Sára, Márió
-6 °C
2 °C

Mit keres az angyal Orbán rezidenciáján?

10762006288 HUSZ3191 (1)
2018.12.28. 15:11

Nemrég az Urbanista bemutatta a Miniszterelnökség frissen elkészült székházát a Várban, ahova január elején Orbán Viktor is beköltözik. Van azonban egy olyan részlet, amiről érdemes külön és alaposabban is beszélni: az új épületrész sarkán elhelyezett szobor. Ami ugye az eredeti látványterveken nem szerepelt, ezért mindenkit váratlanul ért a megjelenése, legalábbis aki nem volt beavatott, de ebben a projektben a nagyközönség sosem volt beavatott, mert jellemzően mindent zárt ajtók mögött intéztek egészen az átadás pillanatáig.

Szóval az épület sarkára, amit átlósan kissé levágtak, hogy jelképes fülkét alkosson, felkerült egy szobor, ami a Sátánnal viaskodó Szent Mihály arkangyalt ábrázolja. A Gonoszt jelképező sárkánnyal küzdő férfi lehetne Szent György is, de abban biztosak lehetünk, hogy ez a szobor nem Szent Györgyöt ábrázolja, ugyanis angyalszárnyai vannak. Szent György viszont emberi szent, ezért nem lehetnek szárnyai.

Eddig és továbbiakban is azt feltételezzük, hogy a megrendelőt és a szobrászt érdekelte az ikonográfia, vagyis akartak valamit tudatosan ábrázolni ennek a műfajnak a kötött szabályai szerint. Ha nem így van, akkor elnézést kérünk, és ebben az esetben minden mindegy: a szobor nem jelent semmit, csak úgy üldögél dadaista módon falon.

Az első kérdés, ami felmerülhet, hogy minek egyáltalán szobor erre a házra? Az új Szent Mihály ugyanazt a szerepet igyekszik betölteni, mint a Dunára néző, sokat bírált erkély: megpróbálja jelezni az épület funkcióváltását, igyekszik megjeleníteni az új közjogi funkciót, ami korábban itt sosem létezett. Azt is mondhatnánk, hogy hagyományt kreál a semmiből.

A Karmelita épületegyüttesen kívülről semmilyen állami jelkép nem volt eddig, ami teljesen érthető, mivel - bár a 18. század vége óta állami hivataloknak adott otthont - ez soha nem volt különösebben fontos középület. Az egykori várszínházi épületrész tetején, az oromfalon látható ugyan egy kőcímer, de ez Buda városának régi, egyesítés előtti címere, egy városkapu három toronnyal. A Várszínház ugyanis régen Buda városának színháza volt. Nem lett volna túl elegáns lecserélni ezt a régi címert egy új magyar államcímerre, helyén is maradt, de látszik, hogy a tervezők küzdöttek a problémával, mert a Várszínház feliratot eltávolították a címer alól. Helyére fémbetűkkel felírták, hogy "Karmelita", vagyis a kolostort egykor felépítő, II. József által feloszlatott szerzetesrend nevét "brandesítenék" az épületre. Ennél egyébként egyszerűbb megoldás lett volna felírni ugyanide, hogy "Miniszterelnökség".

Na de vissza Szent Mihályhoz! Kínálkozik egy közeli párhuzam erre a sarokszoborra: Pallasz Athéné szobra a Budai Városháza sarkán, a Szentháromság téren. Ez adhatta a tervezőknek az ötletet, mert ugyanúgy egy fülkében üldögél, és nagyon hatásosan üzeni meg a járókelőnek, hogy egy - most már csak egykori - városházát lát. Csakhogy a Karmelita Szent Mihálya a görög istennővel ellentétben fent áll a magasban, ezért inkább épületdíszként és utólagos rátétként hat.

Mihály arkangyal és a Sátán harcát a Jelenések könyve írja le (12:7-10):

"Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek."

Nagyon kedvelt motívuma lett ez évszázadokon át a keresztény művészetnek, hiszen plasztikusan jeleníti meg a Jó és a Rossz küzdelmét. Éppen ezért erősen kötött hagyományai is vannak az ábrázolásnak. Az angyal általában a földön fetrengő sárkányra (esetleg másfajta csúnya pokolfajzatra) tapos, és karddal vagy keresztben végződő lándzsával szúrja le. A kard sokszor lángoló, és előfordul, hogy az angyal pajzsot is tart a kezében - de mindig csatajelenetet látunk, amiből a Jó kerül ki győztesen. Mihályt sárkány nélkül, vagy a már legyőzött állaton taposva szívesen ábrázolták címertartóként is, ilyenkor nem csatázik, hanem nyugodtan álldogál.

A Miniszterelnökség szobra ezzel szemben furán keveri a két ábrázolásmódot: ott van ugyan a lába alatt a sárkány, alulról kapdos a karmos mancsával felfelé, de az angyal rá se hederít, egyik kezében egy magyar államcímeres pajzsot tart, a másikban keresztet, méltóságteljesen elnéz a távolba. A szobor egyrészt azt üzeni, hogy ez itt a keresztény magyar államiság székhelye (kereszt, országcímer), másrészt viszont nem látszik, mivel akarja ez a szent a fenekedő gonoszt távol tartani. Elég hegyes annak a keresztnek a vége? Nem látjuk, mert fel sem emeli. Vagy mindjárt fogja a címeres pajzsot, és azzal veri agyon a ronda hüllőt? Kicsit naturalista megoldás, de végülis lehetséges. Mindenesetre egyelőre nem reagál.

Megtehette volna a szobrász, hogy sárkány nélkül rakja fel a házra az angyalt, a keresztet és a címert - egyszerűbb szimbolika lett volna. Így sárkánnyal együtt viszont arra is gondolhatunk, hogy a "Magyarország a keresztény Európa védőpajzsa" eszmét látjuk megjelenni a házon. Ez megfelelne a kormány retorikájának, ami a migráció elleni küzdelmet előszeretettel állítja párhuzamba az egykori törökellenes harcokkal.

Adható azonban egy ennél általánosabb értelmezés is, mert a sárkánnyal viaskodó férfi (szárnyak nélkül) a modern kori emlékműszobrászatban szívesen alkalmazott elem. A két legfontosabb példa, ami eszünkbe juthat, a Nemzeti vértanúk emlékműve az Országháznál, amit éppen most készül visszaállítani a kormány az éjszaka elbontott Nagy Imre-szobor helyére, és Raoul Wallenberg emlékműve (más néven a Kígyóölő) a Szent István parkban. Ezek egyébként gyakorlatilag egyidősek voltak, az előbbinél a hüllő a bolsevizmust, a másiknál a nácizmust jelképezi. Ebben az esetben a Miniszterelnökség szobra valami olyasmit akarhat üzenni, hogy a keresztény magyar állam (ez fix pont, Orbán a választási győzelem után régi vágású kereszténydemokráciaként definiálta a rendszerét) minden totalitárius ideológiával szembeszáll. (Majd egyszer, ha megmozdul.)

Akárhogy is, annyi kijelenthető, hogy a szobor szándéka szerint megjelenít valamit abból, ahogy a mostani kormány láttatni akarja önmagát és az országot. A kérdés már csak az, hogy mihez kezd ezzel majd egy másik kormányzat, ami ezeket a definíciókat nem fogadja el, és a szobor historizálását idegennek érezheti. Ez a dilemma az egész Karmelitával kapcsolatban felmerül. 

(Borítókép: Huszti István / Index)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!