Akartam volna írni a legfontosabb színházi fesztiválról

Csütörtök óta zajlik a 19. Pécsi Országos Színházi Találkozó, a POSZT, a színházi szakma legfontosabb fesztiválja, ünnepe, szemléje, mindene – legalábbis elvileg. Épp ezért minden évben írunk róla, de most már egyszerűen nincs mit. Mert hát mit lehet arról írni, hogy

Három éve azt írtuk, a 2012-es, nyíltan politikai alapú hatalomátvétel éveken át mocskos háttéralkukhoz és adok-kapokhoz vezetett, aztán amikor ez véletlenül nyilvánosságra került, lett egy kisebb botrány, ezért gyorsan felállítottak egy új vezetést, hogy formát adjanak az egyet ide, egyet oda elvnek, és persze a kormányhoz legközelebb álló jelöltek nyerték a pályázatot.

Egy évre rá aztán kiderült, hogy az új vezetésnek semmilyen alapvető koncepciója nincs a kiegyensúlyozottság hamis látszatán kívül, ami valójában csaknem a teljes szakma kiábrándító beletörődésével kísért abszolút kockázatmentességet és kommersz szórakoztatást jelent, így a kortárs színházi útkeresés helyett csak érdektelenség maradt.

Tavaly azt írtuk, már azt se lehet mondani, hogy a politika vagy akármi más tényező tehetne arról, hogy a POSZT végképp semmilyenné és súlytalanná vált, mert az évad előadásai se nagyon akarnak arról a korról, azokról a jelenségekről beszélni, amelyben és amelyek között élünk, így nem csoda, hogy a fesztivál is csak magas vagy nem annyira magas szakmai színvonalon elővezetett előadások egymásutánját jelenti, és semmi többet. És hát az se érdemelt szót a fesztiválon senki szerint, hogy pár héttel korábban nyíltan politikai okból még kitiltották a városból Alföldi Róbert egy másik előadását.

És mostanra ez a helyzet bebetonozódott. A szakmai programok teljesen eltűntek, már kizárólag csak közönségtalálkozók vannak, a „kisember találkozik a nagy művésszel” hierarchiájában, de hát hogy is lennének olyan programok, amelyeken egyenrangú partnerek vesznek részt, ha a nézőkön és a művészeken kívül ma már nem nagyon jár senki a POSZT-ra: a színházi újságírók, a szakma fel nem lépő tagjainak jelenléte az elmúlt években megtizedelődött. Nincs is miért itt lenni azon túl, hogy az ember megnézhet olyan előadásokat a színházi évadból, amelyeket esetleg nem látott; itt már fel sem merül, hogy az úgynevezett legfontosabb színházi fesztiválon bármilyen formában is szóba kerüljön mondjuk a mindent átrendező tao-törvénymódosítás, hogy csak a leginkább evidens példát említsük, hiszen nincsenek olyan szakmai események, amelyeken bármi is felmerülne. (Pontosabban egy darab kerekasztal-beszélgetés lesz a tíz nap alatt.)

Gyakorlatilag nincs már OFF-program, alig van más a versenyprogramon a kőszínházi előadások egymásutánján kívül. Helyette az van, amit tíz éve, amikor egész nap egyik előadásról kellett átrohanni a másikra, nem gondolt volna senki: az ember unatkozik napközben, mert nincsenek előadások, amelyeket meg lehetne nézni, de ha akad is más a versenyprogramon kívül, az egy időben van azzal. Nincs semmi, ami kiemelné a POSZT-ot az akármilyen színházi szemlék közül, és már szándék sincs arra, hogy kiemeljék. Szűcs Gábor, a POSZT produkciós igazgatója az interjúiban azt magyarázza, hogy meg kell értenünk, itt bizony komoly költségvetési kérdésekről is szó van – mintha az első tizenvalahány évben nem lett volna –, és hogy a hangulatváltozásnak (illetve -hiánynak) bizonyára az az oka, hogy sok szakmabeli már nyáron is dolgozik, nem ér rá fesztiválozgatni.

Egyvalamit sikerült megőrizni a „régi szép időkből”: hogy a versenyprogram semmi mást nem tükröz, mint egy, két vagy több színházkedvelő ember privát ízlését, és ennek az egy, két vagy több embernek semmiképp sem szabad színikritikusnak lennie, elvégre a színikritikusnak az a munkája, hogy tíz-húsz-harminc-negyven év tapasztalata és évi több száz előadás alapján kövesse, hol tart ma a színház, és valamiért nagyon rossz lenne, ha ez a tudás beépülne a POSZT versenyprogramjába. És valamiért nagyon rossz lenne az is, ha az esztétikai rétegen túl is gondolna bárki bármit erről a fesztiválról: az uralkodó vélemény szerint csak azt szabad vizsgálni, hogy egy előadás jó-e vagy sem a maga kategóriáján belül, de azt például már nem, hogy az adott előadás esetleg elkészülhetett volna-e pontosan ugyanígy mondjuk 20 évvel ezelőtt is, vagy netán leszűrhető belőle az idei évszám.

Idén adták át először a Halász Péter-díjat, amely – szörnyű, de igaz – nem az esztétikai értelemben véve legjobb előadást kereste, hanem azt, amelyik felforgat, vitát ingerel, újat keres. A következő előadások kaptak jelölést a díjra:

• egy, amely a nézőkkel aktívan kommunikálva, személyesen is megszólítva őket arról gondolkodott, lehet-e egyenlőségről beszélni Erdélyben románok és magyarok együttélése kapcsán;
• egy, amely különös színházi nyelvet használva szembesítette a nézőit rengeteg idézőjel között a romákkal kapcsolatos pozitív és negatív sztereotípiákkal;
• egy lakásszínházi előadás, amely arról gondolkodott, hogyan tud alkotni egy táncművész, ha gyereke születik, mennyiben tud az anyaság és a teljes jogú művészlét megférni egymással;
• egy, amelyben egy színház a saját közönségétől kért történeteket, és kérte fel magukat a nézőket, hogy mondják is el azokat;
• egy, amelyben az író maga mondta el a művét, folyamatos interakcióban a nézőkkel;
• és egy, amely az ügynökmúltat tárgyalta.

A POSZT versenyprogramjába nemhogy olyan előadás nem fért be, amely bármilyen módon szakítana a klasszikus színházi felállással, de még csak a független színtér sem képviselteti magát egyetlen, akármilyen konzervatív előadással sem. (És nem, mindez nem esztétikai ítélet: természetesen a legkonzervatívabb előadás is lehet jó és értékes.)

Üzembiztos működés kell ide és profit, és nem kell bolygatni senkit. Ki tudja, miért – a hivatalos kommunikáció szerint csakis a jegyeladások miatt – nincs itt az az előadás sem, amelyikben felvillan Orbán Viktor arca, hiába volt eredetileg meghívva.

Nincs itt semmi látnivaló, csak néhány előadás, ahogy év közben is, este héttől tízig.

(Borítókép: POSZT felirat Széchenyi téren a Pécsi Országos Színházi Találkozó (POSZT) megnyitójának napján Színházban 2019. június 6-án. Fotó: Sóki Tamás / MTI)