyan vannak radikális elemek – például az oktatásügyi minisztérium teljes megszüntetése –, de

Ilyen például a környezetvédelmi előírások csökkentése, bizonyos szabályok eltörlése, a gazdasági növekedés priorizálása a klímaváltozás elleni harccal szemben, további kőolaj- és földgáz-kitermelő helyek megnyitása, miközben a Biden alatt megkezdett zöldenergiára való átállást célzó és segítő programokat leállítanák.

Az oktatásügy ezzel ismét teljes egészében az államok hatáskörébe kerülne, azaz még az a kevés szövetségi szabályozás sem lenne érvényben, ami korábban. Ezenkívül eltörölnék többek között a szerintük pénzpazarló szövetségi étkeztetési programokat az iskolákban, de például az egyetemi tandíjmentességet is eltörölnék teljesen.

Emellett lényegében ellehetetlenítenék az illegális bevándorlók tanulását azzal, hogy az őket tanító iskolák nem folyamodhatnának kölcsönhöz, ahogy megtiltanák azt is, hogy a nem amerikai állampolgárok a szövetségi állam épületeiben lakjanak – még akkor sem, ha egyébként a házastársuk amerikai állampolgár.

A gazdaság és az adózás kérdése kapcsán a dollárt ismét aranyfedezetűvé tennék, míg az adózás kapcsán hosszú távon átállnának arra, hogy a jövedelem helyett a fogyasztást adóztatnák, míg az átmeneti időben pedig egy kétkulcsos adórendszert vezetnének be – 15 százalékot évi 168 600 dollárt keresőkre, afelett pedig 30 százalékot. A dokumentum emellett az általuk „legkártékonyabbnak” titulált adónemet, a cégek által fizetendő társasági adót 21 százalékról 18-ra csökkentenék.

3. Pro-life és vallásos programok megvalósítása

A szakpolitikai ajánlások egy része alapvetően kultúrpolitikai fókuszú, melyek között szó esik az LMBTQ-jogokról – például a nemátalakító terápiákat ellehetetlenítenék, de a tanár is csak azon a nemen szólíthatná a diákot, amiről a gyámja írásban határozott –, miközben a „radikális genderideológia helyett” azt ajánlaná a kormánynak, hogy tartsa fenn „a házasság és a család bibliai alapú, társadalomtudományokkal megerősített meghatározását” – azaz bár implicit nem jelentik ki, de lényegében eltörölnék a transzneműek jogait, ahogy az azonos neműek közötti házasságot is, amit a magukat keresztény nacionalistáknak vallók régóta szeretnének elérni.

Mióta a Legfelsőbb Bíróság eltörölte a terhesség művi megszakítását szövetségi szinten szavatoló Roe kontra Wade néven ismert döntést, a kérdés ismét állami hatáskörbe került, amit több republikánus vezetésű állam arra használt ki, hogy szigorítson az addigi szabályokon, vagy nagyon megnehezítse a beavatkozást végrehajtó klinikák működését.

A Project 2025 ugyan nem vezetne be szövetségi szintű szigorítást, de konkrét szakpolitikai tervként említik, hogy a leggyakrabban használt abortusztabletta engedélyét visszavonatnák az FDA-val, és

Ezenkívül ellehetetlenítenék az „abortuszturizmust” azzal, hogy a klinikáknak fel kellene tüntetniük, hogy hol él a páciens, ha pedig egy másik államból érkezett, és elvégezték rajta a terhesség művi megszakítását, akkor megvonnák a klinika engedélyét.

A 922 oldalas dokumentum előszavában egyébként a Heritage Foundation elnöke, Kevin Roberts arról is értekezik, hogy be kellene tiltani a pornográfiát, a pornográf tartalmak készítésében és forgalmazásában résztvevőket pedig bebörtönözné.

Ráadásul a pornó definícióját sokkal szélesebben alkalmazza, mint általában szokták: pornográf jellegű az ismeretterjesztő vagy LMBTQ-jogokkal kapcsolatosan érzékenyítő tartalom is – ugyanakkor ez csak a projekt előszavában volt, konkrét szakpolitikai tervként nem szerepelt, és erről senki sem beszélt a republikánusoktól.

Akkor végül is micsoda a Project 2025? A deep state legyőzése, vagy az amerikai demokrácia bedöntése?

Ebben a kérdésben természetesen megosztottak azok, akik egyetértenek a dokumentumban leírtakkal és azok, akik egyáltalán nem.

hiszen mögötte van demokratikus felhatalmazás a választók részéről, ezért valójában ezzel lehet elérni és visszaállítani az igazi demokráciát.

Ezzel pedig felszámolnák a szerintük hatalmas, elszámoltathatatlan és többnyire liberális – bár a dokumentumban sokszor woke-ot vagy marxistát említenek – bürokratikus akadályokat, aminek helyébe egy, az elnökkel egyetértő, hatékony gépezetet vezetnének be, ami gyorsítaná a végrehajtást is.

Mint ahogy azt a projekt oldalán megfogalmazzák,

A Project 2025 egy történelmi mozgalom, amelyet a konzervatív mozgalom több mint 100 elismert szervezete fog össze, hogy felszámolják a mélyállamot, és visszaadják a kormányt az embereknek. […] Célunk, hogy helyreállítsuk az amerikai demokráciát »az emberek által, az emberek számára«, nem pedig a Washingtont irányító elitek által és azok számára.

A terv kritizálói ugyanakkor ezt egyáltalán nem így látják.

Sőt, akár azt is lehetővé tennék, hogy Trump diktatúrát építsen ki, ahol az alkotmány és a jog helyett az ő akarata az érvényes.

Egyébként nem kizárólag a demokraták tartanak a Project 2025-től, avagy kritizálják azt. A republikánus George H. W. Bush adminisztrációjában igazságügyminiszter-helyettesként dolgozó Donald B. Ayer szerint „megdöbbentő”, hogy a projekttel a főügyészségként is működő igazságügyi minisztériumot ténylegesen a Fehér Ház részévé tennék, hogy akár politikai ellenfelek ellen is felhasználható legyen. Ayer magáról az egész tervről azt mondta:

A Project 2025 tele van ötletekkel, amelyek célja, hogy Donald Trump diktátorként működjön, teljesen kizsigerelve a rendszerünkbe épített korlátokat. [...] A hírek azt sugallják, hogy sok olyan dolgot készül megtenni, ami teljesen az ellentéte azoknak az alapértékeknek, amelyek szerint mindig is éltünk.

A republikánus akadémikus, a Trumppal szemben egyébként mindig is kritikus Tom Nichols a projektről azt írta, az egy kidolgozott terv a szövetségi kormány teljes jobboldali elfoglalására, ami végső soron az amerikai demokráciát veszélyezteti. Szatirikusan a Project 2025-öt úgy összegzi:

Sokunk számára [ez] olyan érzés, mintha Trump kirakna egy óriásplakátot a Time Square-en, amelyen az áll: »Véget fogok vetni a demokráciának, majd pedig lelőlek az Ötödik sugárút közepén, ha ez kell a hatalmon maradáshoz.« Trump nem rakott ki óriásplakátokat, de a gyűlésein és a sajtóeseményein olyan hangosan kiabálja ezt, ahogy csak tudja. A körülötte lévők pedig terveket készítenek, hogy teljesítsék ezen kívánságait.