Az antidemokratikus rendszer, amiben a világ legrégebbi demokráciájában elnököt választanak

Annak ellenére, hogy az Egyesült Államok a világ legrégebbi demokráciája, 2024-ben a választók mindössze 11 százalékának lesz valódi befolyása arra, hogy ki legyen az ország 47. elnöke, aki közel sem biztos, hogy az lesz, akire a legtöbben szavaznak. Ennek oka, hogy más országokkal ellentétben Amerikában nem az alapján választják az elnököt, hogy ki szerezte a legtöbb szavazatot, ráadásul a választók nem is közvetlenül a jelöltekre szavaznak. 

Mint minden amerikai elnökválasztást, így a 2020-ast is nagy figyelem övezte. Végül a választók 66,6 százaléka adta le szavazatát a két jelölt egyikére, akik közül a demokrata Joe Biden győzött.

Bidenre összesen több mint 81 millióan szavaztak, míg Donald Trumpra 74 millióan. Ugyanakkor ha Pennsylvaniában 40 278-an, míg Georgiában 5890-en Biden helyett Trumpra szavaztak volna, akkor 2021. január 20-án nem iktatták volna be Joe Bident az Egyesült Államok 46. elnökének, hanem Trump maradt volna a Fehér Házban egy második ciklusra.

Ez azt jelenti, hogy a 154 millió leadott szavazat mindössze 0,03 százaléka teljesen megváltoztatta volna a választás kimenetelét.

azaz a választók csak közvetetten szavaznak az elnökre – a 18. század óta minden egyes elnökválasztáson. Elmagyarázzuk, hogyan néz ki az amerikai választási rendszer, miért így alakították ki a honatyák, valamint mik az érvek mellette, és az ellenérvek ellene.

De akkor hogyan lesz egy leadott szavazatból Amerikának elnöke?

A szavazólapokon ugyan az elnökjelöltek és alelnökjelöltjeik neve szerepel, de az elnököt közvetlenül az ún. elektorok választják meg az elektori kollégiumban – így az elnökválasztáson a választók valójában arról döntenek, hogy saját államukban az elektorok miként szavazzanak majd az elektori kollégiumban.

Összesen 538 elektori szavazat van – ahány képviselő a szövetségi képviselőházban (438 mandátum) és szenátor a szenátusban (100 mandátum) összesen –, így

Minden egyes állam annyi elektori szavazattal rendelkezik, ahány képviselőt és szenátort delegálnak a szövetségi kongresszusba. Ezt a képviselők tekintetében államonként lakosságarányosan osztják ki, míg minden államot 2 szenátor képvisel a szenátusban, így a kevesebb lélekszámú államoknak, mint például Alaszkának, Delaware-nek vagy Wyomingnak mindössze 3 elektori szavazata van, addig a legnépesebb Kaliforniának már 54.

A megválasztott elektorok saját államukban december közepén gyűlnek össze, ahol két államot leszámítva úgy adják le szavazataikat az elektori kollégiumban, ahogy az államuk többsége szavazott.

Azonban Maine-ben és Nebraskában az elektori szavazatokat akár meg is oszthatják. Ebben a két államban ugyanis az állam egésze helyett a kongresszusi körzetek szerint osztják ki a jelölteknek az elektori szavazatokat (előbbinél ez 2, utóbbinál 3), majd az államban a legtöbb szavazatot szerző elnökjelölt további két elektori szavazatot kap – emiatt van az, hogy az 1992 óta mindig a demokrata elnökjelölt által megnyert Maine-ben a republikánus elnökjelölt szinte mindig szerez egy elektori szavazatot, míg az 1969 óta kizárólag republikánus elnökjelöltet választó Nebraskában a demokraták szereznek olykor egy elektori szavazatot.

Érdekesség, hogy az elnökválasztás során a főváros, Washington D. C. is rendelkezik 3 elektori szavazattal, miközben egyébként nincs sem képviselője, sem szenátora a szövetségi kongresszusban, mindössze egy, a képviselőházban szavazati joggal nem rendelkező delegáltja van a fővárosnak. Ennek oka, hogy az alkotmány szerint az államok választják meg az elnököt, Washington D. C. pedig nem számít annak, viszont 1961-ben a 23. alkotmánykiegészítéssel a fővárosnak is adtak elektori szavazatokat.

