Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMMo Jen nyerte az irodalmi Nobelt
További Kultúr cikkek
- Bukowski nem idealizál, önpusztítva szembesít a társadalom álszentségével
- Vidnyánszky Attila Cserhalmi Györgynek üzent: „Őszintén sajnállak”
- Ennek a sztorinak több mint nyolc óra elmondani a tartalmát
- Sorozat készült a Carson Coma európai turnéjáról
- Bíróság elé állították a filmrendezőt, aki állítólag gyerekszínészét zaklatta szexuálisan
A Svéd Akadémia bejelentése alapján 2012-ben Mo Jen nyerte az irodalmi Nobel-díjat. A bizottság a stockholmi bejelentésen hallucinációkkal kevert realistának nevezte Mo Jen műveit.
A kínai író Kuan Moje néven született 1955-ben egy kis kínai faluban. Művészneve, melyet első regénye írásakor választott magának, azt jelenti: nem beszél. Munkásságára nagy hatással voltak Gabriel Garcia Márquez művei, a mágikus realizmus legmeghatárózóbb kínai képviselőjnek tartják. Első könyve megírásakor azonban még nem olvasott Márquezt, és a kritikusok szerint ugyancsak Moje műveihez hasonló atmoszférát teremtő Kafkát. Mo Jen 1984-ben olvasott először ezektől az íróktól, akkor fedezte fel mennyi a rokon vonás írásaik és világlátásuk között.
Legutóbbi könyvét (Life and Death Are Wearing Me Out) állítólag 43 nap alatt írta meg. Az 500 ezer karakterbőlő álló történetet kézzel írta hagyományos kínai papírra, csak tintát használt. Red Sorghum című első regényéből 1987-ben film is készült, melyet itthon Vörös cirokmező címen mutattak be.
Mo Jen történetei szülőföldjén, a Shandong tartományban található Gaomi megyében fekvő kis faluban játszódnak, pedig az író 1976-ban végleg elköltözött a faluból, amikor behívták a hadseregbe. Már a hadseregben kezdett el írni még 1981-ben, de három évvel később már a hadsereg egyetemén tanított irodalmat és írástechnikát. Egy Hongkongban tartott beszédében azt mondta, hogy azért választotta írói álnevét, hogy mindig emlékeztesse magát arra, hogy Kínában jobb, ha nem beszél sokat az ember.
Egy vele készült interjúban azt állítja, hogy annak ellenére, hogy évtizedek óta városi ember, nagyon gyakran visszalátogat szülőföldjére. Gyerekkora egyik legmeghatározóbb élménye az éhezés, azóta is többször nyilatkozta, hogy akkoriban minden finomnak tűnt, amit csak meg tudott enni. Regényeiben ezt az éhezéssel teli világot lehet megismerni sok keserűséggel és humorral fűszerezve.
Az irodalmi Nobel-díj a legrangosabb irodalmi elismerés, és ez jár a legnagyobb pénzjutalommal is, jelenleg 8 millió norvég koronát, körülbelül 270 millió forintot ér, ami ráadásul adómentes is. Nobel végrendelete értelmében évről évre annak a bármely országból származó szerzőnek adják át, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”.
Mo Jen többször is tiltólistára került a kommunista Kínában. Egyes számítások szerint a harmadik, más számítások szerint az első kínai Nobel-díjas a díj 111 éves történetében. A bizonytalanság oka, hogy a 2000-ben díjazott Kao Hszing-csien ma már francia állampolgár, míg az 1938-ban díjazott, szintén Kínában született Pearl Buck amerikai írónő. Mo Je egyetlen könyvét sem fordították eddig még le magyarra.
A díjra esélyes volt Nádas Péter is, akinek 2005-ben megjelent Párhuzamos történetek című regényét tavaly fordították le több világnyelvre, így németre és angolra is. Tavaly Tomas Tranströmer svéd író kapta az elismerést, már akkor is felmerült a lehetséges jelöltek között Nádas, akinek sikerét idén és tavaly is jó oddsszal adták a sikerét a fogadóírodák. Idén a fogadóirodák a japán Murakami Haruki és a végül nyertes Mo Jen sikerére fizették a legkevesebbet, vagyis őket tartották a legesélyesebbeknek.