Már Orwell is szabad préda

Könnyebb helyzetben lesznek mostantól a hazai – s persze a nemzetközi – színházak és színházi ügynökségek, hiszen már nem kell szerzői jogdíjat fizetniük

• G. B. Shaw darabjai,
• vagy a George Orwell műveiből készült adaptációk után,
• ahogyan Kurt Weil zenéiért sem

a szerzők örököseinek. Shaw, Orwell és Weil ugyanis 1950-ben hunyt el. Ez ugyanakkor csak azt jelenti, hogy műveik immár szabadon felhasználhatók, kiadhatók, feldolgozhatók, de ettől még senki nem állíthatja azt, hogy például az 1984 című regényt nem George Orwell írta.

Ha tehát mondjuk mostantól egy színház az Állatfarmot vagy az 1984-et akarja bemutatni, Orwell örököseinek, szerzői jogai kezelőinek nem kell fizetni. Az 1984-et jelenleg is játssza a Szegedi Nemzeti Színház Alföldi Róbert főszereplésével Horgas Ádám rendezésében, ám ezért a műért a teátrum már kifizette a jogdíjat.

Bernard Shaw-tól, az Angliában Shakespeare után legtöbbet játszott szerzőtől A szerelmesek házai jelenleg is műsoron van a Radnóti Színházban Valló Péter rendezésében, ám mostantól sem nekik, sem másoknak nem kell Shaw műveiért jogdíjat fizetni.

Shaw-t igazán gyakran játsszák mind a budapesti, mind a vidéki színházak, nem véletlenül: hatvannál több színdarabot írt, közérthető, jól rendezhető, népszerű vígjátékszerző, hálás elem a repertoáron. Az Egri Gárdonyi Géza Színház például Shaw egyik legismertebb művét, a Warrenné mesterségét mutatta be 2020 januárjában, melyet a közönség láthatott a József Attila Színházban is. A jövőben azonban még jobban több lehet a Pygmalion- és a My fair lady-előadás szerte a világon.

és nem is április 1-jei tréfa formájában, ekkor járnak le ugyanis Molnár Ferenc szerzői jogai, márpedig a színpadi óraműtechnika utánozhatatlan virtuózának keserédes vígjátékait már most is rengeteg teátrum játssza kirobbanó sikerrel. Két év múlva azonban még könnyebb lesz Turai, Gál, Annie primadonna, Virág úr, Norrison bankigazgató vagy A testőr színészének és színésznőjének útja a színpadi deszkákra.

Kényes ügy a szerzői jog

Vannak olyan helyzetek, amikor gond adódik abból, ha valaki nem veszi figyelembe a hetven évig tartó szerzői jogokat. Jól emlékszünk arra a 2004-es botrányra, amikor egy olasz filmkészítő cég, nem mellesleg Berlusconié, megfilmesítette az Olaszországban is népszerű A Pál utcai fiúkat, azonban Horváth Ádám filmrendező,

mondván, a tévéfilm Molnár szellemiségétől alapjaiban eltér: Janó, a grund őre szeretőt tart, Nemecsek anyja megcsalja a férjét, a szegény szabómestert. Józan ésszel belátva ez már valóban nem Molnár Ferenc műve. Horváth azonban hiába akarta perelni a céget, egymaga nem tudta vállalni a perköltségeket.

A közelmúltban kavart port a Gerswin-örökösök kikötése is, miszerint a Porgy és Besst csak fekete énekesek játszhatják, ezt azonban nem mindenütt fogadták el vagy nézték jó szemmel. A Magyar Állami Operaház sem így gondolta, ezért az Erkel Színház bemutatóján a cselekmény egy huszárvágással az eredeti helyszínről a modern New Orleansba került, így oldva némileg a helyzetet.

Van, akinek számít, másnak nem

Hogy mennyire számít a repertoár kialakításakor az, hogy kell-e a jogdíjjal számolni, arra Orlai Tibor producer, az Orlai Produkció tulajdonosa adja meg a választ.

Ez egy fontos kalkulációs elem, amivel abszolút számolni kell, hiszen nem kis összegről van szó, komoly on-off költségtétel. Magát a tarifát a kereslet-kínálat viszonya határozza meg, ha egy szerző reneszánszát éli, vagy a művet megfilmesítették, az nagyon megdobhatja az összeget.

az, amelyik a jogtulajdonosokkal képviseleti megállapodással rendelkezik. Ez a felhasználási lehetőség lehet egy városra vagy országra kizárólagos; meghatározott időszakra szól hosszabbítási opcióval. Élő magyar íróknál fordul elő, hogy közvetlenül is meg lehet állapodni.

A megállapodás tartalma sokféle lehet, de általában egy garantált jogdíjelőleget kell fizetni, amely „lelakható”. Továbbá az előadások után százalékos jogdíj fizetendő, amely beszámítódik az előlegbe. A fizetendő garantált jogdíj előlege 2000 USD/EUR és akár 30 000 USD/EUR között is lehet. Ez függ a tárgytól, attól, hogy van-e benne filmes jog, hogy mennyire mainstream a darab, stb. A jogdíj mértéke a nettó jegybevétel után fizetendő, és 5–12 százalék között mozog.

De Orlai Tibor hangsúlyozza, teljesen eltérő speciális megállapodások és konstrukciók is vannak.

Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója még a fordító jogdíját is kiemeli, ami hat százalék körül mozog, illetve ha van zeneszerző, dalszövegíró, mint például a náluk is nagy sikerrel játszott My fair lady esetében, akkor az ő jogdíjukkal is kell számolni. De minden kreatív alkotót egybevéve az összes szerzői jogdíj a 18-20 százalékot nem haladja meg sose, illetve már ez az arány is extrém.

Ezzel együtt a darabválasztásnál vagy az évadtervezésnél ez nem szempont, hiszen az embereket a mai világ, a mai problémák érdeklik, az, ami a körmükre ég. Mondom ezt úgy, hogy minden tiszteletem Shakespeare-é, Csehové és Ibsené. A szerzői jogdíj tíz százalék körül összegét pedig a teljes árbevételből kell kiszámolni, az áfa levonása után.

A Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség gyakori szereplője a szerzői jogok színházi világban történő adásvételének. A teljesség igénye nélkül ők képviselik például Marcel Achard (elhunyt 1974-ben), Tennessee Willliams (1983), Jean Anouilh (1987), Ray Conney (ő még él), Eugène Ionesco (1994) vagy a magyarok közül Sarkadi Imre (61), Sütő András (2006), Lengyel Menyhért (74) szerzői jogait. Honlapjukon új ajánlatokkal is élnek, ezek a Magyarországon még nem bemutatott, magyarra le nem fordított művek, színdarabok jogai. Ha tehát egy színház azon gondolkozik, milyen új, eddig nem látott darabbal rukkoljon elő, például innen válogathat.

(Borítókép: George Orwell. Fotó: ullstein bild / Getty Images)