Beethoven zenéje vigaszt jelent ezekben a szörnyű időkben.
Köszönjük, hogy velünk töltötték ezt a napot. Velünk és Beethovennel. A Concerto Budapest zenekarral és vendégeikkel.
Beethoven zenéje vigaszt jelent ezekben a szörnyű időkben.
Ezekkel a szavakkal ajánlotta a közönség figyelmébe a Beethoven-napot és három koncertjét Keller András karmester, hegedűművész és a Concerto Budapest művészeti vezetője.
Ezekkel a szavakkal búcsúzunk mi is, vigyázzanak magukra, vigyázzunk egymásra!
A Concerto Budapest tiszteletbeli elnöke Kurtág György, főigazgatója Dr. Edvi Péter, nemzetközi stratégiai és filmes/média főnöke Szabó Stein Imre, aki egyben a mai Beethoven-nap élő közvetítéseinek vezető rendezője.
Keller András, a Concerto Budapest művészeti vezetője:
Úgy gondolom, hogy kialakult a zenekar saját hangzása és játékstílusa. Tizenhárom év műhelymunkája során gyakorlatilag újratanultuk a teljes repertoárt, amelyet nagymértékben kiszélesítettünk. Haydn Londoni szimfóniáival kezdtük, Mozart valamennyi zongoraversenyével folytattuk, melyet Beethoven és Schubert összes szimfóniája követett. Így jutottunk a nagy romantikus repertoárhoz és egészen korunk zenéjéig. Meggyőződésem ugyanis, hogy a klasszikus stílus ismeretével lehet magas nívón játszani a későbbi korok zenéit is.
A finomságok jobban kijönnek kamarazenélés és zongorázás közben, de ez a változat jóval elementárisabb a vonószenekarral.
Ha már Nagy fúga, sokkoló befejezés a végére.
A világhírű Keller András Liszt Ferenc-díjas hegedűművész 2007 óta a zenekar művészeti vezetője és első karmestere. Ő a Keller Vonósnégyes alapítója, a Guildhall School of Music hegedűprofesszora, és több mint 70 nemzetközi díj kitüntetettje.
Ő a Beethoven-nap egyik szíve-lelke, a koncerteken többféle szerepkörben is feltűnt.
Keller András hétéves korában kezdett hegedülni, tizennégy éves korában került a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Kovács Dénes, Rados Ferenc és Kurtág György, valamint Salzburgban Végh Sándor volt a tanára.
Beethoven rendre utasította a császárt, öntörvényű ember volt, tudta, mit akar. Stravinsky mondta a Nagy fúgáról, hogy ez a zene örökké kortárs marad
– mondta az Indexnek Berecz Mihály, zongoraművész.
Ma este már kétszer hallottuk a kései Beethoven-remeket. De még nincs vége a koncertnek.
Az eredeti vonósnégyes változat és a négykezes átirat után következik a Concerto Budapest vonószenekara.
Balázs János Liszt Ferenc-díjas és Kossuth-díjas zongoraművész a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zongoratanszékének adjunktusa, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja. Példaképe Cziffra György, ezért talán nem meglepő, hogy a Cziffra Központ tanácsadó testületének elnöke is.
Lényegében az egyik legbonyolultabb zenei műforma. Nem összekeverendő az építőiparban használatos tömítőanyaggal, amit ráadásul rövid u-val írunk.
Amikor az emberiség rájött, hogy nem csak zene létrehozására képes, hanem több ember egyszerre több szólamot is meg tud szólaltatni, jó esetben valamiféle harmóniában, jött az újabb találmány: mi lenne, ha ugyanazt a zenei témát használnák, de nem egészen egyszerre ugyanazt, ráadásul úgy, hogy amikor megszólalnak, a fül számára kellemesen össze is csengjenek.
Így jött létre a kánon, amit az iskolából mindenki jól ismer. Tulajdonképpen ez az a dalocska, ami igazából egyszólamú, de ha több szólam is rendelkezésre áll, akkor előadható úgy is, hogy a szólamok egymás után lépnek be, soronként. Tehát amikor az első szólam felvezeti az első sort, és rátér a másodikra, akkor kezdi az első sort a második szólam, és így tovább. A végén jópofa összhangzás kerekedik ki belőle, és mindenki, aki részt vesz benne, meglehetősen vidám állapotba kerül már csak attól is, hogy nem rontotta el, és sikerült beégés nélkül végignyomnia.
