Az év vérszivattyúi

Irak: Hadművelet nélkül is kaszált a halál

2008-ban naponta átlagosan huszonnégy civil halt erőszakos halált Irakban, az áldozatok több mint felével bombamerénylet végzett. Az elmúlt két évben rosszabb volt a helyzet (2006 volt a mélypont) de az idén még mindig több polgár halt meg, mint 2004-ben (az amerikai megszállás 2003 tavaszán kezdődött). Januártól november közepéig a civil áldozatok száma 7680 fő volt. Ezenfelül december elejéig az idén 302 amerikai, három brit, három grúz és egy azeri katona halt meg Irakban. A különböző iraki fegyveres csoportok veszteségeiről nincs használható statisztika.

Az öt és fél éve tartó megszállás idén komoly csatákat alig hozott. Az erőszakos cselekmények inkább terrortámadások voltak. Az egymást is pusztító iraki fegyveres csoportok mellett változatlanul rendszeres célpontnak számítanak a nyugati katonák, illetve az iraki kormány rendfenntartói.

Komolyabb offenzívát Törökország indított februárban, az ország északi részén támadtak kurd területeket. A törökök a PKK nevű kurd párt állásait próbálták felszámolni, a hadjárat még 2007 végén kezdődött.

Két nagyvárosban az iraki kormány (mérsékeltebb síiták) hadserege indított hajtóvadászatot Muktada Szadr síita vezér Mahdi Serege nevű csoportja ellen. A szegényebb síiták között nagyon népszerű csoport küzd a legkeményebben a nyugati megszállás és az iraki kormány ellen (bár utóbbinak rövid ideig koalíciós partnere volt). Tavasszal a kormány a déli Bászrában, majd a fővárosban, Bagdadban indított nagy támadást a sereg ellen. A két városban hetekig tartó harcokban sok százan haltak meg. A Mahdi Serege mindkét városban feladta az ellenállást, de legtöbb fegyveresük szabad elvonulást kapott, így egyik oldal sem tekinthető győztesnek. A harcban amerikai és brit erők támogatást adtak az iraki kormánykatonáknak.

Év közben amerikai katonák több célzott támadást indítottak terrorszervezetek vezetői ellen. A legfontosabb rajtaütések Moszulban és Bagdadban voltak.

A szunniták (a mohamedán vallás többségi ágához tartozó, de Irakban kisebbségben lévő, Szaddám Huszein idején kiváltságos csoport) ellenállását sikerült megtörni. A legfontosabb szunnita párt idén visszatért a kormányba, és a korábban kirívóan Amerika-ellenes, szunnita többségű Anbar tartomány felügyeletét az USA átadta az iraki kormánynak.

A britek jövő márciusban, az amerikaiak 2011-ben kezdik meg katonáik kivonását Irakból, bár a menetrendet még befolyásolhatja, hogyan sikerülnek a januárra tervezett iraki választások. Ha minden jól megy, a rend fenntartását az iraki hatóságok lépésről lépésre átveszik, az amerikai katonák jövő nyártól visszavonulnak a bázisaikra.

Srí Lanka: szorul a hurok a tigrisek nyaka körül

A buddhista többséget képviselő kormány és a hindu lázadókat összefogó Tamil Tigrisek polgárháborúja már 1983 óta szedi áldozatait. Fegyverrel is lázadó etnikai csoportok (vagy szabadságharcosok, nézőpont kérdése) a világ sok pontján működnek, de a Tamil Tigrisek egyértelműen a legerősebbek mind közül: nincs más gerillaszervezet a világon, amelyiknek saját hadiflottája és légiereje is van, még ha ezek az arzenálok szerénynek is számítanak. Még saját katonai titkosszolgálatuk is van.

2001 végén a kormány és a tamilok tűzszünetet kötöttek, de a harc hamarosan újra kezdődött. Az idei év úgy kezdődött, hogy a kormány formálisan is felmondta ezt a tűzszünetet, azaz a háború idén hivatalosan is folytatódott. Harcok eddig is voltak, de a kormány most nagy offenzívára szánta rá magát, és komoly sikereket értek el.

Az év a kormányerők sikeres előrenyomulásával kezdődött. A sziget északnyugati részén nagy területet foglaltak el a tamiloktól, és megközelítették a lázadók fővárosát is. Tavaszra azonban megrekedt a kormány offenzívája. Április 23-án nem sikerült a front áttörése a lázadók központjának közelében, kétszáz kormánykatona halt meg a háború történetének egyik legnagyobb csatájában.

