Szellemi terrorról szó sincs

Hamarosan kezdődik a negyedik közös filmetek forgatása Goda Kriszta rendezővel. Nagy a titkolózás a Veszettek körül. Miért?

Ez egy kommunikációs stratégia, nem az én döntésem.  A film a szélsőségek, az erőszak, a diktatúra témáját próbálja körüljárni, vagyis eggyel komolyabb hangvételű, mint amiket eddig csináltunk. De nagyon akciódús, izgalmas lesz.

Arról lehetett hallani, hogy a Magyar Gárdáról vagy egy ahhoz hasonló szervezetről fog szólni.

Ez tévedés, nem szerepel benne létező magyar szervezet, ahogy maga a történet sem egy létező magyar városban játszódik. Számunkra ez a téma sokkal univerzálisabb, mint hogy csak a hazai állapotokról szóljon a film. Egy jelenségről szeretnénk beszélni, ami nemcsak Magyarországon, hanem bárhol a világon megtörténhet. Pont ezért nem is nevezünk meg konkrét népcsoportokat sem.

A Nemzeti Filmalaptól kapott a produkció 490 millió forint gyártási támogatást. Te benne vagy a Filmalap támogatásokról döntő bizottságában. Ez nem összeférhetetlen?

Amikor elvállaltam a munkát a Filmalapnál, ez a forgatókönyv már kész volt, engem már kifizettek, a könyvet megvette a Megafilm Produkció. Azzal a feltétellel vállaltam el a filmalapos munkát, hogy van öt darab kész forgatókönyvem, amelyek tulajdonjogai már másoknál vannak, őket emiatt nem érheti hátrány. Az öt könyvből eddig kettővel pályáztak, az egyik kapott támogatást, a másik nem. De ez a helyzet joggal vet fel kérdéseket az emberekben, már csak azért is, mert rossz tapasztalataik voltak korábban. Csak annyit tudok mondani, hogy nem vettem részt a döntésben, póttag szavazott helyettem. Azért nem is pályázhattak forgatókönyv-fejlesztési pénzre, mert ott nem tudtak volna engem kihagyni a döntési folyamatból. (Divinyi Réka a Magyar Nemzeti Filmalap forgatókönyv-fejlesztési igazgatója is. – M.D.)

Mindenkinek meg lehet a véleménye erről, de Goda Kriszta eddig csak százezren felüli nézőszámú filmeket csinált, és mindig minőségi munkákat tett le az asztalra, szóval ha nem kapott volna támogatást, akkor az lenne  a furcsa. Egy másik rendező, aki szintén az én forgatókönyvemmel pályázott, például nem kapott támogatást, ami engem is eléggé megviselt, de ennek sincs köze a filmalapos munkámhoz. Nem is tudtam volna elviselni azt, hogy akár őt, akár mást, akivel eddig dolgoztam, hátrány érje miattam. Be kellett vállalni ezt a helyzetet, és igyekszem a lehető legkorrektebben kezelni.

Elégedett vagy a Filmalap eddigi munkájával?

Nagy eredményeket értünk el, végre van egy átlátható struktúra, amihez lehet alkalmazkodni. Boldog vagyok, hogy a forgatókönyv-fejlesztésre ennyire nagy hangsúly került, a filmesek egyre jobban látják ennek a hasznát, egyre jobb visszajelzéseket kapunk. Sokan idegenkedve fogadták, azt hitték, hogy a Filmalap át akarja írni a könyveiket, de rájöttek, hogy erről nincs szó. Csak elvárjuk, hogy a támogatásért cserébe kihozzák magukból a lehető legtöbbet. Ebben próbálunk segíteni, de semmiféle szellemi terrorról nincs szó.

Remélhetőleg látszódni fog a mozikban is, hogy a filmek sokkal minőségibb alapanyagból készülnek. Magyar filmek soha ennyi pénzt nem kaptak, ez is nagy eredmény. Tökéletesen átlátható, átvilágítható a rendszer, nincsenek lyukak, ahol elfolyna a pénz. De igyekszünk meghallani a kritikákat is, és ennek megfelelően alakítani a rendszert.

Könnyű Andy Vajnával dolgozni?

