Szilárda
0 °C
6 °C

Nem is tudom értelmezni azt a kifejezést, hogy liberális zenekar

03
2017.04.27. 14:24
Doncsev András jazz tanszakot végzett zongoristaként, volt újságíró, majd évekig Orbán Viktor beszédeit írta. Pár éve kinevezték a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) alelnökének, amin keresztül azon dolgozott, hogy előmozdítsa a magyar zeneipart és segítse a zenészek helyzetét. Kedden mégis leváltotta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere. A miértről és a háttérről a döntés másnapján interjúztunk.

Zenei végzettsége van, volt a Népszabadság és a Budapest Sun újságírója, Orbán Viktor szövegírója, most pedig azért ülünk itt, mert leváltották az NKA alelnöki pozíciójáról. Ezek közül melyik munkakör állt önhöz legközelebb?

Az embernek alapvetően az a legfontosabb, hogy saját magával rendben legyen. Nem vagyok már fiatal, 48 éves leszek, de úgy gondolom, hogy rendben vagyok magammal: tisztában vagyok az erősségeimmel és a gyengeségeimmel is. Ha az ember rendben van magával, akkor tud igazán értékelni más szuverén, autonóm embert, és akkor képes a valódi csapatmunkára, az együttműködésre. Aki belső konfliktusokkal küzd, szorong, az tartja a másik, egészséges látásmódú, kiegyensúlyozott embert dölyfösnek, nagyképűnek. Mondok egy példát: meghívtak a Budapest Jazz Clubba, hogy a Cseh Tamás Programról beszéljek, és előre leegyeztettük, hogy én is beszállok majd egy jam sessionre. Sokan tudták, hogy másnapra berendelt Balog Zoltán, és nem azért, hogy Kossuth-díjat adjon át. Gratuláltak, hogy ennek ellenére bevállaltam, és Sárik Péter után fel mertem menni játszani a színpadra. Természetesen soha sem fogok úgy játszani, mint Sárik Péter, mert egyszerűen jobb nálam, de nekem nem okoz gondot olyan helyen megmutatni magam, ahol nem én vagyok a legjobb. Nagyon nagy tisztelettel ismerem el a nálam jobbakat, és az NKA-s munkámat is úgy fogtam fel, hogy tehetséges művészeknek, alkotóknak akarok segíteni. Szerintem ahhoz is kell egy bizonyos beágyazottság, tudás, hogy az ember egyáltalán fel tudja mérni, mit nem tud, mihez nem ért eléggé. Úgy gondolom, ettől lesz valaki hiteles, és én a hiteles személyekben hiszek. Ezért is adok most interjút, mert nincs rejtegetnivalóm, nincsenek dugipénzeim, nincsenek titkos akcióim.

Ezt nehéz volt az NKA-n belül képviselni?

Az NKA egyáltalán nem egy konfliktusoktól mentes terület. Ez első blikkre úgy tűnhet, hogy juj, de jó, itt pénzt osztanak, ez mennyire király. Pedig alapvetően az a helyzet, hogy rengeteg ember nem kap egyáltalán pénzt, sokan nem annyi pénzt kapnak, mint amennyire számítottak, de hát ha korlátlanok lennének  a források, nem is lenne szükség a Nemzeti Kulturális Alapra. 

Rengetegszer felmerült kérdésként, hogy valóban jár-e a zenészeknek állami támogatás.

Doncsev András

Az NKA korábbi alelnöke a József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán angolból és történelemből is diplomát szerzett. Az amerikai Graceland College-ben tanult ösztöndíjjal. Hét év klasszikus zongorázást követően Binder Károlytól jazzt tanul. Újságírói szakvizsgáját a Budapesti Média Intézetben és az Amerikai Újságíró Központban szerezte meg, tanulmányai után két évig a Népszabadság külpolitikai rovatánál, majd három évig az angol nyelvű Budapest Sunnál dolgozott politikai újságíróként. 

1999-ben a Külügyminisztérium Kulturális, Tudományos és Tájékoztatási Főosztályának vezetőhelyettese lett. Később a miniszterelnöki kabinetbe hívják, ahol Orbán Viktor miniszterelnök beszédíró csapatának vezetője, illetve miniszterelnöki tanácsadó lett.

A kormányváltás után a Volt Miniszterelnök Titkárságára került, feladatai közé tartozott Orbán Viktor közszerepléseinek előkészítése. Közben civilben cégével könyv- és cédékiadással foglalkozott, volt kulturális tévéműsor producere, illetve többször felbukkant politikai elemzőként, publicistaként.

2010-ben Balatonfüred külsős, kultúráért, idegenforgalomért és nemzetközi kapcsolatokért felelős alpolgármestereként bukkant ismét fel, miközben a cégével továbbra is foglalkozott beszédírással Orbán Viktor részére.

