Megvan a Watergate-botrány kiszivárogtatója
További Külföld cikkek
- Tűlélhető az atomcsapás a saját magánbunkerünkben?
- Iszonyatos fegyverkezésbe kezdtek a görögök, Törökországot ez aggasztja
- Még két hónapot csúszik az űrben rekedt kozmonauták hazatérése, akik júniusban indultak egyhetes kirándulásra
- Helikopter ütközött egy kórház épületének Törökországban, négyen meghaltak
- Vádat emeltek a magdeburgi támadás elkövetője ellen
Szereti a skót viszkit, dohányzik és hímnemű. Ennyit lehetett tudni februárban Mélytorokról, a Watergate botrány kiszivárogtatójáról. Akkor a Washington Post nyilvánosságra hozta a botrányt kirobbantó két újságíró, Bob Woodward és Carl Bernstein kéziratait, a titkos információkat kiszivárogtató kormányzati alkalmazottra utaló nyomokat azonban eltüntették. Ban Bradlee, aki a botrány idején a Post főszerkesztőjeként tudta a titkot, februári nyilatkozatában csak annyit árult el, hogy hamarosan fény derülhet a titokra.
Mélytorkot csak halála után kívánták leleplezni. Bradlee akkor úgy nyilatkozott, hogy informátoruk súlyosan beteg.
Bradlee nyilatkozata után újra indult a találgatás. Mélytorokként meggyanúsították az idősebb george Busht, akit azonban több körülmény is mentesített. Egy egyetemi kutatócsoport hat főre szűkítette a lehetséges informátorok körét, közülük azonban csak egyet, Fred Fieldinget nevezték meg. Fielding az elnöki főtanácsadó - és sokak szemében szintén gyanús - John Dean segítője volt. Azt nem tudni, hogy Mark Felt szerepelt-e az egyetemi csoport listáján. Feltehetőleg nem, a kutatók inkább Nixon szűkebb környezetére gyanakodtak, így került a képbe a többek gyanúját is felébresztő Henry Kissinger nemzetbiztonsági főtanácsadó/külügyminiszter is.
Az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) akkori második embere, W. Mark Felt volt saját bevallása szerint a Richard Nixon elnök lemondásához vezető Watergate-botrány titokzatos belső kiszivárogtatója, a "mély torok", a "Deep Throat" - adta hírül kedden a Vanity Fair magazin.
A kaliforniai Santa Rosa városában élő 91 éves férfi a lapnak maga mesélte el a történetet. Felt a The Washington Post két újságírójának mondta el a demokrata párti ellenzék törvényellenes lehallgatásának és az eltussolására tett kísérleteknek a botrányát. Mark Felt az Egyesült Államok egyik legjobban őrzött politikai és újságírói titkáról lebbentette fel a fátylat.
Bob Woodward és Carl Berstein, a liberális napilap két újságírója sosem fedték fel, hogy kitől szerezték értesüléseiket. Szereti a skót viszkit, dohányzik, hímnemű. Évtizedekig csupán ennyit lehetett tudni a huszadik század legnagyobb botrányát kirobbantó illetőről.
Az évtizedekig tartó találgatások során Felt neve is felmerült, de ő 1999-ben cáfolta, és egészen 2002-ig még a családja előtt is elhallgatta, hogy ő volt a két újságíró informátora.
"Nem hiszem, hogy büszke lehetek arra, amit tettem. Sose szivárogtass ki információt senkinek" - tanácsolta egyszer fiának a Vanity Fair cikke szerint, amelyről a magazin sajtóközleményben adott hírt. A család mindenesetre meggyőzte róla, hogy cselekedete hősies, elismerésre méltó volt.
A botrány egy betöréssel indult, amelynek az volt a célja, hogy mikrofonokat helyezzenek el a Demokrata Párt választási bizottságának a washingtoni Watergate épületében bérelt és alig használt irodájában. Richard Nixon két évvel később, 1974 augusztusában mondott le elnöki hivataláról. Nem a betörés miatt, amelyről talán nem is tudott előre, hanem azért kényszerült távozásra, mert az ügyet megpróbálta eltussolni. Nixon volt az egyetlen elnök az Egyesült Államok történetében, aki lemondott hivataláról.