Csodálatos élmény a Gravitáció

Az első néhány perc tényleg lélegzetelállító: a képernyőt megtölti a fénylő Föld, lassan beúszik a képbe az Explorer űrsikló. Sandra Bullock és George Clooney épp a Hubble-teleszkópot szerelik, de igazából nem is ők, hanem a kamera a főszereplő. Van valami megnyugtató, már-már gyógyító nyugalom abban, ahogy Cuarón a kamerát mozgatja – ráadásul egyetlen vágás nélkül. A kritikusok szerint ez az egyetlen snitt egészen a 13. percig tart majd, mi résen leszünk!

Hol is vagyunk? Az oké, hogy az űrben, de milyen messze a Földtől? A film elején kiírják, hogy hatszáz kilométer magasan vagyunk a Föld felett, és éppen a Hubble űrtávcsövet szereli Kowalsky és Dr. Stone. Ez egyébként nagyjából tényleg így van, a Hubble 550 kilométeren kering. Hogy ezt el tudjuk helyezni: a nemzetközi űrállomás alacsonyabban, 340 kilométeren, sok más műhold pedig sokkal magasabban, 20 vagy 35 000 kilométeren van.

Ugyanazon, mint a többi ember. Például az egyikük táncolni kezd, a másik beszól neki – ilyesmi. Megtanuljuk a szereplők nevét: Matt Kowalski szerepében George Clooney, Sandra Bullockot Dr. Ryan Stone-nak hívják. Azért Ryan, mert az apja fiút szeretett volna.

Dr. Stone az előbb veszített el egy csavart a világűr mélységében. Hát ilyen a valóságban is megtörténik: néha elrepül ez-az, és ezek hosszú ideig keringenek még a Föld körül. Ezen a videón egy egész táskányi cucc úszott el az űrhajóstól. Hiába kapkodott utána, menthetetlenül elsodródik az állomástól.

Ajjaj, kezd lendületbe jönni a cselekmény (értsd: máris óriási a baj). Egyelőre tényleg egyetlen nagy kameramozdulat az egész jelenet.

Na, kb. ennyi derült ki az előzetesből, megvolt a vágás, Sandra Bullock most egyedül repül az űrben. Mindjárt kiderül, hogyan lehet innen továbblépni. Azt azért nagyon remélem, hogy a következő 80 percet nem forogja vele együtt végig a kamera, máris kezdek rosszul lenni.

Nem sok esélye van egy űrhajósnak, ha elszakad a hajójától, de azért több, mint a filmben. Minden űrsétáló űrhajóson van egy SAFER nevű dolog, amit a filmben csak Kowalsky hord. Ez egy hátizsákszerű jetpack, ami arra való, hogy ha egy űrhajós véletlenül elszakadna a hajótól, mégis vissza tudjon menni. Bővebben: erre kattintson!

A filmben Kowalsky meg Dr. Stone elveszítették a rádiókapcsolatot a Földdel, pedig a Nemzetközi Űrállomás (ISS) még működik, legalábbis semmi sem utal arra, hogy ne működne. A valóságban viszont az űrhajósok, akik egy űrsikló mellett vannak, az ISS-en keresztül kommunikálnak a Földdel. Tehát az űrhajósoknak addig mindenképpen lenne kapcsolata a földi irányítókkal, amíg az ISS is egyben van.

Fotó: Wikipedia Commons

Ennél többet viszont hiába is akarnánk megtudni a kapcsolattartás részleteiről, mert az amerikai költségvetés körüli huzavona miatt leállt a közigazgatás, és a NASA honlapja is becsukott. Szegény Dr. Stone.

Továbbra sem látszik, mit lehetne kezdeni egy olyan szereplővel, aki teljesen magatehetetlenül tátog az űrben. Talán ez a film is olyan lesz, mint a 127 óra, és Sandra Bullock saját magával folytatott párbeszédben fog karakterfejlődni?

Nem, máris vége a potenciálisan karakterfejlődést hozó jelenetnek. Úgy tűnik, azzal foglalkozunk inkább, hogy hogyan menekül meg Bullock. Újra itt van George Clooney, és egyre inkább idegesíti a bennem lévő feministát, hogy ezt a lányt folyton meg kell menteni.

Fotó: Gravity

Elég nagy gond szegény Dr. Stone-nak és Kowalskynak, hogy nem tudják hol vannak, még a GPS-ük is elromlott. Mi? Az űrben is van GPS?