Ezt a rendszert ő találta ki, ő teremtette meg a háttér-finanszírozást hozzá. Elképesztő eredményeket ért el akár kormányzati, akár nemzetközi szinten. Vagyis ő abszolút kulcsfigura, de látni kell, hogy a döntőbizottság tagjait nem a baráti köréből válogatta össze. Én például korábban csak egyszer dolgoztam vele, Kovács András Bálint pedig nem ismerte egyáltalán. Nem Bólogató Jánosokat akart maga mellé választani, sokszor előfordul, hogy leszavazzuk. Korrektül tartja magát ahhoz, hogy ő egy ember a bizottságban. Azt, gondolom, sokan elismerik, hogy nem olyan filmeket támogat a Filmalap, amik a különböző prekoncepciókban elhangzottak.

Színházi dramaturgból lettél forgatókönyvíró. Mielőtt filmeket írtál, sorozatokban dolgoztál, például a Barátok köztben. Mennyire favágás napi sorozatot írni?

A Barátok közt nagy lehetőség volt számomra, még egyetemre jártam, amikor elindult. Angliából jöttek írók, mert itt senki nem tudott semmit a napi sorozat műfajáról. Kiválasztottak három fiatal magyar írót, én voltam az egyik, akiknek egy éven keresztül kurzust tartottak arról, hogy miként épül fel egy napi sorozat, mik a szabályai, milyen a dramaturgiája, milyenek a karakterek, stb. Elképesztően hasznos volt. Amikor aztán elindult a sorozat, és üzemszerűen el kellett kezdeni működtetni, az egy idő után számomra már nem volt igazán kihívás. Nem elég változatos egy alkotni vágyó embernek, hogy mindig ugyanazokkal a karakterekkel, ugyanabban a stílusban, ugyanazon szabályok szerint dolgozzon. Miután eljöttem, még egy ideig dialógusokat írtam nekik. Nagyon jó gyakorlat egy fiatal írónak, ha vissza tudja hallgatni a tévéből, hogy amit írt, az jól működik, jól hangzik-e. Csak ajánlani tudom.

Előfordul mostanában, hogy belenézel a Barátok köztbe?

Nem, szinte egyáltalán nem nézek tévét. Ha mégis, akkor inkább csak filmeket.

Pedig más tévés munkád is volt, az Éden hotel című valóságshow első évada a Viasat3-on. Nagyon vicces műsor lett, sokkal sikeresebb, mint várni lehetett.

Kolumbiában forgattak, és ha engem elvisznek három hétre Kolumbiába, akkor lényegében bármilyen meló jöhet. De azt kell hogy mondjam, hogy nagyon érdekes dramaturgiai kihívás volt. Összekeveredett a fikció és a valóság, fiktív élethelyzeteket generáltunk, de azokban valóságos emberek vettek részt, és valóságos viták, szerelmek, szövetségek alakultak ki. Engem amúgy is érdekel, hogy hogy lehet a fikciót a valósággal összemosni. Izgalmas volt például látni bizonyos szövetségeket, és kitalálni olyan helyzeteket, hogy ezek a szövetségek felbomoljanak.

De azt nem ti találtátok ki, hogy például az Ádám nevű szereplő legyen erős, irányító karakter, akire hallgatnak a többiek?

Nem, dehogy. Volt egy casting, ahol megpróbáltuk belőni, hogy ki milyen karakter lesz, de majdnem mindenkinél tévedtünk. Volt, akiről azt hittük, hogy kis csinos, de semmi több, bent lesz egy-két hétig. Aztán ő lett az egyik legerősebb karakter. Ádám az utolsó pillanatban került a képbe, nem derült ki a húsz perces castingon, hogy milyen elképesztően intelligens manipulátorrá válik.

Az első nagyjátékfilm, amin dolgoztál, a Csak szex és más semmi volt. Hogy kerültetek kapcsolatba az akkor szintén elsőfilmes Goda Kriszta rendezővel?

Valaki bemutatott minket egymásnak, elkezdtünk beszélgetni, és ezt azóta sem hagytuk abba. Barátok lettünk, és Kriszta mondta, hogy egy ideje küzd már ezzel a forgatókönyvvel, nem olvasnám-e el. Elolvastam, elég lesújtó véleményt mondtam róla. Kriszta volt az első filmes, aki nem sértődött meg a kritika hallatán, hanem azt mondta, hogy akkor dolgozzunk rajta együtt. Ez elég sokáig tartott, három évig dolgoztunk a forgatókönyvön vele és Heller Gáborral közösen.

Az emberek nagyon szerették ezt a filmet. Te viszont azt mondtad, hogy másoknak többet jelentett, mint neked.