Nyáron viszont újabb offenzívák következtek, és a kormány sorra foglalt el fontos településeket a sziget északnyugati partvidékén. A nagy júliusi áttörés után a tamilok tizenöt napos tűzszünetet hirdettek, de a kormány ezt visszautasította.

Augusztus 8-ára a kormány visszafoglalta Mannar tartományt, a tigrisek egyik legfontosabb területét. Ezzel már csak a sziget északi csúcsán lévő Kilinocsi maradt teljesen a lázadók kezében.

Szeptemberben tovább nyomult északra a kormányhadsereg, és sikeresen elvágták a lázadók utánpótlásvonalát is, az India és Sri Lanka közötti tengeren. A tigriseknek volt néhány látványos ellencsapásuk, de úgy tűnt, hogy év végére akár végső győzelmet arathat a kormány. Egy tengeri ütközetben sikerült megverni a lázadók flottáját is.

A kormány november óta ostromolja a kormány Kilinocsi városát, a tamilok utolsó és legfontosabb települését. A tigrisek néhány egysége kelet felé húzódott, ahol szintén folyamatos a harc. Kétszázezer ember menekült el idén a sziget északi részéről.

A tamilok egyre több merényletet követnek el civilek ellen. Ahogy hadseregük sorra szenved vereségeket, úgy állnak át a tipikus gerillataktikára, és idén többször is bevetettek öngyilkos merénylőket.

A háborúban az év első hat hónapjában a kormány szerint ötezer tamil és ötszáz kormánykatona halt meg. A nyári offenzívának összesen három és fél ezer áldozata volt. A civil áldozatokkal együtt legalább tizenötezer halottja lehet az idei harcoknak.

Szudán: őskori harcmodor fehér furgonokkal

Szudánban polgárháborúk dúlnak amióta csak az ország függetlenné vált, de a darfúrinak nevezett, 2003-ban kezdődött konfliktus különösen véres és kegyetlen. A háború lényege a következő: A Darfúr régióban földet művelő feketéket elkergetik a nomád állattenyésztő arabok. A tipikusan őskori konfliktusnak különös kegyetlenséget ad, hogy a háborút gépfegyverekkel, furgonok platójáról vívják, néha beavatkozik a szudáni vagy a csádi kormány hadserege, és olykor bombáznak is.

Amikor jönnek a nomád harcosok, a falvakban talált férfiakat megölik, a nőket megerőszakolják, a házakat felégetik. Így szereznek földet az állattartók a földművesektől. A földművesek közben fegyveres szervezeteket alapítottak, illetve együttműködnek a kormány ellen lázadó csoportokkal, és igyekeznek bosszút állni.

A darfúri harcokban több millió embert üldöztek már el, és 350 ezret öltek meg.

Az egyszerű képletet bonyolítja, hogy politikai szervezetek is rácsatlakoztak a konfliktusra, illetve magukat politikai szervezeteknek beállítva harcolnak a földért, a képlet egyáltalán nem mindig egyértelmű. Az arab nomádokat pénzzel és fegyverrel támogatja a szudáni kormány, például azért, mert mohamedánok, és a khartúmi vezetés korábban több mint húsz évig harcolt a keresztény és törzsi vallású déli feketékkel. A feketéket pedig két kormányellenes katonai szervezet is próbálja védeni.

Idén januárban az ENSZ hivatalosan is átvette a békefenntartást, de békéről egyáltalán nem lehet beszélni a régióban. Január-februárban a kormány és az arab milíciák átfogó támadást indítottak a felkelők bázisai ellen, bevetették a szudáni légierőt is. Ősszel ismét bombázott Darfúrban a szudáni légierő.

Májusban a felkelők megostromolták a szudáni fővárossal szemközti települést, Omdurman városát, de a kormány megvédte a Nílus túlpartján lévő központot. A kormány az ostrom után kilencvenhárom katona és tizenhárom rendőr elestét jelentette be, és körülbelül négyszáz felkelő haláláról számoltak be.

Ebben a harcban állítólag a csádi hadsereg is segítette a felkelőket. Csádban polgárháború dúl, és a felkelőket (akik néha egymás ellen is harcolnak) a szudáni kormány támogatja, a csádi kormány a felkelőknek nyújt segítséget. Utóbb részben azért teszi, hogy ne meneküljön hozzájuk annyi elüldözött földműves. Szudán elnöke megfenyegette a csádi kormányt, hogy már rég lebombázta volna a csádi fővárost, ha a franciák nem segítenék az ottani kormányt. Francia nyomásra háromezer EU-katona vonult a Csádba menekültek védelmére, és a francia idegenlégió megvédte a fővárost az ottani lázadók ostromától.

Mexikó: vadabb a vadnyugatnál

A mexikói drogháború 2006-ban kezdődött, és azóta több mint nyolcezer halottja van. Az áldozatok jó felével az idén végeztek. A maffiacsoportok igazi hadseregeket tartanak fenn, embereik modern fegyvereket, kézigránátokat, repülőket és tengeralattjárókat is használnak. A kartellek részben helyi, részben kolumbiai drogot szállítanak az USA-ba, míg fegyvereiket onnan hozzák be Mexikóba. A csoportok egymás ellen harcolnak a piac felosztásáért, és az állami hadsereg ellen is folyamatos háborút vívnak. A harc rendkívül kegyetlen, a foglyokat rendszeresen megkínozzák, előfordulnak lefejezések és másfajta brutális kivégzések is.

A háború lényegében azzal kezdődött, hogy Kolumbiában elkapták Pablo Escobart, a világ legnagyobb drogterjesztőjét. Escobar évtizedek óta jól működő nemzetközi csempészhálózata összeomlott, és nagy háború kezdődött a piac felosztásáért. A mexikói kormány 2006-ig alig tett valamit a maffiaháborúk ellen, de Felipe Calderón elnök beiktatása után hat és fél ezer katonát küldött a legerőszakosabb régióba. Azóta már huszonötezer katona harcol a drogkartellek ellen.

Az állami beavatkozás egyelőre csak fokozta az erőszakot. Ahogy egyes csoportokat lefejeznek vagy szétvernek a kormányerők, úgy törnek ki újabb háborúk az örökségért.

Tovább nehezíti a helyzetet, hogy egyes rendőri erők valójában a kartellekkel vannak, vagy a saját szakállukra korruptak. Az egyik emberrablókra állított fejvadászcsoportról például idén kiderült, hogy csak azokat az emberrablókat üldözik, akik nem fizetnek nekik védelmi pénzt.

Idén áprilisban volt olyan nap, hogy konkrét csatát vívott egymással két kartell Tijuana utcáin, félautomata puskákkal és kézigránátokkal.

A háborúban öt nagyobb kartell van érdekelve, és ezek nagyjából két blokkba csoportosulva szövetségi rendszert is alkotnak. A két nagy, amelyek között véres háború dúl: a Sinaola kartell és a Gulf kartell. Utóbbi a régebbi, de vezetőjét lecsukták, és most az USA-ban vár a perére. Annyira viszont nem gyengültek meg, hogy csak úgy átadják a piacot riválisuknak.

A Gulf kartell fő ereje a Los Zetas nevű magánhadsereg. Ennek volt kommandósok, Mexikó legjobban kiképzett egykori katonái a tagjai, és jelenleg a Gulf csoport zsoldjában működnek. A Gulf csoporthoz csatlakozott a Tijuana kartell is, illetve az, ami megmaradt belőle. Ez a legrégebbi drogmaffia Mexikóban, és vezetőinek nagy részét már lecsukták. A csoport maradéka lényegében a Gulf ernyője alatt keresi a túlélés lehetőségét.

A Sinaola fő szövetségese a Juarez kartell, amit az Arany Háromszög Szövetségének is becéznek, mert kezdetben három vezetője volt. Egy előző generációs csoport a Juarez is, sokáig ez volt a Tijuana kartell fő riválisa. A szervezet virágzásakor heti kétszázmillió dollár bevétellel gazdálkodhatott.

A háborúról nehéz pontos statisztikákat és adatokat szerezni, hiszen a harc jelentős része eleve titokban zajlik a maffiacsoportok között. Idén júliusban a kormány minden eddiginél komolyabb akciókra szánta el magát, és megduplázta a rendőrség létszámát.

(Sorozatunk második részben az afganisztáni, a grúziai, a kongói és a szomáliai háborúk idei fejleményeiről lesz szó.)