Árpád
-2 °C
4 °C

JELÖLTEK

2000.07.25. 15:09
Republikánus

George W. Bush, Texas kormányzója

logo1 Talán az ifjabb George Bush-ról a legkönnyebb megtippelni, hogy milyen elnök lenne, mert - Al Gore-t leszámítva - ő az egyetlen, aki valóban tudja, hogy mit jelent kormányozni. A magát a republikánus párt mérsékelt, baloldali szárnyán elhelyező texasi teljesítménye valóban figyelemreméltó. Bár Texas azelőtt demokrata fellegvárnak számított, neki sikerült magát újraválasztatnia, méghozzá a spanyol ajkú kisebbség támogatásával, akiknek nyelvét maga is beszéli. A "részvétteljes konzervatizmust" jelszóvá tevő Bush valójában azonban minden, csak nem baloldali: a szövetségi államok közül Texas költi a legkevesebbet szociális kiadásokra, hivatalba lépése óta szó szerint virágzik a börtönépítő-ipar, és itt végzik ki a legtöbb embert az egész országban. Az állam szintén élen áll az ipari környezetszennyezésben, jelezve, hogy Bush nem szorongatja meg túlságosan a korporációkat. A fegyverviselés kérdésében újabban mérsékeltnek tűnik (bár Texasban mindenki viselhet fegyvert), viszont az abortusz kemény ellenzése szintén inkább a párt jobboldalához köti Bush-t. Egyes, homoszexuálisokat diszkrimináló törvények támogatása szintén.

Gyenge pontja, hogy még független kommentátorok is úgy vélekednek, a kormányzó nem egy intellektuális alkat és "nincs meg a kellő súlya" ahhoz, hogy elnök legyen. Rámutatnak arra, hogy gőze nincs a külpolitikához, és saját bevallása szerint is "unja" a hosszú könyveket, kizárólag újságot és thrillereket olvas. Kritikusai szerint Bush több külcsíny, mint tartalom, aki a kényes kérdések alól igyekszik kibújni (ez a kampány megkezdéséig a legtöbb fontos témára igaz volt). Emellett azonban a texasi médiaoldalról a legerősebb az indulók közt, és kormányzati múltja mutatja, hogy aligha ostoba. Ő rendelkezik a legkidolgozottabb programmal versenytársai közül, bár adócsökkentési terveit kritizálták, mint túlzót és felelőtlent.

Ami múltját és családi hátterét illeti, a kormányzó nem érezheti magát egyedül a rendre politikai dinasztiákból származó indulók közt. Nagyapja Connecticut állam szenátora volt, apja pedig előbb az Államok ENSZ-nagykövete, később a CIA igazgatója, alelnök, végül elnök lett. Testvére Florida állam kormányzója. George W. ("dubya") maga azonban nem éppen apja nyomdokain haladva kezdte pályafutását: nem volt különösebben jó tanuló a Yale-en, inkább ivással és bulizással töltötte az időt, hogy aztán az előbbiből csak nagy nehezen tudjon kikeveredni, évekkel később. Vietnámot egy légibázison vészelte át a hátországban, spekulációknak engedve utat, hogy a család közbelépett a fiú életét megóvandó. Később nagy vagyonra tett szert az olaj- és a baseballüzletben. Választott hivatalt 1992 óta tölt be, mint kormányzó, ezt megelőzően már megpróbált egyszer - sikertelenül - bejutni a képviselőházba. Nős, két gyermek apja.

Elemzők szerint az előválasztási idény és a John McCain elleni csatározás erősen megviselte Bush-t. A kormányzó, akinek ereje nagy részben arra épült, hogy sikeres és támogatott ember benyomását keltette, csak nehézkesen tudott győzni az arizonai szenátor ellen, aki viszont a republikánus establishment és a washingtoni érdekcsoportok ellen lázadó, független politikus szerepében tetszelgett - meglehetős sikerrel. Kettejük párharca a pártnak tett sem túl jót, ami ismét hasadni látszik a liberálisabb, reformer, és a konzervatív, vallásos szárny közt.

A viadal közben Bush, akit programjának nem egy pontja reformerré emel, a párt jobboldalára sodródott, ahogyan a hagyományos (és igen erős) konzervatív csoportok támogatásával igyekezett megnyerni a jelölőversenyt. Sokat ártott valószínűleg a szociális kérdésekben igen konzervatív, fundamentalista vallásos szárnyra való támaszkodás. Programjának olyan reformelemeit, mint például a szegények különféle jótékonysági szervezeteken keresztüli segítése, lassan "elfelejtette", és hagyományosabb republikánus szlogenekkel állt elő.