Én is szerettem persze. Amikor megírok egy forgatókönyvet, és utána kijárok a forgatásra, akkor állandóan csak pánikolok, hogy ez az én fejemben egyáltalán nem így nézett ki, mi lesz ebből. De a Csak szexnél emlékszem, hogy amikor először láttam a kész filmet, szívet melengetőnek, szerethetőnek éreztem, ami nyilván főleg Kriszta és a stáb érdeme. Inkább arra gondoltam, hogy amikor a forgatókönyvet írtam, egyáltalán nem voltam abban az élethelyzetben, mint a hősnő. Nem voltam szingli, éppen gyereket vártam, a főszereplő minden problémáján túl voltam. Azt a sok nőt, akik viszont hasonló élethelyzetben voltak, egészen másképp érintette meg a film. Reményt kaptak, hogy lehet hinni a szerelemben, hogy néha a kókler fiúk is megjavulnak. Ezért is féltünk megírni a folytatást, mert nyilván úgy kezdődne, hogy Dóra és Tamás elválnak.

Akkor biztos nem lesz folytatása?

Nem valószínű. Felmerült, de túlléptünk ezen Krisztával. Akkor azért foglalkoztunk vele, mert a harmincas éveink elején jártunk, sok olyan barátnőnk volt, aki a párválasztás problémájával küzdött. Mostanra eltelt egy kis idő, más dolgok érdekelnek. Egy film az ötlettől a megvalósulásig legalább két-három év, nagyon izgalmas téma kell, hogy ennyi ideig foglalkozzunk vele.

A következő közös filmetek a Szabadság, szerelem volt. Ennek jóval ellentmondásosabb lett a fogadtatása.

Sokan sokat vártak ettől a filmtől, sokan pedig eleve prekoncepciókkal álltak hozzá. Az Andy Vajna-effektus akkor is működött, hogy idejön Vajna, és majd pont ő mond nekünk valamit 1956-ról, miért ő szedi össze a legtöbb pénzt egy magyar filmre, és a többi. '56 amúgy is kényes téma, szerintem ez mind benne volt a film fogadtatásában. Viszont én úgy láttam, hogy a nem szakmabeliek nagyon szerették. Édesanyámat például ezen a filmen láttam először könnyezni. De a Szabadság, szerelem, akárhogy is, egy megrendelés volt, már majdnem kész volt a forgatókönyv, amikor belecsöppentem, és Kriszta is akkor csatlakozott, amikor már szinte kezdődött a forgatás. Hatalmas élmény volt.

Herendi Gáborral kétszer is dolgoztál: a Valami Amerika 2., az első részhez hasonlóan, nagy siker lett, a Lorával viszont nem tudtak mit kezdeni a nézők.

Magyarországon mindig nehéz nem vígjátékot készíteni. Ráálltunk arra a vonalra, hogy vannak a szerzői filmek meg a vígjátékok. Valahogy a más műfajú filmek kikoptak a köztudatból. Pontosan tudtuk, hogy nem könnyű egy melodrámát eladni a közönségnek. Nem is vagyok benne teljesen biztos, hogy a magyar közönség vevő erre a műfajra. De Gábor ezt a történetet akarta elmesélni. Fontos vállalásnak tartom, ez is kell, más műfajú filmekkel is kell kísérletezni. Nekem is jól esett nem vígjátékot írni. Szerettem nagyon a Lorát, szerettem a történetét, a színészeket. A női főszereplőt, Lucia Brawley-t is, de egy kicsit mintha az ő személye levált volna a filmről. Volt valami idegensége a karakternek és ezáltal a filmnek. De nézőszámban így is elég szép sikert ért el.

A Goda Krisztával készített következő közös filmed, a Kaméleon kicsit hasonlóan járt. Pedig itt volt egy izgalmas alapsztori, egy nőket szédítő csaló története.

Azért is akasztottuk rá a szélhámosfilm kategóriát, mert a nagy műfajok közül egyikbe sem fért bele. Nem dráma, nem vígjáték, nem is kalandfilm. Kifejezetten komoly dilemma volt, hogy milyen legyen a vége, hogy legyen-e pozitív a befejezése. Meggyőződésem, hogy ha ezt választjuk, egészen más lett volna a fogadtatása. De úgy éreztük, hogy a happy end ellentétes lenne azzal, amit el akarunk mondani a filmmel a hazugság pusztító természetéről.

Nem az volt a baj, hogy egyik szereplőt sem lehetett igazán megszeretni? A Kaméleonban mindenki hazudott, csalt.