Később kinevezték sajtófőnöknek az Emberi Erőforrások Minisztériumában, másfél évig parlamenti államtitkár, majd 2014-től Balog Zoltán kinevezi a Nemzeti Kulturális Alap alelnökének, ahonnan kedden közös megegyezéssel távozott.

Szerintem nem is az a helyes megközelítés, hogy mi jár, mi nem jár. Minden olyan esetben, amikor redisztribúció, azaz a közpénzek újraelosztása történik, akkor valakiket sérelem ér. Még azzal az egyébként jól működő és igazságos rendszerrel is, hogy az ötös lottó játékadójából származó pénzt a kultúrára fordítjuk.

Sok pénzt akar nyerni? Akkor járuljon hozzá a kultúra támogatásához!

A valódi kérdés az, hogy ez az egész mennyire válik az egész közösség javára. A Cseh Tamás Program esetében, amelyik az üres adathordozók után szedett, a közös jogkezelőktől elvont pénzekből működik, és emiatt kezdetben komoly konfliktusok és feszültségek forrása volt. Azt gondolom, hogy már tavaly mindenkinek meggyőzően megválaszoltuk a kérdést azzal, hogy az egész hazai könnyűzenét felpezsdítő program jött létre. Mindennél fontosabb volt meggyőzni a szakmát, hogy itt nem politikai alapon történnek a kifizetések, és egy hosszú távú, reményeim szerint ciklusokon átívelő építkezés kezdődött el. Ennek a következő szintje, újabb alprogramja a februárban elindított Hangszert a kézbe program, amelynek a célja a zenélés megkedveltetése a fiatalokkal.

Akkor támogatja a Balog Zoltán által felvetett ötletet is a megemelt énekórák számáról?

Én ebben más állásponton vagyok. Mindannyiunknak vannak emlékei a kötelező iskolai énekórákról, amelyeken felállít a tanár énekelni, a többiek meg közben kiröhögnek. Nem hiszek abban, hogy pusztán ennek a mindennapossá tételével jobban meg lehetne kedveltetni a zenélést, éneklést. Nem szégyen a külföldtől tanulni, ahol erre már vannak jó minták, erre szolgált még 2014-ben a felvetésem, amikor a Music Hungary konferencián az egész kérdést szóba hoztam.

Svédországban például általánosban mindenki választhat magának egy hangszert.

Ez egy jó példa, amit nyilván első körben nem tudunk megcsinálni, de ennek lett volna az első felvonása a Hangszert a kézbe program. Most már csak terv maradt, de a következő állomás az lett volna, hogy bizonyos iskolák egy pilot programban mondjuk adnak egy termet, ahová hetente egy ismert zenész elmegy órát adni, megmutatni a hangszerét, és tanítaná az érdeklődő diákokat. Ez egy interaktív szakkör lenne iskola után, ahol a gyerekek végre kezükbe foghatnak egy hangszert, játszhatnak rajta, megszerethetik a zenélést. A saját példámból tudom, hogy a jelenlegi zeneoktatás mennyire nem élménycentrikus. Hétévesen kezdtem el zongorázni, és minket úgy tanítottak, hogy egy év szolfézs, majd fél évig nem volt szabad a hangszerhez nyúlni, hanem helyette mindenféle ujjgyakorlatokat tanultunk, és utána meg csak szigorúan a kottából játszhattunk. Aztán hét év után, amikor már rendesen megtanultam zongorázni, jelentkeztem a jazz-zongorázni. Mondták nekem, hogy na, akkor most játsszál valamit magadtól, és csak pislogtam, mert világ életemben kottából zongoráztam. Sokszor ez a baj a komolyzenészekkel is, hogy kotta nélkül nem tudnak mit kezdeni a hangszerrel. Én az élményalapú zenetanulást preferálom, és nem feltétlenül cél, hogy ezerszám képezzünk profi zenészeket: aki szereti és érti a zenét, tud hangszeren játszani, annak gazdagabb a belső világa, az kreatívabb, és ez nem kérdés.

Kívülről eddig úgy tűnt, hogy a kormány nagyjából szabad kezet adott az NKA-nak, ami így zavartalanul tudott működni.

Nekem soha senki sem szólt bele eddig a munkámba, ez kétségtelen tény, és ezt nem is hagytam volna. Számunkra a Cseh Tamás Programban az volt a legnagyobb elismerés, ha akár az idős generáció, mondjuk Bródy János, vagy a fiatal zenekarok jelzik felénk, hogy jónak tartják a programjainkat és pályázatainkat, hogy szerintük a pénz jó helyre került, és sikeresek itthon és külföldön egyaránt.

Most mégis azért ülünk itt, mert kedden leváltották az NKA alelnöki pozíciójából.

A szerződésemben az szerepel, hogy az indoklás nélkül bármikor felbontható. A hivatalos közlemény szerint közös megegyezéssel távozom.

