Meghalt Lawrence Ferlinghetti, a beatmozgalom legendája
További Kultúr cikkek
- Ennyit keresett az első Deadpool rendezője, sokkolta az összeg
- 36 év után visszatért Salman Rushdie műve az indiai könyvesboltokba
- Van egy ország, ahol az emberek boldogok azért, mert oda születtek
- Rendkívüli turnéra indítják Olaszország egyik legféltettebb gyűjteményét
- Tilda Swinton rangos elismerést vehet át
Százegy éves korában elhunyt Lawrence Ferlinghetti költő, akinek San Franciscó-i könyvesboltja, a City Lights Bookstore a beatnemzedék szerzőinek valóságos irodalmi mennyországává vált, és nagy szerepe volt a mozgalom kialakulásában.
Ferlinghetti hétfőn este halt meg San Franciscó-i otthonában. Fia, Lorenzo Ferlinghetti közlése szerint a költő halálát tüdőbetegség okozta.
A költő és kiadó kulcsszerepet játszott a szólásszabadságról kirobbant vitában, miután 1956-ban publikálta Allen Ginsberg Üvöltés című költeményét.
Századik születésnapját, 2019. március 24-ét San Franciscóban hivatalosan Lawrence Ferlinghetti-nappá nyilvánították. A City Lights nagy ünnepséget rendezett, bár az ünnepelt, aki akkor már gyengén látott, és akinek a közlekedés is nehezére esett, nem volt jelen.
Az ötvenes évek beatgenerációjának írói, köztük Jack Kerouac, Allen Ginsberg és William S. Burroughs, gyakran időzött a City Lightsban.
Nem győzöm mondani, hogy nem voltam tagja az eredeti beatnemzedéknek. Én csak a boltot vittem,
– mondta 2005-ben egy interjúban a Los Angeles Timesnak.
1957-ben a szólásszabadságról szóló alkotmányos vita középpontjában találta magát, miután letartóztatták Ginsberg Üvöltés és más versek című kötetének kiadásáért és árusításáért. A kortársak elismerése ellenére Amerika nagy részét sokkolták a költemények, amelyek érzékeny témákkal – mint a kábítószer, a homoszexualitás és a többségi társadalom tagadása – is foglalkoztak.
A City Lights könyvesboltot és kiadót, amely Charlie Chaplin Nagyvárosi fények című filmjéről kapta a nevét, 1953-ban hozta létre Ferlinghetti és egy szociológushallgató, Peter D. Martin. A hely néhány év alatt az értelmiség, írók, másként gondolkodók, aktivisták, zenészek, művészek Mekkájává vált.
Ferlinghetti számos munkája közül a leghíresebb az 1958-ban megjelent Az elme vidámparkja (Coney Island of the Mind) című verseskötete lett, több mint egymillió példányban kelt el. A költőnek 2012-ig jelentek meg újabb versei.
Ferlinghetti Yonkersben, New York államban született 1919-ben, apja pár hónappal korábban elhunyt, édesanyja pedig mentális betegsége miatt nem tudta gondozni, ezért előbb Franciaországban élt egy rokonánál, majd New Yorkban egy tehetős családhoz került. Az Észak-karolinai Egyetemen kapott újságírói diplomát, később a Sorbonne-on irodalmi doktorátust is szerzett.
A haditengerészetnél szolgált a második világháború alatt egy tengeralattjárón. Nagaszakiba is eljutott, ahova hat héttel az atombomba ledobása után hajóztak be. Elmesélte, hogy a törmelékek között talált egy teáscsészét, amelyre egy ember maradványai olvadtak rá.
Abban a pillanatban teljesen pacifistává váltam,
– emlékezett.
Ginsberg, Kerouac és Burroughs mellett a beatnemzedék olyan szerzőinek műveit is kiadta, mint Neal Cassady, Gary Snyder, Gregory Corso és Philip Lamantia, továbbá Sam Shepard és Charles Bukowski.
Amikor arról kérdezték, hogyan maradhatott aktív és élt száz évig, azt felelte:
Jókat nevess, és tovább élsz.
Ferlinghetti festett, színdarabot és regényt is írt, emellett fordított is.
2012-ben elsőként nyerte el a Janus Pannonius Nemzetközi Költészeti Nagydíjat a magyar PEN Clubtól, de emberi jogi aggályokra hivatkozva visszautasította, miután tudomást szerzett arról, hogy azt részben a kormány finanszírozza.
Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.