Ötven éve nyitott ablakot Nyugatra

Tudományos ismeretterjesztés főműsoridőben, részenként 20-25 perces adásidővel. Több mint 1500 adással, összesen több mint 40 ezer percnyi műsoridővel. Ma valószínűleg egy tamponreklám is népszerűbb lenne az M18-49-es korosztályban, mint a hard science, de az 1964. január 31-én indult Delta nem csak azért volt sikeres évtizedeken át, mert nem volt konkurens tévécsatorna.

A Magyar Televízió korábban is próbálkozott tudományos magazinműsorral, de azok rövid ideig sem húzták, nemhogy évtizedekig. Sokáig a Delta volt az egyetlen hírforrás Magyarországon, ahol a nyugati tudományos és technológiai fejlesztésekről is beszámoltak. Noha a tudomány alapvetően nem közönségbarát téma, a Deltát mégis 4-5 millióan nézték hetente.

Ablak a nyugati tudományra

Pedig a tudománnyal foglalkozó kommunikáció igen nehéz: optimális esetben kapcsolatot tud teremteni a laikusok és a szakértők között. (Hasonlóval foglalkozik a Popular Science is, csak nyomtatott formában.) A Delta viszont a témaválasztása miatt ablakot nyithatott a világra a Kádár-rendszer konszolidációja alatt. Sokan voltak kíváncsiak arra, hol tart a Nyugat; hiszen a többség nem láthatta a saját szemével.

A Delta sikeréhez valószínűleg az is sokat hozzátett, hogy a hatvanas években – részben a hidegháború hatására – rengeteg tudományos és technikai előrelépés történt. Már tartott az atomkor, a szárnyait bontogatta az űrkutatás, és az ajtón kopogatott a mikroprocesszor. Vagy, ahogy a műsor készítői fogalmaztak:

A Holdra szállás előtt indult és a Mars-kutatás korában is tájékoztatja a nézőket.

Ilyen témákból műsorszerkesztői tapasztalat nélkül is össze lehetett vágni húszpercnyi izgalmas anyagot. A Deltánál viszont nem ez volt a helyzet, profi stábbal dolgoztak. Az első adás szerkesztője az íróként és műfordítóként is ismert Szuhay-Havas Ervin volt. A rendező, Konrád József nevéhez fűződik a műsor arculatát meghatározó főcím. 

A hatvanas években valószínűleg nem tartottak korosztályok szerinti próbavetítést, mert akkor feltűnt volna, hogy a gyerekek frászt kapnak a Delta intrójától. A hátborzongató főcímhez Konrád válogatta össze a filmrészleteket, részben a Nagy pillanatok – nagy felfedezések című filmből, részben egy angol játékfilmből, a Scott kapitányból. A képek önmagukban nem voltak sokkolók – a deltaszárnyú repülőgépek, a csillagos égbolt, a Himalájáról készült légi felvételek vagy a Vezúv kitörése –, de a zenével együtt már igen.

Kid Baltan és Tom Dissevelt rémisztő elektronikus zenéje, a Song of the Second Moon remekül illett a műsor témájához. Az Electrosonics pszeudó alatt kiadott közös lemezükön hallható elektronikus morajlást még a szintetizátorok felfedezése előtt, pusztán analóg eszközökkel készítették. A lemezt 1957-ben, Csehszlovákiában vásárolta meg  Belohorszky Károly, a Rádió technikai rendezője. A Televíziónál sokáig nem is tudták, hogyan készült a lemez, mégis a műsor főcímdalának választották.

A városi legenda szerint a a műsorvezető Kudlik Júlia egyszer betért egy vendéglőbe, ahol egy cigányzenekar eljátszotta neki a műsor főcímdalát brácsán, cimbalmon és hegedűn. Az tény, hogy létezik egy Delta csárdás című instrumentális dal, ami nagyjából megfelel a leírásnak.

Deltaszárnyú angyal

A műsor eredetileg Tudományos figyelő néven futott volna. Az első adásba ez alcímként még bekerült, de a szerkesztők – elsősorban Szuhay-Havas nyomására – végül a kevésbé papírízű Deltánál maradtak. Ez egyszerre több dologra is utalt:

• A kor szimbóluma, az intróban is látható deltaszárnyú repülőgép a hatvanas évek csúcstechnológiájának számított; már ez is finoman jelezte, hogy a Delta egy progresszív, haladó tévéműsor, ami a tudomány jövőjével foglalkozik.
• A delta (Δ) a görög ábécé negyedik betűje, és számos tudományterületen használják. A matematikában, fizikában és informatikában például a delta a változás jele.
• A negyedik betű arra is utalt, hogy a Delta volt a Magyar Televízió negyedik tudományos műsora. (A harmadik műsor Pallas néven futott.)