Koncepció volt, hogy bár a főhős egy szélhámos, megmutatjuk a sérülékenységét is. Ez segíti az azonosulást, mert megértjük, hogy ez a fiú valójában érzékeny és szeretethiányos, ezért veszi körül magát hazugságokkal. A forgatókönyvben nem akartuk ezt didaktikusan hangsúlyozni, ezért főleg a színészi játékra bíztuk ennek a kettősségnek az ábrázolását. Valószínűleg túl nagy terhet raktunk ezzel a főszerepet játszó Nagy Ervinre, a forgatókönyvnek jobban meg kellett volna segítenie, hogy szerethetőbbé váljon.

A filmben megerőszakolják a főhőst. Nem tartottatok attól, hogy mit szólnak ehhez a jelenethez?

De. Azon gondolkoztunk, hogy vajon itt elveszítjük-e végleg a főszereplőnket. Vajon akar-e bárki azonosulni egy férfivel, akit megerőszakolnak, ráadásul egy másik férfi teszi ezt, és még pénzt is kapott érte. Ez is egy kockázatos döntés volt, de szeretem ezt a részt, fontos pillanat volt a filmben.

Miért van olyan kevés nő a filmrendezők és a forgatókönyvírók között?

A rendezés fizikailag és lelkileg olyan megterhelő, olyan irányító szerepet kíván az embertől, ami nem feltétlenül a nők sajátja. A nők szervilisebbek, kompromisszumkészebbek, és mivel egy filmrendezőnek az akaratát mindenáron érvényesítenie kell, ez inkább férfitulajdonságokat igényel. Arról nem is beszélve, hogy egy forgatás miatt fél évig távol van a családjától, amit egy nő, ha kisgyereke van, nem nagyon tud megengedni magának. Többször felajánlották, hogy rendezzek, de nem akarom vállalni ezt az elképesztő mennyiségű munkát és feszültséget.

Hogy az írók között miért van kevesebb nő, azt nem tudom. A forgatókönyvíráshoz nagyon is szükséges a kompromisszumkészség, ami a nők sajátja, bár itt is fontos a határozottság, oldalanként hozni kell egy döntést és hinni a döntés helyességében. Ehhez önbizalom kell, ahogy ahhoz is, hogy képviseld magad. Nekem sem volt könnyű, hogy női íróként komolyan vegyenek.

Legutóbb színdarabot írtál Machiavelli egy ötszáz éves műve alapján, melyet most mutattak be az Átrium Filmszínházban A Szűz a Sóher a Mikulás és a többiek címmel. Miért pont egy ilyen régi történet izgatott?

Mert elképesztően aktuális. Arról szól, hogy van egy fiú, aki mindig minden nőt megkapott, mígnem találkozik egy férjes asszonnyal, aki visszautasítja. Nem a vonzalom hiányzik, csak éppen a nő a hűséget választja. A fiú egyrészről boldog, hogy végre talált egy erényes nőt, másrészről mindent megtesz, hogy elcsábítsa őt.

Olyan, mint a Veszedelmes viszonyok.

Igen, kicsit olyan, csak ez egy vérbő vígjáték. Egy idő után már az egész város belevonódik a fiú machinációiba és azzal szembesülünk, hogy az erény, a becsület, a tisztesség senkinek sem fontos igazán. Mindenkinek van olyan érték, főleg a pénz persze, amiért azt mondja, hogy érdemes kicsit tisztességtelennek lenni. Nagyon mai történet, mert ha kinyitsz egy újságot, biztosan olvashatsz korrupcióról, visszaélésekről. Igenis el kell azon gondolkozni, hogy van-e ára a becsületnek. A karakterek érdekesek és összetettek, a szituációk szellemesek, de mivel ez egy ötszáz évvel ezelőtti vígjáték, le kellett porolni egy kicsit. Áthelyeztük a mába, magyar karakterekkel egy magyar kisvárosba, és átírtuk az összes dialógust. A nyelvezete, a humora sokkal modernebb lett, így sokkal fogyaszthatóbb a mai közönség számára. Jó volt újra írni, bár két évvel ezelőtt azért is vállaltam el a filmalapos munkát, mert úgy éreztem, hogy kiírtam magam, és ha kapok egy új felkérést, már nem okoz igazán örömet. De ezt könnyen, két hét alatt megírtam. Úgy látszik, újra megjött az íráskedvem.