Tényleg zombiváros lesz Budapest?

A 2011. január 15-i West Balkán-tragédia után egy politikusok és különböző szervezetek (a Magyar Lemezlovas Egyesület, a Jegyzők Országos Szövetsége, a Magyarországi Rendezvényszervezők) által roham tempóban márciusra meghozott, állítólag minden szakmai egyeztetéstől mentes rendelet úgy tűnik, átalakítja nemcsak a szórakozóhelyeket, de áttételesen előbb a budapesti szórakozási formákat, majd magát a város belső kerületeit is. Az ELTE épületében sötét víziót festettek a Van-e élet a West Balkán után? kerekasztal-beszélgetés résztvevői, amelyen Budapest egy zombik által legyalult városra hasonlított, amiben a bulizni vágyók áldozatok voltak, akiket a zombik úgyis felzabálnak. Az unalom, a félelem vagy a szerethető, nagyvárosi életforma győzedelmeskedik a végén? Egyre több kerületben vezetnek be csendrendeletet, így a 2., 6., 7. kerületekben, a 11.-ben alkoholtilalom van, ezen felül 2012-től dohányozni sem lehet majd, a Tűzrakteret bezárták.

Hogyan zabálja fel magát Budapest?

A zombivá válás első és legfontosabb okozója a Lex West Balkán, vagy bulitörvény, amiről két dolgot lehetett hallani a beszélgetés során. 1. ezzel a rendelettel mindent lehet, leginkább eszetlenül beavatkozni mindenbe 2. még mindig nagyon kellene egy jó szabályozás, de ez nem jó, sőt rossz.

A január közepi tragédia után elég gyorsan hatósági ellenőrzéseket rendeltek el, rögtön szigorították az építésügyi és tűzvédelmi szabályok betartását és szankcionálását. A Magyar Narancs cikke szerint kilenc nap alatt 690 szórakozóhelyet vizsgált meg az országban egy szuper különítmény, ami tartalmazta a katasztrófavédelmet, az adó- és vámhivatalt, a munkavédelmiseket, az ÁNTSZ-t. Voltak helyek, ahol egy hét leforgása alatt kétszer is razziáztak. Bírságoltak kisebbeket és nagyobbakat, de az egész országban csak három hely engedélyét függesztették fel. "8846 intézkedés alá vont személy közül kb. 1200 volt 18 évesnél fiatalabbb, 44 esetben kezdeményeztek szabálysértéséi eljárást" - olvasható a Narancs-cikkben. Ezek után kérdéses a razziák szerepe és haszna.

Ezután az önkormányzati államtitkár, Tállai András adta be a bulitörvény előterjesztését, majd Navracsics Tibor és Pintér Sándor miniszterek írták alá azt. Minden alkalmi vagy rendszeres zenés-táncos rendezvényt előzetes engedélyhez kötnek, amiket az adott önkormányzat jegyzője adhat meg a beadványt követő 20 napban. A jegyző 90 napra súlyos jogsértés esetén bármikor felfüggesztheti a működési engedélyt: az új, roppant szigorú és sokszor betarthatatlan szabályokat figyelve erre sokszor lehet esély.

Mi a tánc? Mi a zene?

A törvény a zenés-táncos eseményeket szabályozza, bár azt pontosan nem lehet tudni, mi a táncos, zenei esemény, mert annak számít egy táncház, egy acidparty és akár egy metálkoncert is. "Ha itt benyomnánk egy zenét, akkor azt előtte be kellene jelenteni" - mondta a példát Rényi Pál Dániel, a Magyar Narancs újságírója, aki néhány hete írt a témában cikket. Senki nem nyomott be zenét, az rossz lett volna.

A törvény nem vonatkozik a gasztro- és vallási fesztiválokra például, pedig azok is tömegrendezvények, azon is van zene, sőt tánc is. Az engedély után teljes, előzetes vizsgálat lehetséges, de a jegyző bármikor, ha szükségesnek érzi, küldhet csapatot razziázni, és egyébként is a zenés-táncos rendezvényeknek évente két alkalommal kötelezően el kell szenvedniük a razziákat.

Szakma nélkül

A kerekasztal-beszélgetést csak felszínesen követőknek szól csak látszólag a bulizásról a téma körül kialakult diskurzus, mert valójában azt a kérdést kell feltennünk, milyen lesz Budapest, és milyenek benne a budapestiek, ha ennyire szabályozzák életünket? Ráadásul a kérdésnek több szakmai jellegű alkérdése van, és ahogy ezeket megismerjük, úgy lesz egyre bonyolultabb a megoldás, és egyre bizonytalanabb a jövő: mihez kezdhetnek szórakozóhelyek környékén élők, a bulizervezők, a szórakozóhelyek és a bulizók egy olyan helyzetben, amikor a bulizás minden részletét igyekeznek élhetetlenné szabályozni. A kormány újfent gyorsan, szakmai párbeszédek nélkül írt törvénytervezetet, állítják a résztvevők, miközben a feltöltetlen ürességével és magára hagyatottságával a West Balkán a tragédia velünk élő emlékműve lett.

