Az író, aki véletlenül lett író

Véletlenül lettem író. Rockoperát akartam írni, azon szórakoztam, milyen jó lenne ezt „Rejtői” stílusban megvalósítani, de kiderült, ezt csak én gondoltam így. Mindenesetre a librettóhoz írtam egy történetet, majd a sors összesodort egy szerkesztővel, akivel azóta is együtt dolgozom. Feltuningoltuk a kéziratot, így megszületett az első regényem.

Lejártam az Írószövetségbe, ott sok emberrel megismerkedtem. Így a regényt nem a kiadóknak, hanem közvetlenül a szerkesztőknek küldtem. Nem jelent meg. Extra pofára esés volt, az ég egy adta világon senkit sem érdekelt.

Minden kiadónak megvan a maga portfóliója, a jobbak pedig fölépítik saját közönségüket, őket akarják kiszolgálni. Így annak az esélye, hogy ülsz a szobában, és éppen olyan könyvet írsz, ami ebbe az elképzelésbe passzol, meglehetősen alacsony. Egyenlő a nullával.

Elmentem az egyik kiadó szervezett előadására, ahol kiderült, hogy gyerekeknek szóló detektív regényt szeretnének kiadni.

Megkérdeztem a kiadó vezetőit, hogy mit szólnának ahhoz, ha ennek nekiülnék. Egy héten belül átküldtem az első három fejezetet, és jött a válasz, hogy rendben van, várják a többit is. Hat hét sem telt el az első karakterek leütésétől, a könyv a boltokba került. Majd fél évenként jöttek az újabb részek. Így lettem gyerekkönyv-szerző.

Ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy vannak gyerekeim. Pont akkor, pont ott ezt kellett írni, és belejöttem. Valamiért bírnak a gyerekek, én pedig bele tudom magamat képzelni az ő kis világukba.

Úgy gondolom, egy író nem tud csupán könyvírásból megélni.

A könyvkiadás pedig egy vállalkozás, ami egy egész csapat munkája. Egy olyan csapaté, ahol a leginkább pótolható szereplő az író. Íróból sok van, a helyére bármikor találnak mást.

Egy író olyan, mint egy zenész; addig, amíg nem híres, nem keres pénzt. Ha megír egy könyvet, maximum előleget kap a későbbi royaltyból. A könyvkiadás összes többi szereplője, folyamatosan és menet közben is keres. Az író csak akkor kap pénzt, ha az adott anyag sikeres és befutott.

Egy író egyben vállalkozó is. Egy asztalos sem a műhelyben farigcsál egész nap, megrendelést vesz fel, áruért megy, felmér, kiszállít, beépít, számláz, fotót és ajánlatot küld, garanciálisan javít stb.

Lehet, nem is lenne ideális, ha egész nap csak ülnék és ütném a klaviatúrát. Talán éppen az a valóság veszne el az írásaimból, amit rögzíteni szeretnék. Ettől még használhatatlanná darálja az ember napját, ha energia nagy részét árajánlat készítésre, számlázásra, könyvcsomagolásra, szinopszis írásra, pályázat leadásra, meg ehhez hasonlókra kell fordítani.

A könyveladás összetett munka, sokkal több idő telik el vele, mint a könyv megírásával. A könyvnek blogturnét kell szervezni, cikkeket, ajánlókat kell írni, vagy interjúkra válaszolni és ez többnyire, mind az író dolga.

Készítek videókat a YouTube-ra és a Facebookra is. Ezek egyrészt az olvasást népszerűsítik, másrészt folyamatos kapcsolatot biztosítanak azokhoz a gyerekekhez, felnőttekhez, akik olvastak tőlem, vagy akikkel már találkoztam.

Nagyon sok gyerekkel találkoztam. Járom az országot, előadásokat tartok az olvasásról, a tanulásról, az írásról. Az elmúlt években több mint húszezer gyerek előtt szerepeltem, közel hétszáz előadáson.

Aki állt már színpadon, aki beszélt nagyobb társaság előtt, csak az tudhatja, mennyi energiát és mennyi szeretetet kap ilyenkor.

Saját webáruházam van, és ha onnan vásárolnak könyvet, akkor a kiskereskedelmi árrés is az enyém. Vagyis a szerzőé. Ez sokat segíthet az írón úgy, hogy az a kiadónak is megfelel. Számszerűsítve, általában 50 százalék kedvezménnyel veheted meg a saját könyvedet a kiadótól, és ugyanúgy megkapod a 6-8 százalék jogdíjat. Ez jó üzlet, ha van rá időd, és fenn tudsz tartani egy webáruházat.

Bár mindez sok munkának tűnik, van összehasonlítási alapom.

Voltam én már sok minden. Katonától az asztalosig, őrtől az eladóig, de még mindig ez a legjobb meló mind közül. 

(Borítókép: Kovács Attila)