Dr. Stone-ék a film szerint 600 kilométer magasan keringenek, a GPS-műholdak pedig körülbelül húszezer kilométeren. Úgy van kitalálva a GPS, hogy a Föld felszínén működjön jól, de húszezer kilométerről nézve az a párszáz kilométer már nem számít. Szóval simán működik az űrhajósoknál, sőt, a Nemzetközi Űrállomáshoz csatlakozó űrhajók is GPS-szel navigálnak oda az állomáshoz. Még sőtebb, a Holdon is akarnak építeni egy GPS-szerűséget, negyvenegy év után hátha újra arra jár majd valaki.

De az az űrszemét, ami árthat Kowalskyéknak, nem árthat a GPS-műholdaknak. 600 kilométer - vs - 20 ezer kilométer: az ISS és a Hubble sokkal alacsonyabban kering, mint a GPS műholdak, úgyhogy az az űrszemét, ami az ISS-t tönkreteheti, nekik nem tud ártani. A lényeg: semmi ok nincs rá, hogy elmenjen Sandra Bullockék GPS-e.

Megvolt a második karakterpillanat, amiben Bullock kapott egy teljesen fölösleges és üres háttértörténetet, ami annyira klisés és kiszámítható, hogy le is írom: meghalt a lánya, úgyhogy tulajdonképpen nincs is miért visszatérnie a Földre. Flashback azért szerencsére nincs.

Rossz érzés ilyet írni, de a fényképezés egyelőre teljesen kárpótol: nem is csak a puszta látványossággal, hanem azzal is, hogy milyen intelligensen látványos. Cuarón kedden azt mondta a Wirednek, hogy azt szerette volna, hogy úgy érezzük, mintha egy dokumentumfilmet látnánk, aminek baleset történik a forgatásán. Tényleg ilyen érzés.

Teljesen váratlan fordulat, és egyben az első két valódi spoiler:

1. Mégsem a puszta űrben játszódik az egész film, és
2. Sandra Bullockról lekerül az űrruha.

Ezt egy olyan beállítás követi, amit egész egyszerűen lehetetlen nem észrevenni: magzatpózba zsugorodva lebeg, még köldökzsinór is van. Sőt, bizonyos források szerint az űrállomás hengeralakú belseje valójában a szülőcsatornát szimbolizálja. Hát.

Gyönyörű képek vannak a Földről ebben a filmben. Ha esetleg Önnek még nincs jegye a Gravitációra, de szeretne szép űrfotókat nézni, ezzel a galériánkkal nem fog rosszul járni.

Mindenféle más űrkütyü fotójáért pedig ide kattintson!

Nem hiába éreztem rögtön úgy, mintha Dr. Stone az Alien-hajóra szállt volna fel. Nem, az űrállomáson tényleg nincs semmilyen élet Sandra Bullockon kívül, mégis nagyon fenyegető.

Ahhoz képest, hogy az előzetes alapján még egy- vagy kétszereplős kamaradrámára számítottunk, ez inkább menekülős thrillernek tűnik. Eddig összesen kétszer ültünk le felfedezni az űr kontextusában az emberi és a kozmikus magányt, akkor sem igazán jutottunk semmire. Leginkább az Alien és az Űrodüsszeia keresztezése nézne ki valahogy így.

Réz András tegnap azt mondta, hogy szerinte ez a film olyan, mint egy gyönyörű videojáték, amiben a fizika egészen máshogy működik, mint általában. Valószínűleg ő sem lenézően használta a szót, de külön szeretném hangsúlyozni, hogy ez az egész itt mekkora dicséret.

Ajjaj, közben megint nagy a baj, jön a kettes számú kataklizma, szintén gyönyörűen animált, fotórealisztikus, tűznélküli robbanással.

Fotó: Gravity

Űrszemétből rengeteg van, és nem csak ebben a filmben. Régi űrhajók darabjai, elhagyott csavarhúzók, használaton kívüli és felrobbantott műholdak meg ezer más cucc kering össze vissza pont abban a zónában, ahol az űrhajósok vannak. Annyira sok szemét van az űrben is, hogy egyesek szerint a számuk gyorsabban növekszik, mint ahogy csökken. Növekedni úgy tud, ha a meglévő darabok újabbakkal ütköznek, csökkenni meg úgy, ha a darabok belépnek a légkörbe, és elégnek.

Azt, amikor az űrszemét gyorsabban termelődik újra, mint ahogy csökken, Kessler szindrómának nevezik. A Gravitáció pont egy ilyen láncreakcióval indul: a felrobbantott orosz műhold darabjai újabb műholdakat meg az űrhajót és az űrállomást is eltalálják. És egyre csak több lesz a szemét.

Pedig általában nem szeretem a 3D-t.

