Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMBékavér és Esküvée
A zalai borok rosszak – ez egy régi alaptézis. A zalai borvidék enyhén szólva nem tartozik a híres magyar borvidékek közé, amikor egy zalai borkedvelőt (Bődey Janó) és két borkereskedőt összezártunk két órára, hogy a zalai borokról beszéljünk és kóstoljunk, a nyitó kérdésre (Tudsz mondani jó zalai bort vagy borászt?) hárman együtt négy-öt nevet tudtak összeszedni. Tizenkét üveg zalai bor megkóstolása után azért néhány névvel tudtuk szélesíteni a kört. Mi Vidékünk borkóstolás.
A Szondi utcai Borfalu borkereskedés két munkatársát, Kürthy Andrást és Földvári Attilát kértük meg, mondjanak véleményt kollégájuktól, egy zalai borkereskedőtől szerzett és általa ajánlott tizenkét zalai palackról. (Igen, jól látja, annyira nekiestek, hogy fotózni csak az első nyitás után jutott eszünkbe.)
Alkalmi ítészeink elöljáróban annyit elmondtak, hogy Zala elsősorban a fehér borban van otthon, a vöröshöz kellő sok napfény és meleg nem a megye sajátja, ráadásul a terület földrajzi tagoltsága, az egymástól távol eső termőterületek is megnehezítik, hogy egységes borvidék képe rajzolódjon ki. A Borfaluban ez az egyetlen borvidék, ahonnan nem tartanak borokat, erre szokás mondani, innen szép nyerni.
Egy 2017-es rozéval (Kányavári Pincészet, Pirkadat) kezdtünk, szakértőink gyorsan lenyugtatnak minket, hogy nem kell feltétlenül mindig a legfrissebb rozét inni. Korosnak kóstolás után sem mondják a bort, ami a kevés maradékcukor ellenére még belefért a száraz kategóriába, minimális tannin, kis kesernye, de elégedettség van. Egy cuvée-vel folytatjuk (László Pincészet, Csicsergő), ami „kicsit nehézkes, a szerkezet elbillen az alkohol miatt”. A fanyarsága a szakértők szerint olaszrizlingre utalhat, de a címke csak vegyes ültetvényt mond, abban akár olaszrizling is lehetett. A László Pincészet Valentinjától, pontosabban az illatától elájult mindenki. „Mintha a piacon valamilyen frissen szedett muskotályszőlőbe szagolnánk.” Sajnos savtalanság követte, amitől „üdítős, traubiszódás” lett a hatás. Viszont egy nagyon tiszta borral álltunk szemben.
A 2017-es Kányavári Üstökös nagyon ízlett a borértőknek. Hogy olaszrizlingből van, mégis inkább rajnai rizlinges jegyek vezetik,annak Kürthy András nagyon megörült. „Ez nekem egy nagy plusz, mert sokkal jobban szeretem a rajnait, mint az olaszt. Az egy nagy köztévedés, hogy a rajnainak meg az olaszrizlingnek köze lenne egymáshoz, pedig genetikailag nulla a kapcsolat és tulajdonságaikban is nagyon távol vannak egymástól: a rajnai karakteres, elég intenzív szőlő, az olaszrizling alacsony savban, ízre neutrális.” Egy olaszrizling és piros tramini keresztezéssel folytattuk (Bezerics, Pátria, 2015). „A piros tramini nem csak nálunk, még külföldön is ritkaság. Ez a bor illatra fáradt, oxidált, reszelt almás, és itt sem volt őrületes a sav” – mondták felkért szakértőink.
A 2012-es Bezerics Birtokbornál felszisszentek: „ilyen idős száraz fehérbort még Tokajból is ritkán kóstolunk”. A pátria, furmint, hárslevelű hármas mégis meglepte őket: zamatos déligyümölcs-érzet, érettség és sav kellő mennyiségben voltak a jellemzői a bornak, korára csak egy halvány petrolos jegy utalt. „Ez egy egész komoly bor, meglepetés.” Kürthy András elmondta, a Bussay Esküvée volt az egyik bor, amit nem csak ő, de sokan a környezetéből ismertek, még olyanok is, akinek kevés közük volt a borkultúrához. A már elhunyt borász által adott vicces fantázianév bevált, megjegyezték az emberek, és az esküvői marketing is működött vele. Az olasz és rajnai rizling házasításából készült 2015-ös bor kinyitásakor „animális illatot” éreztek a kóstolók, amihez „perverzen társult a rajnai virágos illata”. Nem volt kirobbanó siker.
A Pannon Egyetem egyik, 2015-os bora olaszrizling és tramini keresztezéséből nemesített rozália szőlőből készült. „Iszonyatosan palackbukés az elején, de aztán illatban ánizs meg kandírozott gyümölcsök jönnek, és egy kis mézesség. „Picit több savat kaptam, mint amire a keresztezett fajták alapján számítottam, az illata után meglepően könnyed a bor” – jellemezte Földvári Attila. Az egyetemi pincészettől kóstolt másik bor alapanyaga juhfark és irsai olivér keresztezéséből született, amitől borkritikusaink dobtak egy hátast, és kétkedésüket igazolta is a bor. „Érett a színe, de az érettség el is viszi az ízét, már képtelenség megítélni, melyik fajtára hasonlít jobban. Juhfarkhoz talán közelebb van, de azért is, mert az irsait frissen ismerjük.” A 2015-ös Bussay szürkebarát az első rendesebben hordós bor, de „a savai lehetnének élénkebbek. Gazdag, minőségi bor, nekünk erős a fa, de ez ízlés kérdése.”
Jöttek a vörösök
Dóka Éva 2015-ös Pabotája (cabernet franc, merlot, pinot noir) nem váltott ki nagy sikert. „Nem túl érett, sok zöld jegy van benne. Valószínű, hogy könnyed ivó vörösbornak találták ki, de a tannin ehhez képest sok. Kicsit szerteszét áll ez a bor, de tiszta.” A borkereskedők imádták a Békavér elnevezést a László pincészet 2015-ös boránál. „Mély illat, mély rubinszín, őszibarackos íz. Lenne olyan, akinek sok ez az illó, de nekünk belefért.”
A kereskedők választottak legjobb ötöt is, talán tartanak is belőle a jövőben, íme a nyertes borok és az indoklásaik:
Kányavári Rosé, 2017
Rozénak egy tartalmasabb dolog, sokkal borszerűbb, mint az átlag magyar rozék. Ennyi. Mit lehet még mondani egy rozéról? És kiállta az idő próbáját.
Kányavári Üstökös, 2017
Olaszrizling van a címkén, ami engem eleve sokszor elkedvetlenít, de közben lett egy rajnai rizlinges borunk, ami sokkal jobb. Kellemes, jól iható bor, amit szívesen elővennék otthon este. Könnyed, tiszta.
Bezerics Birtokbor, 2012
Nagy meglepetés volt, hogy egy 2012-es fehér bor tud ilyet. Nem volt oxidált, koros volt, de nem oxidált. Tartalmas bor, illatban gazdag, ritka az ilyen meglepetés. Még él, pedig 2012-es fehér bor.
Békavér, László Pincészet, 2015
Talán a legnagyobb meglepetés, nem számítottunk ilyen jó vörösborra Zalából. Jó egyensúlyú bor, jó gyümölcsei vannak, kis extra az őszibarackos aromával.
Bussay Pinot gris, 2015
Érződik a komoly alapanyag, igaz, a szerkezet már nincs annyira a helyén, a hordó is sok, az alkohol is, az egyensúly arra billen. De sokan keresik az ilyen bort.
(Borítókép: Bődey János / Index.)