Ilyen volt az utolsó nap a Közlekedési Múzeumban

Három évre bezár a Közlekedési Múzeum, ami a főváros egyik legnépszerűbb múzeuma. Rajongók ezrei próbáltak választ kapni a kérdésre, hogy mi lesz a mozdonyokkal és a repülőkkel, amíg a múzeumot átépítik, hogy eredeti formájába visszaállítsák a második világháború után csonkán maradt épültet. És bár a tárgyak csomagolása ma elkezdődött, még a múzeum munkatársai sem tudják biztosan, pontosan mi hová kerül.

Pár nappal ezelőtt vált biztossá, hogy a kiállítási darabok egy része a Bálnába megy, most úgy tudjuk, főleg az autók – már amelyik befér oda. A mozdonyok és a vonatkocsik egy része a Vasúttörténeti Parkba megy, de például azt, hogy hol állítják ki a repülőket, a motorbicikliket, vagy a múzeum egyedülálló és elképzelhetetlenül értékes modellvasút gyűjteményét, még nem tudni. (A múzeumban  és a Vasúttörténeti Parkban álló, monumentális jócskán több, mint százéves mozdonyok mindenkit lenyűgöznek, kevesen tudják azonban, hogy az összes mozdony együttvéve nem ér annyit, mint a modellgyűjtemény.)

Az utolsó nap a múzeum munkatársaival jártuk végig búcsúzóul az intézményt. Most ön is megnézheti, mik a legfontosabb darabjai, amiket könnyen lehet, hogy három évig nem fog látni.

A csonkán maradt épületet a Liget Projekt keretében három év alatt az eredeti tervek szerint állítanának helyre. A cél nem csak a második világháború előtti állapotok visszaállítása, hanem a kiállítótér megnövelése is, a múzeum ugyanis ebben az épületben nem fér el. Mint a munkatársak elmondták, a jelenlegi épület nem alkalmas a funkciója betöltésére: a hatalmas, szimpla ablakok nem nyithatók, így nyáron akár 40 fok is van bent, télen viszont még húsz sincs.

A repülők, amelyek az épületben nem férnek el, a Petőfi Csarnokban kaptak helyet, de mivel a Pecsát is teljesen lebontják, ezeknek is új helyet kell keresni, amíg meg nem épül az új múzeum. A Pecsát egyébként úgy építették meg 30 évvel ezelőtt, hogy nincs benne fűtés, éppen ezért a repülőkiállítás télre mindig be is zár, az idei szezont éppen a héten, április 17-én kezdik

Az ígéretek szerint a mintegy 8 milliárd forintba kerülő új múzeumban, 4000 négyzetméterrel nagyobb kiállítótér és két föld alatti szint várja majd a látogatókat. Felmerülhet a kérdés, hogy ennyi pénzből már miért nem kap egy teljesen új, modern épületet a Közlekedési, miért a régit akarják újra építeni? Amit ráadásul eredetileg is csak ideiglenes épületnek szántak. És futja-e majd vajon 8 milliárdból arra, hogy felújítsák azt a rengeteg járművet, ami jelenleg nincs kiállítva, és két hatalmas raktárban áll?

A múzeum autógyűjteménye egészen egyedülálló, rengeteg olyan autó van itt, amiből csak egyetlen darab található az országban. Már csak azért is, mert volt nekünk egy Csonka Jánosunk, aki megszállottan tervezte az autókat. Látható például az első levélszállító autó, amelyet a posta rendelt meg Csonkától, miután rájöttek, hogy motoros járművek fenntartása olcsóbb a lovakénál. A postaautó 1905. május 31-én indult próbaútjára, innen számítjuk a magyar autógyártás kezdetét. Sajnos az első, Magyarországon forgalomba állt autó nincs meg a múzeumnak.

Őriz a múzeum egy 1901-ben gyártott Opelt is, ami amellett, hogy gyönyörű, azért különleges, mert már jócskán betöltötte az autó a harmincadik évét, amikor a gazdája úgy gondolta, hogy európai körútra indul vele. Ez akkora szenzációnak számított, hogy még a híradó is beszámolt róla.

A legkülönlegesebb darab a Maybach DS 8 Zeppelin, ami nagyjából akkora, mint három tank. Ezt az autót nagyon sokáig nem lehetett kiállítani, mert az a legenda járta róla, hogy Horthy kapta Hitlertől ajándékba, úgyhogy a batár autót sokáig dugdosták. Ma már azonban biztosak benne a kutatók, hogy a sztori nem igaz, és az autó soha nem volt Horthyé, az eredeti tulajdonosa nem ismert, az ötvenes évek államosításai révén került a múzeumhoz. Ha eddig nem látta ezt a különleges autót, valószínűleg most három évig nem is fogja, ez ugyanis egészen biztosan nem fér be majd sehová.