A kormányzónak azonban, a média kezdeti kételkedésétől kísérve, sikerült visszakormányoznia kampányát a politikai középre. Olyan, hagyományosan a demokratákhoz közel álló, területeken állt elő reformelképzelésekkel, mint az egészségügy vagy a nyugdíjrendszer. Programja több ponton is eredeti: lehetővé tenné például, hogy a biztosítottak befektetessék, megforgassák megtakarított pénzüket. Bush ajánlatainak egyes elemei megjelentek a demokrata elnökjelölt, Al Gore programjában is.

Ügyesen megválaszolta az alkalmasságát és tapasztalatát - különösen külpolitikai kérdésekben - firtató kérdéseket is, amikor Dick Cheney-t választotta maga mellé alelnökjelöltül. A volt védelmi miniszter ugyan a párt keményen konzervatív szárnyáról származik, tapasztalatát és éleslátását nem vitatja senki. Külügyminiszteréül valószínűleg a fekete bőrű Colin Powellt jelölné Bush, aki - Cheney alatt - vezérkari főnökként dolgozott az Öbölháború idején, szintén az idősebb Bush adminisztrációjában.

  • George W. Bush


    Demokrata

    Al Gore, alelnök

    Al Gore, jelenlegi alelnök, bár igazából nem nevezhető szürke alaknak és politikusnak, sokáig pontosan ennek az image-nek a lerázásával volt elfoglalva. Többen úgy tartják, hogy nem elég határozott karakter, nem "vezetőtípus", valamint az alelnökösködéssel eltöltött nyolc év túlságosan a clintoni politizáláshoz és stílushoz köti. Kampányának jelentős része ennek az image-nek a megváltoztatására, illetve saját karakterének kihangsúlyozására, Clinton árnyékából való kilépésre irányul.

    Az alelnök a párt liberális szárnyához tartozik, a környezetvédelem és a technológia a mániája (tőle a származik az "információs szupersztráda" kifejezés). Alelnökként elsősorban az orosz-amerikai kapcsolatok, illetve a szövetségi bürokrácia lefaragásának felelőse volt.

    Al Gore, ahogy mondani szokás, "egész életében politikai szerepre készült". Családja, bár Tennessee államból származik, a washingtoni politikai elit tagja. Apja demokrata szenátor volt, ő pedig, bár ellenezte a háborút Vietnámban, az egyetem elvégzése után önként jelentkezett, nehogy apja választási esélyein rontson. A háború után újságíróként dolgozott, majd, mindössze 28 évesen, elfoglalta apja régi helyét a képviselőházban. A szenátusba 1977-ben került be. Indult az elnökségért 1988-ban, majd a kudarc után 1992-ben Bill Clinton alelnökjelöltje lett. Nős, négy gyermeke van.

    Bush és McCain párharcához valamelyest hasonló viadalban kellett Gore-nak is résztvennie, hogy elnyerje pártja jelölését. Az alelnök harca Bill Bradley-val azonban lényegesen könnyebb volt, és inkább erősebbé, mint gyengébbé tette őt. Elemzők egybehangzóan úgy vélekednek, hogy Gore bebizonyította, markáns személyiséggel rendelkezik, tud küzdeni, határozott vezető válhat belőle. A kampány során képes volt arra, hogy kilépjen Clinton árnyékából, részben el tudta magát távolítani a Fehérház botrányaitól, miközben nem volt szégyenlős, amikor az adminisztráció sikereiről beszélhetett. Többen rámutatnak azonban, hogy Gore továbbra is az "unalmas jelölt" - semmi nincs benne abból a hévből, amivel Bradley az egészségügy reformjáról beszélt, és programja, valamint egész kampánya a tradicionális demokrata szavazókhoz szólt. Inkább konzervatív, mint radikális, és Bush-hoz hasonlóan a hagyományos politikai elit tagja.

    Az előválasztási idényt követő hónapok kampányolása nem ment túlságosan fényesen Gore számára. Kampánya érdektelennek, gyakran szétesőnek tűnik, ötletei gyakran túl konzervatívnak és laposnak. Nem egyszer a Bush-stáb elképzelései jelennek meg programjában, rövid késéssel, némi átalakítással.

