Fejős Éva: A könyvkiadásban a szerző a leggyengébb láncszem

Miért romlott meg a kapcsolatuk az Ulpius Kiadóval?

A szerző és a kiadó között akkor sikeres hosszú távon az együttműködés, ha megvan a bizalom. Vagyis általában a bizalom sérülése miatt romlik meg egy szerző-kiadó kapcsolat. Hogy a bizalom megmaradjon, ahhoz az kell, hogy mindkét fél tartsa magát a szerződéses feltételekhez, és hogy a szerzőnek kedve legyen írni. 

Ha nem szerepel a szerződésben, hogy az író betekinthet ezekbe az adatokba, akkor a kiadó együttműködésén múlik, mi történik. És ha sikerszerzőről van szó, akkor sok ezer példányról...

Szerzőként mennyit kapott egy könyvért?

Először hét százalékot, aztán ez emelkedett, azt hiszem, tizenkét százalékig. Ez normális egyébként. A kiadó kiemelt szerzője voltam, mert jól fogytak a könyveim.

Lehet ellenőrizni egyébként a fogyásjelentések alapját adó eladási adatokat?

A felhasználási szerződéstől függ, hogy bemutatják-e a kért adatokat, de ha mondjuk egy kiadó nem ad oda minden egyes utánnyomásról szóló dokumentumot, akkor azt szerzőként honnan, hogyan fogod megtudni? Ha elmérgesedik a szerző-kiadó közti helyzet – ami egyébként gyakoribb, mint gondolják, legalábbis én elég sok vitáról hallottam már –, akkor az író elindulhat azon az úton, hogy ír a nyomdáknak, kereskedőknek, legyenek kedvesek kiadni a címeire vonatkozó adatokat. De kétlem, hogy megkapná, mert ezek a cégek nem vele állnak szerződésben, hanem a kiadóval. 

Sajnos általában sem kedvük, sem pénzük ilyesmire, és általában egyfajta, jó értelemben vett buborékban élnek – régen elefántcsonttoronynak nevezték –, és gyenge az önérvényesítési képességük. Cserébe viszont tudnak olyan könyveket írni, amelyek gyógyírt jelentenek sok-sok olvasó lelkének. Miután a saját kiadómat létrehoztam, akkor – tulajdonképpen az összes hazai szerzőt kéretlenül képviselve – elmentem egy adatvédelmi szakemberhez, mondja meg, hogyan juthatnak biztos adatokhoz az eladásaikat tekintve az írók. Nézegette a jogszabályokat, aztán azt mondta, sok esetben csak perelni lehet.

Pedig természetes igénynek tűnik a pontos tájékoztatás, ha a szerző az eladott példányok után kap honoráriumot.

Van, aki fix összegre szerződik. Közli a kiadóval, hogy kér – most a hasamra ütök – egymillió forintot, és utána egyáltalán nem érdekli, mennyit adnak el a könyvből. Ez is egy lehetőség, de inkább csak sztárszerzőkről hallottam, akik ezt megtehetik.

A szerzők többsége a százalékos honoráriumot választja?

A kezdő szerzőknek nem is nagyon van más lehetőségük, de azt is sokféleképp meg lehet határozni. Kaphatsz százalékot az után az összeg után, amiből már minden költséget levontak, például a nyomtatást is, ami azért tetemes része a költségeknek, illetve fizethetnek a teljes eladási nettó ár százaléka után is. Nagyon nem mindegy. Van, aki egyáltalán nem kap jogdíjelőleget sem.

Nekem azért volt nagyobb szabadságom, mert a régi kiadóban az elismert fogyásokat, igaz, lassan, sokhavi részletben, de kifizették. Sok könyvem jelent meg, lett egy olvasótáborom, így finanszírozni tudtam, hogy eljöhessek.

Hogy néz ki mindez a másik oldalról, tehát amióta saját kiadója van, és más szerzők könyveit is megjelenteti? Hogyan képviseli a szerzők érdekeit a saját érdekeivel szemben?