Több forrás is arról beszélt nekem, hogy nagyon megromlott a viszonya Balog Zoltán erőforrás-miniszterrel, és nem viselte túl jól, hogy az átalakítások miatt komoly problémák adódtak az NKA-nál.

A Nemzeti Kulturális Alapnál tavaly januárban volt átalakítás, teljes tisztújítás a törvénymódosításnak köszönhetően, ekkor kaptak helyet a Magyar Művészeti Akadémia delegáltjai a kollégiumokban és a bizottságban. Ez az átalakítás, amiért felelős voltam, zökkenőmentesen lezajlott. Az NKA-nak van egy kezelőszerve, az igazgatóság, egyszerűbben fogalmazva az adminisztráció, az ott dolgozóknak az a feladatuk, hogy a pénz eljusson azoknak a számlájára, akik sikeresen pályáznak, majd gondoskodjanak arról, hogy törvényesen el is számoljanak. Az igazgatóság a miniszter által alapított, független költségvetési szerv. Január elsejétől számos intézmény jogutóddal vagy jogutód nélkül megszűnt a kormány döntésének köszönhetően, és ez a kezelőszerv, az NKA Igazgatósága az Emberi Erőforrás Támogatáskezelőhöz, az Emmi egyik háttérintézményéhez – ami szintén pályázatok kezelésével foglalkozik – olvadt be. Ennek az átalakulásnak csak áttételesen van köze az alaphoz és így hozzám is, hiszen én senkinek nem vagyok a munkáltatója, a felettese.

Az alapért, az alapban folyó munkáért, a bizottsági ülésekért felelek, ezt leírja tételesen a törvény is. Viszont mégis annyiban érint, hogy ha valaki benyújt egy pályázatot, az én felelősségem, hogy a kollégiumok időben összeüljenek, és elbírálják a pályázatokat, majd meghozzák a döntést. Ezután derül ki, hogy ez a pályázó nyert mondjuk félmillió forintot valamelyik kiíráson keresztül, és ezután jön képbe az igazgatóság. Nekik kell szerződést kötni, azt kipostázni, és átutalni az összeget. Ha az igazgatóság munkájában bármiféle csúszás vagy probléma, fennakadás van, az az alapot is érinti, hiszen a pályázó minket fog megkérdezni arról, hogy ha már januárban megszületett a pályázati döntés, akkor hol is van a szerződés, és hol van a pénz. Amikor a beolvadással kapcsolatban januárban megszólaltam, akkor nem az átszervezési döntést kritizáltam, bár őszintén szólva nem értem, hogy mi értelme volt, csupán az aggodalmamat fejeztem ki a várható fennakadásokkal kapcsolatban. Ettől függetlenül nem az én kompetenciám, felelősségem, hogy mi történik az igazgatóságnál, csupán annyit kértem, hogy zavartalanul folyjon a munka, mert a kollégák az igazgatóságnál elkezdtek nagy számban felmondani az átszervezés, a bizonytalanság és a tájékoztatás hiánya miatt.

Na most, ha ezek a kollégák, a kollégiumi titkárok tucatjával mennek el az igazgatóságtól, akkor az alap munkájában is fennakadás keletkezik. Fel kell venni újakat, be kell őket tanítani, lassul a munkafolyamat, késik a pályázati adminisztráció.

Ennek a káosznak lehet az is a jele, hogy amikor NKA-s teljesítésigazolások miatt érdeklődtem, akkor nagyon kedvesen segítettek abban, hogy miként, hova, kinek küldjem el a közérdekű adatigényléseimet, majd erre a levélre a törvényileg előírt két hét után sem kaptam semmilyen reakciót?

Nyilván, hiszen erre korábban nem volt példa, bár én őszintén bízom benne, hogy ez egy hamar lezajló, átmeneti állapot csupán.

Korábban a Magyar Nemzet arról írt, hogy a lehetséges leváltásának oka az, hogy túl sok liberális zenekar kap állami támogatást, és ez komoly feszültséget okozott Balog Zoltánnal. Ennek mennyi a valóságalapja?

Ezt én akkor is elmondtam, hogy ilyen közöttünk fel sem merült, és soha ehhez hasonló visszajelzést nem kaptam nyíltan senkitől. Egyébként meg nem is tudom értelmezni azt a kifejezést, hogy liberális zenekar.

Ennek nincs értelme, ahogy a staccato államtitkárnak és az andante miniszternek sem.