  • Al Gore


    Reformpárt

    Pat Buchanan

    Buchanan, aki eredetileg a republikánusok sorait erősítette, régivágású konzervatív, aki szolgált már a Nixon-adminisztrációban is. Újabban a jobboldali politizálás legszélére sodródott, könyvet írt izolacionista nézeteiről, jezsuita neveltetésének megfelelően pedig szociális kérdésekben is igen konzervatív. Politikai üzenetének lényege újságíró korában alakult ki: a politikai elit elvesztette kapcsolatát az "igazi, dolgozó Amerikával", amit ellenben ő "őszintén képvisel". Konzervativizmusa valamelyest különbözik a hagyományos republikánus elvektől: ellenzője például a szabadkereskedelemnek, izolacionizmusa pedig inkább idézi a századelő bezárkózó Amerikáját, mint a jelenlegi aktív szuperhatalmat. Buchanant több ízben vádolták antiszemitizmussal, és kritikák érték azért is, mert fennen hangoztatta: Amerikának semmi dolga nem volt Hitlerrel és a nácikkal, a háború hiba volt.

    Buchanan 1938-ban született római katolikus családban. Újságírói tanulmányokat folytatott, majd 1966-tól Richard Nixon tanácsadójaként dolgozott. A hetvenes években visszatért eredeti szakmájához, nehézsúlyú jobboldali kommentátorként vált ismertté, majd a Republikánus Pártban kezdett politizálni. Mindkét megelőző választáson indult, megszorongatva mind George Busht 1992-ben, mind Bob Dole-t 1996-ban. Ezúttal is igen aktív, pörgős kampányra kell részéről számítani.

  • Pat Buchanon


    Zöldpárt

    Ralph Nader

    Ralph Nadernek ez a második kísérlete az elnöki poszt elnyerésére, 1996-ban már indult, összegyűjtve hétszázezer szavazatot. Ezúttal azonban könnyen lehet, hogy a zöldek színeiben leszorítja a Reformpártot arról a harmadik helyről, amit az sikeresen tartott a kilencvenes években. A Nader mögött álló párt - érdekes módon ő maga nem párttag - azonban nem a jobbszélről, Bush oldaláról szipkázhat el szavazatokat, hanem a baloldalról, Al Gore dolgát nehezítve meg.

    Nader része annak a folyamatnak, ami a globalizáció felerősödésével és gyorsulásával figyelhető meg még az egyébként erősen liberális amerikai közéletben is. Nader, aki egész életét a korporációk elleni küzdelemmel töltötte, ellenzi a szabadkereskedelmet, protekcionista és környezetvédő. Tüntetésszervezőként jelen volt a seattle-i WTO-konferencián. Establishment-ellenes kívülálló, és a washingtoni elitet egyre jobban megunó Amerikában üzenete válaszra találhat (Nader augusztus elején hat százalékon állt a közvélemény-kutatásokban, szemben a reformpárti Buchanan két százalékával). Ellenzi Amerika NAFTA- és WTO-tagságát, de fellépést sürget olyan nemzetközi szervezetek ellen is, mint az IMF vagy a Világbank. Politikájának fontos részét képezik olyan polgárjogi témák, mint a szövetségi kormányzat beszámoltathatóbbá, átláthatóbbá, ellenőrizhetőbbé tétele.

    Nader 1934-ben született Connecticutban és Princetonban, illetve a Harvardon járt egyetemre, ahol jogot tanult. A hatvanas években részt vett azokban a kutatásokban, amik az autókban a biztonsági övek és a törésmentes üvegablakok rendszeresítéséhez vezettek. A hetvenes években munkajogi kérdésekkel, fogyasztóvédelemmel, környezetvédelemmel, illetve a korporációk befolyásának vizsgálatával foglalkozott.

    Ha jól teljesít, komoly bajba sodorhatja Al Gore-t, hiszen a demokraták szavazótáborában megtalálhatóak a szakszervezetek, globalizáció- és korporációellenes civil szervezetek, illetve környezetvédők egyaránt. E csoportok mind vonzónak találhatják Nader programját, különösen, hogy a zöldpolitikusnak nagyon nagy tekintélye van ezekben a körökben.

  • Ralph Nader

    Futottak még...

  • Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

    Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

    Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

    Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

    Mekkora összeget tudsz erre szánni?

    Mekkora összeget tudsz erre szánni?