A fúga is hasonló (az olasz eredeti elnevezés is arra utal, hogy kergetik egymást a szólamok), annyi különbséggel, hogy itt nincsenek hasonló szólamok, mint a kánonnál (ami tulajdonképpen egyszólamú, csak lehet többszólamúsítani), mindegyik elég jelentősen eltér a többitől, viszont itt erős főszabály, hogy az úgynevezett témának mindig meg kell szólalnia valamelyik szólamban. Természetesen nem ugyanabban a hangnemben, hanem egy úgynevezett rokon hangnemben. Ennek az az értelme, hogy amikor egyszerre megszólal a sok szólam (valamelyikben a téma), szépen hangozzanak együtt.
Tényleg nagyon bonyolult. Érdemes a fentiek ismeretében végighallgatni a legismertebb fúgát, Johann Sebastian Bach d-moll hangnemben írott, toccatával egybefűzött remekét.
Merthogy ilyen is van a Nagy fúgából.
A hangok lehetnek azonosak, de a vonószenekari eredeti után egészen más hangzás, egészen más koncepció.
A pódiumon Balázs János és Berecz Mihály.
Hamarosan azt is megtudhatja, hogy mi az a fúga.
Beethoven a Nagy fúgával messze meghaladta korát. A zenemű kicsit olyan, mint egy schönbergi finomhangolás.
A Nagy fúga eredetileg az op. 130 kései B-Dúr vonósnégyes utolsó tétele lett volna, ám a kiadó úgy találta, hogy a darab eladása szempontjából jobb volna egy könnyedebb befejezés. A Nagy fúga végül különálló Beethoven-műként, op. 133 szám alatt jelent meg 1827-ben, a zeneszerző halálának évében.
A Nagy fúga első változatát, jelesül az eredetit a Hungarian Quartet adja elő, vagyis Keller András hegedűn, Pilz János hegedűn, Homoki Gábor brácsán és Fenyő László csellón.
A darab, mielőtt önálló útra tért, a kései B-dúr vonósnégyes utolsó tételének készült. Aztán levált róla, mert bár alig alig haladja meg a negyedórás időkeretet, önmagában is elég nagyívű.
(Concerto Budapest vonósai, vezényel Keller András)
(Berecz Mihály és Balázs János zongora)
Hungarian Quartet (Keller András hegedű, Pilz János hegedű, Homoki Gábor brácsa, Fenyő László cselló)
Jön a Nagy fúga háromféle változatban, addig is egy rövid werkfilm az előkészületekről.
A Beethoven-nap rendezője, a mai Concerto Budapest jogelődjét, a Postás Szimfonikus Zenekart Kossuth Ferenc alapította 1907-ben.
A zenekar Magyarország második legrégebbi zenei társulata, az elmúlt 113 év alatt több néven is szerepelt:
Keller András:
A Concerto esetében világos elvárás a nemzetközi siker. Az elmúlt évek során minden nehézség ellenére olyan szisztematikus szakmai építkezés folyt ebben a zenekarban, amely megalapozta, hogy a Concerto Budapest a nemzetközi élvonalba kerülhessen. A zenekar minden csapatrészében nemzetközi nívót képvisel, kiváló szólistái vannak.
A szimfónia műfajában a zenei romantika tulajdonképpen az Eroica (sorszáma szerint a harmadik) és a Sors (az ötödik) szimfóniákban kezdi elnyerni formáját.
Ebből adódóan egészen speciális a helyzete a kettő közötti IV. szimfóniának. Megvan már benne a végletes érzésektől és indulatoktól feszített romantikus jelleg, de még visszaköszönnek a klasszika rendezettebb struktúrái és harmóniái is.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy a saját forradalmi útját kereső Beethoven mintha ebben a művében venne búcsút a nagy elődöktől, és egyáltalán a klasszikától. Pá, Bécs. Hiába, van, aki úgy megy, hogy jön.