Olyan szerződést kötünk, ami nekik is jó, és lehetőleg én sem vesztek rajta. Mindkettőnk érdeke, hogy kialakuljon az olvasótáboruk. Türelmes vagyok, mert tudom, hogy ma nehezebb építkeznie egy írónak, mint öt-tíz évvel ezelőtt.

Mennyit lehet egy szerzőnek kifizetni, ami még méltányos, de a kiadó sem kockáztat túl nagyot?

A nemzetközi szerződéseket is nézve – amit a külföldi szerzők jogtulajdonosai többnyire elfogadnak –

egy nálunk még ismeretlen szerzőt általában 7-8% nettó jogdíj illet meg. Nekünk van olyan külföldi szerzőnk, aki a nettó eladási árból 10%-ot kap, de ennél többet nagyon nehéz lenne kitermelni.

Ez a százalék növekszik attól függően, mennyire sikeres a szerző?

Szerződéstől függ, nálunk sávosan ugrik. Az első ugrás nálunk ötezer eladott példány fölött történik, a kiadónknál az új magyar szerzők sajnos még nem érték el ezt a példányszámot, az is igaz, hogy idén nyár elején jelent meg az első könyvük. De lesz olyan közöttük, aki megcsinálja. Bízom bennük nagyon. Egyébként ehhez szükséges a saját webshop is, mert például a karantén idején csak hipermarketekben lehetett könyvet venni, az azért nagy érvágás volt, hogy a könyvesboltok bezártak. Most is van bizonytalanság, nem tudjuk, mikor lesz esetleg újra boltzár.

A boltokba terjesztők útján jutnak el a könyvek, és az állandó magyarázat a kiadók részéről arra, miért nem keresnek többet a szerzők, hogy a terjesztők igen nagy százalékot visznek el.

Ha magam akarnám terjeszteni, raktárt kellene fenntartanom alkalmazottakkal, nekem kéne logisztikáznom, vagyis szerintem nem sokkal lennék beljebb anyagilag.

Tehát a magyar könyvkészítési rendszerben az író jár a legrosszabbul, és a terjesztőé a legnagyobb haszon?

Nem tudom, mennyi a terjesztő haszna, hiszen neki alkalmazottakat, raktárt, és ha üzletei is vannak, akkor azok bérleti díját is finanszíroznia kell, de sajnos tényleg úgy alakult ki a rendszer, hogy bár mindenki a szerző könyvéből él, ő maga ebből keskeny szeletet hasít ki magának.

De még így is olcsóbb, mint ha terjesztő céget bízna meg a kiadó?

Webshop nélkül ma már nem tudsz létezni kiadóként. Mire kifizeted a nyomdát, grafikust, tördelőt, szerkesztőt, olvasószerkesztőt, akkor még csak ott tartasz, hogy valahová jól láthatóan el kéne helyezni a könyvet, hogy megvehessék. Ez a rendszer mindenképp a nagy cégeknek kedvez.

Az lehetetlen, hogy feltámadjon a régi kisbolthálózat?

Szerintem nem kizárt, mert a nagyok előbb-utóbb észszerűsíteni fognak. Nem azt mondom, hogy bezár minden nagy könyvesbolt a bevásárlóközpontokban, de amikor egyre kevesebb a vásárló, akkor egyre kevésbé éri meg ennyi alkalmazottat foglalkoztatni.

Vannak azért kategória szerinti csoportosítások.

Vannak, de kaptam már olyan visszajelzést törzsolvasómtól, hogy egy nagy könyvesboltban nem találta a könyveimet. Ez még nehezebb ügy egy új szerzővel.

Onnantól nehéz, amikor kiteszik a könyvét valahová. Ha ki sem teszik, akkor lehetetlen. A legkeresettebb könyveket tolják előre.

A példányszámokról még mindig sok érdekeset hallani. 