Ismét belassultunk, viszont ez az első igazán jól működő karakterjelenet. Dr. Stone érzései végre kapcsolódnak a konkrét történethez, az pedig, ahogy szétrepülnek az arcáról a könnyek, egészen meglepő. Pontosabban az a meglepő, hogy ez a giccs valamiért működik.

Fotó: Gravity

Egy pillanatra úgy tűnik, Cuarónéknak már a hitelesség látszata sem számít. Majdnem megkapjuk a film legostobább mindfuckját, de végül van reális magyarázat. Eddig ez az egyetlen igazán kiszámíthatatlan jelenet, annyira jó, hogy nem is spoilerezem el. Itt dönti el Sandra Bullock, hogy mégis szeretne életben maradni – ez az egész szál kicsit még mindig fölösleges és klisés, de a meglepetés olyan erős, hogy még ezt is megbocsátjuk.

Az előző – tudományos szempontból – botrányos jelenet utáni sokkot kiheverve, beszéljünk inkább másról: az oxigénről, amiből ugye meglehetősen kevés van az űrben. Ha kevés oxigén van a levegőben, az nem csak eszméletvesztést okozhat, hanem fejfájástól, hányingertől és szúró érzéstől kezdve az epilepsziás rohamra hasonlító sokkot is kiválthat. De lehet olyan is, hogy a kevés oxigént belélegző ember képzelődni kezd és megváltozik a tudatállapota, vagy eufóriába kerül. Ha túl kevés az oxigén, az ember kómába esik és meghal.

A túl sok oxigéntől pedig vidám lesz az ember, ráadásul a sejtek is jobban működnek. Az Index űrállomáson még nem járt, de magasnyomású kamrában már igen, itt elég sok volt az oxigén. Kérjük nevessenek velünk együtt.

A harmadik emberi pillanatban Dr. Stone eldöntötte, hogy életben marad, azóta határozottan belevaló, és az Alien-párhuzam is teljesen nyilvánvalóvá válik. Mindenki felejtse el a Beépített Szépséget, Sandra Bullock az új Sigourney Weaver.

A filmben egy rakás űrjármű feltűnik. Kowalskyék az STS-157-es űrsikló-misszión vesznek részt, noha a valóságban már a 135-ik küldetés után leállt a program, az űrhajósok viszont a Hubble teleszkópot javították, mielőtt bajba kerültek, amit valóban javítottak már űrsiklóról. Kering még a föld felett egy Nemzetközi Űrállomás és a kínaiak is készítik a sajátjukat, ami 2020 körül lesz majd kész.

Kicsit gyanús, mivel egy űrállomás mégis tudósokkal van tele. Megkérdeztük a budapesti kínai nagykövetséget, hogy terveznek-e angol szöveget a Tiangongra. Ezt válaszolták:

注意：

由于chinaemb_hu@mfa.gov.cn的邮箱容量不够，你发送给chinaemb_hu@mfa.gov.cn并且主题为"Press Enquiry: Language Support on Board China's Planned Shenzhou Space Station"的邮件失败

A Google translate szerint ez azt jelenti, hogy betelt a postafiókjuk. Mivel csak kínaiul válaszoltak, lehet, hogy az űrállomásukra sem tesznek majd más nyelven feliratokat.

A nagy végső eseménysor egészen monumentális, ez az egyetlen része a filmnek, amikor szakítunk a minimalista, dokumentumos fényképezéssel, és gyors egymásutánban látjuk a vágásokat. Az egész furcsán ide nem illő, de a cselekmény valamennyire indokolja.

mert elfogyott a popcornunk, és mert ennyire azért mi sem élvezzük a spoilerezést.

• Űrodüsszeia: Strauss az űrben.
• Gravitáció: Country az űrben.

• Prometheus: De mivel jutunk vissza a Földre?
• Gravitáció: De mivel jutunk vissza a Földre?

• 127 óra: elképesztően hiteles, izgalmas személyiségfejlődés.
• Gravitáció: elképesztően hiteles, izgalmas űrképek.

• Alien: Badass főszereplőnő, akinek csak jót tesz, hogy kihalnak mellőle a férfiak.
• Gravitáció: Badass főszereplőnő, akinek csak jót tesz, hogy kihalnak mellőle a férfiak.

• Moon: Végre egy igazi űrfilm, amelyben tapinthatóan jelen van a világűr. A vége azért elég összecsapott.
• Gravitáció: Végre egy igazi űrfilm, amelyben tapinthatóan jelen van a világűr. Karakterek? Meh.

Búcsúzunk az olvasóktól, búcsúzunk az űrtől. Ahogy 2001-ben a MIR, az oroszok régi űrállomása is elbúcsúzott mindannyiunktól.

A stáblista végén pedig Önök is keressék meg a rendező haverját!