Titkos összetevők karácsonyi dalokhoz
További Kultúr cikkek
- Ők a magyar csapat, akiket az év legjobbjának választottak
- Nyáry Luca: Apa mindig azt mondta nekem, hogy a lemondást gyakoroljuk
- A Grammy-díj felé menetel egy magyar zenekar
- Megszökött otthonról, megjárta a földi poklot, de a legnagyobbak közé emelkedett
- Pogány Induló: Rákopogtattak a fejemre, hogy ez így már nem jó
Az egy dolog, hogy mi csúnya pulcsiban vagyunk ilyentájt, de miben vannak a kedvenc karácsonyi dalaink? Dúrban? Mollban? És egyáltalán: számít ez?
Mi az, hogy! Nagyon is!
A zenei hangnemek legismertebb, legátfogóbb rendszerezése a 19. század elejéről való, ekkor jelent meg Christian Friedrich Daniel Schubart (sic!) német költő-zeneszerző poszthumusz írása a tárgykörben.
Ünnepre hangolva
Schubart máig gyakran idézett alapműve szerint (amelyet maga Beethoven is nagyra tartott, és sokat forgatott):
- a C-dúr tiszta, ártatlan és gyermeki, míg a c-moll a viszonzatlan szerelem sóhaja,
- a Cisz-dúr zavarbaejtően sóvárog, a cisz-moll viszont a csalódás és a bűnbánat keserűségét hordozza,
- a D-dúr az elsöprő győzelem eksztázisa, a d-moll viszont lágy, búskomor és elvágyódó,
- a Disz-dúr a bensőséges szerelem és hit kifejezője, míg a disz-moll a legmélyebb depresszióé,
- az E-dúr az öröm, boldogság és életkedv hangsora, az e-moll viszont a könnyed naivitásé,
- az F-dúr nagyvonalú és nyugodt, az f-moll ellenben szenvedést és halálvágyat konnotál,
- a Fisz-dúr a győzelemre predesztinált küzdelem dallama, a fisz-moll viszont az önsorsrontásé,
- a G-dúr békés, gyengéd és idilli, ám a g-moll már nyughatatlan akarást üzen,
- a Gisz-dúr a halál és a végítélet hangneme, a gisz-moll ugyanakkor az embert próbáló küzdelemé,
- az A-dúr optimista és reményteli, az a-moll kecses és feminin,
- a B-dúr bűntelen és vidám, de a b-moll cinikus és szuicid,
- a H-dúr pedig szenvedélyes és vad, míg a h-moll türelmes és beletörődő.
E leírásokból is megfigyelhető, hogy a dúr hangnemek szinte kivétel nélkül örömtelibbek, energikusabbak, a mollok pedig sötétebbek, borongósabbak.
Nem csoda hát, hogy a legnépszerűbb karácsonyi dalok – legyenek azok tradicionálisak (Kiskarácsony, nagykarácsony, Mennyből az angyal, Csendes éj, Jingle Bells, Hull a pelyhes fehér hó, stb.) vagy modernek (Let It Snow, Last Christmas, Have Yourself a Merry Little Christmas, Rockin' Around The Christmas Tree, stb.) – majdhogynem minden esetben
dúrban vannak.
Ettől olyan felemelőek, és ettől lesz szinte mindig jobb kedvünk tőlük. (Persze rengeteg dal születik manapság is karácsonyi tematikával, ám itt és most csak a valóságos népslágerekről van szó, melyeket tömegek ismernek.)
Van egy másik trükk is
Az ünnepélyes jelleget – akármilyen hihetetlen – egyetlen akkord is képes kifejezni, ha a megfelelő helyen hangzik el egy dalban:
a félszűkített moll szeptim.
E négy hang összhangzása teszi oly éterien emelkedetté Bing Crosby 1942-es örökzöld White Christmasét és Mariah Carey (majdnem) megunhatatlan All I Want For Christmas című, 1994-es slágerét is.
És hogy honnan jöhetett az ötlet?
A 19. századi Felix Mendelssohn mindenki által ismert Nászindulója (a Szentivánéji álomból) pontosan ugyanezen akkorddal teremti meg
a fenséges pillanat atmoszféráját,
márpedig az esküvői bevonulásnál ünnepibb dolgot ugyebár elképzelni is nehéz volna.
A karácsonyi puding próbája az evés
Az internetnek és a kiapadhatatlan emberi kreativitásnak hála a kétkedők immár saját fülükkel is meghallgathatják, hogy mennyivel szomorúbb és/vagy nyomasztóbb karácsonyunk lenne, ha két (már említett) ünnepi kedvencünk történetesen mollban íródott volna.
A Judy Garlandtól Michael Bubbléig elénekelt Have Yourself a Merry Little Christmas például szabályos érfelvágós szerelmi balladává változik:
Mariah Carey hógolyózós ünnepi bolondozásából pedig vészjósló gótikus rockdal lesz, ha „mollosítjuk″ – és közel sem csupán a megváltozott hangszerelés miatt: