Világtükör

"Bennem bíznak a honfitársaim. Bárki megvenne tőlem egy használt autót anélkül, hogy akár egy pillantást is vetne a gépkocsira" - mondogatta magáról gyakran a valaha nagy népszerűségnek örvendő ex-kancellár. A Kohlba vetett bizalom és történelmi szerepének megítélése - a CDU-botrány kapcsán - megkérdőjeleződni látszik. "Bizonyosan nem ez a módja, hogy a Kereszténydemokrata Unió (CDU) megoldja a problémáit.", hangsúlyozta a Kohl lemondatására reagálva a Die Welt hasábjain Johann Michel Müller. A cikkíró kiemelte, hogy a párt képtelen végérvényesen szakítani a múltjával. "Nem csak egy személyben Kohllal, de a Helmut Kohl teljes generációjával való tiszta szakítással tenne bizonyságot erejéről és bátorságáról a CDU. Ehelyett csak felszínes dolgokra képes." "A párt későn, de nem túl későn ismerte fel, hogy saját létezését nem kötheti össze az ex-kancellárhoz fűződő lojalitással...de, hogy következetes legyen, a pártnak majd fel kell szólítania Kohlt arra is, hogy mondjon le képviselői mandátumáról", olvashattuk az eset kapcsán a Handelsblatt című gazdasági napilapban. A napilapban megjelent vélemény szerint a CDU számára még van, de Helmut Kohl számára már nincs remény. Kohl "örököse", Wolfgang Schaüble jelenlegi pártelnök megmaradt ugyan az elnöki székben, de pusztán azért - magyarázta a Frankfurter Rundschau című lap - , mert a "vezetésnek egyszerűen nincs más választása." Nincsenek ugyanis önként jelentkezők egy ilyen öngyilkos küldetéshez. "Még 100 millió német márka sem tudna mosolyt varázsolni a CDU arcára", ironizált a baloldali beállítottságú Tageszeitung napilap. A Tageszeitung újságírója szerint még a párton belül bekövetkezhető esetleges szakadás sem eredményezne nagyobb változásokat, hiszen mindkét fél bukásra van ítélve. A Tageszeitung szerint a kérdés most már az: "a szakadás esetén a CDU melyik fele omlik össze előbb?" Helmut Kohl politikai életrajzírói állították, hogy Kohl Adenaurtól tanulta: ne szégyellje, ha mások felismerik gyöngeségeit. Hogy Kohl mennyire szégyelli vagy nem szégyelli azt a pár milliót, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy a CDU egyik pénztárosa múlt hét csütörtökön öngyilkos lett. "A CDU üzlete tragikus emelkedettséget vet", olvashattuk Düsseldorf pénzügyi lapjának, a Handelsblattnak a főcímében az öngyilkosság másnapján. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint Wolfgang Schaüble pártelnök "egy szörnyen nehéz időszakon megy keresztül." A Die Welt álláspontja, hogy "még ha semmi sem bizonyítja, hogy az öngyilkosság és a CDU válsága között van valamilyen kapcsolat, lehetetlen nem összekapcsolni egymással a kettőt." A Tageszeitung pénteki számában különösképpen keserű Helmut Kohllal szemben. A baloldali lap úgy ítélte meg, hogy a CDU botrány ki fogja szélesíteni a két Németország között tátongó szakadékot. Sőt, a Tages Anzeiger egyenesen megfordította Helmut Kohl történelmi szerepét: "Nem, Helmut Kohl nem az egység, hanem a feloszlás kancellárja. A valódi történelmi hőstette az, hogy megosztotta a kelet-németek és a nyugat-németek, a németek és a külföldiek, a gazdagok és a szegények társadalmát."
Die Welt
Index: Adományok mocsarában

Idegengyűlölet Dániában

A Dániában tapasztalható idegengyűlöletről panaszkodott egy brit és egy német állampolgár abban a levélben, amelyet a dán Politiken című napilapnak címeztek. A levélírók - akik mindketten huzamosabb ideje tartózkodnak az északi országban -, többek között arra szólították fel a dánokat, hogy végre nézzenek szembe a történelmükkel. "Abban az aktuális vitában, amely a Dániában tartózkodó külföldiekkel, illetve az ország második világháborús szerepével kapcsolatos, arra szeretnénk bátorítani a Dánokat, hogy vizsgálják felül a lelkiismeretüket. Nemcsak Poul Nyrup miniszterelnökre vonatkozik, hogy felvállalja a tényt, miszerint apja a dán náci párt tagja volt" - olvasható a levélben. (A kormányfő múlt év december 3-án fedte fel ezt az információt - D.A) Az "idegenek" elismerik ugyan, hogy Dánia a XX. század folyamán hosszú küzdelmet folytatott azért, hogy számos területen egy igazságos és humanista társadalmat teremtsen, de az utóbbi időben zajló brutális viták a populista jobboldali pártok sikeréről azt mutatják, hogy a társadalom nagy hányada képtelen befogadni azokat az embereket, akik nem felelnek meg a "dán sztereotípiának". A levélírók szóvá teszik, hogy a külföldiek erőszakosságát és az általuk elkövetetett bűncselekményeket elemző viták nem objektívek. Egyenlő társadalmi kategóriáknál ugyanis a fiatal bevándorlók nem erőszakosabbak, mint dán társaik. A levélírók a dán médiát is felelősnek tartják a kialakult helyzet miatt. Szerintük néhány médium folyton-folyvást azt sugallja, hogy a dán társadalom fő problémája, hogy a külföldiek képtelenek a társadalomba beilleszkedni. Mindezt súlyosbítja, hogy a dán parlament a hosszú ideje Dániában tartózkodó emberek és a dán állampolgárok részére más jogi védelem biztosítását vezette be. A levélírók szerint ez a törvény az alapvető emberi jogokra nézve sértő. "A tolerancia, a felelőség és a humanizmus mégis létezik Dániában. De a toleranciáról és a humanizmusról, valamint a háború alatti dán ellenállásról alkotott mítoszok megtévesztők", olvasható a levélben.
Politiken

Prostitúció Hollandiában

Hollandia közel 200.000 prostituáltat számol, amelyből 8000 Amszterdamban tevékenykedik, olvashattuk a holland Volkskrant napilapban. A nyilvános házakról alkotott törvénnyel a prostituáltak még inkább ellenőrizve lesznek. A törvénnyel a hatóságnak az a célja, hogy felszámolja a prostituáltak 60%-át kitevő bevándorló konzumhölgyek által lakott lakásokat, illetve hatásosabban tudjon a gyermekprostitúció ellen harcolni. A holland napilap szerint a szigorúbb ellenőrzés által az érintett nők mélyebb illegalitásba süllyednek, ami nehezebbé teszi a hatóságok küzdelmét.
Volkskrant

Volt egyszer egy román parasztpárt...

A bukaresti Adevarul napilap nemes egyszerűséggel katasztrofálisnak minősíti mindazt, amit a "szakértőnek" mondott kormány az elmúlt másfél évben tett. 1996 óta Romániát egy kormányzati koalíció irányítja, a koalíciót a jobbközép Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD), a bal-liberális Szociáldemokrata Unió (USD) és a Romániai Magyarok Demokratikus Uniója alkotja. S mivel választások 2000 tavaszán lesznek, a romániai lapok folyamatosan értékelik a kormány eddigi tevékenységét. "A párthoz tartozó két miniszterelnök, Victor Ciorbea és Radu Vasile bebizonyította alkalmatlanságát. Különböző gazdasági érdekek miatt, gyűlölettől vezérelve, a párt több részre szakadt." - olvasható a cikkben. "A PNTCD csődje nem politikai. Ez emberi csőd." A lap úgy véli, hogy a frakciót már csak az tartja egyben, hogy a vezetés még hasznot tud húzni a hatalomból, s még egy keveset reménykedhet abban, hogy a választásokon sikert ér el. Nem ilyen pesszimista a román valóság elemzését illetően a szintén bukaresti, s egyben az egyik legolvasottabb Romania Libera című napilap. A lapban megjelent "A középosztály ott van!" című cikkben a szerző kifejti: Romániában kialakulóban van a nyugati társadalmak magvát adó középosztály. "Az új világ számára nagy csapás lenne, ha Ion Iliescu visszatérne a hatalomba. Nemcsak a konfliktusok súlyosbodnának, de a Nyugat is negatív jeleket kapna", olvashattuk a lapban.
Adevarul

Olajfüggőség Lengyelországban

Tíz év telt el a lengyel rendszerváltás óta, az olajat azonban még mindig az oroszoktól veszi a lengyel állam. Mindez aggodalomra ad okot, legalábbis a lengyel Wprost című hetilapban megjelent "Olaj: egy veszélyes függőség" című cikk szerint. A főként gazdasági-társadalmi témákban jártas hetilap elemzéséből kiderül: az elmúlt évek során Lengyelország olajának 80%-át a ciprusi székhelyű, de orosz kézben lévő J&S Service and Investment nevű cégtől vásárolta. A cég Grzegorz Jankilewicz és Wlodzimierz Smolokowski orosz származású lengyel állampolgárok tulajdona. A J&S a tulajdonosok állampolgárságától függetlenül nem hoz hasznot a lengyel államnak, mivel a cég Ciprusban van bejegyezve, ahol kedvezőbbek az adózási feltételek, mint Lengyelországban. A cikk szerzői felteszik a kérdést: egy ilyen függőség az olajszállító vállalattal szemben nem jelent-e veszélyt Lengyelország energetikai biztonságára nézve? Az újság szerint a Szovjetunió bukását követően több orosz vállalat lett pénzügyi paradicsomokba bejegyezve. Ezek a vállalatok hihetetlen gyorsan felvették a kapcsolatot - főként Közép-Európában - olyan állami csoportokkal, akiknek révén könnyedén elérték, hogy az adott országokban tulajdonképpen nincsen konkurenciájuk. A probléma forrása tehát pontosan az, hogy Lengyelországnak kvázi nincs alternatívája az olajbeszerzést illetően. Erre kiváló példa, hogy Lengyelország egy "gázforrástól" (Gazprom) függ, és nincsen a csővezetéke összekötve más, nyugati országgal. "Még mindig az orosz olajtól függünk, és ez nem fog megváltozni a jövőben. Ez egy fenyegetés gazdaságunk biztonságára", hangsúlyozták a szerzők a probléma súlyosságát.
Wprost

A japán tanulók nem szeretik a matematikát

A japán tanuló egyre nagyobb hányadát nem érdeklik a reáltantárgyak, derült ki egy, a japán Nemzeti Oktatási Minisztérium által végzett felmérésből. Az 1999. évi felmérés eredményei azt mutatják, hogy a megkérdezett ötezer 14 éves tanulóból 52%-a vallja, hogy nem szereti a matematikát. Ezek a japánok számára aggasztó felmérési eredmények elsősorban a technikusi iskolákat érintik. Márpedig ezen iskolák képezik ki azokat a dolgozókat, akik a japán elektronikai ipart (Sony, Panasonic, JVC), s ezáltal a japán gazdaságot tartják "életben". "A manufaktúra-ipar alkotja a Tokió-Yokohama és Osaka-Kobe ipari zónák, illetve az országok részeinek gazdasági alapját. Mihelyst ezek a fiatalok érdektelenek lesznek a technikai ipari képzésre, ez a kősor meginog", írta a Nihon Keizai Shimbun tokiói napilap. Az újság beszámolója szerint a japán vállalatok 80%-a a közeljövőben nem tudja majd biztosítani a képzett technikusaik utánpótlását. "Korunkban a fiatalok kisebb munkákat elvégezve könnyen meg tudják keresni a kenyerüket. Ilyen feltételek mellett hogyan véssük az eszükbe a technikai ügyesség szükségességét?" - teszi fel a kérdést a lapban s Tsurumi technikum igazgatója.
Nihon Keizai Shimbun

Lett náci Ausztráliában

Kivételesen nem az egyoldalú retorikájáról ismert, s a közelmúltban Ausztráliába visszavándorolt Szabó Albertről lesz szó, hanem - egy szintén Ausztráliába letelepedett - Konrad Kalejs nevű 86 éves öregemberről, akit azzal vádolnak, hogy a náci megszállás alatt különféle háborús bűntetteket követett el Lettországban. Kalejs már végjárta a végigjárhatót: élt az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, és Angliában. Ezen államok mindegyikéből kiutasították, így végül Ausztráliában telepedett le, ahol állampolgárságot szerzett. A Kalejs-ügyről a The Australian napilap számolt be. A cikkből kiderül, hogy Kalejset nagyon súlyos bűncselekményekkel vádolják: az USA Igazságügyi Minisztérium szerint Kalejs többek között a Lettországban végrehajtott mészárlásokért felelős. Mégsem lett elítélve sehol sem, inkább kiutasították a külföldi országokból. Az amerikai szövetségi bíróság kimondta: "Kalejs a náci megszállás idején fontos pozíciót töltött be egy olyan egység élén, amely több tízezer ártatlan embert ölt meg." Ausztráliában az 1987 és 1992 között aktív háborús bűntettek felderítésében nyomozni hivatott bizottság úgy zárta le az ügyet, hogy a vádak ugyan megalapozottak, de a bizonyítékok mégsem elegendőek. A zsidó szervezetek ugyanakkor kérik az ausztrál hatóságokat, hogy Kalejst fosszák meg ausztrál állampolgárságától, és adják ki Izraelnek. Bár 1997 óta az ausztrál hatóságok kevésbé mutatkoznak toleránsnak a háborús bűntettekkel vádolt bevándorlókkal szemben, Kalejset a hatóságok "békén hagyják", mivel 1957-ben szerezvén meg az állampolgárságot, nem vonatkozhat rá visszamenőleg az új törvény. Két lehetőség marad, jegyzi meg az ausztrál lap: vagy új bizonyítékokat szereznek és perújrafelvételre kerül sor Ausztráliában, vagy Lettország veszi át az ügyet. 1999 decemberében Ausztrália megtette az első lépést és "figyelemreméltó dokumentumokat" továbbított a letteknek, derül ki a cikkből.
The Australian

A kaukázusi államok nem marionett bábúk

Az Idea Politika című török folyóiratban Ghia Nodia grúz Kaukázus-szakértő szerint a csecsen-orosz konfliktus következtében a grúz-abház gyűlölködés újra fellángolhat. (Abház és Grúzia 1992-ben szakadt el egymástól.) "Oroszország a területének integritására hivatkozva háborúzik. Természetesen Grúzia is élhet hasonló ürüggyel", érzékeltette a helyzetet a specialista. Az interjúalany egy, Abház és Grúzia közötti esetleges kompromisszumot nehezen tud elképzelni, bár hozzátette, hogy mindkét ország vezetői számára a status quo lenne a legmegfelelőbb. A harcos fellépést jelenleg szinte kizárólag csak a grúz menekültek támogatják, nekik viszont nincs befolyásuk a grúz belpolitikába. Nodia szerint mialatt Abház az orosz Dumától várja a megoldást, addig Grúzia a Nyugat, s azon belül is a NATO felé kacsingat. Moszkva Grúziát azzal vádolja, hogy megkönnyíti a csecsenek részére történő fegyverszállítást. Ezt Grúzia nem is tagadja. "De Moszkva Grúziára gyakorolt nyomása nem merül ki ennyiben." - mondta a lapnak Nodia, majd hozzátette: "Moszkva a csecsen menekülteket Grúzia felé kívánja nyomni. Ezzel azt reméli, hogy destabilizálja az országot." Arra a kérdésre, hogy a csecseni események nagy része azon külföldi hatalmaknak köszönhető-e, akik ezáltal Oroszországot szeretnék megfosztani az egykori szovjet terület egy részéről, a szakértő a következőt válaszolta: "Tévedés a kaukázusi államokra úgy tekinteni, mint a nagyhatalmak egyszerű marionett bábúira. Nekik szintén megvannak a saját számításaik. Grúzia a régióban az egyre növekvő nyugati jelenléttel kívánja ellensúlyozni Oroszország súlyát."
Idea Politika

Profi hadsereg Törökországban

A török hadsereg profitál Ankara és az Európai Unió közötti kapcsolatból elsőként, jegyezte meg az Al-Hayat arab lap. Ebben az évben a török állami költségvetés legnagyobb részét (7,6 milliárd dollárt) a katonai intézményekre fordították. A kiemelt támogatásra a török hadsereg felszereltségének modernizálása miatt került sor, miután több nyugati állam megszüntette a Törökországra kiterjesztett fegyver-embargót. Ezen kívül Washington úgy véli, Ankarának elsődleges szerepet kellene játszania a balkáni, a kaukázusi és a közép-ázsiai konfliktusok rendezésében, írja a lap. Az Al-Hayet másik cikke szerint egy izraeli-szíriai béke megközelítőleg 80 milliárd dollárba kerülne az Egyesült Államoknak. Az amerikai közvélemény egy része felháborodott azon, hogy az USA folytassa az Izrael és a különböző arab államok közötti egyezmények finanszírozását.
Al-Hayat

"Koncentrációs táborok" Burundiban

Mivel a lázadók megnövelték támadásaikat Burundi fővárosa, Bujumbura ellen, a burundi hadsereg 800.000 hutut terelt össze ún. gyűjtőzónába. A katolikus Egyház és a nemzetközi szervezetek szerint ezek a zónák inkább koncentrációs táboroknak felelnek meg, derül ki a dél-afrikai kiadású Mail&Guardian hetilap egyik cikkéből. A cikk beszámol arról, hogy 1999 decemberében a Bujumbura környezetében található falvak hutu lakosait kb. ötven különböző táborba gyűjtötték össze. Burundi lakosságának tizede, összesen mintegy 800.000 hutu került ezekbe az ún. "gyűjtőtáborokba". A burundi hatóság azért döntött a "táboroztatás" mellett, mert így a főváros ellen támadásokat intéző, s a hutuk között otthonra lelő lázadókat mind az étkezéstől, mind a szállástól megfosztották. Mivel azonban ezen táborokban nincs az alapvető életfenntartáshoz elégséges élelem-és vízellátás, a táborokat a katolikus Egyház egész egyszerűen "haláltáboroknak" nevezi. A gyűjtőhelyek ugyan nincsenek körbezárva, de ha egy hutut a kerítésen kívül találnak meg a katonák, akkor azt lázadónak tekintik és megölik. A táborlakók közül többen éhen és szomjan halnak, de olyan is akad, hogy a katonák ölik meg őket, a táboron belül: az emberi jogi szervezetek azzal vádolják a burundi vezetést, hogy egy éjszaka Kibembe táborában 35 embert öltek meg.
Mail&Guardian

Elnökjelöltek az USA-ban: a leghülyébb nyer?

A demokrata Bill Bradley, a republikánus George W. Bush, a demokrata Al Gore és a szintén republikánus John McCain. Ez a négy arc szállt ringbe, hogy 2001-ben elfoglalja Clinton helyét. S persze az amerikai sajtó már most csontig rá van állva a témára. A The New Republic hetilap szerint ezt a választást a leghülyébb jelölt nyeri meg. Az újság arra alapozza feltevését, hogy a mostani nívótlan elnökkampány érdekessége, hogy a "hitelességre" hivatkozva a legbutább jelöltet helyezi előtérbe. Erre a szerepre pedig George Bush a legmegfelelőbb, írja a lap. Az újság Bush egyik elejtett mondatát idézi: "Képtelen vagyok elolvasni egy 500 oldalas könyvet a politikai gazdaságtanról vagy a filozófiáról." A cikk írója úgy véli, a választások során Bush az előnyére fordítja anti-intellektuális attitűdjét. Bush mellett szól az is, hogy kampánycéljaira 67 millió dollár áll a rendelkezésére. A tekintélyes angol The Economist cikkében nem a jelöltek értelmi szintjét, hanem Bush és McCain kampányolását vizsgálta. Amíg McCain az improvizációk embere, addig Busht egy nagy számú tanácsadó csoport veszi körül. A szerző ebből arra következtet, hogy amíg Bush - elnökké választása esetén - a kollegalitás elvén alapuló hatalomgyakorlást preferálná, addig McCain úgy cselekedne, mintha ő volna a Fehér Házban a saját főtitkára. Óriási különbség mutatkozik abban a programban is, amelyre a két jelölt a kampányát építi. McCain minden, az USA-t érintő probléma forrását a választási kampányok finanszírozásában látja. S bár ez a program a választópolgároknál népszerű, mégis azért rizikós, mert ha netán ő lesz az elnök és nem tudja elérni, hogy az ezzel kapcsolatos törvényt módosítsák, mindennemű tervezett intézkedése alapjaiban dől majd össze. Bush programja ennél komplexebb, olvashatjuk az angol hetilapban. (Talán mégsem annyira hülye? - a szerk.)
Mail&Guardian
Index: Rajthoz!

Guantanamo nem Panama

A spanyol El Pais napilap egyik újságírója Kuba keleti részére, Guantanamoba látogatott. Itt található ugyanis az USA első és leghíresebb határon kívüli katonai támaszpontja. Az újságírót egy kubai ezredes látta vendégül, egy térkép segítségével vázolva a szituációt: "a tengeri bázis 117,6 négyzetkilométer területet tesz ki, amiből 49% zárt föld, 29% mocsár és 22% víz. Az öböl, ami Kuba egyik legnagyobb öble, 18 kilométer: az első kilenc kilométer amerikai, a maradék "szabad terület". Az amerikai rész két repülőteret, egy kórházat, raktárakat, radarokat és egy tengerpartot foglal magában." Az ezredes beszámolóból megtudhatjuk, hogy néhány éve még 7000 észak-amerikai lakott ott, amiből 3000 polgári személy volt. Ma már ez a szám figyelemreméltóan lecsökkent. Ahogyan lecsökkent a két bázis közötti feszültség is. Az ott tartózkodó állomány nagy részét mindkét ország visszavonta. A kubaiak részéről ennek elsősorban gazdasági okai voltak. Az ezredes ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a Kuba és az USA között aláírt 1995-ös migrációs egyezmény óta nem volt több provokáció a bázisok között. Ettől függetlenül Kubának nem áll szándékában felszedni azt a 70000 aknát, amit a terület megvédése érdekében telepített annak idején.
El Pais

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!