Szintén különlegesség az 1948-as, páncélozott ZISZ 115-ös autó, amit a Magyar Nemzeti Bank használt 1978-ig, és számos magyar filmben is feltűnt már. Ezeket a páncélozott, luxus kocsikat a moszkvai Lihancsov Autógyár készítette, és Domonkos Csaba, a múzeum sajtósa szerint Sztálin úgy teszteltette, hogy beléjük eresztett egy sorozatot, és csak akkor vette át a kocsit, ha nem ment át a golyó a karosszérián.

Az 1928-as oldalkocsis Harley Davidsonnak is van története, Sulkowsky Zoltán és Bartha Gyula 1928 és 1936 között világkörüli útra mentek egy ilyen oldalkocsis motorral, és sikerrel is jártak, útjukról könyvet is írtak. 170 ezer kilométert tettek meg a motorral, 68 országban jártak, hatalmas hősként ünnepelték őket mindenhol. Észak-Amerikában a Harley-gyárba is ellátogattak, ott kapták ezt a motort újonnan, ami a múzeumban van kiállítva, de nem ezt használták. Az eredeti, amivel utaztak, sokáig a Sulkowsky család garázsában állt, amit 1945-ben szétraboltak, végül egy ablakos vette meg.

Balra a legrégebbi Magyarországon kiállított mozdony 1860-ból, (ez konkrétan nem járt nálunk, de ugyanilyen igen), ami még a saját kerekein gurult be a múzeumba, jobbra pedig a múzeum vasútmodell gyűjteményének néhány darabja. A modellek jóval értékesebbek, mint az eredeti darabok, ezek ugyanis a „magyar vasútgyártás génbankja”, - ahogy az egyik muzeológus fogalmazott. A modelleket 1896-ban készítették a világkiállításra, egy az öthöz arányban. Minden modell pontosan ugyanolyan, mint az eredeti, gyakorlatilag le lehetne róluk gyártani újra a mozdonyokat. Az 1:5-ös vasúti modellekből hat darabot állítanak majd ki a Bálnában.

A múzeum őrzi a legendás a 424-es mozdonyt, ami jelenleg a múzeum előtt található, ez a magyar vasút legerősebb mozdonya, a háború után azonban megjelent a Truman 411 is. A magyar vasút azért tudott viszonylag hamar újjáéledni a háború után, mert az amerikaiak folyamatosan gyártották az európai hadszíntérre a gőzmozdonyokat, amiket azonban a háború végeztével nem tudtak hazavinni, így kedvezményesen eladták őket. A MÁV 510 darabot vásárolt meg, darabonként 10 000 dollár körüli egységáron.

A magyar vasút egyébként nem sokat gyorsult az elmúlt 100 évben, ezek a mozdonyok, ha jól felfűtötték őket, ugyanúgy tudtak 120-szal menni, mint a mai mozdonyok. Vannak olyan helyek, ahová gőzmozdonnyal még gyorsabban el lehetett jutni, mint most. A múzeumi legendák szerint minden állam, így a magyar is őriz eldugva jó pár darabot a gőzmozdonyokból, ezek azok a járművek ugyanis, amelyek rendkívüli helyzet, vagy háború esetén azonnal mozgósíthatók. A gőzmozdonynak nem kell áram, nem kell benzin, csak sín.

Mi a furcsa ezen a villamoson? Igen, az hogy nincs a tetején áramszedő. A korabeli Budapesten ugyanis még sokkal jobban ügyeltek az esztétikára, mint most, ezért a villamosra alulra építették az áramszedőt, a két sín közé. Ezt budapesti modellnek is hívták annyira elterjedt volt itthon. Viszont nagyon sok baj volt vele, a havat pedig egyáltalán nem bírta, így végül Budapesten is áttértek a felső áramszedőkre.

Csonka János saját tervezésű autója, és a háttérben látható egy quadricikli, az első motoros négykerekű jármű. Ebből ez az egy van, a tulajdonosa magának és a feleségének építette, és használta is egészen a hatvanas évekig, majd a múzeumnak ajándékozta. Rögtön mellette az első magyar motoros jármű, amit Csonka János tervezett.  Egyelőre nem lehet tudni, hol és mikor lehet majd újra megnézni ezeket a darabokat, ősznél előbb biztosan nem kerülnek új helyükre a tárgyak.