A Cinetripet szervező Laki László, aki a WB-eset után létrehozta sok-sok hellyel és partyszervezővel együtt az Egyesület a Kulturált és Biztonságos Szórakoztatásértet, elmondta, hogy egy pénteki napon 12 órára voltak behívva a Közigazgatási és igazságügyi minisztériumba a jogszabályokról egyeztetni, de 11 órakor már a közlöny lehozta a szabályokat. Így pedig nagyon nehéz. Úgy még inkább, hogy az elmúlt egy évben érthetetlen módon valamiért fontos intézménnyé váló, Jeszenszky Zsolt által vezetett dj-szövetség az egyik szakértő a témában, pedig Laki szerint nincs mögöttük valódi szakmai támogatás.

A razzia mint fegyver

A szintén a WB-tragédia után életre hívott Szülői riadólánc szervezet egy pár nappal ezelőtti rendezvényén a belügyminisztérium egyik államtitkára elmondta, készül olyan szabály is, ami az engedélyeket zenei műfajhoz köti. Lehet, hogy hiphophoz nem kell, de tárogatós esthez igen. Vagyis fordítva, mert a köztársasági elnök úr tárogatózik. Egyébként ezekről, hogy mit lehet és mit nem, az önkormányzatok döntenek majd egy segédkönyv alapján. Erről Bárdos Deáknak eszébe jutott, hogy a nyolcvanas években volt már ilyen, akkor az Európa kiadóval és a Kontroll Ccoporttal voltak hol fent, hol nem különböző listákon a tanácsnál. Néha a számcímeket is le kellett adni előre. "Ha ez nem változik meg, akkor itt mindennek vége, mert betarthatatlan törvények vannak, és mindenki a jegyzőkre van bízva" - mondta szkeptikusan Laki.

Vannak helyek, amiket például soha nem ellenőríznek, mondja Laki, és ezek a helyek bizonyos miniszterhez vagy politikusokhoz köthetők. Intézményesítik a korrupciót, fogalmaz pontosan Rényi, aki hozzátette, hogy a WB-tragédia utáni nagy razziasorozatban egy helyet zárattak be, kettőt függesztettek fel, pedig hogy rákészültek.

Az új szabályok szerint zenés-táncos rendezvényt már csak azok szervezhetnek, akik szereztek rendezvényszervezői végzettséget, a jegyző határozza meg, hol legyenek razziák, de bizonyos kötelezettségeik vannak, például minden helyen évente kétszer meg kell jelennie a rendőrségnek és a DJ Szövetségnek is, hogy minden rendben legyen. Kérdés, hogy ki megy úgy el bulizni, hogy állandaón ki van téve a razzia lehetőségének?

A médiában jól mutatnak a razziák, mondja Vályi, de egyébként nincs értelműk, mert a helyeket nappal is lehetne vizgálni, az eddigi eredmények alapján pedig nem túl eredményesek ezek a rajtaütések a bulizók körében, viszont rendkívól rossz üzenete van. Figyelünk mindenhol rátok, nincs szabadságotok.

A város folyamatosan változik

A várossal és az éjszakai élettel mindig voltak bajok, mondja a Shuriken néven dj-ző Vályi Gábor, azóta legalábbis, amióta kialakultak nagyvárosok, és amióta éjszaka szórakoznak az emberek. Bizonyos helyeken, legyen az Berlin, London, Párizs vagy New York, kialakulnak szórakozó negyedek.

Nem elhanyagolható nézőpont azoké, akik ezeken a helyeken élnek, nem érdekeltek az éjszakai bulizásban, mondjuk a példa szerinti nagymamák vagy kismamák, mert nekik meg a lakhelyük nyugalmához van joguk. Itt rögtön beleütközött a beszélgetés egy feloldhatatlannak látszó, erős érzelmek mentén vitázó konfliktusba. 1, akinek nem tetszik, költözzön el, mert költözik más a helyére 2, ha nem tud elköltözni, akkor el kell fogadni, hogy ilyen helyen él az ember 3, legyen a külvárosban a belváros. De ezt se a beszélgetésben végül senki nem oldja meg, a megnyugtató, mindenki legyen tekintettel a másikra megjegyzéssel zárjak ezt a részt.

A város szerekezete természetes módon alakul át, a lerobbant részek válhatnak izgalmas, lüktető hellyé, és a valamikor menőnek számító helyek pedig csendben elfelejtődnek, ahogy történt ez például a Király utcával és környékével néhány év alatt. Ez persze befolyásolja az ingatlanpiacot, a városon belüli mobilizációt, és persze ezt is képesek irányítani a politikusok mindenféle ügyesen kivetett adóval. Gauder Márk szerint "nem problémaként, hanem lehetőégként kell felismerni, hogy kialakulóban van egy nagyvárosi, belvárosi élet". De ez még nem megy, teszi hozzá, sőt a bulitörvény pont ellehetetleníti őt is, mint szórakozóhely-tulajdonost, hogy egy nagyvárosban érezze magát és a helyét.

"Így fejlődik a város" - mondja Rényi. A beszélgetés egy ponton jutott közös nevezőre: fontos lenne felfedni, milyen háttéralkuk állnak bizonyos szórakozóhelyek működése mögött.