Én is hallottam olyan, bestsellernek kikiáltott kötetről, amiből összesen csak néhány ezer példányt nyomtak, és még mindig kint van a boltokban. Viszont nem nagyon illik bevallani, ha egy nagy várakozással bemutatott könyv nem fogy jól, mert az megállíthatja a fogyást. És ha nem vagy egy nagy kiadó sztárszerzője, akkor nagyon nehezen találják meg a könyvedet a boltokban a vásárlók.

Ezért van szüksége minden kiadónak saját webshopra, hogy a bolti árnál olcsóbban, több reklámmal odavonzza a vásárlókat, be tudja mutatni a saját felületein az új szerzőit.

Mekkora példányszámnál kezd megtérülni egy könyv kiadása?

Van, aki ezt a számot kétezerre teszi. Én nem olcsó kivitelű könyveket készítek, fontos, hogy jó papíron igényes külsejű kötetet vehessenek az olvasók a kezükbe. A saját tapasztalataim szerint kétezerötszáz-háromezer példánynál van a határ. Van néhány külföldi szerzőm, aki nyereséges, de egyelőre én tartom el a kiadót.

A saját regényei nyereségéből?

Igen. Azok hozzák a pénzt, és a nyereség egy részét visszaforgatom a kiadómba, új szerzők könyveibe.

Miért erőlteti, ha csak viszi a pénzt?

Befektetés a jövőbe. Látom, hogy a szerzők húzzák fel egymást, hogy már csapatban dolgoznak, és ez nekem is nagyon nagy lendületet ad az írásban. Az lenne az ideális, ha a saját webshopomba még több olvasót tudnék behozni. Ez egy kicsit döcögősen működik még, de lassan-lassan azok is kezdenek online rendelni, akik korábban csak úgy vásároltak könyvet – ahogy egyébként én is a legjobban szeretek –, hogy a kezükbe vették, belelapoztak, végigsimítottak a borítón, beleszagoltak. De ma más a világ, és én is neten vásárolom még a könyveket is. Igyekezve a kiadók saját webshopját támogatni ilyenkor, egyébként.

Nézzünk meg egy konkrét példát. Valaki nekilát, megírja az első könyvét, ami viszonylag sikeres, el is adnak belőle háromezer példányt. Mennyit keresett vele?

Ha minden tisztességesen zajlik, akkor nagyjából hétszázezer forintot.

Ez nem is rossz.

Ebből még nem tud megélni.

Velem így történt. És hiszek benne, hogy sok új szerzőnek is sikerülni fog, még ha most nagyobb is a „zaj”. Bár azt mondják, hogy ma az emberek kétszer meggondolják, mire költsenek pénzt, de úgy tapasztalom, egy jó könyv, egy jó történet sokak számára lelki szükséglet, ami abban támogatja az illetőt, hogy ép ésszel túlélje mondjuk ezt a pandémiát. És hogy nálunk mi a helyzet most? Találtam néhány nagyon jó szerzőt, amikor meghirdettem a Te mikor voltál bátor utoljára? – írj meg egy regényt 30 nap alatt kihívást egy zárt csoportban. A felfedezettjeim azóta úgy érzik, kinyitották a „csapot”, és áradnak belőlük az új történetek. Egyik regényt befejezik, a másikba belekezdenek, munka mellett esténként írnak, írnak, és azt mondják, szerencséjük van, hogy találtak egy kiadót, aki bízik bennük. A kiadókkal szemben gyakori szerzői panasz, hogy nem olvassák el a felajánlott kéziratokat. Mi legalábbis beleolvasunk.

Az Erawannál ki olvassa az ismeretlen kéziratokat?

Én. Felállítottam egy saját szabályt, ha az első 30–50 oldal nem húz be, abbahagyom. Szerencsére egyre több olyan kéziratot kapok, amit végig kell olvasnom, annyira jó, érdekes, izgalmas. És akkor remélem, hogy majd az olvasóknak is tetszeni fog. Ez egy nagy lutri. De pont ez a szép benne.

(Borítókép: Fejős Éva. Fotó: Kustány Kata)