Miért létezik az elektori kollégium?

Ennek oka a 18. században keresendő. A függetlenségét frissen megszerző Egyesült Államokban hónapokig vitáztak a politikusok, hogy miként válasszák meg az ország elnökét.

Ugyan felmerült, de túl nagy népszerűségnek nem örvendett körükben, hogy egyszerűen az nyerje meg az elnökválasztást, aki országosan a legtöbb szavazatot szerzi. Egyrészt ezt a kisebb lélekszámú államok ellenezték, mert túl nagy hatalmat adott volna a népesebb, nagyobb államok számára. Másrészt akkoriban

Az akkori rendkívül rurális Egyesült Államokban a legtöbb, választásra jogosult – ekkoriban kizárólag fehér férfiak – a kommunikációs módszerek elégtelensége miatt nem rendelkezett elegendő információval ahhoz, hogy eldöntse, melyik jelölt lenne képes őt jobban képviselni, ezért ehelyett arról szavaztak, hogy az elektori kollégiumban kik válasszák ki az elnököt.

Azonban az elektori kollégium létrejöttének egy másik oka is van.

Ezzel pedig csökkent volna a beleszólási lehetőségük az elnök kiválasztásába. Ugyan az elektori szavazatokat lakosságarányosan osztják ki, azonban az ún. 3/5 szabály értelmében a déli államokban a rabszolgákat is beleszámolták 3/5 arányban, miközben szavazati joguk nem volt. Ez pedig valamekkora előnyt biztosított számukra akkoriban – az első kilenc elnökválasztást az akkori legnagyobb lakosságszámú Virginiában élő jelölt nyerte.

Azonban a rabszolgaság eltörlésével, valamint a modern kommunikáció megjelenésével hiába vált anakronisztikussá az elektori kollégium, annak eltörlését több állam, valamint a két párt egyike mindig ellenezte – az elektori kollégium miatt ugyanis néhány állam kiemelt szerepbe került, míg az egyik párt elnökjelöltje számára mindig kedvezett az elektori kollégium.

Miért mindössze néhány állam számít az összes helyett?

Annak ellenére, hogy a közvélemény az elnökválasztásra egy országos versenyként tekint, az az elektori kollégium miatt valójában egy államonkénti verseny a jelöltek között, ahol a különböző államok súlya eltérő azok lélekszáma, valamint demográfiai összetétele miatt.

Sok államról emiatt már a választás előtt tudni, hogy a demokrata vagy a republikánus jelölt fogja megnyerni – például New Yorkban vagy Kaliforniában mindig a demokrata, Alabamában vagy Indianában a republikánus elnökjelölt győz –, míg vannak olyan államok, ahol a társadalmi változások miatt egyszer egyik, máskor a másik párt jelöltjére szavaznak.

Ezek az ún. csatatérállamok vagy billegő államok, ahol az elnökválasztásnak valódi tétje van, hiszen ott mindkét mainstream párt jelöltjének esélye van a győzelemre, ezért az elnökjelölti kampányok is szinte kizárólag ezekre az államokra összpontosítanak.

Idén az elnökválasztás kimenetele leginkább hét állam szavazóin fog múlni: Arizona (11 elektori szavazat), Észak-Karolina (16), Georgia (16), Michigan (15), Nevada (6), Pennsylvania (19) és Wisconsin (10).

A jelölteknek a végső győzelemért emiatt e hét államból kell valamilyen kombinációban legalább hármat vagy négyet behúzniuk, emiatt szinte kizárólag ezekben az államokban kampányolnak.

A hét csatatérállamon belül idén négy kiemelkedik, hiszen

A csatatérállamok egyébként elnökválasztásonként eltérhetnek: korábban sokáig Ohio, Texas és Florida is csatatérállamnak számított, viszont 2016 óta republikánus bástyák, míg Michigan és Wisconsin erős demokrata államok voltak egészen 2016-ig, Georgiában pedig 1996 és 2020 között kizárólag a republikánus elnökjelöltek győztek.