A Concerto Budapest az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar zenekar. Évente ötvenöt különböző műsorral több mint nyolcvanszor lép színpadra, miközben a repertoár minden évben 25 új darabbal bővül.
Keller András vezetése alatt a Concerto Budapest az egyre bővülő komolyzenei repertoár mellett Bartók Béla, Kurtág György és Ligeti György műveinek tolmácsolójaként szerzett hírnevet magának.
A zenekar olyan neves, világszerte ismert szólistákkal működik együtt, mint Gidon Kremer, Martha Argerich, Borisz Berezovszkij, Heinz Holliger, Angela Hewitt, Isabelle Faust, Steven Isserlis vagy Jevgenyij Koroljov.
Mikor a zenekar hangolását lehetett hallani a szimfónia előtt, majd megszólaltak a darab első hangjai, lehetetlen volt nem észrevenni a hasonlóságot.
Ez is egyfajta védjegye Beethovennek, aki több szimfóniáját is indítja valamiféle őskáoszra rímelő rendezetlenségből (például a sláger Kilencediket is), hogy aztán kialakuljon belőle a harmónia és a tervezettség. És lőn.
A Concerto Budapest a magyar zeneművészet nemzetközi követeként szeretné képviselni az országot.
Ezt mondja Keller András Liszt-díjas, Bartók-Pásztory- díjas, Érdemes Művész, hegedűművész.
A Keller Kvartettel az volt a misszióm, hogy a magyar zenét megismertessük a világgal, és most azt remélem, hogy hasonló sikereket tudok elérni a zenekarommal. Fontos állomás lesz, hogy a 2021-2022-es szezonban két patinás ügynökség mutatja be a zenekart Amerikában és Egyesült Királyságban. Tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a szegmens nonprofit, és a profit a kulturális export nyomán jelentkezik. Ezt a profitot tudja a gazdaság visszaforgatni kézzelfogható haszonként. Ez viszont hatalmas lehet.
Nem kell hozzá nagy szakértőnek lenni, hogy feltűnjön a hallgatónak, milyen feltűnő összehangban játszik együtt a szólistákkal a Concerto Budapest. Legyen szó akár Baráti Kristófról és a Hegedűversenyről, vagy Berecz Mihályról és a III. zongoraversenyről.
Az Indexnek a zongoraművész előzőleg kiemelte, hogy milyen jó együttműködés alakult ki közte és a zenekar között. Elismerőleg szólt Keller András művészeti vezetőről és az együttes zenészeiről is, akik zenekari munkájuk mellett kiváló szólóhangszeres és kamaramuzsikusok is egyben.
A harmadik tétel sokaknak ismerős lehet, nem véletlenül. Remek dallamok, virtuóz szólókkal.
„Öntévényű ember volt, tudta mit akar. Stravinsky mondta a Nagy fúgáról, hogy az a zene örökké kortárs marad” – mondta Beethovenről az Indexnek Berecz Mihály zongoraművész.
Javasoljuk, hogy a videót a koncert szünetében nézzék meg:
A III. zongoraverseny szólórészét, vagyis kadenciáját Berecz Mihály a szerző eredeti elképzelései szerint játssza. Mint előzőleg már jeleztük, hogy a kadencia erősen eltér az egyes előadóknál, a darabokhoz gyakorta írnak vagy rögtönöznek szólót az előadók.
A mai este szólistája megmaradt annál a verziónál, amit Beethoven komponált. Érdekesség viszont – mint az Indexnek elárulta –, hogy a kadencia 20 évvel később született, mint a versenymű, ezért stílusában is eltér a zenekari anyag karakterétől.
Az ifjú Beethoven a nem túl távoli elődök, Mozart és Joseph Haydn nyomdokain haladt pályája kezdetén. Ezért is emlegetik a bécsi klasszikusok trojka tagjaként.
A III. zongoraverseny is még a klasszikus hagyományokat követi, megvan benne a dallamos, harmonikus kedélyesség, de már feltűnik benne a később védjegyévé vált árnyalt mélabú és szigor is.