Az első adást még Poór Klári és Kovács P. József vezették, őket Lénárd Judit színésznő, majd Kudlik Júlia váltotta. Kudlik 1965-től kisebb-nagyobb megszakításokkal harminc éven át volt a Delta műsorvezetője. 

A Delta 1975-ben állt át a színes adásokra - ekkor került oda rendezőként ifj. Kollányi Ágoston. Ő mesélte el egy interjúban, hogy a Delta végleges arculatát elsősorban Várhelyi Tamás alakította ki. Kollányi szerint Várhelyi szigorú, kemény kezű, de eredményes vezető volt, és bár csak forgatókönyvíróként jegyezték a stáblistán, igazából ő volt a műsor rendezője. 

Ekkor már Sós Árpád volt a vágó-rendező, Kudlik Júlia pedig a műsorvezető. Várhelyi írta Kudlik szövegeit is, 1967-től 1994-ig; mint megjegyezte, valószínűleg még a tisztítótűzben is ezt fogja csinálni. A Delta ekkor már hetente jelent meg. Külső segítséget ritkán vettek igénybe, de előfordult; az orosz témájú anyagokat például Greguss Ferenc jegyezte.

A Delta rengeteg, máshonnan átvett anyagból készült, de a bemutatott filmeket mindig újravágták és új szöveget is írtak hozzá; az átszerkesztett anyagok jobban megfeleltek a magyar nézők ízlésének.

A műsorban a szovjet fejlesztéseket alaposabban tudták bemutatni, mert a Szovjetuniótól a Televízió szinte kópiaáron tudott jól felhasználható tekercseket vásárolni. A szocialista országokban nyilván jó propagandaértéke is volt a szovjet tudományos újdonságoknak, de Kollányi szerint nem volt nyomás a szerkesztőkön, így azt, hogy mi jelenhet meg a műsorban, csupán a nyersanyagforrás korlátozta.

Hard science, hozott anyagból

A műsor igényes, mégis érthető nyelvezetét a maga idejében sokan dicsérték, de ma már rettentő mesterkéltnek hat; a szövegek néha MTI-közleményeket idézően szárazak, hiányzik belőlük az élő beszéd könnyedsége, ami jó kenőanyag lenne a fajsúlyosabb témáknak. De ez csak manapság tűnik szokatlannak, akkoriban ez volt az elfogadott és értett sajtónyelv.

A műsor szerkesztői közül többnek is volt tudományos előélete, de Kollányi szerint ez csak véletlen. Ez viszont sokat segített abban, hogy megértessék magukat a szakértőkkel, illetve közérthetően mutassanak be egy-egy folyamatot. Annak ellenére, hogy a szerkesztők sokszor nem vizsgálhatták meg testközelből a külföldi tudományos és technikai fejlesztéseket, csak hozott anyagból dolgozhattak, jó érzékkel válogatták össze a fontos témákat.

A Delta helyszíni riportjaiból lehetett értesülni a magyar tudományos fejlesztésekről, ami akkor is pozitív, ha nem mindig sikerült nyilatkozatképes szakértőt találni. Ami lényeges, hogy a Deltában a legtöbbször érthetően tudták elmagyarázni az ok-okozati összefüggéseket – például azt, hogyan működik a jereváni kardiológiai intézet telefonos szívdiagnosztikai eszköze. Emiatt a műsorban tárgyalt témák nemcsak érdekesnek tűntek, hanem érthetők is lettek. A működési mechanizmus bemutatása teszi az átlagember számára is érthetővé a tudományos folyamatot.

És a nézők láthatóan mindezt nemcsak értették, hanem fontosnak is tartották. Eleinte nem tudták, hány nézője lehet a műsornak, de az 1979-es mérések szerint a Delta nézettségaránya 60-65 százalék volt, vagyis minden héten 4-5 millióan nézték. Nem csoda, hogy a hatvanas-hetvenes évek fordulóján Delta klubok alakultak és még Delta újságot is kiadtak – ezt szintén Várhelyi szerkesztette.

Jöttek-e ötmillióan

A kilencvenes évek elejére digitálisan feljavították a Delta főcímét – megtartva az eredeti motívumokat –, de a műsoron ez már nem segített. Az évtized közepére a Delta már nem a nyugatra nyitott ablak, hanem egy, a szocializmusból visszamaradt ismeretterjesztő műsor volt, egy olyan korban, amikor komplett ismeretterjesztő csatornák futottak. Borítékolható volt a megszűnése.

Bár a műsor az ezredfordulón Delta 2000 néven ismét újraindult a szombat reggeli műsorsávban, a korábbi sikereit soha nem tudta se elérni, se meghaladni. És soha többé nem fordult elő, hogy ötmillió magyar nézett egyszerre tudományos ismeretterjesztő műsort a tévében.