Nem tudom, hogy ezt honnét vette a Magyar Nemzet, mert hozzám ilyen konkrét panasz nem érkezett soha. Januárban egyébként egy táncművészeti program, az Imre Zoltán Program bejelentésén a sajtó előtt Balog Zoltán elmondta, hogy elégedett a munkánkkal. Később ezt egy szűkebb körben is megerősítette, amihez én annyit hozzátettem, hogy az igazgatóság beolvadásával kapcsolatban gondok vannak, nem kapnak tájékoztatást, az emberek bizonytalanok, kétségbeesettek, felmondanak, ezzel kezdeni kellene valamit. Végül aztán, bár nem feladatom, én hívtam össze az igazgatóság munkatársait, hogy meghallgassam őket és próbáljam őket megnyugtatni. Majd új főigazgató került az EMET, és így immár az NKA Igazgatósága élére március elsején, akivel aztán leültünk megbeszélni minden fontosabb tervet és tudnivalót. Aztán jött a bejelentés később, hogy bizalomvesztés miatt leváltottak a pozíciómból. Csak arra tudok gondolni, hogy valószínűleg személyes probléma állhatott a háttérben, hiszen minden személyes.

Nem tart attól, hogy az utóda esetleg nem rendelkezik majd a kellő beágyazottsággal, zenei háttérrel egy ilyen pozícióhoz? Veszélyben van például a Cseh Tamás Program működése?

Szerintem ez egy rossz megközelítés. Nem könnyű az az egyensúly, hogy magadénak érezd a munkahelyed szellemiségét, azonosulj vele, majd a munkaviszonyod megszűnése után ezt el is tudd engedni. Hiába érzel magadénak egy ügyet, ha megszűnik a munkaviszonyod, ez onnantól kezdve másnak a felelőssége. Név nélkül, de futottam már bele olyanba, aki a távozása után is úgy beszélt a korábbi helyéről, feladatáról, mintha az még az övé lenne. Az utódom egy felnőtt ember, és innentől kezdve ez már az ő feladata lesz, de természetesen figyelemmel fogom kísérni mindazokat a programokat, amelyeket közösen indítottunk el, hiszen ezek nekem szívügyeim, ezt a munkát én missziónak tekintettem. Lehet, hogy az utódomnak, bárki is lesz az, más prioritásai és elképzelései lesznek az alelnöki munkával kapcsolatban, mint nekem.

Ezután vállalna még szerepet a Fidesz-kormányban?

Ilyen felajánlás nem érkezett. Mindig is úgy álltam ehhez hozzá, hogy ha tudok valamit nyújtani a képzettségemnek és tapasztalatomnak, világnézetemnek köszönhetően, akkor lehetett rám számítani. Az NKA-ban betöltött pozícióm egy csapatmunka volt, mint egy zenekarban, ahol mindenki hozzáteszi a produkcióhoz a maga részét. Azt nem tartom csapatmunkának, hogy én diktálok, ti meg csináljátok, amit mondok. Ezt falkaszellemnek hívják, és nagyon távol áll tőlem és a polgári ethosztól.

Azért az eredeti kérdést sikerült szépen megkerülni.

Nézze, ha olyan dologra kérnek fel, hogy elfogadják azt, hogy olyan vagyok, amilyen, és hitelesen hozzá tudok járulni a közös munkához, akkor persze, semmi akadálya.

Orbán Viktor volt szövegírójaként mennyire tud azonosulni a jelenlegi kormánykommunikáció stílusával? Ha most kéne Orbán Viktor helyébe képzelnie magát, akkor hasonló szövegeket írna?

Körülbelül 2006 óta nem írtam beszédeket, utána már csak leveleket, ami 2013-ban teljesen meg is szűnt, ezért azóta nem vagyok már ilyen helyzetben, tehát ezzel a kérdéssel nem is kell foglalkoznom. Amikor Orbán Viktornak dolgoztam, úgy írtam meg a szövegjavaslataimat, hogy én ott vajon mit is mondanék a helyében. Mindig kaptam egy előadáscímet, egy helyszínt, majd azzal kapcsolatban átgondoltam, hogy ott és akkor én mit mondanék ezzel kapcsolatban az emberek elé állva. Ez klasszikus bölcsész, értelmiségi hozzáállás: amit leírok, abban hiszek is. Az már Orbán Viktor döntése és felelőssége volt, hogy ő ebből mennyit használt: volt, hogy a teljes beszédet, volt, hogy semennyit. Egyébként a jelenlegi kormányzati kommunikációs stílus idegen számomra.

Hogyan értékelné az NKA alelnöki pozíciójában végzett eddigi munkáját?

Az a helyes, kellő szerénységgel megalkotott értékelés, ha nem én minősítem a saját munkámat, hanem a hír hallatán hozzám érkező reakciók alapján szűrjük le a tanulságot. Ezekből a reakciókból pedig az derül ki, hogy elégedettek voltak a munkámmal, fontosnak tartották ezt az időszakot, és egybehangzó vélemények szerint érdemben mozdult előre a zenei szakma. Ha ehhez valóban hozzájárulhattam, az éppen elég számomra.