Mik az előnyei és a hátrányai az elektori kollégiumnak?

Annak ellenére, hogy mára anakronisztikus megoldásnak számít az elektori kollégium, annak továbbra is vannak előnyei, ahogy hátrányai is.

Azzal, hogy az elnököt ily módon választják, a nagy lélekszámú államok nem tudják elnyomni a kisebbeket.

Így a választás nem azon dől el, hogy az ország lakosságának több mint 30 százalékát kitevő négy legnépesebb államban, Kaliforniában, Texasban (40 elektori szavazat), Floridában (30) és New Yorkban (28) hogyan döntenek, mivel az ennél kevesebb lakossal rendelkező Arizona (lakosság szerint 14. hely, 11 elektori szavazat), Wisconsin (20. hely, 10) és Nevada (33. hely, 6) szava is számít.

Egyrészt az, hogy az elnökválasztás kevesebb államban dől el, megkönnyíti a jelöltek számára is a kampányolást, valamint azzal, hogy a választásokat államonként rendezik meg, megkönnyíti az újraszámolást is, amennyiben egy szoros választás után arra lenne szükség – 2020-ban Georgiában háromszor is újraszámolták a szavazatokat.

Azonban az elektori kollégiumnak hátrányai is vannak. A történelem során ötször fordult elő, hogy az elnökválasztást egy olyan jelölt nyerte meg, aki országosan kevesebb szavazatot kapott, ezen ötből pedig kettő 2000 után történt: 2000-ben George W. Busht, 2016-ban pedig Donald Trumpot választották elnökké, annak ellenére, hogy Al Gore és Hillary Clinton országosan több szavazatot kapott.

Az idei elnökválasztás kimenetele is 7, de leginkább 4 állam eredményétől függ, emiatt a nem csatatérállamokban élők úgy érezhetik, az ő szavazataik nem is számítanak. Ráadásul az elektori szavazatok kiosztásának rendszere miatt a kisebb államok elektori szavazatai „erősebbek”: míg Wyoming 3 elektori szavazata egyenként 195 ezer választó akaratát képviseli, addig Texas esetén ez a szám már 763 ezer – ezzel pedig csorbul az egyenlő választójog elve.

Valamint a csatatérállamok felerősödött szerepe miatt a kampányok is inkább az ottani közvéleményt célozzák, az elnökjelölti programok pedig sokszor a csatatérállamokban tapasztalható problémákra reflektálnak ahelyett, hogy az egész országot érintő kérdésekre reflektálnának – ilyen például a rendkívül környezetszennyező repesztéses olaj- és gázbányászat támogatása, mivel Pennsylvaniában több tízezren dolgoznak az iparágban.

Ezenkívül az elektori kollégiummal technikai jellegű problémák is vannak, ami szoros versenyeknél gondot jelenthet. Ugyan a legtöbb állam előírja, hogy elektorai a legtöbb szavazatot szerző jelöltre adják le szavazataikat az elektori kollégiumban,

Ez pedig nem csak egy elméleti jellegű probléma, hiszen a múltban már többször megtörtént – 2016-ban például hét elektor „hűtlenül”, azaz másra szavazott, mint amire felhatalmazást kapott. 2020-ban pedig Donald Trump több államban is azt szerette volna elérni, hogy a választói akarattal szembemenve az államok republikánus kongresszusai a Joe Bidenre szavazó elektorok helyett olyanokat delegáljanak, akik rá szavaznának.

amikor mindkét jelölt 269-269 elektori szavazatot kapna. Ilyenkor az alkotmány szerint a szövetségi képviselőházban államonként szavaznak az elnökről, ahol az elnöknek legalább 26 állam támogatását kell élveznie, ha pedig a képviselőház is megosztott, akkor a szenátusban szavaznak, szintén államonként – erre a történelem során négy esetben került sor.

Viszont ilyen esetben a jelölteken és a pártokon múlik, hogy az ily módon kiválasztott elnököt elfogadják, és legitimnek tartsák egy valószínűleg rendkívül felfokozott politikai helyzetben.