A progresszív álom végét jelentené, ha Harris alulmarad Trumppal szemben

A 2024-es amerikai elnökválasztás nem csupán a Demokrata és a Republikánus pártok közötti küzdelmet jelenti, hanem egy belső ideológiai harcot is a Demokrata Párton belül. Ha Kamala Harris alulmaradna Donald Trumppal szemben, az nem csupán a párt progresszív táborának visszaesését hozhatja, hanem egy új, mérsékeltebb stratégiát kényszeríthet ki a demokraták számára.

November 5-én, kedden érnek véget idén az amerikai választások, ahol a legnagyobb figyelmet az elnökválasztás élvezi. A Demokrata Párt politikusai jelenleg azon fáradoznak, hogy 2020 után idén is legyőzzék Donald Trumpot, ezúttal a moderált Joe Biden helyett a magát korábban progresszívként meghatározó, ám moderált programmal kampányoló Kamala Harrisszel.

Ugyanakkor a háttérben egy másik harc is zajlik a párton belül, mégpedig az,

A pártban – ahogy a republikánusoknál is egyébként – ugyanis több irányzat verseng egymással, egy esetleges elnökválasztási vereség pedig ezeket ismét a felszínre hozhatja. Ezeknek a vesztesei pedig a progresszívak lehetnek, annak ellenére, hogy nem is az ő jelöltjük indul az elnökválasztáson.

Harris még Bidennél is jobboldalibb kampányt vezet

Annak ellenére, hogy Kamala Harris korábban progresszívként pozicionálta magát, és ennek megfelelően 2019-es elnökjelölt-aspiránsi kampánya során progresszív ígéreteket tett, jelenlegi kampánya már inkább moderáltnak mondható. Sőt,

Biden 2020-as kampányaihoz képest a migráció kapcsán jóval szigorúbb szabályozást ígér, mint a jelenlegi elnök négy éve, de például a kultúrharcostémává vált környezetvédelem és klímaváltozás elleni harcban is Harris inkább jobbközép álláspontot vett fel: 2019-hez képest például már nem tiltaná be a rendkívül környezőszennyező repesztéses olajkitermelést.

Ezenkívül Harris egy sor, korábban a progresszívek számára engedetlen kérdésben vett fel moderáltabb álláspontot: a migráció és a klímaváltozás mellett az LMBTQ-jogokban – de leginkább a transzjogok kapcsán – is a progresszív demokratákhoz képest moderáltabb álláspontot képvisel kampánya során, emellett pedig költségvetési tervezete is szigorúbb Bidenénél.

2016-ban Donald Trump győzelme után a párt balra tolódott: az előválasztás során a progresszív Bernie Sanders nagy támogatottságot tudott felmutatni, majd az előválasztáson őt legyőző Clinton veresége után több progresszív jelent meg a képviselőházban is, akik úgy gondolták, hogy Trump olykor szélsőjobboldali nézeteit még baloldalibb programmal tudják ellensúlyozni, valamint Sanders 2016-ban legyőzte volna Trumpot a moderált Clintonnal ellentétben.

Annak ellenére, hogy a 2020-as előválasztáson több progresszív is elindult, végül a moderált Joe Biden győzelmével ért véget, miután a többi moderált jelölt beállt mögé – igaz, sok szavazó nem ideológiai meggyőződése, hanem inkább Biden megválaszthatósága miatt döntött így.

Ráadásul Biden elnökként próbálta újjáéleszteni a kétpárti együttműködést, valamint a szenátusban két moderált, olykor már jobbközép álláspontot megfogalmazó demokrata Kyrsten Sinema és Joe Manchin miatt a még progresszív szakpolitikai terveit is fel kellett vizeznie, hiszen csak az ő szavazataikkal együtt tudott bármilyen törvényt elfogadni az 50–50 arányban megosztott szenátusban (szavazategyenlőség esetén az alelnök is szavaz).

Ennek ellenére az Inflation Redaction Act (IRA) vagy a Build Back Better (3B) programjai tartalmaztak progresszív elemeket, azonban Manchin és Sinema miatt azok az eredeti tervhez képest moderáltabbak lettek.

Bármelyik jelölt is nyer, Amerika továbbra is jobbra tolódik

Harris még Bidenhez képest is szélesebb választási koalíciót próbál építeni, hiszen Bidenhez képest is több moderált republikánust próbál megszólítani, akik Trumpra nem szeretnének szavazni.

Részben nekik szóló ígéret, hogy kormányon nemcsak demokrata, hanem republikánus tanácsadói is lennének, valamint hogy kampányában egykori republikánus politikusok is részt vesznek – Liz Chaney-vel még közösen is kampányoltak, míg Adam Kinzinger a demokrata jelölőgyűlésen szólalt fel mellette.

Harrisnek ugyanis jobban megéri, ha ahelyett, hogy a párt választói bázisához tartozó, ám nem szavazó baloldali szavazókat progresszív üzenetekkel bírná szavazásra, egy korábban republikánus szavazót fordítana demokratára – egy ilyen szavazat ugyanis a republikánusokat gyengíti.

Ráadásul a kutatások azt mutatják, hogy

Míg Obama ideje alatt őket progresszív üzenetekkel próbálták megszólítani, addigra 2024-ben ez már kevésbé hatásos, hiszen a latino és feketék kulturálisabban jóval konzervatívabb nézeteket vallanak, mint korábban.

Ugyan van egy-két progresszív álláspont, ami népszerű a teljes társadalom körében, mint például az abortusz legalizálása vagy a minimálbér emelése, de a legtöbb választó fiskálisan konzervatívabb költségvetést preferálna, míg a progresszívek slágertémájának számító, mindenki számára elérhető ingyenes egészségügyi ellátást például ellenzik.

Egy másik ok, ami miatt egy Harris-vereség után 2028-ban a demokraták valószínűleg egy még inkább moderáltabb, jobbra tolódó programmal futnának neki, hogy

Ha Trump adópolitikája növelné az államadósságot és a költségvetési hiányt, akkor egy őt követő demokrata elnök nem tudna progresszív szociális programokat finanszírozni, ez pedig inkább költségvetési óvatosságra intené a demokratákat.